Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-26 / 139. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923. május 26. CIRKUSZ ® £1 9 Fegyház dollárparitásban \ A brandenburgi fegyház rabjai múlt héten fellázadtak, mert a fegyintézet műhelyeiben, tekintet nélkül a valutaviszonyok« ra. ma is csak heti harminc márka fizetést kapnak. A legyenceh azt követelik, hogy fizetésüket az igazságiigyminisztérium dollárparitásban szabja meg; a brandenburgi rabok mozgalmához az összes német fegyintézetek lakói csatlakoztak. Ha- az érdekes bérmozgalom sikerrel jár akkor ilyen jelenetek játszódnak maid le a német vizsgálóbirák hivatali helyiségeiben. A vizsgálóbíró. Mit lármázik az a csirkefogó az előszobában? Az lmok: Azt mondja, hogy ő fúrta ki a Richoison-gyárban a kasszát. A vizsgálóbíró: Rúgja ki. Ez a kilencvenhetedik, aki a Richoison-gyárban a kasszát kifúrta. Ma valami bűnügy ittott előfordul, rögtön megrohannak bennünket . . . Az írnok: De ennek szemtanúi vaunak, A vizsgálóbíró: A többi kilencvenhatnak is voltak szemtanúi. Ha csak három szemtanút számítunk per kopoltyú e gyógy tettesre, akkor háromszáznyoícvannyolcan voltak jelent a kassza kifurásakor már pedig abban a pénztárszobában ,tizenketten sem férnek el. A mai világban könnyű tanút találni mindenre, az emberek el akarják ítéltetni magukat hamis tanuzásért. Az írnok: De ez olyan valódi gonosztevő-tipus . . . A vizsgálóbíró (gúnyosan nevet): Lombroso-fej, ml? Ismerjük már az ilyet. Leborotváltatja a haját, ötnapos gallért vesz föl. retket tömet körme aiá a manikűr-szalonban. leönti a cipóiét petróleummal és felgyújtja, mielőtt idejön. Előbb még öt napik tükör előtt is ül és betanul nehány rémes rabiógyilkos-griinászt. Csakhogy engem nem lehet ilyen külsőségekkel megtéveszteni. Nekem rutinom van már ebben... Az írnok (félénken): Meg tetszik bocsátani bíró ur... de nekem. izé. az az impresszióin, hogy ez az ember igazat beszél... A vizsgálóbíró: Maga még naivista, öcsém rögtön bedül akármelyik szélhámosnak. engedi félrevezetni magát a legátlátszóbb hazugságoktól. Nem szabad rögtön készpénznek venni minden beismerést... keresztkérdéseket kell föladni__rajta kell kapni ellentmondáson a vádlottakat, meglátja, hogy vallanak mindjárt, mint a karikacsapás. Eressze csak be ezt az állítólagos kaszszafurót! Receptcsaló legyen a nevem, ha öt perces kihallgatás után tovább meri tagadni, hogy ártatlan. A bűnöző (elszánt, gyanús külsejű egyén bejön): Jónapot én követtem el a Richolson-féle kasszafurást. A vizsgálóbíró: Azt mindenki mondhatja. Egyébként foglaljon helyet. Ä bűnöző. Szerencsére tanukat is vittem magammal. Tessék letartóztatni. A vizsgálóbíró: Hahaha, tanukat? Jó öreg mármarosi tanukat, mi? A modern judikatura azonban nem helyez súlyt, kedves barátom, a tanúvallomásokra, közvetett bizonyítékokkal nem érjük be, nekünk hozza magával a corpus dclietlket az a nyavalyás tettes. Itt vannak az ellopott kötvények? A bűnöző (letörve): Nincsenek. A vizsgálóbíró: Na látja. Mit akar akkor itt? Menjen szépen haza. térjen vissza a jó útra... illetőleg azt akarom mondani, maradjon meg szépen rajta. Pá! A bűnöző (busán): Alászolgája: (Kimegy, az ajtóból visszaszól.) Ja igaz. én követtem el a hallbachi postarablást is. A