Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-20 / 134. szám
1923. május 20. BACSMEGYE! NAPLÓ 11. oldal.. kosztümökkel és szédítő díszletekkel kicsikarni akarni az »irodalmi sikert*. ez merénylet a művészet és a színjátszás ellen, bármennyire is így kivánja a színházak pénztára. Az iizfetcs színház, a tisztán koniukturákoa nyugvó színházi vállalkozás sajnos egyre jobban terjed, nyugatról, csakúgy, mint • Budapestről. kiszolgáltatva mindent a háború utáni uj közönség bárdolatlan ízlésének. Ma már keresni kell az irodalmi színházai, amelyben bátor és merész kísérletek történnek uj írók és régi klasszikusok irodalmi müveivel é's alig lehet taláini rendezőt, aki a Vart pour Vart elve alapján dolgozna a színpadon. Hogy meddig fog tartani a mai beteg konjuktura, amely a színházból vásári mutatványt csinál. nem tudni, de mintha most érné el a kulminációs pontját — Pesten is. másutt is. — a színházi korrupció, amely már olyan példákat is produkál. mint a legutóbbi budapesti színházi botrány, amely ki pattan tóttá, hogy egy kabarészinészneböl csak úgy lehet »ünnepelt primadonna«, ha »előleget« ad a szerzőnek és lemondva fellépési dijáról, még ő fizeti meg a színház helyett az uj darab kiállításának költségeit. Ahol a »művészet« eseményeit már rendorbirák tárgyaljaié, ott már közel kell. hogy legyen a beteg irányzatnak a bukása és amikor ilyen kisiklásokat kél! tapasztalni nap-nap Után a színjátszás céljaiban és eszközeiben, akkor már nem lehet messze a színpad erőteljes, ígéretes renaissaica. . Hinni kell benne, hogy mire itt is megnyílhat Tháiia temploma —- szeretnek. hogy mielőbb — és magába fogadja a sóvárgó hivőket, addig már talán egy tisztább, nemesebb színpadi irány fogja bontogatniszárcyait és a mai, háború utáni konjunktura-szinház nem fogja többé elfoglalni a tiszta művészet hajlékát. (I. U és erejére. Csupa lélek —• csupa lira a könyv: Szenteleky lírája, amely komor színekkel pompázik Pechán sírja fölött, miüt egy megejtem. szép Hrág. amely a halál fölött az élet szineit szórja az alázatos szívekre. Pechánnak senki se tudott volna külömb kegyeletet, külömb művészettel ajándékozni. A művész hódolata — a művész előtt. aki elakadta bácskai sarakban és akit kiszaboítak az esztendők: ez Szenteleky könyve, amely eseménye lesz a vajdasági magyar irodalomnak. A kis könyvhöz, amely e napokban hagyja el a sajtót, Dettre János ár. irt előszót. A könyv a Minerva nyomdában készült. — Hát hogyne ismerném be, hogy loptam, amikor loptam. Szinte méltatlankodott, hojy olyant tételeznek fel 6 róla, hogy amikor lop, ezt !e fogja tagadni . . , — Nem szoktam én hazudni, — mondta maga elá , . . Aztán az elnök felszólítására rcegne« vezte azt az asszonyt, akinek eladta a holmikat. — Megmondta maga annak as asszonynak, hogy azok lopott holmik? — kérdi az elnök. — Meg. Ég az asszony azt mondta, hogy lopjak még, ö mindég megveszi tőlem ... De nem loptam többet . . , Ilyen korrekt vádlottak azonban nem mindennap akadnak. Ki a gyilkos? Nemrég tárgyalt a bíróság egy izgalma! gyilkossági ügyet. Két vádlott állott a birds ág előtt, kő' csendőr, akik közül, — ez biztos volt — az egyik meggyilkolt egy embert. Melyik volt a ketté közük a gyilkos? ezt c kérdést kellett eldönteni. A két csendőr egymást vádolta meg a gyilkosság elkövetésével. Érdekes embertípus volt mind a kettő. Az