Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-26 / 139. szám
Ára egy és fél dinár XXIV. évfolyam lí<W. ,V-%hkVftV*k.'* Sznbotšca, SZOMBAT 1923. május 26. 139. szám MegjeJessík mieden reggel, ünnep után és héííCn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal £-58, Szerkesztőség 5-13 EIGÍiictési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉGí Kralja Alexandra-ulica 4 szám a!atf Kisdéhivalal: Kralja Alexandra-ulica 1 (Leilack-palota) Ä terror miatt jajvessékelö terrorhosfik és egy elmulasztott kötelesség Mindenütt, ahol a választások érvényessége fölött maga a parlament Ítélkezik, a döntést mindig inkább politikai, mint jogi szempontok irányítják. Mig azonban másutt a jog szerint való ítélkezésnek legalább a látszatát igyekeznek megóvni, nálunk a politikai szempontok szerint .való döntésből nem csinálnak titkot. Az igazoló-bizottság üléseit nem is .egyszer függesztették fel abból a célból, hogy a bizottság többsége döntés előtt megismerje a kormányelnök nézetét és a bizottság ellenzéki kisebbsége, mely pedig a legélesebb küzdelmet folytatta a többség ellen, ezen még kifogásolni valót sérn talált. Nem is találhatott! A jugoszláviai jogrendszer talán az egyetlen, ahol sem a választási törvényben, sem pedig a házszabályokban nincsenek megállapítva a választások érvénytelenségének absolut és relativ okai; nincsen meghatározva, hogy mikor kell vagy lehet egy választókerületben az egész választást érvényteleníteni, vagy csak az egyes listákra leadott szavazatokat hatálytalannak kimondani, illetve csak egyes mandátumokat megsemmisíteni. A választási törvényből és a házszabályokból csak két dolog világos. Bármely választónak joga van az igazoló-bizoítság előtt egy választás érvényességét panasszal megtámadni; a parlamentnek pedig joga van a megejtett választást igazolni vagy érvényteleníteni. Hogy mikor és milyen terjedelemben van helye a megejtett választás megsemmisítésének azt maga a parlament saját szuverén hatáskörében dönti el s döntésének egyetlen korlátja az, hogy nem ütközik a törvény vagy a házszabály tiltó rendelkezéseibe. Ezt a jogrendszert az igazoló-bizottság mai demokrata ellenzéke büszkén vallotta a magáénak, habár az ilyen szabályozás a választások tisztaságának nagyon is gyenge garanciája. De amikor ezt a jogrendszert kiépítették, a demokratapárt többségben volt és intencióinak egész jó! megfelelt az, hogy a választások eredményét az igazolás alkalmával h politikai szükséghez képest lehessem korrigálni. Sőt ellenzékbe szorulva is hajlandó lett volna erre az alkotmányvédö front erősítése érdekében. A demokrata kisebbség követelie az összes Radics-púni és az összes német mandátumok megsemmisítését és a »nemzetellenes« elemeknek a parlamentből való kiszorítását. Most pedig harcot hirdet, parlamenti csatát lolytat, erőszakot, törvény tipr ást kiált azért, mert a parlament többsége két választókerületben érvényteleníteni akarta a demokratákra leadott szavazatokat, mivel listavezetőkul olyanokat jelöltek, akiknek jelölését a törvény (a választók presszionálásának kizárása érdekében) világosan megtiltotta. A parlament képén és mentalitásán nem változtat semmit sem az a körülmény, hogy hárommal több vagy kevesebb demokrata képviselő képviseli-e kenne & megalkuvást, nem ismerő szélső nacionalizmust és a leplezetlen kisebbséggyüíöletet. Mert, hogy a demokratapárt a maga egyetemében szélsőén soviniszta és kisebbséggyülölő azt az igazoló-bizottság tanácskozásai és a bizottság által igazolásra ajánlott mandátumokról lefolytatott egy napos parlamenti vita anyaga minden kétséget kizáróan bizonyossággá tették. Ezeket a bizonyítékokat jó lesz rendszerbe foglalni és, lerögzíteni azoknak a magyar és német választóknak okulására, akik a párt címében hirdetett demokráciát készpénznek véve, szavazataikkal nem egy demokrata képviselő