vizsgálóbíró: Érdekes. (Rámutat a karoszékre.) Üljön le! A bűnöző (boldogan): Hány évre? A vizsgálóbíró: Szeretne egy kicsit a fegyházba kerülni ugye. maga javíthatatlan? Tizenöt évecske, húsz esztendöcske nem is lenne rossz? Vagy talán élethossziglan? A bűnöző: Mi tagadás, nyolc-tiz évi börtön rámférne. Regresszálnám magam... illetve rámférne mert négy zsebmetszést is elkövettem a múlt hónapban, töredelmesen bevallom a bíró »írnak. \ A vizsgálóbíró: Elvetemült gazember, ne lódítson. Maga olyan ártatlan, mint a maszületett bárány. A bűnöző: Sértegetni azért nem hagyom magam! Nekem mond ilyeneket a biró ur. aki többszörös apagyilkcsságot követtem eh aki kiirtottam egész családomat, lemészároltam tulajdon feleségemet, úgy. hogy özvegy ember lettem? Követelem hogy ítéljenek el! A vizsgálóbíró. Mi nem azért vagyunk itt, hogy családi ügyekbe avatkozzunk. Intézzék el a privát dolgaikat egymás között... A bűnöző: Azonkívül még kilenc rablógyilkosságot követtem el. Én robbantottam fel a düsseldorfi polgármestert. Én akasztottam fel a száznyolc éves penziingi nagymamát. Én lőttem le a Friedrich-strassei rendőrt. Itt a revolver. (Leteszi az Íróasztalra.) A vizsgálóbíró: Azt hiszi, ilyen trükkökkel lehet rám hatni? A bűnöző: Én fejeztem le a cirkuszi dijboxolónöt. dráma az artistaéietbői. Itt van a véres koponya. (Leteszi az íróasztalra.) A vizsgálóbíró: Tegye vissza a zsebébe. mert egészen összepiszkítja az asztalomat, ügy. Terheli még egyéb is a lelkét? A bűnöző: Ennyi nem elég? A vizsgálóbíró (nevet): Ugylátszik maga nem tudja. kedves barátom. Hogy miket találnak ki a mi ügyfeleink, csakhogy bejuthassanak valami jól dotált íegyenci pozícióba. Maga fiatalember és még csak szerény kezdő, attól tartok, hogy tiem is tehetséges. Családirtásokkal akar megfőzni? Kasszafurásokkal szeretne megpuhitani? Zsebmetszésekkel próbálja meglágyítani a szivemet? Nem szégyeli magát? Ha fegyházba akar kerülni, találjon ki valami újat, lásson hozzá teljes ereiéből az alkotáshoz, kreáljon valami komoly bűncselekményt, ami közvádra üldözendő. Ugyebár, belátja hogy nem tehetek semmit az érdekében, legyen máskor is szerencsém! (Karonfogva viszi az ajtó felé.) A bűnöző (dühösen). Az istennyila üssön bele ebbe az egész igazságszolgáltatásba. .Ezért szennyeztem be kezem ártatlanok vérével, ezért adtam ki anynyi pénzt, atnig idejöttem, ezért utaztam öt napig, ezért tettem lei magam annyi kellemetlenségnek, amig útlevél nélkül átszöktem a határon, ezért... A vizsgálóbíró: Mit mond? Útlevél nélkül szökött át a határon? Hé. hol a fogházőr? őrmester kísértesse csak le ez.t a vizsgálati foglyot egy niagánzárkába, olyan hat hónapot kap tiltott határátlépésért. mint a pinty! (A bűnözőhöz.) Mért nem kezdte mindjárt ezzel? SK1Z Ä mayerlingi tragédia aktái Rudolf trónörökös és Veísera Mária első találkozása A hivatalos okmányok folytatólagos közlése . Csütörtök reggeli számunkban megkezdtük már külföldi lapok nyomán a rnayerlingi tragédia hivatalos aktáinak közlését és ezeknek sorában Vetsera Mária édesanyjának, Vetscra Heléna bárónőnek Ferenc Józsefhez intézett önigazoló levelét közöltük. Erre a levélre 1889 julius 19-én válaszolt Ferenc József nevében Paar Ede gróf főhadsegéd. A levélben többek közt a