Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-30 / 143. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ 1923. május 30. CIRKUSZ A telepatikus fenomén Hanussen mestert, aki elásott valódi gyémántokat megtalál és elrejtőzött ál-betörőket kinyomoz, nem ismerem személyesen, de azért úgynevezett te­lepatikus fenoménhez volt már szeren­csém, ha ugyan szerencsének nevezhető az ilyesfajta összeköttetés. Nekem úgy rémiéit, hogy nem. A gondolatolvasö művésznek, akivel a sors sajátságos, sőt bátran misztikusnak mondható körülmé­nyek között összehozott, most sem is­merem a nevét; sejtelmem sincs, kicso­da lehetett, csak azt tudom róla, hogy nagyobb megérző-tehetségnek bizonyult, mint Winterri. Hanussen és többi világ­hírű társaik együttvéve. Roppant külö­nös és érdekes, hogy ez a képesség né­melykor átterjed egyik emberről a má­sikra, úgy, mint a bárányliimlő; csak ez­zel magyarázhatom, hogy amikor elő­ször láttam életemben, amint a kávéház­ban felém tartott, rögtön az a megfog­hatatlan érzésem támadt, hogy gondolat­­olvasó-fenoménnal állok szemben. Hogy mennyire igazam vöt, kiderült a követ­kező pillanatban, amikor — anélkül, hogy bemutatkozott volna — a követ­kező kérdést intézte hozzám: — Ön ugyebár félnégyig a Kecske-ut­cában sétált? Annyira megdöbbentett az a bizton­ság, amely kicsengett szavaiból, hogy netn is tudtam hirtelenében mit válaszol­ni neki. Az ismeretlen telepata—szug­­gesztiv arckifejezése, szúró tekintete, szinte túlzottan ideges érzékenysége árulták el nyomban ezt a minőségét — türelmetlenül megsürgette a választ: — Feleljen már! Értésére adtam, hogy csakugyan jár­tam a jelzett időpontban a kérdéses he-, lyen. — A Buxbaumnál — folytatta — vá­sárolt két hardmuth'ot, meg egy .valódi maccsz-gummií. Válasz helyett kiraktam az említett műtárgyakat a márványasztalra. Az idegen szórakozottan zsebretette a ceruzákat és így szólt. — Ön lila harisnyakötőt visel. — Ugyvan. — válaszoltam — óriási, nahát ez nagyszerű, ahogy ezt... — Szerelmes egy szőke asszonyba, — Látom már, — mondottam őszinte tisztelettel — nincsenek titkaim ön előtt. — Valóban, én mindent tudok, —- je­lentette ki komoran a gondolatolvasó­­müvész. Semmi okom sem volt arra, Hogy ké­telkedjek ebben az állításában. Nem is a hitetlenség, hanem csupán a kíváncsi­ság késztetett arra, hogy kipróbáljam tehetségét még néhány kérdéssel. zusomat, úgy könnyebben kitalálja... A fenomén vidám nyeritésbe tört ki, majd félkézzel megragadva csuklómat,!latomban: a másikkal előkotorászott tárcájából egy névjegyet: — Tessék. — Mit akar ezzel? — kérdeztem meg­lepődve, mielőtt átvettem a kis karton­­lapot. — Ezen rajta áll a kérdezett név. — Ne mondja, már ezt is megszerez­te, előre...? — Mint a mellékelt ábra mutatja, — mondotta elégedetten. A névjegyen — akár hiszi az olvasó, akár nem — csakugyan lítics K. Ernái nuel nevét olvashattam. Majd leszédül­tem a székről c produkció fölötti bámu­— Ki kell jelentenem, — állapitott-im meg fennhangon — hogy önnél tehetsé­gesebb gond.olatolvasóva! még nem volt dolgom az életben. Háromszor viharosan pofonvágott és miután lelkemre kötötte, hegy másfél órán belül pusztuljak a városból különc ben szalámi töltelékké aprít, őszinte Imeglepetésemre eltávozott a kávéház­ból. Ma sem tudom, ki lehetett, minden­esetre misztikus egyéniség volt. igazi Ipszihológiai rejtély. SK1Z. Belpolitikai garanciákat kér Magyarországiéi a jóvátétel! bizottság A párisi ácráés meglepetései küldötte ä Burgba kémkedni s a lány azt tudta meg, hogy a trónörö­kös egész cselédségével a mayer­­lingi vadászkastélyban van. Larisch grófné közben nagyon naivnak és járatlannak tetette magát s többször is ismételte: — Ugyan hol is lehet az a Mayer­ling? Budapestről jelentik: A jóváté­­teli bizottság döntésének hiteles szövege megérkezett. A jegyzék több pontban lényeges eltérést mu­tat az eddig közölt szövegtől. Kü­lönösen érdekes a hivatalos szö­vegnek az a passzusa, amelyben a jóvátételt bizottság garanciákat és ellenőrző eszközöket követel arra nézve, hogy megállapítsa: meg­­tesz-e a magyar