Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-27 / 140. szám
1925. május 27. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal. Ä nemzetiségi törekvések alapja: a jogegyenlötlenség Irta: Végh A régi Magyarországban is voltak nemzetiségi pártok. Voltak paszszivitásban, voltak aktivitásban. Voltak vezető politikusok, akik ezt kifogásolták, akik helyesebbnek tartottak volna, ha a nemzetiségek a többi pártokkal közjogi, vagy gazdaság-politikai alapon szervezkednének. Az óhajoknak sz országzoiitikában kevés a szerepük. Oda realitások kellenek. Mi a szülőoka a nemzetiségi pártnál: ? A nemzetiség politikai és go: d:> sápi helyzete az ország határain belül. Ha a nemzetiségi kisebbségeknek a nemzeti többséggel egyforma politikai és gazdasági jogaik vannak, nem jöhet létre nemzetiségi párt, mert nincs és nem lehet programraja. Az ilyen pártnak nincs gyökere; mert alig képzelhető, hogy a nemzetiségi kisebbség több jogot követeljen, mint amennyi a nemzeti többségnek van. Az ilyen mesterséges alakulat hamar eltűnnék a politikai porondról. Ameddig tehát a régi Magyarországon megvoltak a politikai jogkülönbözőségek, addig -nem lehetett alapos kifogást tenni a nemzetiségi pártaiakulatok ellen. Minthogy azonban minden igazság viszonylagos, eldöntendő csak az, hogy valóban volt-e jogkülönbözőség, még pedig a nemzetiségi kisebbségek hátrányára? A soviniszta politikusok ezt váltig tagadták, mert észjárásuk miatt nem tudtak tárgyilagosak lenni. Mihelyt sí valaki beismeri, hogy az egy és ugyanazon állam polgárainak egyes kotériái között fogkillönbözöségek vannak, nem tehet kifogást e koíériák szerint elkülönülő p irt-.i'nkulalok ellen. Innen van, hogy A nehéz kor — Válasz egy levélre — Irta: Baedeker Fogadd részvétem jelentését ama szomorú levél okából, amelyet hozzám intéztél, s amely nem egyéb mint sokszavu széles parafrázisa Jókai egyik regényeimének: Do kár megvénülni! Bizony kár. De egyszersmind jó is. Mert ha nem öregednénk meg, sohase jönnénk rá. hogy fiatal éveinkben milyen boldogok voltunk. Az ifjúság, ah. az bizonyára nagyon szép dolog! (Talán mln^yárt a szépség után következik). De nem magában és nem a maga részére. Az kétségkívül a legköltőibb állapot a világon, de ő maga. az ii. n. boldog ifjúság, nem tud róla. Hogy milyen boldogok a fiatalok, azt csak az öregek tudják, a fiatalok nem... Byron énekelte, ez a korán imegvénült fiatal poéta, hogy: A huszonkét évnek mirtusa. rózsája becsesb mint a babér, bár lény ömlik rája. De ezt a nemes lord nem akkor dalolta. amikor 22 éves volt. hanem, amikor a babérjai már fényhullámokban kezdtek fürödni. A fiatalokat — a hivatalból boldogokat — rendesen az idősebbek erezik boldogoknak. ők meg (az irigyeltek!) minden különösebb emóció nélkül csak úgy élik végig a legszebb éveket mint a hivatalos óráikat vagy egyéb elfoglaltságuknak az idejét, türelemmel és flegmával, a boldogságnak minden boldogító szenzációja nélkül. Nem csolálorn. hogy mélabus hangon sírod vissza elmúlt szép fiatalságodat.'amely bizonyára nem volt Lajos dr. az elfogult államférfiak azt hirdették benn és künn, hogy az állampolgárok között nemzetiségükre való tekintettel jogálíásbeli különbség nincs. De hogy volt különbség, azt minden elfogulatlan ember megáilapithatta. Ez adott létjogosultságot a nemzetiségi pártoknak. Egy kissé naiv, avagy tán inkább cinikus volna az a kérdés, hogy itt nálunk Jugoszláviában van-e ilyen ;cgaltűsbeli különbség ? Még is fel kell vetnünk ezt a kérdést, mert nemrég a parlamentben egyik vezető politikus kifogásolta a német nemzetiségnek külön pártállását és a beogradi szerb újságok nagyobbik része egyenesen rosszalja a magyar nemzetiségnek külön pártban való tömörülését. Sőt egyes ilyen túlzó orgánumok hazaellenes cselekedetnek minősitik a nemzetiségeknek különösen azt a törekvését, hogy azonos programmjaik érdekében egymással szövetkezzenek. Ahol a jogegyentötlenség olyan fokozott, mint itt, ott nemcsak vétkes könnyelműség és árulás volna a külön nemzetiségi pártalakltástói eltekinteni, de egyenesen lehetetlen volna a nemzeti többségi pártokkal