Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-20 / 134. szám
1923, május 20. E gyéni A kció ©g# GYILKOSSÁG A PIVARÁBAN A pivara nem afféle gyanús, vadregényes külvárosi lebui, mini az olvasó e sötét, baljós címből gondolná, nem is kell nagy riporteri szimat hozzá, hogy felfedezzük, ott bitjul a város kellős közepén, homlokán mint kalózhajó árbocán a félrecsapotí zászló, zöld cégér iibeglob'og a friss tavaszi szélben, rajta sajátos színekkel pingált mamutsöröskancsó dülöngőzik szeszélyesei}, mint részeg ember, aki aló! szét fut. elsülyed a járda. A pivara helyi specialitás, szolid fecskeiarku pincérek, álmatag kaszimők, kerek, nagyszemü muzsikusok, facér bérkocsisok regényes bidermeyer fellegiikjtóban, görnyedt újságárusok, szentjános iámpásu vasutasok iumpolnak itt záróra után, az éjszaka legfurcsább figurái, dongó, duruzsoló bágyadt bogarakként ülik fel tanyájukat a pivarában. Nappal egyszerű, józan abonensek kosztolnak benne, de alig konditja e! a toronyóra az 1-et, a lokálok sorra becsukódnak, a fúneérek türelmetlenül és irgalmaíanul dobják ki a késlekedő vendéget a városiból, a város kihal, csak egy-két helyen pislákol fényesség, mint távoii csillag és a sápadt pivara, akár tetszhalott leányzó a ravatalon, megelevenedik. A nagy luszter kigVul, a fakó üvegorcák, mintha pircsitót kcnyíek volna rá, rákszinüek lesznek, az uccákból mindenünnen szivárognak elő a fekete, lomhajárásu alakok, mint ingovdnyon a forrásvíz és a Pivara benépesül. Tegnap éjszaka én is beállítottam a pivarába. A terem még üres volt;, alig hogy Szállingóztak. Mint cirkuszi látványosság, úgy hatott ez a groteszk felvonulás. Befutott a Városi, a Bárány, a Pest, a Bácska és valamennyi kávéház, zárórás kocsma személyzete. Két óra tájban Ilka néni toppant be. a Várostkávéház népszerű, sok éveken keresztül megszokott, hatalmas, gránátos termetű Ilkája, oldalán két rangosán trappoló pikolóval. Az alázatos, csöndes, mindég futkározó pincérek itt vendégek voltak, szertartásosan rendeltek, cigarettáztak és udvaroltak az elegáns, sárga retikulös kaszirnőnek. De legtöbben mégis Csak a cigányok voltak. Muzsikus dinasztiák, tized- és huszadiziglen, összeforrott törzsek, akik a sátrak alól kávéházi pódiumra verekedték fel magukat és konszolidálódtak, tisztes foglalkozású, bohém családapákká, mig lányaik a trisesirában, női zenekarban hódolnak a nyirettyűnek. Ilka néni körülséíáltatja szemét a már tömött sorokon, vastag szemöldöke alól gyanakodva cirógatja végig pillantása a pezsgő, tarkabarka tömeget és csak gőgösen, biccent a feléje kpszönöknek. Mindenki ösmeri, tréfálkozik vele és esetlenül nagyokat bókolnak előtte. Szemmelláíhatólag nagy prtzstizse volt ebben a kis éjfélutáni ci-; gányországban. Ajkülönböző kávéházak, mulatók, kocSmák cigányai kategóriákra oszolva, rang, nivó és .hírnév, arányában kaptak helyet. A felső soron, fehérteritös asztalok körül a cigányság'elitje, a hegedűsök telepedtek le, «télre, a kemence táján, a tamburások, citerások és kóbor vadmuzsikus|k. a hegedű kulijai, halvány, beesptt arcú, kócos népség, tarka abroszos asztal körül nyújtózkodtak. Valóságos merev társadalmi piramis, kasztrendszer uralkodik itten, amit egyöntetűen respektálnak. A mágnásfértályon egy úri cigány csinált gőggel dobja oda a szót a közeli tamburásnak: ! — «No, ácsi, pöcögtesc ki az én, nótámat! ] Az önérzetes plebs a tarka soron: sértődötten, dacos, lázadó morma-1 BÄCSMEGYEI