Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-30 / 143. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ 1923. május 30. CIRKUSZ A telepatikus fenomén Hanussen mestert, aki elásott valódi gyémántokat megtalál és elrejtőzött ál-betörőket kinyomoz, nem ismerem személyesen, de azért úgynevezett telepatikus fenoménhez volt már szerencsém, ha ugyan szerencsének nevezhető az ilyesfajta összeköttetés. Nekem úgy rémiéit, hogy nem. A gondolatolvasö művésznek, akivel a sors sajátságos, sőt bátran misztikusnak mondható körülmények között összehozott, most sem ismerem a nevét; sejtelmem sincs, kicsoda lehetett, csak azt tudom róla, hogy nagyobb megérző-tehetségnek bizonyult, mint Winterri. Hanussen és többi világhírű társaik együttvéve. Roppant különös és érdekes, hogy ez a képesség némelykor átterjed egyik emberről a másikra, úgy, mint a bárányliimlő; csak ezzel magyarázhatom, hogy amikor először láttam életemben, amint a kávéházban felém tartott, rögtön az a megfoghatatlan érzésem támadt, hogy gondolatolvasó-fenoménnal állok szemben. Hogy mennyire igazam vöt, kiderült a következő pillanatban, amikor — anélkül, hogy bemutatkozott volna — a következő kérdést intézte hozzám: — Ön ugyebár félnégyig a Kecske-utcában sétált? Annyira megdöbbentett az a biztonság, amely kicsengett szavaiból, hogy netn is tudtam hirtelenében mit válaszolni neki. Az ismeretlen telepata—szuggesztiv arckifejezése, szúró tekintete, szinte túlzottan ideges érzékenysége árulták el nyomban ezt a minőségét — türelmetlenül megsürgette a választ: — Feleljen már! Értésére adtam, hogy csakugyan jártam a jelzett időpontban a kérdéses he-, lyen. — A Buxbaumnál — folytatta — vásárolt két hardmuth'ot, meg egy .valódi maccsz-gummií. Válasz helyett kiraktam az említett műtárgyakat a márványasztalra. Az idegen szórakozottan zsebretette a ceruzákat és így szólt. — Ön lila harisnyakötőt visel. — Ugyvan. — válaszoltam — óriási, nahát ez nagyszerű, ahogy ezt... — Szerelmes egy szőke asszonyba, — Látom már, — mondottam őszinte tisztelettel — nincsenek titkaim ön előtt. — Valóban, én mindent tudok, —- jelentette ki komoran a gondolatolvasómüvész. Semmi okom sem volt arra, Hogy kételkedjek ebben az állításában. Nem is a hitetlenség, hanem csupán a kíváncsiság késztetett arra, hogy kipróbáljam tehetségét még néhány kérdéssel. zusomat, úgy könnyebben kitalálja... A fenomén vidám nyeritésbe tört ki, majd félkézzel megragadva csuklómat,!latomban: a másikkal előkotorászott tárcájából egy névjegyet: — Tessék. — Mit akar ezzel? — kérdeztem meglepődve, mielőtt átvettem a kis kartonlapot. — Ezen rajta áll a kérdezett név. — Ne mondja, már ezt is megszerezte, előre...? — Mint a mellékelt ábra mutatja, — mondotta elégedetten. A névjegyen — akár hiszi az olvasó, akár nem — csakugyan lítics K. Ernái nuel nevét olvashattam. Majd leszédültem a székről c produkció fölötti bámu— Ki kell jelentenem, — állapitott-im meg fennhangon — hogy önnél tehetségesebb gond.olatolvasóva! még nem volt dolgom az életben. Háromszor viharosan pofonvágott és miután lelkemre kötötte, hegy másfél órán belül pusztuljak a városból különc ben szalámi töltelékké aprít, őszinte Imeglepetésemre eltávozott a kávéházból. Ma sem tudom, ki lehetett, mindenesetre misztikus egyéniség volt. igazi Ipszihológiai rejtély. SK1Z. Belpolitikai garanciákat kér Magyarországiéi a jóvátétel! bizottság A párisi ácráés meglepetései küldötte ä Burgba kémkedni s a lány azt tudta meg, hogy a trónörökös egész cselédségével a mayerlingi vadászkastélyban van. Larisch grófné közben nagyon naivnak és járatlannak tetette magát s többször is ismételte: — Ugyan hol is lehet az a Mayerling? Budapestről jelentik: A jóvátételi bizottság döntésének hiteles szövege megérkezett. A jegyzék több pontban lényeges eltérést mutat az eddig közölt szövegtől. Különösen érdekes a hivatalos szövegnek az a passzusa, amelyben a jóvátételt bizottság garanciákat és ellenőrző eszközöket követel arra nézve, hogy megállapítsa: megtesz-e a