Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-17 / 131. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. május 17. diccsal lehetséges a megegyezés az ország és a konszolidáció érdekében és ennek a megegyezésnek az útjá­ban a radikálisok nem látnak súlyo­sabb nehézségeket. — Az én véleményein az — foly­tatta Raics Balázs képviselő — hogy — hacsak Radicsnak közben nem lesznek akadályozó gesztusai úgy a megegyezés létre fog jönni. A megegyezéshez olyan tempóban és annyi lépéssel fogunk közelebb jut­ni. ahány lépéssel a radikálisok az eddigi rezsimtől eltávolodtak és ijz ; általunk kívánt kormányzathoz kö­­zelednek. — Mi a véleménye képviselő ur­nák — kérdezte ezután munkatár­sunk — milyen kilátással lesz a megegyezés a Vajdaságra? — Ha a radikálispárt érintkezik a blokkal — felelte Raics Balázs képviselő — ez már megtörése a centralisztikus kormányzásnak, ami Pribicsevicsnek volt a vesszőparipá­ja és mihelyt a jég meg van törve, nincs többé semmi akadálya annak, hogy a többi országrészek is hozzá­jussanak végül életfeltételeikhez. Nem mondom ezzel azt. hogy a Vaj­daság ugyanolyan tágkörii autonó­miát kivan, mint Radics Horvátor­szág részére, de az autonómiára itt is szükség van. — A blokkhoz tartozó többi pár« tok: — a klerikálisok és muzulmá­nok — erősen exponálják magukat a többi tartományok autonómiájáért és hogyha Bosznia. Szlovénia, sőt Ma­cedónia is kap autonómiát, úgy nem lehet kivétel a Vajdaság sem mert a Vajdaság életfeltételei éppúgy el­ütnek a szerbiai körülményektől, mint a többi országrészeké. — Ismétlem — fejezte be nyilat­kozatát Rates Balázs képviselő — azt a benyomást teszi a radikálispárt mostani magatartása, hogy komo­lyan akarja a megegyezést és a bé­kés kibontakozást. Raics képviselő érdekes és bizako­dó nyilatkozatát megerősiten: látsza­nak azok a kombinációk, amelyek arról tudnak, hogy a blokkal való megegyezés első hatása a Vajdaság­ban az lesz, hogy a suboticai köz­igazgatás vezetését ismét a bunve­­vác-sokác-párt veszi át, amelynek a biokkal való autonórriista törekvései igen megerősödtek._________ A minisztereinek Koroseccel tárgya! Radics szeptemberre uj választásokat jósol Becgradbói jelentik: A Tribima értesülése szerint Pastes miniszter­­l elnök a szerdai nap folyamán hosz­­szabb ideig tárgyalt Koroseccel. En­nek a tanácskozásnak politikai kö­rökben nagy jelentőséget tulajdoní­tanak és úgy magyarázzák hogy ezeket a megbeszéléseket a radikális párt és a blokk közötti tárgyalások iolytatásának lehet tekinteni. A kle­rikálispárt köréből vett értesülés sze­rint a tárgyalások nagyon simán folytak le és remény van rá, hogy hogy még május hónap folyamán létre fog jönni a preliminúlis meg­egyezés. A Tribuna közli Radics-nak egy nyilatkozatát is. amely különösen azért érdekes, mert a horvát pártve­zér kijelenti benne, hogy 6 minden kötelezettségének eleget fog tenni és reméli, hogy a radikálisok is mindent el fognak követni a megegyezés végrehajtására. Szerinte szeptem­ber hónap elején uj választásokat lógnak tartani. A nyilatkozat végén azzal fenye­getőzik Radics. hogy ha a radikáli­sok nem volnának hajlandók a meg­egyezést végrehajtani, találni fog más szerb politikusokat, akik hajlan­dók vele szövetségre lépni.