Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-08 / 95. szám
T925. április 8. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal Muravidéki magyarok helyzete a választások után (Muravidék! levél) A prekomurjei magyarok, akiknek sem szervezetük. sem vezetőik nem voltaié, a március 18-iki választásokon gyakorolták szavazati jogukat s nagyrészük a Radics-párt lisztájára szavazott. A paszivitásr.ak Prckonturiében nem volt sok indoka, mert az ottani i magyarságot nem sújtotta a jogfosztás. majdnem valamennyit felvették a törvény rendelkezései értelmében a választói névjegyzékbe s az öszszes választók 86 százaléka le is szavazott. Bár úgy a radikális, mint a demokrata-pártnak muravidéki magyar. vagy legalább is magyarul tudó járási jelöltje volt. a magyarság nem ezekre a pártokra szavazott. Az oka ennek könnyen megérthető. Pár nappal a választások előtt még nem tudták az itteni magyarok, hogy hova szavazzanak. Az elhatározó döntést az adta meg, hogy néhány nappal a választások előtt a hatóság betiltott minden Radics-párti agitdciót s lehetetlenné tette, hogy a választók meghallgassák Radics korteseit A muravidéki magyarok, akiket j annyi igaztalan sérelem ért, köny- ! nyen azt hihették, hogy ez a tör- j vényellenes tilalom a magyarság jogainak érvényesítését akarja meggátolni s az emberi természetben rejlő »csak azért is«, a magyar dac vette rá a szavazókat, hogy a Radcs-iisztnra szavazzanak, jóllehet azt rém tudták, hogy kik e liszta jelöltjei. A magyarság ezzel nem sokat lendített az eddigi szorongatott helyzetén. A Muravidéken szlovén hivatalnokok vannak akik nagyrészt demokratapdrtiak s ennek !épten-ryotnon éreztetik már most is a magyarsággal, hogy a választáson cserbenhagyta őket. A klerikális-párt részéről is történnek ilyen túlkapások. Egyik szlovén káplán a nála jelentkező keresztény híveknek állandóan azt mondja: — Menjetek Radlcshoz gyónni... Bár az alkotmány 124k §-a megtiltja a felekezetek képviselőinek, hogy hivatali kötelességük teljesítése közben lelki hatalmukat pártcélok érdekében gyakorolják, a káplánt egyházi hatósága sem inti !e. A magyarság választott, de nincs képviselője. A Radics-párt megválasztott képviselőjét magyar választói nem ismerik s nem is látták. A választás eredménye egy tanúságot rejt a magyarság számára. Azt, hogy a muravidéki magyarság is csak akkor képes a maga kisebbségi jogait megvédeni, ha az S.H.S. királyság egységes Magyar Pártja keretében szervezkedik, együtt tömörül a jugoszláviai magyarság többi részével. Ez volna a muravidéki magyarság poétikájának egyetlen helyes útja. Ezzel kapcsolatban Király József, a muravidéki magyarság egvtk érdemes vezetője a következő felhívást intézi a prekomurjei magyar takóssághoz: A közelmúltban lezajlott képviselőválasztások alkalmával az SHS királyság német és román nemzetiségi kisebbségei tanujelét adták a kisebbségi jogaikhoz '/aló ragaszkodásuknak, mert jogaik megvédésére képviselőket küldtek a képviselőházba. Nekünk magyaroknak szintén ezt kell tennünk ha jogainkat meg akarjuk szerezni, ha azt akarjuk, hogy egyenlő jog és egyforma igazság érvényesüljön velünk szemben. Az elmúlt választások nem adtak módott, hogy a magyarság megszerezze a parlamenti képviseletet s a magyar szavazók sok helyen olyanoknak adtak mandátumot, akik ezt esetleg a magyarok ellen használják fel. Jogainkat, amelyeket az alkotmány. a nemzetközi szerződések, s az általános emberi jogok parancsa szentesit, csak a parlamentben tudjuk mep’édeií. Felkérjük ezért bácskai és bánáti testvéreinket, hogy a Magyar Párthoz való csatlakozását jelentse be minden magyar aki jogait élvezni akarja és uj hazájának íoyalis állampolgára kíván lenni. A Magyar Párt vezetőségét pedig felkérjük, hogy vegye fel a küzdelmet a magyar érdekekért s a Bácsmegyei Napló utján tartsa fenn az összeköttetést az ország minden részén levő magyar kissebbségekkel. A magyar testvérek pedig tegyék kötelességükké a Bácsmegyei Napló állandó olvasását s egymás