kormány minden olyan belső rendre vonal kozó intéz­kedést, amely szükséges a talpra­­állítás biztosításához. A magyar politikai körökben az a vélemény, hogy a jóvátétel! bizottság a belső rend biztosítása alatt az ébredő és egyéb irredenta szervezetek elleni intézkedések foga­­natcsiiásúi érti. A hivatalos szöveg még a kö­vetkezőkben hozott nóvumot: 1. Végérvényesen meg van ál­ * 1 lapítva, hogy az esetleg elnye­rendő kölcsön bizonyos része jóvá­tételre lesz fordítandó, amellett, hogy a kölcsön fölhasználása egyéb részeiben kizáróan gazdasági talpraállásunkat lesz hivatva szol­gálni abból a célból, hogy jóváté­­teli kötelezettségeinknek elegei te­hessünk. 2. A további általános figyel­meztetések között, amelyeket a párisi határozat tartalmaz, nem csak a megszálló csapatok költ­ségeinek megfizetése, az állat- és szénszállítások szabályszerű foly­tatása, valamint a békeszerződés nem pénzügyi terhet jelentő va­lamennyi többi rendelkezésének végrehajtása szerepel, hanem az is, hogy a magyar kormány a le­hető legrövidebb időn belül a resli­­iuciő érdekében megállapodásokat lé'esiisen. Á mayerlingi tragédia gyásznapja Hogyan szökoU meg hazulról Vecsera bárónő? A császári levéltár legújabban közzétett aktáiból megállapítható, hogy hétfőn, január huszonnyolcadi­kén Larisch grófné és Mary bárónő, előre megbeszélték, délelőtt fél ti­zenegy órakor kocsira ültek, hogy Rodeckhez hajtassanak. Körülbelül egy órával utóbb a grófné egyedül visszajött, izgatot­tan, szinte őrjöngve odarohant á bárónéhoz és szinte rikácsolva kiál­totta: — Elvesztettem, elhagyott engem! Megszökött. Ezt a cédulát találtam — Meg tudná mondani. — fordultam helyette a kocsiban. hozzá — hogy hol lakik az angyal? A fenomén rosszkedvűen mormogott néhány értelmetlen szót... talán kime­ntette kissé a megerőltető mutatvány... azután így felelt: — A Belvárosban. — Pontosabban nem tudná megjelöl­ni a helyet? Kezébe támasztotta fejét: — Huszonhét, — dünnyökte — első emelet huszonhét. — Utca és házszám?. — tudakoltam leírhatatlan izgalommal. — Balláb-utca negyvenhárom. A ke­resztneve ugyebár Olga? — Elképesztő. — esett le az állam a csodálkozástól — hát még mit tud? — Hogy a füle mögött szokta meg­csókolni... hogy júniusban kezdődött a viszonyuk... hogy tegnapelőtt a laká­sán felejtette a lila harisnyakötőiét... Nem hiszem, hogy Hanussen így ki tudta volna ezt nyomozni, hiszen ma­­gjmi.ak sem volt fogalmam róla, hogy Hoi a csudában veszthettem el a fél pár stiumfpándlimat. öszime elismeréssel ráztam meg a gondolatolvasó kezét és tucsuzóul így szóltam hozzá: — Na még csak egyet. Hogy Hb iák azt a marhát? Miféle marhát? A cédulán Mary Írásával ez állott: — Nem élhetek tovább! Mire utol­érnél. már menthetetlenül a Duná­ban leszek. Mary. — Mikor Rodeckbo- értünk, —• mesélte tovább a grófné — arra kért Mary, hogy egyedül menjek be, mert ő rosszul érzi magát. Mire visszatértem a kocsihoz, már nem volt benne. Megkérdeztem a fiakke­­rest, hogy mi történt. Ő azt felelte, hogy ő is leszállt a bakról, s nézte a kirakatot; mikor megfordult, már csak annyit látott, hogy a bárónő egy másik kocsiban elhajtatott, a 1 Michaelerptatz felé. A megrémült anya aggódó kérdé­seire a kocsiban hagyott cédulára vonatkozólag így felelt Larisch grófné: — Ne higyj neki. Nem gondolt ő Ilyesmire, hiszen olyan életvidám volt mindig. Ez csak a trónörökösre vonaíkozhatik, akiért olyan nagyon rajongott. De hiszen nem is ismerte a trónörököst, felelt erre a báróné. —• Ez «sale feltevés a részedről, kivéve, I n valamit eltitkolsz, s a vastárca sakugyan az G ajándéka volna. Ezután Larisch grófné ismét kiie­nak. Majd azt ajánlotta, hogy elmegy Krausz rendőrfőnökhöz és elmondja neki aggodalmait. A rendőrfőnök — mondotta — alig jár társaságokba, jól ismeri a srófnét, mindent meg fog tenni, a mire kéri, a maga részéről titoktar­tó lesz és arra is ügyel, hogy az uralkodó ne tudja meg mindjárt reg­gel, hogy mi történt. Rövid időre rá, hogy a grófné el­távozott, ismét visszatért s kijelen­tette, hogy semmit se végzett a rendőrfőnöknél, miután nincs rá