Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-10 / 96. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ T923. április 10. Á budapesti rendőröknek nem szabad desiruktiv lapokat olvasni Csilléry és Mussolini — A főkapitány valláserkőlcsea rendőrséget nevel Budapestről jelentik: A főváros közigazgatási bizottságának ülésén Csilléry András fogorvos, bizottsági tag beszámolt Friedrichche! együtt tett olaszországi utjának eredményeiről. — Valóban nagyon, szomorú volna reánk nézve, — mondotta, — hogyha Friedrich impressziói megfelelnének a valóságnak. Az én személyes benyomásaim nem erősitik wie« az impressziók helytálló voltát ,és azt kei! hinnem, hogy Friedrich impressziói inkább félreértésen ala- jj faltak. Én részemről Mussolini kijelentései alapján éppen ellenkezőleg nagyi jóakaratot és megértést tapasztaltam a mc,i magyarországi rezsim irányában Mussolininál, aki barátságos érzelmeit nem titkolta, sőt úgy nyilatkozott, hogy a mai rezsim konszolidációja Közép-Európa nyugalma érdekében nagyon kívánatos. — Épp azért azt tartom, hogy a Tranciabarát hangulat, amely kétségtelenül Mussolini politikája egyik alapkövének látszik, nem zárja ki ós a jövőben sem fogja kizárni, hogy Magyarország és Olaszország közt politikai harmónia lehessen. Csilléry hozzászólott a rendőri jelentéshez is. Kifogásolta, hogy a rendőrlcgér.ység és a tisztikar nyilvános helyeken és a villamosokon a béggel, délben, este megjelenő nemz&trontó sajtó termékeit, továbbá a népszavát és a cionista Az Újságot •ivassa. Hogyan követelhetjük — úgymond — a rendőrségtől, mely Myen iélekrontó sajtótermékekből szedi információit, hogy a konszolidáció érdekében nyugodtan dolgozhassák? Megfelelő intézkedéseket kér és azt követeli, hogy a nemzeti hadsereg példájához hasonlóan « rendőrség hivatalos helyiségeiből is tiltsák ki ezeket a példányokét, ne tűrjék, hogy azokat esetleg inAz eskü Irta: Karinthy Fringe* Anyóka hogy kilépett a hajóból, öszseehuzta a kabátját és hunyorgatott az «áes napfényben. A cekkert leteti© egy jmdra. hogy kifújja magát, csámcsogott, astán maga is leült néhány percre. Előtte a kortó rácsa, lent a szikrázó Duna, az eskütéri hid túl a Vár — balkézről a Vigadó. De milyen furcsa bolondságok motoszkálnak a fejemben, korholt* magái anyóka. Hát nem is gyerekség, az igaz — harminc éve nem voltam Pesten — az embernek eszibe jut. Ni. mhyen szép házak: csak képeken láttam, ez biztosan u Vigadó itten. Jaj istenem, istenem, mi ístt énbelőlem! Hí nem tudnám hory itt vagyok, azt hinném, rossz helyre vitt a gőzös. De mit is vettem ebbe a vén fejembe, hogy nekem itt ki kei! száüani mikor a Málcsi Óbudán vár. Hát igen, meg akarom nézni, hogy tudok-e még emlékezni rá. Mer’ itt volt. itt bizony — a Németszinház. a rondella — arra odébb a cirkusz, amibe a heccet néztük vagy hatvan évvel ezelőtt. No de mi az. talán a naptól kábul a fejem mint mikor a bor pezseg. Mert ugy vagyok vele, tudja istenkém, hogy nem tudok emlékezni rá, arra. anr, tegnap volt — de ezek a hatvan éves dolgok mind eszembe jutnak, sorba, mióta .a hajón ülök. Hát már csak azérl is hogy a doktor unokáimnak elmondjam, hadd kacagjon a selyma — no Qrossmama. hogy állunk szerelem dolgában? Erlgy má’ gonosz csont! Erlgy mi’! Hát csak nevetne ha elmondanám. hogy éppen itt — bizony féíen. éppen itt hatvan évvel ezelőtt — és hogy ez nekem ma eszembe jutott —r azóta se. éppen ma! Ha