magyar kormány minden olyan belső rendre vonal kozó intézkedést, amely szükséges a talpraállítás biztosításához. A magyar politikai körökben az a vélemény, hogy a jóvátétel! bizottság a belső rend biztosítása alatt az ébredő és egyéb irredenta szervezetek elleni intézkedések foganatcsiiásúi érti. A hivatalos szöveg még a következőkben hozott nóvumot: 1. Végérvényesen meg van ál * 1 lapítva, hogy az esetleg elnyerendő kölcsön bizonyos része jóvátételre lesz fordítandó, amellett, hogy a kölcsön fölhasználása egyéb részeiben kizáróan gazdasági talpraállásunkat lesz hivatva szolgálni abból a célból, hogy jóvátételi kötelezettségeinknek elegei tehessünk. 2. A további általános figyelmeztetések között, amelyeket a párisi határozat tartalmaz, nem csak a megszálló csapatok költségeinek megfizetése, az állat- és szénszállítások szabályszerű folytatása, valamint a békeszerződés nem pénzügyi terhet jelentő valamennyi többi rendelkezésének végrehajtása szerepel, hanem az is, hogy a magyar kormány a lehető legrövidebb időn belül a resliiuciő érdekében megállapodásokat lé'esiisen. Á mayerlingi tragédia gyásznapja Hogyan szökoU meg hazulról Vecsera bárónő? A császári levéltár legújabban közzétett aktáiból megállapítható, hogy hétfőn, január huszonnyolcadikén Larisch grófné és Mary bárónő, előre megbeszélték, délelőtt fél tizenegy órakor kocsira ültek, hogy Rodeckhez hajtassanak. Körülbelül egy órával utóbb a grófné egyedül visszajött, izgatottan, szinte őrjöngve odarohant á bárónéhoz és szinte rikácsolva kiáltotta: — Elvesztettem, elhagyott engem! Megszökött. Ezt a cédulát találtam — Meg tudná mondani. — fordultam helyette a kocsiban. hozzá — hogy hol lakik az angyal? A fenomén rosszkedvűen mormogott néhány értelmetlen szót... talán kimentette kissé a megerőltető mutatvány... azután így felelt: — A Belvárosban. — Pontosabban nem tudná megjelölni a helyet? Kezébe támasztotta fejét: — Huszonhét, — dünnyökte — első emelet huszonhét. — Utca és házszám?. — tudakoltam leírhatatlan izgalommal. — Balláb-utca negyvenhárom. A keresztneve ugyebár Olga? — Elképesztő. — esett le az állam a csodálkozástól — hát még mit tud? — Hogy a füle mögött szokta megcsókolni... hogy júniusban kezdődött a viszonyuk... hogy tegnapelőtt a lakásán felejtette a lila harisnyakötőiét... Nem hiszem, hogy Hanussen így ki tudta volna ezt nyomozni, hiszen magjmi.ak sem volt fogalmam róla, hogy Hoi a csudában veszthettem el a fél pár stiumfpándlimat. öszime elismeréssel ráztam meg a gondolatolvasó kezét és tucsuzóul így szóltam hozzá: — Na még csak egyet. Hogy Hb iák azt a marhát? Miféle marhát? A cédulán Mary Írásával ez állott: — Nem élhetek tovább! Mire utolérnél. már menthetetlenül a Dunában leszek. Mary. — Mikor Rodeckbo- értünk, —• mesélte tovább a grófné — arra kért Mary, hogy egyedül menjek be, mert ő rosszul érzi magát. Mire visszatértem a kocsihoz, már nem volt benne. Megkérdeztem a fiakkerest, hogy mi történt. Ő azt felelte, hogy ő is leszállt a bakról, s nézte a kirakatot; mikor megfordult, már csak annyit látott, hogy a bárónő egy másik kocsiban elhajtatott, a 1 Michaelerptatz felé. A megrémült anya aggódó kérdéseire a kocsiban hagyott cédulára vonatkozólag így felelt Larisch grófné: — Ne higyj neki. Nem gondolt ő Ilyesmire, hiszen olyan életvidám volt mindig. Ez csak a trónörökösre vonaíkozhatik, akiért olyan nagyon rajongott. De hiszen nem is ismerte a trónörököst, felelt erre a báróné. —• Ez «sale feltevés a részedről, kivéve, I n valamit eltitkolsz, s a vastárca sakugyan az G ajándéka volna. Ezután Larisch grófné ismét kiienak. Majd azt ajánlotta, hogy elmegy Krausz rendőrfőnökhöz és elmondja neki aggodalmait. A rendőrfőnök — mondotta — alig jár társaságokba, jól ismeri a srófnét, mindent meg fog tenni, a mire kéri, a maga részéről titoktartó lesz és arra is ügyel, hogy az uralkodó ne tudja meg mindjárt reggel, hogy mi történt. Rövid időre rá, hogy a grófné eltávozott, ismét visszatért s kijelentette, hogy semmit se végzett a