-------- .. ________ Ä Mémet Párt a Vajdaság autonómiájáról Kraft István ár. német képviselő nyilatkozata A szerda hajnalig tartó parlamenti ülésen szerepeltek a német képvise­lők a parlamentben először. A né­­f met párt részéről nem történt ugyan 1 felszólalás, csupán közbeszólásokkal vettek részt a németek a vitában. Az ülés után a »Bácsmegyei Napló« beogradi munkatársa kérdést inté­zett dr. Krait Istvánhoz, a német párt elnökéhez, a párt álláspontjára nézve, aki hivatkozott a közvetlenül azelőtt a »JVovosfi« részére adott nyilatkozatára, amelyben a követke­zőket mondja: — Mi hajlandók vagyunk minden konstruktív munkát támogatni, a melynek célja a konszolidálás és a gazdasági helyzet javítása. Ezért el­várjuk. hogy az ország német lakos­ságával liberálisan bánjanak a pol­gári egyenjogúság alapján, amit az alkotmány is garantál és követeljük, hogy a nemzeti kisebbségek kérdését Uberálisan és haladó szellemben ke­zeljék. Különösen kívánatos az, hogy szűnjenek meg az alantas hatóságok zaklatásai. Mi lojális polgárai va­gyunk az államnak, ezzel szemben azonban megkívánjuk az objektív közigazgatást, amely alapfeltétele a konszolidációnak. Az államforma és az állami beren­dezkedésre nézve munkatársunk kérdésére ár. 'Kraft képviselő a kö-A nagyságos asszony Irta: Földi Mihály Déli tizenkét óra volt és a nagy­ságos asszony bucsuzkodott. — Készen vagyok. — mondta a tükör előtt, melybe még egy pillan­tást vetett. Felállt, körülnézett — Hja. ja, — dúdolta mosolyogva, — igy van ez. Most elmegyek. Eszébe jutott, hogy amikor ide­stova öt esztendővel ezelőtt bevo- f nult ide. ugyanígy állt meg vadonat­új szobája közepén. Akkor tetszett néki az a friss gazdagság, most kö­zönyösen válik meg tőle. Ennyi volt az egész? Egy kis undort is érez. Persze, öt év előtt ... Mégis csak szenzáció volt. A titkárnőt elvette az igazgató ur. Igaz. hogy az igazgató ur nyolc esztendővel ezelőtt még na­gyon szegény, nagyon ismeretlen ügynök volt, de aztán mégis csak nagyon gazdag igazgató ur lett. aki bizonyos fokig inesalliance-ot kö­tött. amikor feleségül vette a titkár­nőjét. A barátnők legalább is igy fogták fel az eseményt. Ö nem. Nem szerette férjét, de nélkülözhetetlen­nek érezte a gazdagságát. Itt akadt egy férfi, aki majdnem határtalan mennyiségben szállította neki a luxust, amelyet imádott. Karcsú, kis­sé elhízásra hajló fehér testének a csipkét, selymet, szeszélyes divatot, elcsigázott ínyének a válogatott ize­ket. bőrének, aranyszöke fejének az illatokat, kegyetlenül unatkozó ide­vetkezőket mondotta: — A monarchista államformái tartjuk a legjobbnak és a legalkal­masabbnak az állam fejlődése érde­kében egy olyan országban, ahol olyan nagy különbségek vannak és olyan pártoskodó szellem uralkodik, mint nálunk. Ami pedig az állami be­rendezkedést illeti, amely eddig már olyan válságot idézett elő. hogy megakadályozta a politikai és gaz­dasági fejlődést, azt tartjuk, hogy elsősorban a szláv testvérnemzetek­nek kell megegyezniük. Minden ilyen megegyezést őszintén üdvözölnénk, — Teljes tárgyilagossággal meg- I állapíthatjuk, hogy nagy különbsé­gek vannak az egyes tartományok gazdasági és szociális struktúrája között, valamint ugyanilyen különb­ségek észlelhetők a