következőket ltja: »őfelsége az első pillanattól kezdve visszautasította azt a gondolatot, mintha önt bármely tudatos részesség terhelné a borzalmas szerencsétlenség előidézésében. Minél váratlanabb és borzalmasabb módon következett be a katasztrófa, annál sokfélébben jelentkeznek a magyarázatul hozzáfűzött kombinációk és annál több oldalról keltek életre és gyüíemlettek az ön személye körül a vádaskodások, báróné. Ön őfelségétől elégtételt kér az elszenvedett gyalázatért és igazságot ama magatartás miatt, amellyel »irányadó körök« nem szűnnek meg önt sértegetni. Eltekintve attól, hogy ez a magatartás minden befolyásolás nélkül önként keletkezett és eltekintve attól, hogy az elégtételadás mikéntje iránt teljes Irományban hagy, ön ezt az elégtételt emlékiratai kinyomatása által, mely emlékirat most már ama bizonyos körökben ismeretes lett. maga iparkodott önmagának megszerezni. Bármennyire fájlalja is őfelsége azokat a sérelmeket, melyek bánatos anyai szívét szerencsétlen leánya temetési rendelkezései által érték, még is némi számításba kell venni azt a mondhatatlan megdöbbenést, amely a szerencsétlenség nyomán keletkezett, az intézkedések szükségszerű gyorsaságát és az intézkedések halaszthatatlan voltát is.« A császári válasz azonban a Vetsera-családot nem elégítette ki és ezért Vetsera Heléna bárónő egy második levéllel fordult Ferenc Józsefhez. amelyben többek közt ezeket san. de becsületemet is meggyalázta; hiszen tudtam, hogy Felséged kezében van a hatalom, amely a legkegyesebb részvét tanúsításával, yagy csak egyetlen szóval elnémíthat minden rágalmat és véget vethet minden üldözésnek. Felséged legkegyelmesebb szándékainak nem felelhet meg, hogy én és gyermekeim véletlenül ki legyünk szolgáltatva a nyilvánosságnak és minden körökben megvetésnek legyünk kitéve. Mély hódolattal és alázattal tehát Felséged legmagasabb kegyelmére bízom a világ előtt való igazolásomat.« A bárónő eme második levelére azonban tnár nem érkezett semmiféle válasz. Vetsera bárónő emlékiratai Vetsera Heléna bárónő emlékira^ taiban részletesen elmondja, hogyar keletkezett Vetsera Mary végzetes szerelme Rudolf trónörökössel. Esze^ rint Mary alig volt tizenhétéves, ami. kor Rudolf trónörökössel megismer' kedett. Anyja erről nem tudott senn mit. csak a fiatal lány társalkodónő' jének besugása alapján, amikor anyja vallatóra fogta, Mary bevallotta hogy egy arany cigarettatárcát vett i trónörökösnek és azt névtelenül elküldte neki. inig ő is kapott emlékű egy cigarettatárcát egy belefoglal szafirrai és belevésett névvel »Rudolf«. Veísera bárónő azután ebber a cigarettatárcában egy 1889 januái 18-ról keltezett végrendeletet talált Még ugyanaznap este Vetsera báró nő megkérte Larisch Mária grófnőt a királyi család bizalmasát és Marj barátnőjét, hogy szerezze vissza as aray cigarettatárcát a trónörököstől aminek eredményeképpen Lariscl grófnő, aki erre látszólag vállalkozott, másnap délelőtt eljött Mary bárónőért, aki aztán soha többé nem í tért vissza édesanyja házába. írja: »Elviseltem a rágalmakat, amelyek Bécsből való sürgős távozásom és a rám parancsolt hallgatás következtében rám háramlottak, nagy fájdalmamban is lelkiismeretesen folytattam a kötelességemmé tett hallgatást. némán viseltem a