elmondom Ítéld. bolond vénasszony — elfúlna a kacagástól — hallod mama? szerelemről álmodott a jfrossi! No el is mondom, hadd nevessen a komisz piros gyen osztogassák, mert ez ellen a métely ellen védekezni kell, különösen most, arr kor az uccán felharsant már a Marseillaise és az internacionale. Mxrinovich Jenő dr. főkapitány válaszában kiieleiitette, hogy nagy fontosságot tulajdonit a hazafias és valláserkölcsi szellem ápolásának a csendőrség körében. A sajtótermékek dolgában már is folyamatban vannak igen erélyes intézkedések, még pedig nemcsak újságokra, hanem könyvekre vonatkozóan is. Pár hónappal ezelőtt bevezette a valláserkölcsi nevelést a laktanyákbm a szabadnapos legénység számára. A keresztény felekezetek lelkészei vallásórákat adnak a legénységnek, melyek a rendőriegénység szellemére jó hatással vannak. Ezenkívül hazafias könyvekből könyvtárakat áhítottak össze a rendőrlegtnység használatára. A megvámolí kultúra Magas vámol veinek ki a külföldről hozott könyvekre Sok a könyvbizományos — kevés az olvasó A kultúra egyetemességét a háború óta ugyanolyan demarkációs vonalak és szigorú határok szabdalják szét és teszik az egyes országok szerint egymás részére megközelithetetlenné, mint a különböző országok népeit. Vámsorompók teszik nehézzé a könyvek szállítását. Az utódállamokban élő nemzeti kisebbségek évek óta nélkülöznek minden utópótlást az anyanyelvűk irodalmából. Csak ritkán és hézagoson jutnak ide el az uj magyar könyVek, amelyek az olvasók zömét alkotó középosztály számára megfizethetetlenek. Suboticán ugyan az utolsó időben állandóan újabb és újabb könyv- és hírlapterjesztő vállalatok alakulnak és az igy fejlődő üzleti verseny talán hozzá is járul a könyvárak olcsóbbodásához. azonban a könyvek drágaságának olyan súlyos okai is vannak, amelyekről a könyvbizományosok tehetnek a legkevésbé. A külföldről behozott könyvek ngyaiis itt vám alá esnek, akárcsak * iuxusáruk. Csak a tudományos könyvek a kivételek, amelyeket nem vámolnak meg, ezekért azonban rendszerint olyan magas kezelési költséget, számit fel a vámhivatal, hogy ez majdnem eléri a vámtarifa magasságát. A tudományos munkákon kivül minden más könyv, elsősorban tehát a szépirodalmi munkák kötetenkint tizenegy dinár vámtétel alá esnek. Könnyen megállapítható, hogy a könyv árát a szállítási és egyéb költségeken felül ez a magas vámtarifa mennyire megdrágítja. Panaszkodnak a könyvkereskedők és bizományosok azért is. mert egyes könyveknek a kivitelét bizonyos országokból megtiltották. így például Magyarországon tiltva van a tankönyveknek és az ezeket pótló szakmunkáknak a külföldre való kivitele, aminek következtében sok olyan könyvet, amire itt is szükség van nem lehet beszerezni. Olvasó nagyon kevés van Suboticán — állapítják meg egyöntetűen a könyvkereskedők — és hogy ennek ellenére mégis olyan sok uj könyv- és lapterjesztő vállalat alakul mostanában, az főképpen azzal magyarázható, hogy a lapterjesztést itt kitűnő üzletnek tartják, holott az utóbbi időben erősen megcsappant Suboticán a külföldi lapok kelendősége is. A sok könyvterjesztő vállalat azonban annyit mindenesetre eredményezett már. hogy kénytelenek a konkurrens vállalatok egymás áraihoz igazodni és igy több könyv és folyóirat ára máris csökkent az utolsó hetekben. Jellemző erre a »Színházi Élet«, a melyet állandóan 30 koronáért árusítottak Suboticán, mig az egyik lapterjesztő vállalat