megválasztását tették lehetségessé. A demokratapárt lelkét terheli az az alkotmánysértés, hogy az elmúlt esztendőben először megalkotott állandó választói névjegyzék ösyzeállitásáhál, a nem szláv választók tiz meg tízezreit hagyták ki a választói névjegyzékből. A radikális kormány ráállt ennek a jogsérelemnek a választások előtt" a névjegyzékek hivatalbóli kiigazítása alkalmával leendő orvoslására és ahol ezt érdekei úgy kívánták és a helyi hatóságok és bíróságok nem ellenkeztek, ez az orvoslás kisebknagyobb mértékben meg is történt. Nos a demokratapárt ezt a részleges orvoslást is választási visszaélésnek minősítette, amellyel a kormány nemzetellenes elemeknek (a magyarokat és németeket az egész vita alatt csak ezzel a névvel emlegették a demokratapárt bajvívói) »jogellenesen« módot adott a választásokon való részvételre. A demokratapárt külön véleményében azt követelte, hogy a suboticai kerület kivételével az összes vajdasági kerületekben a január hatodiké után ielvett választók szavazatainak érvénytelenítését vagy pedig uj választásoknak kiírását azzal, hogy a január 6-ika után felvett választók ezeken a választásokon nem szavazhatnak. Araikor pedig a "terrorról panaszkodó demokrata leventéknek azt kiáltották oda, hogy a nacionalista szervezetek sokkal nagyobb terrort fejtettek ki a demokratapárt érdekében, mint Radicsék a demokratapárt ellen, egy volt demokrata miniszter teljes őszinteséggel és leplezetlen cinizmussal ismerte be, hogy miután a hatóságok az »anationalise elemekkel szemben »gyöngéknek« bizonyultak a demokraták kénytelenek voltak életre hívni a nacionalista szervezeteket. Ilyen előzmények mellett és Pribicsevicsnek az igazolási vitában elhangzott beszéde után a parlamentben helyt foglaló kisebbségi képviselőktől, a Német Párt reprezentánsaitól a demokratapárt kisebbséggytilölő kirohanásainak erélyes visszautasítását joggal lehetett elvárni. Nem akarunk semmiképp félreérteim. A német képviselők helyesen tettél:, amikor az igazolási vita során a kormány álláspontja mellett és a demokrata javaslat ellen szavaltak. Eltekintve attól, hogy csak nem szavazhattak a maguk mandátumainak megsemmisítése mellett, a kormánypárt javaslata, a kisebbségi politika és az általános jogosság szempontjából is sokkal közelebb állott uz igazsághoz, mint a kisebbség különvéleménye. De amikor Pribicsevics kétségbe vonta az ország nem szláv polgárainak és különösen a németeknek azt az erkölcsi jogosultságát, hogy nemzeti alapon párttá szervezkedve a parlamentbe küldjék a képviselőiket, amikor a separatista és a naciondlis eleinek terrorjáról harsogott és gúnyosan vonta kétségbe egy panaszhoz bizonyítékul csatolt nyilatkozatok hitelességét, csak azért, mert kiállítói nem szlávok, akkor a terrorista szervezetek lordprotektorát egy parlamenti kisebbségi csoport mm intézheti el egy olyan közbekiáltással. hogy a közbeszóló németpárti képviseli) különb hazafi, miért a magyarok ellen egy nemzetiségi fronton küzdött nem egy jelenlegi demokrata és radikális képviselővel.« Ml azt hisszük, hogy a hazaílságttafc nincsenek fokozatai-és -anegbocsájihatatlan hiba, ha egy kisebbségi képviselő az állam megalakulása előtti múltra visszanyalva akarja a hazaftság mértékét és értékét megállapítani. Mi azon a szerény nézeten vagyunk. hogy e szerencsétlen, deplassirozoít és grammatikai hibáktól hemzsegő közbeszólás helyett, akár milyen későre is járt az idő és aká? milyen magasra csaptak is a szenvedelmes vita hullámai, a parlamentben helyet foglaló egyetlen kisebbségi párt vezéreinek mégis csak fel kellett volna szólalnia. Ebben a felszólalásban tiltakozni kellett volna az ellen, hogy amikor az alkotmány csak egyenlöjogu polgárokat ismer, akkor az ország lakosságát egy »demokrata« párt káderje nemzetim és nemzetellenes kategóriákra osztja fel. Egy rövid 10 perces