közös politikát csinálni. Az unalomig köztudomású, hogy nekünk, magyar nemzetiségi jugoszláv állampolgároknak, erőlködés és taktikázás dacára, még ezidőszerint sincs választójogunk. Községi egyáltalán, állami pedig csak kivételesen. Nyelvünket nem használhatjuk a hatóságok előtt egyáltalán, az előadó művészetek terén csak kivételesen. Gyermekeink iskoláztatásánál is vannak egyes elszomorító intézkedő. minden édesség nélkül való. s csak azt csodálom, hogy olyan rossz az emlékezőtehetséged. Annyira öregnek nem szabad lenni a negyvenkét évesnek, hogy a memóriája is cserben hagyja. Lám. az enyém jobb... Emlékszem például, hogy tizenöt .év előtt azon keseregtél, hogy nincsen semmi tekintélyed, hogy a nők kedveiig nek ugyan, de nem vesznek igazán F komolyan, .hogy a fiatalság nem ér semmit, az csak átmeneti állapot az okos korba, s hogy jó volna már egy kicsit őszülni vagy legalább kopaszodni . . . Szóval, te is a halandóknak ama nagy tömegéhez tartozol, akik csak a jövőben meg a múltban tudnak élni. (a jövőben, a mig fiatalok, s a multban, amikor már öregszenek). s nem tudnak otthon lenni a jelenben. Pedig csak ez az igazi pozitívum. A múltra semmit se ád a zsidó, s a jövőre se sokkal többet' akármiféle felekezet. Megbocsáss, ha egészen őszinte leszek. Ha valamivel többet dolgoztál és ugyananyival kevesebbet szemlélődtél, s a nőkkel is kevesebbet foglalkoztál volna, valószínűleg nem találnád annyira elviselhetetlennek a »legszebb férfikor« terhét, amely most oly nyomasztó súllyal nehezedik rád. Ha nem járt volna mindig nőkön az eszed, már rég boldog házas (vagy legalább is házas) lennél, s nem búsulnál azon. hogy hűvös időben ninths aki figyelmeztessen: itthon ne felejtsd az überciheredet! Te még annak a kornak a gyermeke vagy, amelyben az u. n. jobbmóduak világában nagyon is hangos szerepet játszott a nő. — ahogy te ■is irod a leveledben: a nő volt az sek. A magyar ügyvédek — bár tudják az állam hivatalos nyelvét — csak másodosztályú ügyvédek. Es igy tovább, a közélet majdnem mindén terén a jogegyenlőtlenség fenáll a papíron is. Hát még a gyakorlatban! Ezt még a közteherviselés terén is ki lehet mutatni. A Rasin-fá!e pénzügyi elméletnek, hogy a nemzetiségi vállalatokat — még állami áldozatok árán is — tönkre kell tenni, itt is vannak hirdetői és követői. Eme faktumok közepette hogyan képzelhető, hogy mi a velünk szemben viszonylag teljes jogú nemzeti többséggel közős politikát csináljunk ? Ez olyan volna, mintha a jól megrakott államszekér elé egy versenyparipát egy meklenburgival fognának hámba. Az utóbbi a kellő ostorhasznáiaí után iparkodhatnék a megrekedt szekeret a kátyúból kisegíteni. Természetesen az volna az egyedül ésszerű és ideális állapot, hogy pártok nemzetiségi alapon ne keletkezzenek, vagy ha keletkeztek, ne állhassanak fenn. De ennek egy —■ egyetlenegy — előfeltétele van; egyenlő jogot minden állampolgárnak! Mihelyest nincs különbség a miatt, hogy valaki magyar, horvát vagy szerb, akkor nem állhat fenn többé sem magyar, sem horvát, sem szerb nemzetiségi párt. Mi volnánk az elsők, a kik harsonával hirdetnők : a M ipyur Párt deiendum esse. De mindaddig, mig ezek a jelentékeny politikai és gazdasági jogállásbeli különbségek íenáilanak, nincs módunkban ezzel a vezető politikusaink egy részének kedveskedni, mert arra szükség van. Szükség van annyira, hogy ha mi azt meg- is akarnék szüntetni, akkor is újból életre kelne, mint az itteni politikai talajviszonyoknak organikus növénye. A nemzetiségi pártokat rövid időre elnémítani lehet, de megszüntetni csak úgy sikerül, ha a jogegyenlőtlenségböi táplálkozó éltető erőt megvonják tőle. A jövedelem* vagyon* és hadinyereségado kivetése A most folyó adókivetések különösen aktuálissá leszik ezt a kérdést. A jövedelemadó kivetésésnek alapjául szolgál a régi 1909. évi X. t.-c., illetve 1916. évi XXVI,. az ezek módosítására és kiegészítésére hozott 1918. évi IX. t.-c. az 1920*21. évi büdzsét törvényben és az 1922/23. évi biidzséttörvériyben előirt változtatásokkal. Ezek szerint jövedelmi adót tartoznak fizetni mindazok, kiknek évi tiszta jövedelmük 1918. évben -........ 