jogi és közigaz­*gatási rendszerek között is, úgy, hogy gyorsan és megrázkódtatás : nélkül nem lehet ezeket a különböző tartományokat egyesíteni. Ez szük­ségessé teszi a széleskörű autonó­miát. A fontieken kívül még azért is ^szükséges a széleskörű autonómia, mert igy könnyebben tudnák az egyes tartományok gazdasági szük­ségleteiket is kielégíteni. Az autonó­­;miát különben az alkotmány 95. pa­ragrafusa is lehetővé teszi. Ezt a kijelentést Kraft dr. úgy érti, keinek á sohasem elés gyorsan sál- kétszer egymás után. Bejött a szoba ■=»- -— - ■— — 7 írVTDVYf ■HP* takozó szórakozásokat. Az igazgató gömbölyű figurája, kopasz barna feje úgy haladt mellette ezen az öt éven át, mint egy hűséges szolga; inkább mögötte, mint mellette. Igen, amikor a cíéü és délutáni órákban végigsiettek a divatos uccákon, férje egy lépéssel mindig mögötte maradt, szolgálatkészen, kezével a tárcáján, szemében tehetetlen alázattal, kissé szinte hipnotizáltan, dús ajándékok­kal, égy-egy gyöngy gyei. gyémánt­tal fizetve meg minden csókot, mint­ha a szeretőjétől vásárolná s nem a feleségétől . . . Négy nappal ezelőtt is igy haladtak át a Váci-uccán szót­lanul. sietve, kissé fáradtan. Szembe jött velük egy fiatalember, aki kö­szönt és megállt. Csatlakozott. Hár­man mentek a cipészhez. Négy pár cipőt próbáltak fel. két fehéret, két barnát. A harmadiknál az igazgató ur érthetetlen buzgalommal lehajolt s valahogy a tenyerébe vette a gyöngyszürke selyembe bujtatott hűvös lábat. Megrázkódott. Ellenáll­hatatlan erővel érezte, hogy eladta magát és hogy nem tudja tovább folytatni ezt az életet. A fiatalember­re nézett, akit gyerekkorából ismert. Repülő tiszt volt a háborúban, most hivatalnok egy gyárban. Még aznap délután fogadta. Másnap felment a lakására. És most teljesen hozzá köl­tözik. Azt mondta, feleségül veszi. Szereti, ö? Jobb lesz. Elviseli. Még , talán szeretni is fogja . . . Lehetsé­­; ges? Milyen jó volna . . . Csöngetett. Előbb egyszer, aztán j lánya, mosolyogva, kissé meghatot­­jtan. Megsimogatta arcát és pénzt i adott neki. A kettős csöngetésre ér­­jkező inasnak is pénzt adott. — Köszönöm a szolgálataikat, 'meg voltam elégedve hűségükkel, ; Isten velük. — Fehér kesztyűs kezét, i melyet meg akartak csókolni, fino- 5 man elhúzta a szájuk elől. — Vigyék [le, kérem, ezeket a szomagokat. j Gyorsan búcsúzott a szobájától is. I Agyától idegesen elfordult, tükrére : már rá sem nézett. Egy pillanatra . megállt nagy karosszéke előtt, mely­ében sokszor pihent és álmodozott. 3 Egy csepp illatszert hintett még a nyakára. Kisietett. I A szomszédos szobában férie ült. j Szivarozott, várakozott. Most felállt. [Hozzá lépett és kezét nyújtotta. Mo­­ísolygotí. valami hideg, távoli mo­sollyal. — Hát Isten vele barátom. — Mégis? — Mégis. Remélem, nem harag­ban válunk el és nem sajnálja azt az időt. amelyet együtt töltöttünk. No de egyébként sem megyek a világ végére s néha talán még látni is fog­juk egymást, bár én ezentúl keveseb­bet jelenhetek majd meg azokon a helyeken, ahová maga jár. Szegé­nyebb leszek. — Nem bánja? — ó. igazán nem. — Nem való magának ... —Hagyjuk ezt. Elmondtunk már mindent. Száját összeszoritotta. jobb orca- ■ esiról , mint munkatársunknak részletesed ben kifejtette, hogy