leszállította az árát 24 koronára. A nagy üzleti verseny azonban néha egész különös eseteket is produkál. Victor Marghérite divatos regénye a »La Garconne«, amely most a legkapósabb darabja a könyvpiacnak. magyar nyelven kétféle kiadásban jelent meg. Az egyik Becsben a Pegazusnál, a másik Budapesten a Géniusznál. A kiállítás majdnem teljesen azonos, azonban a Pegazus kiadványa lényegesen olcsóbb. Már most azok a könyvterjesztő vállalatok, akik történetesen a Géniusz kiadványát hozatták meg, kénytelenek — még veszteség árán is — ugyanannyiért eladni a könyvet, mint azok. akik a Pegazus kiadását hozták forgalomba, ha nem akarják, hogy raktáron maradjon a könyv. A »La Garcome«-on kívül azonban alig is keresnek szépirodalmi müveket. Nagyon kevés az olvasó és az is, aki olvas, detektivregényeket keres főképpen. A könyvterjesztő vállalatok érdekes adatokat tudnak arról, hogy hány úgynevezett »intelligens« olvasónak is a detektivregény a legfőbb szellemi tápláléka. Szomorúan világit ez bele a mai országhatároktól szétszakított és vámsorompók által tilosra állított kultúrába. ............... Egyezséggel végződnek a tőzsdei feljelentések Polgári perek a rendőrségen Budapestről jelentik: A tőzsde! bűnügyek sorozata hétfőn kibővült, mivel a rendőrségen hétfőn déleiőtt tiz feljelentést adtak be, aminek folytán több előállítás is történt. A tömeges tőzsdebizományos* ügyek nyomozása során egyébként a rendőrség megállapította, hogy a feljelentések háromnegyedrésze csapán kísérlet arra. hogy a tőzsdén játszó ügyfelek pénzüket gyorsan visszaszerezzék és ne kelljen különféle választott bíróságok vagy kereskedelmi bíróságok előtt tárgyalniok. /Megállapították, hogy a bünvá- I dí feljelentések háromnegyedrésze pusztán kereskedelmi elszámoláson alapul. Rámutatnak arra, hogy a tőzsdo \ vezetőségének volna kötelessége j minden ilyen lavinaszerű összeom: lás megakadályozása, amiért is hi- i vatalos szervet kellene alakítani a likvidálás munkájának elvégzésére. képe az én doktor unokámnak — aztán ha nevet, majd megharagszom — errgy, szégyeid magad — aztán maid öibe kap összecsókel. hogy kibékítsen Hit ige«, ige*, de hogy is mondjam es&k? ha rákerül a sor , . . hiszen igaz, lehet hogy csak álmodtam. De ka álmodtam is annyi szem, hogy hatvas évvel ezelőtt álmodtam legalább — óe bizony és hogy itt volt ezen a szent helyett, arra is esküszök. Nem szépiám az ujitmból — sok minden volt akkor, arnii;ől mé’ nem tudok — az se jut eszembe szegény öregemmel, '«»gy kerültünk össze, mikor csókolt meg először — pedig nyolc gyerekünk volt, igy van ez — ez a bolondság pedig megmaradt, pedig hát semmi se lett volna belőle. Megmaradt és tudom, hogy itt volt. Itt volt hűt. Száz lépés se lehel az egész. De rmntha tegnap esett volna meg. A német színházból jöttem onnan hát — no látod, rossz csont, még azt is tudom mit adtak: Ármány és Szerelem. azt hát. Azt adták bizony és én Máriával voltam, az öreg sváb lánynva! — aztán elkeveredett valahogy mikor kijöttünk, én pedig csaic magamra maradtam, éccaka volt. No*de most már olyan fogékonyan emlékszem. Hát nem csuda ez mintha tegnap . . . Rózsaszín krinolin volt. rajtam, meg zöld selycmkendő. Ej. be takaros voltam, édes szentem! Hát csak megijedtem nagyon, még rittam is. Mári. Mari — kiáltom, mert hogy kerülök most haza? Pénzem se veit kocsira, —• szép história! No, nekilódulok a Dunaparttiak. lent a rondellán, hogy