rendőrfőnöknél, miután nincs rá joga. hogy feljelentést tegyen és a rendőrfőnöknek egyáltalán nincsen joga, hogy a trónörökös személye körül fürkésszen. Erre külön legfelsőbb parancs kellene. Feljelentést Mary eltűnése miatt csak az anyja tehet, vagy valamelyik közeli rokon. Ezért mindjárt megállapodott a rendőrfőnökkel egy délutáni órában, amikor uira resik. Ez a délutáni látogatás is teljesen sikertelen maradt. Larisch grófné a báróné fivérének társaságában ment a rendőrfőnökhöz, de ez formális feljelentést követelt, amire a báróné fivére nem tudta magát elszánni, mert még mindig megvolt, a remény rá. hogy Mary visszatér s a legfontosabb dolog mégis csak a titoktartás volt. Most már a báróné nem tudott rá módot, hogyan fürkéssze ki, hogy hol tartózkodik Rudolf trónörökös, ő maga nem akart a Burgba küldc NépgySIés az aj házibéradó ellen A polgárság' tiltakozása A suboticaí városi tanácsnak sí házbéríilléradó javaslatát — mint ismeretes — heves támadások érték már a városi közgyűlésen, ahol felszólalásaiban a radikálispárt intellektuel része igazságtalannak és osztályadónak Ítélte ezt az uj adónemet, amely elsősorban a középosztály tagjait sújtja. A javaslatot a radikálispárthoz tartozó bunyevácgazda-csoport mé'gis megszavazta. A polgárság azonban nem tekint! az ügyet befejezettnek, hanem tiltakozásra készül az uj városi adó ellen. Kedden délután népes értekezlet volt a suboticai Lloydban. Az értekezlet a házbéríilléradó ügyével foglalkozott és elhatározták, hogy; csütörtök délelőtt 11 órára gyűlést: hiv össze a Lloyd helyiségében a házbérfiüéradó ellen, amely hivatva lesz megállapítani azt a módot, amelyen a polgárság tiltakozása eredményt ér el. Tiltakozni fognak a kormánynál a közgyűlés határozatának jóváhagyása elUn. Tekintettel az ügy közérdekű voltára, az egybehívok az értekezleten szívesen látják! nemcsak a kereskedőket és iparosokat, hanem minden bérlőt. Kommunista zavargások Drezdában Sztrájkolók és rendőrök tűzharca Drezdából jelentik: A kommunista rendzavarások egyre komolyabb jelleget öltenek. A vasárnapi drezdai tüntetőgyüiések után hétfőn đ helyzet még jobban kiélésedéit. Erős rendőrosztagok cirkálnak az uccákon, de egyelőre azt a szigorú utasítást kapták, hogy csak elkerülhetetlen szükség esetén lépjenek föl đ tüntetők ellen. Az üzletek és vendéglők péntek óta zárva vannak. Vasárnap este nagy néptömeg gyűl! egybe a drezdai Operaház előtt és meg akarta akadályozni a Boris Gudimov előadását. Azokban a kávéházakban, amelyeket vasárnap nyitva tartottak, a tüntetők a vendégeket a helyiségek elhagyására kény! szeritették. A kommunisták »A munkanélküliek tanácsa« aláírással ellátott röpcédulákat osztogattak, ameslyekben a munkásokat és a munkásszázadokat fölhívják, hogy vonuljanak ki az uccára és tüntessenek. Ä kommunisták nem titkolják, hogy i felforgatásra, a szociáldemokrata ni, hogy ott kérdezősködjenek, mert — Hát a férjet. Fogja meg talán a pul- Mentette, hogy ?. tárcát ő adta Maryncm szeretett volna tapintatlanságot elkövetni. Larisch grófné erre önként ajánlkozott, hogy ő megy el a császári palotába s megtudja, ami esetleg megtudható. Estére aztán azzal a hírrel tért vissza, hogy a komoruíjat, aki igen ügyes leány, cl'1 t&.V rt 1CJ felke- ? kormány megbuktatására és a hatállom megszerzésére törekednek. Dortmundba-n nagy tömeg komfmunista bejárta a bányákat és a tárnákban igyekezett a sziikségrnunkáRi elvégzését megakadályozni, hogy viz árassza el a bányákat. Az önvédelmi szervezetek tehetetlenek voltak á kommunisták túlerejével szemben, de mikor nagy íeherautomobilokon kék zubbony u rendőrség jött, sikerült a kommunistákat szétkergetni. Útközben a kommunisták kézigránátokat dobáltak a rendőrök automobiljára és lövöldöztek. Egy rendőrt megöltek és ötöt megsebesítettek. A bochumi bánya-munkások sztrájkja mind nagyobb arányokat ölt. Míg szombaton a sztrájkoló bányászok és fémmunkások összes .zárna még csak 2-10.000 volt, addig ma már 250.000 bányamunkás és 60.000 fémmunkás sztrájkol.