nagyobb terül­teket kellene autonóm egységekbe tömöritem. mint az alkotmányban előirt terület, amelynek nem lehet 80.000-nél több lakója. így ez a meg­oldás lehetővé tenné például a Vaj­­dóság autonómiáját is. Kraft nyilatkozatában éles kritika vai illette Pribicsevics és Markovics Peró beszédét, amelyek a nemzeti-­­ség ellen irányultak. Kijelentette azonban, hogy Jovanovics Ljüoa be­széde a nemzetiségeket teljesen megnyugtatja. Bonyodalom a szuboticai szabó-sztrájk körül Megírtuk, hogy a szabómunkások bérmozgalma ügyében Tikvicky iparhatósági rendőrkapitány úgy döntött, hogy a munkások általános) egyöntetű akcióját megtiltja és fel­hívja őket, hogy műhelyrnkint kil­­lön-kiilön rendezzék bérkövetelései­ket. A munkások, akik az iparható­ság ítéletében a kollektiv megegye­zésre irányuló törekévsük meg­­akasztását látják, eddig még úgy­szólván sehol sem próbáltak az ipar­hatóság utasítása értelmében meg­egyezni a munkaadókkal, akik pedig mint értesülünk hajlandók mühe­­lyenkint a tárgyalásokat megkez­deni. A munkaadók részéről, mint meg­írtuk, a bérmozgalommal kapcsolat­ban az a vád merült föl, hogy a Sza­bómunkások T ermelő-szövetkezéte. irányítja a mozgalmat és hogy pénz­zel is támogatja a sztrájkban állő szabómunkásokat. Erre vonatkozó­lag IJngár Ferenc a Szabómunkások Term elő-szövetkezetének igazgatója munkatársunknak kijelentette, hogy, a szövetkezet ellen emelt vád alap­talan. A Szövetkezet — mondotta —> a munkaadók szemében talán azérí (tűnhetik fel ebben a színben, mert ai ; bérkövetelést, amelyet jogosnak tá­lált, minden nehézség nélkül meg­adta munkásainak, amit különben egy másik cég szintén megtett, mert figyelembe vette — a Szövetkezet­hez hasonlóan—a megváltozott meg­élhetési viszonyokat, amelyek föU tétlen indokolttá teszik a munkásolt részéről támasztott bérkövetelése­­\ két. .iát csókra nyújtotta. Látta, hogy a férfi hűséges, alázatos kis szeme konytől párásodik s érezte, hogy a szája is tehetetlenül, nedvesen re­meg. Sietett. — Isten vele. [ Könnyedén, jókedvűen szaladt le a lépcsőn, gyereknek, felszabadult vidám gyereknek érezte magát. Lent a kapuban kissé megtorpant. Ott állt a soffőr s mellette az autó. Szürke kis Wanderer-gép, az ő volt kocsija. Két üléses, finom jószág, amelyet f oly szép vidékeken röpítette át. Las­sú léptekkel ment a kocsihoz s már kissé fáradtan ült bele. Szólni is el­felejtett. — Hová parancsol? — kér­dezte a soffőr. Ajkai mintha bénák j lettek volna, ólmos súllyal estek le J róluk a szavak, melyek az uj címet jelentették. A kocsi kirepült az uccából. Innét­­onnét egy-egy férfi köszönt, s nő in­tett. Alig látta. A szél vidáman csa­pott arcába. Keze kinyúlt és gyön­géden megsimitotta a kocsi szürke derekát. Szemébe könyek szaladtak. Ajka remegett. Szaggatottan sóhaj­tott. Úgy búcsúzott ettől a kocsitól, mint egy élő testvértől. Fájt a szive. vS szórakozottan szorította zsebken- I dőjét a szemére, nehogy a lefolyó köny szétkeverje arcán a festéket. Mert sírni ma nehéz. A festék miatt fnem is lehet. — Isten vele. — mondta nagyon melegen a soffőrnek. És némi habo­zás után még hozzátette: — Mondja meg az urnák, arra kérem, küldjön s nekem egy jó fotográfiát erről a ko-

Next

/
Thumbnails
Contents