NAPLÓ gissal fele!. Az egész szoba olyan, mint valaitii feldúlt hangszerkereskedes. Jobbról nagybőgő támaszkodik a falnak, oldalt mint renitens gyerkőcök, kiket a\fanitó kiállított a sarokba, öt hegedű szorong egymás nyakába borulva, mintha kólóznának. A konyhaáblakszögletben köyérhasu íamburák, citerák sorakoznak fel eltévedt vándorokként, tétova ijedelemmel. Feltálalják a párolgó' gulyást. A terebélyes Ilka kitálalja az adagokat. Sürög, forog, sóz, paprikáz, kóstol, kenyeret szei és gondos elővigyázattal nagy kockás szalvétákat köt a falánk pikolók nyakába. Úgy eteti őket, mint kotlós a kis csirkéit. Az öregebbje borral biztatja a csemcsegő csemetéket: — Kolléga urak, egy pohár spriccert tessék! — és pikolóéknak felragyog paprikás leves arca a büszkeségtől. A tamburások stimmelnek és mintha ezer apró tücsök cirpelne, felzug egy sirós. szomorkás szláv nóta. A pincérek ütemre rágcsálják a falatokat, Ilka néni méla hangulatba sodródik, elterpeszkedve ül, a székre préselődötten, — mint lábosban a forró tej, amikor már kifutni készül és a széleken fehér habokban lecsurog —, olvadó érzékenyüléssel A hegedűsök *— ide is befurakodott a haladás szellem? — modern szakkérdésekkel igyekeznek zavarba hozni egymást. Hetyke vetélkedéssel citálnak, idéznek, dúdolnak ismerétién kuplékból, operettekből és a teoretikus vitának mihamar veszekedés lesz a vége. Pattogó, zavaros szócsatározás és egy tányér repül a begyeskedő prímás fejéhez. Nyilíszini zendülés. A fej lebukik, a tányér belecsap a hegedűbe, reccsenés, mintha haldokló hörögne utolsót és a hegedűnek, tányérnak vége. Zene, káromkodás, csámcsogás, minden egy percre elnémul, a cigány zöldreváltan mered a roncsra és fulladozón, de nem dühösön,, mondta: — Az istenit, megölted á hegedűmet. Annyi tragikum, döbbenet és kétségbeesés fonódott össze a hangjában, mintha véres gyilkosság történt volna és a komor hulla előtt rendezne tetemrehivást, mint bosszúálló táltos. A gyilkos körül kör képződött és a ravasz bőgős, aki hirtelen kijózanodott könnyelmű mámorából, csudáikévá tette magát, mint aki semmiről sem tud. A cigány köztársaság morailotf, fenyegetően zúgott, csak a pincérek tocdaltak el passzív rezisztencia: és távol tartották magukat a csetepatétól Lassan, óvatosan nekikezdő Jtek a jóvátételi tárgyalások. A válság elsimult, páriám entairek cikáztak ide-oda, nagy licitálás, kapacitálás és kibicelés közben. A halott hegedűvel pedig már senki sem törődött . . . Odakünt meghajnallott, az égen a felhők kárpitja félrehuzódott. Ilka néni hóna alá kapta a gén.öeredeít, bragadtszemü pikoiókat és megindultak hazafelé. Az utam egybeesett velük. Gyanútlanul, pusztán szimpátiából csatlakoztam hozzájuk és felajánlottam Ilkának, hogy elkísérem őket egy darabon. . Legnagyobb elképedésemre, Ilka néni szigorúan végignézett rajtam, fekete sziluettje úgy rajzolódott a pirkadó. égboltra, mint komor fenyegetés, széles, impozáns tenyerével mereven elutasító mozdulatot tett felém és mialatt leforrázva álltam a sarkon, kurtán, lesújtóan csak anynyit mondott: — Én egy tisztességes nő vagyok! — és energikusan megragadva az ébren-alvő pikoiókat, mint tenyerestalpas mackó a borzas bocsokkal. elcammogott a szürkülő uccákon ál-MURAVIDÉK A hivatalnok redukció kérdése nap-nap után aktuálisabbá válik az. országban. A napi sajtó állandóan foglalkozik a kérdéssel. Nem kutatjuk, hogy egyes vidékeken minő mértékben hajtják végre ezt a műtétet, magunk