talán odament a bolond, a hajóhíd felé — de rittam nagyon. Hát igy volt. Akkor odalépett egy keszeg kis ember — nain Igen. láttam a sötétben de olyan suszteriéle képe v/Jtt. gondoltam is mindjárt hogy suszter lehet. — No mi baj. kislány? — mondia. íp nagyon megijed tara szapora ztam a lépést, — Eltévedt, kislány? — Én meg csak elbőgtem magam, hogy a Mária... De hegy olyan kedves, rekedtes hn*gja volt ,meg a szeme szép volt, azért síóhaálitam. Hogy ő majd elkísér, aseongya. megkeressük együtt a Mint. Jaj istenem, én csak szepegtem, de azért mentünk együtt az utón. Az veit a furcsa, hogy olyan szemérmes veit, de azért nyers is egyben, hát ő kérdezte előbb: — Hogy hívják kislány? — Zsófinak. — Engem meg Sándornak. aszongya. Hát itt kerestük a Marit mondenfeié, de azért beszélt — még ilyet se hailot,am, két perc alatt úgy beszélt velem, mintha tiz éve ösmerne. Hogy ő is eltévedt, aszón gy a — hát akkor összevalók vagyunk. Meg hogy tetszett-e a darab? Mondtam, igen. Hogy még soha ilyen kedves, takaros kisiányt nem latéit, mint én. És hogy milyen gyönyörű dolog, hogy mi összekerültünk — mint két rím. aszongya úgy kerültünk össze: csillog, meg villog — mert csillagos a szemem mintha száz csillag volna. Hogy szoktam-e verset slvasni? Mondtam, hogy én csak egy regényt olvastam, a Kuthy Lajostól, mert abba ssereim.es voltam, a képe után. Hát eire niejkomolyedott, darabig nem is szólt egy szót se, csak ment mellettem — .végül még én szólítottam meg. mondom: —Hát mért nem szól? Erre megállt, ügy látom, mintha tegnap lett volna. Ar'án nagyon meleg hangon, de remegett Is a hangja ahogy ott áll, aszongya. ^ — Zsóíikám — adjon egy csókot! — Bolond maga. nem szégyell magát, — Nem én aszón gy a — mert ha van Valaki a világon, akit meg kell csókolnia, én vagyok. — No jöjjön, izé . . . Sándor ur . . . ne álljon ott, mer én flzr— •— En pedig innen addig e! nem mozdulok — mondta errs amíg meg népi csókol engem, mert én vagyok az egész szemeru rabságba osgtt világ — és a maga csókja, Zsófika. megváltás, amitől felszabadul. — No jöjjön már, — ne bomoljon — nem adek. — Hát nem csókol meg? — Hagync, egy ilyen keszeg kis legényt! Erre fölemelte a kezét, ég felé emelte úgy esküdött. — Én pedig innen nem mozdulok addig. esküszöl*, a szerelem istenére, mig meg nem csókol. — Akkor itt marad száz évig. — Akkor itt maradok száz évig. — Akkor kővé válhat. — Akkor kővé válók. — No, isten áldja meg, Sándor, — majd hatvan év múlva visszajövök, itt találom-e? — Itt talál. Hát nagyon megharagudtam rá, a makacssága miatt, elszaladtam otthat ytam. Egyszer visszafordultam, hát még ott állt a bolond, égre emelt kézzel mereven. Mintha tegnap lett volna, ngy látom — égett 2 fekete szeme . . . mögötte a hajóhíd . . . oldalt a Németszinház . . . De hol is volt? Tudom, pontosan — itt állt . jobbra vagy száz lépésnyire, mikor megfordultam . . . meg tudnám mutatni pontosan a helyet, ahol állt, ha így megfordulnék . . . Jézus. atyaurísten, szüzmáriám e! ne hagyj! Anyóka szivéhez kap és majd lefordul a pádról. — Szűz Mária . . . álmodott!, ott áll . . . Száz lépésnyire, a tér közepén, esküre emelt kézzel ott áll az alak. Előtte fekoteruhás urak — egy küldöttség eppen koszorút helyeznek el a szobor talapzatára. Az egyik előlép, felemel! a fejét és szavalni kezd. Eljöttünk Hozzád, Petőfi Sándor . . . A szobor esküre emelt kézzel, mereven áll: szembenéz anyókával.