egyik — 25—23 év körüli, — sovány, nyúlánk alak, rugganyos, csupa izom testtel, az arca hosszúkás, nagyon jellegzetes, vékony ajkak, hegyes áll, szemei néha villámokat szórnak, arcvonásai kemény, kegyetlenséget árulnak el és nagy akaraterői Megfontoltan, Óvatosan beszél, vitatkozik és mindenre tud magyaižzatot. Kiszámilott tervszerűséggel vádolja társál Ez egyenes ellentéte. Esetlen, közömbös íartásu, lomha paraszt. Harm .ne év körüli, ezéles vállu, széles arcú, minden intelligencia nélküli ember, de amit mond, a tiszta való igazság benyomását kelte Azt mondja, hogy a társa gyilkolt . . . Az elnök meghallgatta mind a kettőnek i vallomását, teljes védekezési szabadsági biztosított mindegyiknek. A fiatalabbik arcán meglátszott a kimerültség a károm órán tarló szakadatlan kihallgatás miatt, de az is meglátszott, hogy meg ran magával elégedve, mint aki jól véleztc dolgát. Biztosra vette, hogy —szerinte — ügyes védekezésével ráháritotta i gyilkosságot társára, aki szinte állatias ’gykedvüséggel ült a helyén. Pár pillanatnyi csend után megparanrsolja az elnök a két vádlottnak, hogy illjanak föl és az idősebbik vádlotthoz szól: — Mondja a szemébe azt, amivel váloljal A széles vállu paraszt katonás félforiulattal szembfordul a mellette álló cm;er felé, aki azonban egyenesen áll a sirói emelvény felé fordulva. Az elnök rászól, hogy álljon szembe ársavai. A két csendőr most szembe foriulva áll a terein közepén. A fiatalabbik rtózatos gyűlölettel néz társára, sejti, icgy most rettenetes dc’oß fog bekövetkezni, érzi, hogy most dűl el az ö sorsa, az élet-halál kérdés . . . Két csonío. kezével olyan mozdulatot tesz, mintha 'örkön akarná ragadni azt a nagy, nehéz parasztembert, aki bután, lomhán áll előtte . , . Két börtönőr, — kezükbon felíüzCít szuronya fegyverrel — odahuzódik közvetlen a két vádlott melle, szinte kőzibűk állanak. A helyzet rendkívül feszült, lélokret elálliióan izgalmas Az ügyész feláll helyéről s közeledik a vádlottak felé, a vidék is odamennek, egész gyűrű veszi j körül a vádlottakat Most nyugodt hangon, de irtózatos snj-KÖNYVEK * P5 Szenteleky Kornél: Színek és Szenvedések. (Emlékezés Pechán Józsefre.) Pechán Józsefről, a korán sirbadőit bácskai festőművészről szól Szenteleky Kornél tömör és pompás írása. Arról a Pechán Józsefről, aki gyönyörű ígéretekkel a Vajdaság földjéről indult a művészet harcterére és akit két évtized lassan isméi visszavert a talentumot megrokkaníó bácskai hétköznapokba. Halálának egyéves évfordulójára készült Szenteleky írása, egy kegyeletet-adó napra, amikor a hang nem szabadulhat az emlékezés Urai akcentusától, amikor inkább siratni, ínint értekezni szoktak az emberek olyan halottakról, akik megérdemlik az éietbénmaradtak kegyeletét. A kis könyv épen ezért inkább Pechán Józsefig!, az emberrel, a küzködő szelíd és szerető baráttal foglalkozik. mint a művésszel, aki a pleinair, az impresszionizmus eredményeit tal- Ióztaátfinomésmesteri talentumával. Szenteleky, aki föltétien ura a szavaknak, nagyszerű irásmüvészettel szólaltatja meg a maga kegyeletét a halott Pechán Józseffel szemben, akinek sorsa — sorsa volt a már sok magyar művésznek, aki Bácskában — Páris levegőjére vágyott, aki a magyar horizont alatt többet, szebbet és betel 5 esitobbet akart, mint amit a magyar szegénység megkövetelt. A művésznek — mondta valaki — minden csak alkalom a maga megnyilatkozására. Szenteleky Kornélnak a tragikus életű bácskai festőművészről irt emléksoraiban is ez a felötlő igazság. Mondatai, csiszolt és túlzsúfoltan színe«;, lüktető sorai minden pillanatban ráutalnak. az ő szélesen mozgó intellektusára szuptiiis müvészmenteütására Mondja a szemébe ... Jelenet a főtárggalási teremből A vádlottak általános védekezési mód-1 Szere a tagadás. Nagyon ritka az olyan vádlott, aki — ha egyébként beismerésben Í3 van;— ne próbálkozna a tagadással. Az természetes, hogy ha valaki vádlott, az még korántsem jelenti azt, hogy bűnös is. Elég gyakoriak a2 olyan esetek, amikor teljesen ártatlan embert holmi félreértés, alaptalan gyanú, a véletlen szerencsétlen alakulása vagy valamilyen hatósági közeg túlbuzgósága oda ültet a vádlottak padjára, azonban a tapasztalt biró szeme ilyenkor az első percekben tisztán látja, hogy aki előtte van, az áldozat és nem bűnös. Épen úgy meglátja azonban a bíró Szeme azt is, amikor a vádlott valóban bűnös abban, amivel vádolják és tagadással igyekszik menekülni a büntetés elől. Egészen nyilvánvaló némelyik vádlottnál az az eltökéltség, bu&y amennyit csak lehet, letagad a »dologból«... Az Ítélkező bírj látja, tudja ezt, és az igazságkulatás eszközeivel teszi hatálytalanná a vádlott tagadási taktikáját. Ilyen eszköz a szembesítés. Éíe3 és legtöbbször biztosan ható fegyver a biró kezében. A szembesítéseknél igen gyakran fordulnak elő mulatságos jelenetek, bár néha, — ha komoly esetről van szó, — tragikus vége lehet a konfrontációnak valamely vádlottra. Asszonyok szembesítése esetén például, — amikor a vádlott is, a tanú is asszony — a szembesítésből közönséges piaci nyelvelés lesz és a íőtárgyaldsl vezető elnök alig tudja ilyenkor végét vetni az általa elrendelt szembesítésnek. Egy asszony azzal volt vádolva, hogy lopott íehó'nemüeket vásárolt. Tagadta az orgazdaságot és azzal védekezett, hogy ogy csőiéi kiált neki eladásra hol .ni réei fehérnemücket, mint a sajátját. Közönséges régi rongyok voltak. A vádlott után a károsultat hallgatta ki a bíróság. A vádlott vallomásával szemben azt állítitta, hogy azok a holmik teljesen ej, drága, írnom fehérneműk voltak. Az elnök elrendelte a szembesítést. Alig hangzóit el az elnök szava: — Mondja t szemébe,... amikor a két asszony mint két furia áll* szemben egymással. Mind a kotten egyszerre beszéltek. A meglopott asszony kipirult arccal, dühösen süvöltötte a vádlott felé: j — Te, te méred mondani, hogy ronjgyok voltak? ... Te • vagy egy rongy... 5 Az elnök figyelmeztette a tanút, hogy fa vádlottat nem szabad sérteni. A tr.nu «azonban ilyenkor már úgy benne van a 1 »schwungban«, hogy az elnöki figyelmcz-Ítetést nem is hallja Ss tovább harsog: — Te... le... hogy tudsz igy hazudni ... A vádlott se rest a szembesiétsí aktus, inál. Csípőre tett kézzel vágja a tanú sze-Imébe: j — Rongyok voltak, közönséges ronfgyok. Még a szegéaypiacon se akadt rá Ivevő . . . — Hazudsz, hogy bírsz igy hazudni, te jó Isten . . . Az elnök egész orélyére van szükség ilyenkor, hogy szétválassza a két asszonyt és amikor a károsult már a közönség között, helyén ül, máét akkor is indulatos szavakat röpít a vádlott felé, aki dacosan ül a vádlottak padján és maga elő mondja: Rongyok voltak . . . Nagyon ritka az olyan vádlott, mint az a sentai napszámos, aki az elnök