háza előtt maradunk és megnézzük, mily mértékben és mily módozatok között hajtható végre a tisztviselők elbocsátása itt a Murántnlon úgy. hogy a közigazgatás munkája ne akadjon: meg. Lendváról és Muraszombat-j ról szólunk csupán, arról a két hely-> ről, ahogy a prekmurjei adminisztrá-' ciő szervei központosának. Ve-i gyük először Lendvát: itt — most , csupán a közigazgatásról szólunk — I az úgynevezett »Okrajnisno Glavar- í stvo« . expozituráján egy ember (jo- jj gász) intézi körülbelül harminc köz- j ség ügyeit, két segéd erővel. Hogyj minő munkát kíván ez. elég csak annyit megemlíteni, hogy a szoros közigazgatási ügyek meilett, e hivatalnok vállára nehezedik a lakásügyi bizottság minden munkája. M.-Sobota. a Muravidék tulajdonképeni székhelye s ennek van körülbelül 115—120 községe, de vagy húsz minden rendű és rangú hivatalnok áll rendelkezésére. Ezen a területen a j régi rezsim alatt a mostani hivatal- j nők számának csak fele volt meg. I Mindenféle tekintetből az említett * redukcióra itt a Murántulon hatva- f nyozott szükség van. Más hivatalok-; ról nem szólunk, itt és a fentebbihez* hasonló a helyzet. Erős a hitünk, hogy a redukcióval az illetékes köröknek nemcsak pénz- l ügyi céljai vannak, hanem a reduk-* 9 ciő egyúttal tisztító folyamai is lesz, amely megszabadítja az állam gépezetet az oda nem való elemektől is. Hisszük és várjuk. Murán innen, Murán fül Kismagyarország — ABácsmegyei Napló mankaiársáiól — A falusi ember lelke ment minden minden felesleges illúziótól. A földdel való állandó viaskodás alig tűri meg a lelki kilengéseket. A falusi nép úgy beszél. ahogy érez: kimondja amit gondol. Szóvirágokra nincs szüksége. —■ csak a természet nyelvén tud beszélni éS csak a természet szépségeiben tud gyönyörködni: az ő szivében még é! a Mindensés szűzi romantikája, — nem érti meg a modern világ látszat-szimfóniáit . . . Itt a Murántulon, az alig százezer főnyi lakosságú területen, lehet tatán legjobban tanulmányozni a néppszichét. Alig van még egy oly közigazgatási egysége az országnak, ahol érzésileg annyi felé tagozódna a lakosság. Különösen kidomborul e jelenség az' uj állam létrejötte óta. Az egyes környékek nyelvileg, sőt vallásilag is elütök. Más ideológiája van a lendvalcöniyéfi vend hegylakónak más a cseriölvidék? kaíliolikus vendé, más a felső muránttdi iij.eránus vendé, más a világfelfogásb annak a 25—30 községet kitevő masfrarságnak melynek fiai — nem tudni mi okból — kismagyarországi magjarnak mondják magukat. Ez a magyar fajta, melynek tipikus képviselői a Lendvához közel eső Radamos községben élnek. Ez a magyarság a mezőkövesdihez hasonló nép viseletében — az A«iymegénekelte szilágyi kúriák körül lakozó négy-öt magyar összehajol-os faiul világát eleveníti meg: dacos, gőgös fajta. Ha beszél, szavából kibug faiának tradicionális érzésvilága. Konzervatív: a világról csak éppen hogy tudomást vesz, a változott viszonyok az *e!iPanó évók tanulsága« csak lassan. Iáévá jut( 0 13. oldal. naS bele leikébe. Néni csoda. A fald veit mindig a faji. tradíciók tiszta hóra doióia.. ide nem ét le a nagyváros rikoltó kabaré-kuiíurája. itt rnés ős daiö« kei zengő igrieesek járnak faluró! faiura. és házrói-házra; itt még tudnak hinni 'az emberek és a téli esték betlehemeseinek mélabus énekéhez káutáim a nylltszivü hivők minden érzésével . . . Ezeket az embereket nem érdekli a városi ember leikét lenyűgöző politika fia néha-ncha tudomást