Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-04 / 119. szám

Ara egy és fél dinár XXIV. évfolyam Szubofica, PESTEK 1923. május 4. 119. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-10 F lefizetés! ár negyedévre 1S5 dinár UbMESHdSEGi Kralja Aleaautira-uüca 4 ssám alatt Kiadóhivatal: Kralja Álexandra-nlica 1 (Lelbach-palota) A nagy pörnek első fejezete véget ért. A vádlottak, akik az államvédelm. törvény alapján ha tállal büntetendő bűncselekmény vádiának súlya alatt kerültek le­tartóztatásba, ma már bírói hatá­rozat alapján szabadlábra vannak helyezve. Az okiratról, mely az eljárás alapjául szolgált, kiderült, hogy otromba hamisítás. A vád megdőlt, a látszatbizcnyitókok összetörtek, a vádlottak szabad­lábon, — ez nyolc napi nyomo­zás eredménye abban a pörben, amelyik alkalmas lehetett volna arra, ha csak egy grammnyi bi­zonyítékot produkál, vagy ha a gyanúnak nem is szolgáltat bizo­nyítékot, de nem cáfolja meg, nem veri vissza, nem dönti ősz­­sze az eljárás alapjául szolgáló Játszatbizonyiíékokat, hogy a ju­goszláviai magyarság államhüsé­­gét kétségessé tegye s politikai és kulturális törekvéseinek jogcí­mét megtagadja. Az eljárás, annak megindulása és a mai napig produkált ered ményei rendkívül sok tanulságot érleltek meg. Megindul az eljárás s megtörténik a Magyar Párt ve­zetőjének letartóztatása olyan ok irat alapján, amelyikről az ebő objektív tekintet kétségtelenül meg­állapíthatja, hogy esztelenül durva hamisítás, az okirat tartalma és alakja teljességgel kizárja annak feltevését is, hogy azt valóban azok írták, akiknek neve az ok­iraton szerepel. Ez az okmány a külügyminisztérium utján került az igazságügyi szervek kezébe s kétségtelenül megállapítható, hogy ez nem ebben azországban készült. Most már az első kérdés az, mi­lyen lehet annak a külügyminisz­tériumnak információs osztálya, amelyiket a legdurvább és leg­primitívebb hamisítvánnyal be le hetett csapni. Milyen lehet an­nak a külügyminisztériumnak tá­jékozottsága, amelyik ilyen kéz zelfoghatóan, orditóan durva ha­misítványt a bűnvádi eljárás le­folytatására alkalmasnak tart. AU lyen lehet annak a külügyminisz­ternek politikai horizontja, aki a legbizalmasabb politikai megbeszé­lésben részt vesz olyan politikussal, akit egy tárcájában lévő okirat az az állam ellenségeivel való konspi­­rálással terhel ? Az ez európai hirü, óllamszolgálatban álló szak­értő, aki ebben az ügyben szak­véleményt adott, kijelentette, hogy egyizben mór megvizsgálta az in­kriminált levelet s már akkor ki­jelentette a belügyminisztérium államvédelmi osztályának, hogy az durva hamisítvány. Az eljárás tehát olyan okirat alapján indult meg s a Magyar Párt két veze­tőjét olyan okirat alapján tartóz­tatták le, amelyikről ez a nagy­tekintélyű szakértő az eljárás meg indulása s a letartóztatások el­rendelése előtt kijelentette, hogy hamisítvány. A Magyar Párt ve­zetőit tehát egy a szakértői véie­­vnény által otromba hamisításnak bélyegzett okmány alapján vetet­ték fogságba. A bíróság ugyan­annak a szakértőnek ugyanolyan tartalmú véleménye alapján he­lyezte szabadlábra a gyanúsítot­takat, mint a minek birtokában a letartóztatásukat indítványozták. Soha nem voltunk és soha nem leszünk más állásponton : minden terhelő adatot ki keli vizsgálni, minden bizonyítéknak utána keli járni s mindenkit, aki vétkes, meg kell büntetni. De az eljárás csak komoly vád s komoly bizonyíté­kok alapján induljon meg. Meg­döntött vád, megcáfolt bizonyíték alapján ne tartóztassanak le sen­kit, ne tegyenek szerencsétlenné családokat, ne dúlják föl ártatlan vezetőik letartóztatásával az itt élő magyarság Ie!ki békéjét és élete nyugalmát. Használ ez az állam tekintélyének, használ az igazságszolgáltatás méltóságának, erősiti ez a közhivatalok pártatlan működésébe vetett hitet, ami az államhatalom minden megnyilat­kozásának a belső tekintélyét megadja? Mit kockáztatnak in­kább, a letartóztatottak existen­­ciáját, vagy az államhatalom presztízsét? Aki a bűnvádi perrendtartás sínjeire tette rá ezt az otromba hamisítványt, az nem gondolta meg, hogy a megvédeni állitolt érdeket jobban veszélyezteti, mint azoknak existenciális és morális érdekeit, akiket letartóztattak. Az nem gondolt arra sem, hogy bi­zonyítékot szolgáltat vele nem a gyanúsítottak ellen, hanem amel­lett, hogy tökéletesen nem ismeri a Vajdaság népének közszellemét s politikai vezetőit. Aki Nagy Ödönről, Gräber Lászlóról elhiszi a vád állításait s az itt élő ma­gyarságról elhiszi, hogy az állam ellenségeivel konspiról, az nem ismeri az országot, nem ismeri a népet, nem ismeri a szereplőket, egyszóval: nem ismeri azokat a tényezőket, amelyekre a törvényt alkalmazni kívánja. A magyarság mély keserűség­gel, elmondhatatlan fájdalommal, alig enyhíthető kínnal látja, hogy elfogultságból, könnyelmiiségb 