kérdésére, hogy: — Tadía-e, mivel van vádolva? így felelt: — Avval, hogy loptam. —. Es beismeri, hogy lopott?, tő erővel megszólal az idősebbik vádlott} — Te nekem mondottad, hogy lőjjem le azt az embert, nem akartam - megtenni, akkor lekaptad váltadról a puskát, odailieszíeiíed az ember nyakához hátul és kétszer belelőtté ... Az ember arcára bukott é3 vége volt . , . A pénzt elosz-: tottuk. Mintha taglóval vágták volna fejbe a hetyke legényt, úgy megtántorodott, vékony ajkai mozogtak, de hang nem jött ki rajtuk . . , A szembesítésnek vége volt és a bíróság most már tudta, hogy ki a gyilkos. A szembesítés eldöntötte a per kimenetelét, amely halálos Ítélettel végződött... —ith. Preventív Heredesek í. Edzett gyomrom van és éppen ezért jó időbe került, amíg a háború, amely dühöm, gyűlöletem, bosszúvágyam. elkeseredésem maximális dózisokban váltotta ki nyomban, undort is tudott bennem kelteni. Ennek is eljött azért egyszer a napja és talár, sohasem fogom elfelejteni, hogy nem hivatalos harctéri jelentéstől. bőfer-stilust imitáló hírlapi haditudósitástól. vérből limonádévá hígított csukaszürke hadikölteménytői fogott e! az émelygés először és legintenzívebben, hanem — ne szégyeljük írója nevét, ha ő nem szegyeké — Alexander Bernát tudományos értekezésétől, amely azt bizonygatta, hogy szükség van a háborúra, mert annyira elszaporodott az emberiség, hogy egyenesen szerencse, ha néhány milliónyian szíveskednek közülük elmenni Földvárra deszkát árulni. Ne legyünk igazságtalanok. ezt sem Alexander tanár ur találta ki. és mégcsak nem is ő használta fel elsőnek háborús argumentumul néhai Malthns főtisztelendo ur százegynéhányéves — és százegvnéhányszor megcáfolt és agyoncsepült — tanítását. Külföldön is igen nagy elterjedtségnek és népszerűségnek örvendett a háborús koncert nyitányának harsogásakor ez az érvelés fölmentettek, untaugü:hok és egyéb élct-jogositvánnya! ellátottak között, akik többek közt valami csodálatos euzénikai reneszánszot is reméltek attól, hogy az épek és egészségesek elesnek, megrokkanak. s ugyanakkor kriplik és veteránok szaporodnak csak . . .■ Mert ezzel a babonával is házaltak *s széíhámoskodtak a háború szejemj municiógyárosai. a fajnemesités szempontjával, amíg a rózsaszínű szemüveg, amelyen keresztül a viágpusztulást hosszú ideig^ megeiéjedéssel szemlélték, sötétebb tónust nem kapott a vértől ... 2. ' > A lelkek acélfürdőjéből — ahogyan Prohdszka Ottokár költői mólon elkeresztelte a négyesziendős íősi tornát — legkevésbé sem acéos lelkű, kedvű és Idegzetű kortárjak kerültek ki. Itt állnak megfüröd/e, acéltaianui és céltalanul, nem udják megtalálni és felfogni, hogy ni történt, mi történik és mi kellene, fogy történjék? Akik az európai kultúra szisztematikus pusztítása közben lelki megújhodásról szavaltak és nagyszabású üdülő-kúrának nézték a világkatasztrófát, azok nem tudják most megérteni hogy miért megy olyan nehezen és miért tart olyan soká a beteg talpraáílása. Optimizmusuk — ennek igy kellett történni— keserű pesszimizmussá ecetesedéit: most ők hirdetik leghangosabban, megint csak tévesen, hogy minden tönkrement a háborúban és minden csak rosszabbodik a háboru befejezése óta. Amiért a hastifuszos íiz perccel a krízis után nem megy bálba shimmyt táncolni, kétségbeess ve lemondanak róla. ami még nem lenne baj, de már ajánlják a3 or-