felszólalás keretében talán ezen a tiltakozáson kívül helye jutott volna annak a megállapításnak is. hogy nem beszélhet terrorról az a párt, amelynek belügyminisztere egy alkotmány tipr ó bizalmas rendelettel a kisebbségi szavazók sok tízezreit akarta elzárni a lezajlott választásokon való részvételtől, mert ez a ki nem védhető hatósági erőszak netovábbja. Es a tízperces időből jutott volna még egy pár perc annak az elmondására is, hogy nem panaszkodhatni terrorról az a Párt, amelynek érdekében az általa életre hívott politikái szervezetek, német (és magyar) lapok nyomdáit szétrombolták, újságíróit bántalmazták, a népgyüléseit bombákkal és revolverekkel akarták * szétkergetni, melynek sajtója a német párt tagjait és vezéreit wogel- 1reinak<i jelentette ki, mivel ez a terror minden választási terror között a legveszélyesebb, mert felforgatja a közbáiorsdgot. Ez a felszólalás a német párt kor-, mánytámogatásán nem ejtett volnál csorbát; nem keverte volna sem Pri-j bicsevics. sem a kormány előtt a ma-1 gyár szimpátia gyanújába, sőt ahogy jj ml tudjuk, a kormány szívesen íq■ gadta volna jogalapul a nacionalista ikilengések megfékezésére és nem | lett volna elintézhető azzal a lenézően gúnyos odavetéssel, hogy a I közbeszóló még szerbül se tud, mert : a német párt parlamenti elnöke kií tűnő szónok és pompásan beszél | szerbül. i Mi jól tudjuk, hogy a német képvijj selök jártak a belügyminiszternél és ?,az indiai bombavetés kapcsán til-Í takoztak a felelőtlen elemek büntetöexpedfeipi ellen. De azt hisszük, hogy ez a kárídés sokkal fontosabb, semhogy kellő [súllyal másutt is szóvá tehető volna, [mint magában a parlamentben, f A parlament az a dobogó, ahonnét I a politikus az országnak és a müveit I világnak beszél. I A ptuji szomorú eset; Neuner kép'viselőnek a rendőrség passziv assis- Itenciája mellett való súlyos bántalfmazása és sebesülése talán eszébe 3 juttatja a mai parlament'egyetlen kijjsebbségi pártjának, hogy saját népéivel szemben első és elengedhetlen \ Hitelessége orvoslást és megtorlást tkövetelni, de nem a miniszter foga> döszobájának '"kípárnázüft ájíSí flffcr • götf. hanem a parlament nyílt üléséiben. 1 Mert amíg az államhatalom mellett más hatalom is él, mely közigazgat és büntet, addig minden alkotmányos jogegyenlőség csak üres frázis és kiáltó hazugság.----------— ■ ■ --------------------------------------------------A nemzet gyűlés ülése Folytatták a mandátumok Igazolásának vitáját Délelőtt fél tízkor kezdte meg a ■ parlament pénteki ülését, amely a [késő éjszakai órákig tartott. I A napirend előtt Feles Dusán házfelnek megemlékezett dr. Kockár Jo|ván radikálisparti képviselő háláld - ■ ró!, amit a ház felállással vett tudoí másul. Ezután áttértek a napirendre, ja vitás mandátumok igazolásának {tárgyalására. . j Markovics Pero demokrata kifsebbségi előadó elsősorban Ríbar [Iván mandátumával foglalkozik és {hosszasan igyekszik bizonyítani, [hogy a névjegyzékeket szabálytalanul állították össze és egyéb súlyos [szabálytalanságok is történtek. Kéri íRibar mandátumának igazolását, jj Grgin Dusán (radikális) válaszol I Markovicsnak, majd Wilder beszéjjdét, különösen pedig annak a körváltókra vonatkozó részét kritizálja. Hifvatkozik arra, hogy először Davidol vies Ljuba kezdett Radiecsal tártgyalni. Véleménye szerint a demofkráták maguk okozták bukásukat. 1 Davidovics Ljuba kijelenti, hogy ő Inéin tárgyalt, hanem csak megbeszél {léseket folytatott Radiecsal. Annak idején ő felszólította Radicsot, hogy, í jöjjön Beogradba és tegye le az esfküt és csak azután lehet tárgyalni, {Radios már ekkor a három nemzet teóriáját védelmezte, amit ő nem fogadhatott el. Grginről azt állítja, hogy nincs meggyőződése és hogy el fog jönni az idő, amikor éppen úgy fogja támadni a radikálisokat* mint ma a demokratákat. Radoszavllevies dr. (demokrata) a