is vesznek egy jelentősebb' poiitücai eseményről, a valóságban — mint ők mondják — nem élhetnek vele. A politika mindig úri ham cutság volt a nép Szemében akkor is, amikor, még valóban az volt és most Is az a véleménye róla, amikor már művészetté tudománnyá avanzsált. Az esztendők múlnak, de sem a falun, sem az embereken nem venni észre változást. Két év előtt azt mondták: politizáljanak a1 urak. minket hágjanak dolgozni. Most azt mondják: A városiak csinálják a drágaságot, drága az eke, drága a ruha. cipő és minden, —■ miért lenne olcsó a gabona miért? zug íd a széles paraszti kebelből. Nem is faggatom e kérdésről tovább, hirtelen a bevonult ifjak sorsára — mint az időközben előállt jelenségre — fordítom át a beszédet: — Hát katonának káli lenni. Az én fiam is. e'ment. Valahol Ccrhagorában eszi a komiszt, szegény. Đe meg azt is megírta, igaz, hogy népi a legrosszabbul mén a sorja. Meghat aztán, hogy csak 'küldjünk -»hazait.:; kenyeret rté; mert az úgyis összegyűr. —' Igazat adok 'az öregnek. Katonának keil lenni; a: *hazai«-ból is elmaradhat a kenyér, meghat hogy nem a legrosszabbul mehet a fiuk sorsa. Dehát most mégis csak más a gyöngy élet. mint volt abban a véres-szomorú, dörgemfizés korszakban. A murántuli magyar nem bánja, ha fiát elviszik katonának: — Legalább tanul becsületet. A kommandó is mindegy« kérem, néköm még németü egzeciroztak, ők még fiatalok, még meg tuggyák tanulni a szerb szót; mi má öregek vagyunk ahó. — és elgondolkozva egyet pödörit bajuszán. No meg a lányok sem igen bánhatják ezt, mert alighogy elbúcsúzom az örégtői, szemben a faluvégről három nő közeiig, cikk-Cakkos léptekkel — az asszonynép ha látná őket bizonyára rosszat gondolna róluk. Énekeinek. Katonadait és szerelmest, folyton megismétlő versszakot, már jó elkerülnek s inék mindig hallom a szövegét: »Magas a lenével vár leiek. Magyar szó rsem ftalHk már belőle, írtam a babámnak szép szerelmes levelet Ne szeressen horvát lányt, csak enzemcU Halász P. Lajos. HÍREK (Kinevezés.) A tartományi főnökség Maiašič Mátyás közigazgatási gyakornokot M.-Sobotába járási biztosnak nevezte ki. (U5 telefonállomás.) Mini értesülünk, a péterhegyi postahivat2Ínál újonnan felállított telefonszolgálat a napokban megnyílt a felek részére is. (Műkedvelő előadás.) A murskasobct.ú polgári iskola e hó 23-án változatos számokból álló műkedvelő előadást rendez. Kezdete gyermekek részére délután. 4 órakor felnőttek részére este tél nyolc órakor. (Arad a Mura.) A Felső-Beszíereo község mellett folyó Mura-ág az elmúlt esőzések következtében kiáradt és elöntötte a közeli szántóföldeket, úgyszintén a falu egy részét is. A kár nagy. X (Szerencsétlenül lárt motorbiciilizós közben.) Vukán Károly murska-s&oüd mészárossegéd a napokban M.-S®otából Radke^burgba igyekezett intorkerékpárján. Útközben egy íordléná! gépével nekiment egy távirópóznánik és Vukán leesett a gépről. Súlyos sérüléseivel beszállították a radkcsbtsrgi kórházba. (Tűzvész Stefaneceu.) A muraköz! Steíanec községben a minap Becsei vendéglős portáján tűz keletkezett és .elhamvasztotta a tulajdonos '40 inra. takarmánykészletét. úgyszintén leégett egy mellékhelyiség is. (Megismételt betörési kísérlet,) Csak a nemrégiben adtunk hirt arról hogy egyik dolnja'-lendavai divatárucég üzletébe ismeretlen tettesek betörtek, ele még ntielőtté jelentékenyebb kárt, leheltek' volna, kénytelenek voltak elillanni. A* elmúlt péntek éjjel ismét megkiséreli