jo­ga. hogy feljelentést tegyen és a rendőrfőnöknek egyáltalán nincsen joga, hogy a trónörökös személye körül fürkésszen. Erre külön legfel­sőbb parancs kellene. Feljelentést Mary eltűnése miatt csak az anyja tehet, vagy valame­lyik közeli rokon. Ezért mindjárt megállapodott a rendőrfőnökkel egy délutáni órában, amikor uira resik. Ez a délutáni látogatás is teljesen sikertelen maradt. Larisch grófné a báróné fivérének társaságában ment a rendőrfőnökhöz, de ez formális feljelentést követelt, amire a báróné fivére nem tudta magát elszánni, mert még mindig megvolt, a remény rá. hogy Mary visszatér s a legfon­tosabb dolog mégis csak a titoktar­tás volt. Most már a báróné nem tudott rá módot, hogyan fürkéssze ki, hogy hol tartózkodik Rudolf trónörökös, ő maga nem akart a Burgba küldc NépgySIés az aj házibéradó ellen A polgárság' tiltakozása A suboticaí városi tanácsnak sí házbéríilléradó javaslatát — mint is­meretes — heves támadások érték már a városi közgyűlésen, ahol fel­szólalásaiban a radikálispárt intel­­lektuel része igazságtalannak és osztályadónak Ítélte ezt az uj adóne­met, amely elsősorban a középosz­tály tagjait sújtja. A javaslatot a ra­dikálispárthoz tartozó bunyevác­­gazda-csoport mé'gis megszavazta. A polgárság azonban nem tekint! az ügyet befejezettnek, hanem tilta­kozásra készül az uj városi adó el­len. Kedden délután népes értekez­let volt a suboticai Lloydban. Az ér­tekezlet a házbéríilléradó ügyével foglalkozott és elhatározták, hogy; csütörtök délelőtt 11 órára gyűlést: hiv össze a Lloyd helyiségében a házbérfiüéradó ellen, amely hivatva lesz megállapítani azt a módot, ame­lyen a polgárság tiltakozása ered­ményt ér el. Tiltakozni fognak a kor­mánynál a közgyűlés határozatának jóváhagyása elUn. Tekintettel az ügy közérdekű voltára, az egybehí­vok az értekezleten szívesen látják! nemcsak a kereskedőket és iparoso­kat, hanem minden bérlőt. Kommunista zavargások Drezdában Sztrájkolók és rendőrök tűzharca Drezdából jelentik: A kommunista rendzavarások egyre komolyabb jelleget öltenek. A vasárnapi drez­dai tüntetőgyüiések után hétfőn đ helyzet még jobban kiélésedéit. Erős rendőrosztagok cirkálnak az uccá­­kon, de egyelőre azt a szigorú uta­sítást kapták, hogy csak elkerülhe­tetlen szükség esetén lépjenek föl đ tüntetők ellen. Az üzletek és ven­déglők péntek óta zárva vannak. Va­sárnap este nagy néptömeg gyűl! egybe a drezdai Operaház előtt és meg akarta akadályozni a Boris Gu­dimov előadását. Azokban a kávé­­házakban, amelyeket vasárnap nyit­va tartottak, a tüntetők a vendége­ket a helyiségek elhagyására kény­­! szeritették. A kommunisták »A mun­kanélküliek tanácsa« aláírással ellá­tott röpcédulákat osztogattak, ame­­slyekben a munkásokat és a munkás­századokat fölhívják, hogy vonulja­nak ki az uccára és tüntessenek. Ä kommunisták nem titkolják, hogy i felforgatásra, a szociáldemokrata ni, hogy ott kérdezősködjenek, mert — Hát a férjet. Fogja meg talán a pul- Mentette, hogy ?. tárcát ő adta Mary­ncm szeretett volna tapintatlansá­got elkövetni. Larisch grófné erre önként ajánlkozott, hogy ő megy el a császári palotába s megtudja, ami esetleg megtudható. Estére aztán azzal a hírrel tért vissza, hogy a ko­­moruíjat, aki igen ügyes leány, cl­'1 t&.V rt 1CJ felke- ? kormány megbuktatására és a hatá­­llom megszerzésére törekednek. Dortmundba-n nagy tömeg kom­­fmunista bejárta a bányákat és a tár­nákban igyekezett a sziikségrnunkáRi elvégzését megakadályozni, hogy viz árassza el a bányákat. Az önvé­delmi szervezetek tehetetlenek vol­tak á kommunisták túlerejével szemben, de mikor nagy íeherauto­­mobilokon kék zubbony u rendőrség jött, sikerült a kommunistákat szét­kergetni. Útközben a kommunisták kézigránátokat dobáltak a rendőrök automobiljára és lövöldöztek. Egy rendőrt megöltek és ötöt megsebe­sítettek. A bochumi bánya-munkások sztrájkja mind nagyobb arányokat ölt. Míg szombaton a sztrájkoló bá­nyászok és fémmunkások összes .zárna még csak 2-10.000 volt, addig ma már 250.000 bányamunkás és 60.000 fémmunkás sztrájkol.

Next

/
Thumbnails
Contents