1, vagy tájékozatlanságból rontják hírét, tépik becsületét s börtönre juttatják vezéreit. Ha valami meg­­nyugvást ad számára az, hogy vannak még bírák Jugoszláviában. De minden közhatóságnak át kel­lene éreznie ugyanazt a komoly­ságot és emelkedettséget, mint ami e példát mutató bírói hatá­rozatban megnyilvánul. Viharos ülés a parlamentben A demokraták technikai obsfrakciója — Elemelték a szavazó urnát — Megválasztották az igazoló bizottságot — Beogradi munkatársunk telefonjelentése — (F.) A kormányválság befeje­zése után az uj parlament első ülése a várakozásnak megfelelően, meglehetősen viharosan folyt le. A Pastes ügyes taktikázása foly­tán a hatalomról ugylátszik hosz­­szu időre leszorult demokrata párt már a csütörtöki ülésen megmu­tatta, hogy az ellenzék szerepé­ben mindent el iog követni a ra­dikális kormányzás megnehezíté­sére. De a radikálisokat sem ta­lálta készületlenül a demokraták harciassága és a parlamenti el­nökség birtokában simán vissza­verték a demokraták első attakját. Az ideiglenes elnök, Peles dr., aki az első ülésen még megle­hetősen bizonytalanul ült az el­nöki székben és látszólag azt sem tudta, hogy mire szolgál az el­nöki csengő, a csütörtöki, máso­dik elnöksége alkalmával már el­lentmondást nem türően kezelte a házszabályokat és nem törődve az ellenzék heves, lármás tiltako­zásával, szókérésével, kérlelhetet­lenül lebonyolította az ülés pro­gramját — az igazoló bizottság megválasztását. A viharos és derűs mozzana­tokban bővelkedő egykor nyitotta ülést fél tizen­­meg az elnök csengője. A képviselők szinte tel­jes számban megjelentek az ülé­sen, ahova közvetlenül a meg­nyitás előtt bevonult az újonnan kinevezett kormány is, Pastes ve­zetése alatt. Az első vihar mindjárt a múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után kezdődik, mikor a földmü­­vespárti Lázics Voja élesen süvítő hangon szót kér. A kérés elől nem lehet elzárkózni, Peles elnök szót ad Lézicsnak. Lázics hibáz­tatja a jegyzőkönyvet, mert nem tartalmazza azt, hogy ü a műit ülés végén szót kért, amit az el­nök nem vett tudomásul. Hossza san bírálja az elnök eljárását, a mely házszabály ellenes volt és különösen kiemeli, hogy a ház­szabály szerint a legközelebbi ülést már másnapra össze kellett volna hívni. A demokraták zajosan helye­selnek Lázicsnak, a kormánypárt fagyos nyugalommal hallgatja és még a demokraták provokáló meg­jegyzéseire sem reflektálnak. Lázicsnak Janjics titkár válaszol, több szónok nem jelentkezik, mire az elnök gyorsan szavazásra te­szi fel a kérdést. A ház többsége, a demokraták és földművesek szavazataival szemben elfogadja a jegyzőkönyvet. A klerikálisok, muzulmánok és németek passzíve viselkednek, de szemmeüátható, hogy szimpátiájuk sokkal inkább a radikálisoké, mint a demokra­táké. Most az elnök rendeletére Jan­jics titkár fölolvassa a királyi kéziratot a régi kormány fölmen­téséről és az uj kormány kineve­zéséről. Mig a neveket olvassa, a demokrata Magarasevics nagy derültség közepette odakiálíoíta Janjicsnak : — akit mint minisz­terjelöltet sokat emlegettek — „Látod, téged megint nem nevez­tek ki“ 1 Az elnök ezután át akar térni a napirendre, mire kitör a vihar. A demokraták tömegesen jelent­keznek szólásra, főleg Pelyics Dragutin és Lukinics Edo köve­telnek szót. Peles nyugodtan ül a viharban és nem is reagál a ki­áltásokra. Pecsics a terem köze­pén beszédbe kezd, melyet azon­ban a viharban nem lehet meg­érteni. A demokraták kitódulnak a padokból, sokan az elnöki emel­vényre sietnek és heves szemre­hányásokat tesznek az elnöknek. Végre Peles rászánja magát és mikor egy pillanatnyi csönd áll be, beszédbe kezd és múltkori eljárásának házszabályszerüségét magyarázza. Az elnök ülve be­szél, mire a demokraták hangos kiáltásokkal követelik, hogy áll­jon föl, ha beszél. Nagy derült­séget kelt,. hogy a volt elnök, Lukinics Edo jelekkel jelzi Peles­nek, hogy föl kell állnia. Peles végre föláll, emit az ellenzék gú­nyos tapssal fogad. De csak ebben a kérdésben engedékeny Peles, egyébként szi­gorúan kitart amellett az elhatá­rozása mellett, hogy senkinek sem ad szót. Sőt váratlanul, a zajban nem is hallhatóan elren­deli a szavazást az igazoló bi­zottság megválasztására. Egyszerre csak azon veszik észre magukat a képviselők, hogy Kobaszica titkár harsány hangon a szavazó urna mellett elkezdi olvasni a névsort. Erre a zaj még jobban fokozódik, mindenki föl­áll helyéről és az urna felé to­lakszanak. A tolakodásban Csicsevlcs demokrata képviselő ma­gához ragadja az urnát és beviszi a demokrata padsorokba. Az urna elemelése nagy izgal­mat és derültséget kelt, de Peles elnök a még nem igazolt képvi­selőházban ugylátszik nem akar represszáliákkal élni, még rendre sem utasítja a vakmerő képvise­lőt, hanem nyugodt, hidegvérrel uj urnát hozat be.

Next

/
Thumbnails
Contents