10.000 1919. „ 10.000 1920. „ 4.800 1921. „ '_________4.800 1922.....................-.2 10.000 koronát tesz ki. Ehhez a jövedelemhez az adóköteles féllel közös háztartásban élő házastárs, felmenő, lemenő vagy oldalrokonok és a vő és meny jövedelme is hozzáütendö. Abban az esetben a közös háztartásban I élő tagok önálló adózása elmarad és ja közös háztartás mint gazdasági ! egység vélik a jövedelemadó alaj nyává. I A'em esnek jövedelemadó alá: 1. a kikötés nőikül önként adott (külön magánjogi címen nem alapuló) támogatások, a lemenőknél, felmenőknél és oldal rokonoknál, ha az aki a támogatást adja. adóköteles;' 2. a közszolgálati alkalmazottak drágasági segélye; 3. a közszolgálati alkalmazottak IV. osztályú kereseti adó alá eső járandóságai teljes összegükben; 4. a magánszolgálatban levőknél ä 20000 koronát meg nem haladó IV* osztályú kereseti adó alá eső illetménye. Ha a tisztviselőknek fizetésükön kivid más jövedelmük is van, az adóköteles, és a jövedelemadó az összjövedelem után arányszámítás élet. ö töltötte be a férfi életénekjj minden szabad óráját, s mivelhogy' neked huszonnégy ilyen órád volt minden istenadta napon, hát a te életed tele volt nőkkel és nővel, inner! az a horror vacui, amely most elfog, amikor elérkeztél pályádnak ama stációjára, amely már nem lát fiatalnak. de még nem adhatta meg neked az öregkornak békés derűjét. Akik most fiatalok, ezekben a históriai esztendőkben, azok majd nem szenvednek azoktól a problémáktól, amelyek téged nyugtalanítanak. Az ő komoly életükben a komolytalan nő nem játszhat ily—nemcsak egész estéket, de teljes esztendőket betöltő — végzetes szerepet. A nagy gazdasági eltolódás, erkölcsvúltozás, társadalmi fölfordulás, politikai kavarodás és emberátalakulás, amelyen keresztülmentünk. alaposan megváltoztatta a férfi viszonyát a nőhöz. Közelebb hozta hozzá a nőt, s ezáltal el is távolította tőle. Azáltal, hogy többet van vele együtt (s hogy több nővel van együtt), már nem oly érdekes s így nem is annyira problematikus és kevésbbé veszedelmes rá nézve. Igen közel kaphatván őt. mint munkatársat, pajtást és sokszor alárendeltet, már nem Studium neki és nem noveliatárgy. Nem játszhatik már oly döntő szerepet az életében, nem foglalja azt el úgy mint a régibb nemzedékek idejében, s az uj férfi nem foglalkozik annyit az uj nővel, mert nincs ráérő ideje állandóan vele bíbelődni, reágondolni és esetleg verset írni hozzá. Észrevehetően meg is kevesbedett mi más a szerelem mint az. hogy a azoknak a férfiaknak a száma akik egy T honimé á femme szerepére, máság .vállalkozhatnának. Ma nincs* annyi időnk a nők számára, s ezentúl több nyugtot fogunk hagyni nekik, s ennek folytán ők is inkább hagynak majd békében minket. (Mert hiszen férfi meg a nő nem hagyják egyközti viszony pajtáskodóbo, hogy úgy mondjam: nemnélkülibb, erotikám entesebb lesz mint a háború előtt volt, de kevesebb is lesz az ábrándozás benne és ritkább a tragikai összeütközés. Ebbe a helyzetbe éppen úgy bele kell törődnöd, mint ahogy muszáj volt beilleszkedned az uj gazdasági keretekbe. De természetesen te azért egy elmúlt korszaknak itt felejtett különös, nem szerfölött érdekes és nekem igen rokonszenves alakja maradsz: a nők barátja, aki annyira szerette őket, hogy nem jutott ideje közülük egyet igazánigazán megszeretni. Most már meg kell alkudni ezzel a sorssal... Csak a feminiüs ember, akinek a nő nemcsak istennője, de az istene is, csak az fog elkeseredni s az életét céltalannak tekinteni azért, hogy már nem egyenesen az ő számára nyílnak és érnek a fiatal leányok, akikről úgy nyilatkozol mint a 18. század nagy nőtisztelője, a kitűnő Diderot: mézbe mártod a tolladat ég virághimport használsz porzó gyanánt, amikor a teremtés e naiv remekét dicsőíted. Egekig magasztalod s egy piramis magasságát elérő piedesztalra helyezed, ahelyett hogy nőül vetted volna annak idejében. Nagy mulasztást követtél el s most ahelyett, hogy szánnád a bűnödet, még lamentálni merészkedel, mert nincs, aki gombot varrjon a hálóingedre. Engedd meg. hogy, kijelentsem:’