súlyos bántalinat. melyet szegény halott gyermekemmel elkövettek s amely nemcsak anyai szivemet érintette fájdalma* Mary levelei Vetsera Mary bárónő már egész fiatalon rajongott a trónörökösért, anélkül, hogy személyesen ismerte volna. Később azután ez a fiatalos rajongás nagy és égő szerelemmé fejlődött. Larisch-Wállersec grófné volt az, aki arra vállalkozott, hogy egy ünnepélyen. amelyet a Tegernsee-n rendeztek, s ahol a trónörökös és a grófné is jelen volt. a közvetítőt játszotta és a trónörököst figyelmeztette, hogy ez a szép kis leány mennyidre lelkesedik érte. Ö. volt az, aki később vállalkozott rá. hogy Mary bárónő egy levelét a trónörököshöz juttassa, s a grófné volt az. aki hamis űrügyek alatt rávette az anyát, hogy bízza rá a leányát, s aki ezzel a bizalommal visszaélve, a rábízott leányt elvitte a trónörököshöz a Burgba. Erről az első találkozásról Mary bárónő egy barátnőjének irt levelében ezeket mondja: »Ma boldogságtól áradó levelet kap tőlem, mert ma nála voltam. Larisch Mária vitt magával, azzal az ürüggyel, hogy bevásárlásokat kell tennünk. Először »Adele«-hea mentünk lefotografáltatni magunkat: az ő számára természetesen. Azután elmentünk a Grand Hotel mögé. ahol Bratfisch (a trónörökös rendes fiakkerosa) várt reánk. Az arcunkat valósággal eltemettük a boákban s azután vágtató galoppban repültünk a Burgba. Egy kicsike vasajtó mellett egy öreg szolga várt ránk, aki több sötét lépcsőn és számos szobán vezetett végig bennünket s végre megránt egy ajtó előtt s megkért, hogy; lépjünk he. Mikor belüptünk, egy fekete madár repült a fejemnek, azt hiszem, valami hollóféle lehetett, a szomszéd szobából pedig egy hang hallatszott: — Kérem, hölgyeim, lépjenek be< Itt vagyok-Bementünk. Mária bemutatott s mi hamarosan elmerültünk valami bécsies beszélgetésbe. Végre igy szólt ő: —Négyszemközt kell beszélnem a grófnéval — s mind a ketten bementek egy másik szobába. En közben mindent apróra megnéztem. Az íróasztalon egy revolver feküdt és egy koponya. Én a koponyát a kezembe vettem és minden oldalról szemügyre vettem. Hirtelen belépett ő és ijedtem kivette a koponyát a kezemből. Mikor azt mondottam hogy nem félek a koponyától, akkor mosolygott. ! Mikor elbúcsúztunk. 5 maga vezetett végig egy sötét termen és egy lépcsőn s így szólt Máriához: —- Hozd el minél előbb megint!, Kérlek.« A levele végére ezeket irta Mary bárónő: »Meg kell esküdnie, hogy senkinek se szól erről a levélről, se Hannának, se mamának, mert ha ezek közül valamelyik akármit megtudna, meg kell ölnöm magamat.« Ez az első találkozás 1888 november 3-án történt és néhány nap múlva Mary Larisch Mária grófnő társaságában megint elment hazulról, hogy a trónörököst meglátogassa. Hogy vájjon a grófné ezúttal is vele ment-e a Burgba, az nem volt megállapítható, csak annyi bizonyos, hogy megint hazakisértc. A levélváltás, amely közben a trónörökös és Mary bárónő közt megindult, úgy történt magának a királyfinak intézkedésére, hogy Mary bárónő a trónörökösnek szánt levélre a trónörökös komornyikjának a nevét irta és a saját komornája segítségével hordárral küldötte a Burgba. A trónörökös levelein se a bárókisasszony címe állott, hanem a komornájáé s eleinte hordárok hozták, utóbb a Burg egyik régi szolgája.