közötti terjesztését. Ez a lap állandóan kimerítő közleményekkel szolgál az ország politikai gazdasági és kulturális eseményeiről. A hatóságokat, ha eziránt kételyei volnának, meggyőződtetjük a mi feltétlen loyaliíásunkról s kérjük, hogy ne akadályozzák a magyarság kuituráíis és gazdasági fejlődését, mert csak úgy lehet a dolgozó magyarság az ország értékes eleme, ha a dolgozó társadalomban sikerül számára a megfelelő helyet biztosítani. Legenda az elsőfokú iparhatóságról Az emberek és emberi bűnök igen megsokosodának. Az háború irtotta ■ agyon az embereket, de akik mezma- j radtak. nem éltek egymás mellett sze- jj Teteiben Ölték, üldözték egymást, mez- í szaporodtak az bűnök és az bűnösök és f rettenetes lón a nyomorasdg. Az ember1 tidnak nem volt telét hol lehajtania, és j nem va a ganyúja, amit magára öltsön! védekezésül az kegyetlen bőiti szelek > elten, I Az városban, ki neveztetek hivatala- [ san és kötelezően Szuboticának szintén; nem vei a fenékig téltől. Az város sze■; gétty vala és piszkos, betegségben siny- i lődök valónak orvosság és kenyér r.él- f kül. Tolvajok loptak és gazdálkodók nemi várták be az éjszaka sötétjét, hogy cint-; táblákat romboljanak össze. Az kenyér j is nagyon drága volt. az kofák szftnér- S metlenül sarcaitok és az üzérek garaz-1 ddlkoddsát sem tudta és talán tán nem * is akarta megakasztani senki. Soha nem j vizsgálták az korcsmdrosok árait és I konyháit amelyek rész nt egyre sze- < mérmefíenebbek, részint egyre Piszka | svbbakká levének. Olcsó hús híg levének I is nagy keletje lett volna, ha egyáltalán í lett volna olcsó hús. de semmi sem volt 1 olcsó, ellenben mindeneknek nagy ára i vala. Az utakon tobzódott a szerelem és aj betegség és egyre nőtt az erkölcstelen-j ség és az nyomorasdg és az piszok és az l rendetlenség. Az policiján aki neveztetik rendőr- j ségnek pedig csak az akták nőttek és 1 szaporodtak. És növekszik és szaporo■ j dík vala az adó is. akit fogcs korgatva) fizetnének meg az szegény polgárok. * akiknek szive telve vala panasszal az' ajka pedig jajjal H. Mindenki igaz ember panaszkodik és ‘ várta a megváltót, aki halottá bál jel i tudná támasztani a Rendet, Nyugalmat és Jólétet. Az emberi erkölcsök annyira eldurvuidnak, hogy senki sem vette zokon már azt a rettenetes btint sem hogy az szatócsok és trat kosok az boltjaikban nemcsak astprnyéfet és cigarettaszipkát árusítanak, hanem u isúgókat is, akiknek mégis valami közük volna ahhoz. ami közönségesen kultúrának ncvezletik. Olyan komisz és veszendő vala az világ, hogy jönnie kellett valahonnan az Megváltónak aki hozza az megnyug\ástl és megújhodást. És a Megváltó, aki neveztetek ELSŐFOKÚ IPARHATÓSÁG- nak csakugyan megszületik és meggyógyította az betegségeket, az drágaságot, az nvomoruságot és az rendetlenségnek minden egyes fajtáját. Nagy bátorság és nagy bölcseség szükségeltet k a megváltáshoz. de a Megváltó aki neveztelek ELSŐFOKÚ IPARHATÓSÁO-nak, bátor és bölcs vala. És elvégezte a munkát. amelyhez fogható nem volt ama vo-. gúny Herakles egyetlen munkája sem. Elrendelte, ha ki dohányárusitó tralikus, vagy lisztkafár szatócs újságot is akar árulni, kérjen külön iparigazolvdnyt. És boldogság és béke és megnyugvás és öröm és jólét és megelégedés szakadt az városra, ki neveztetek Szuboticának, És az időtől fogva, aki az okosságot és az bölcseséget akard dicsérni a Hivatalt dicséri aki neveztetek ÉLSŐFORU IPARHATÓSÁG-nak. Dicsérjük mink is őt. jeleim, kai a ölévé ve: Haieluja. Szantoy. Elsikkadt generáció Bukarestben a faji türelmetlenségtől. üzletes sovinizmustól túlfűtött temperamentumu. az elmaradt százesztendőktől konzervált egészséges és nyugatra induló román fővárosban. egy piszkos névtelen garniszállóban két fatal tizennégy éves gyerek, névsázerint Juon Moldován és Fata Sebasam román állampolgárok Öngyilkosságot követtek el. Reggelre a fiút holtan, a lányt eszméletlenül. egymást ölelve, találták az ágyon, elvérezve. Mindkettő a jobb kéz ütererét vágta fel. Az emberi gyarlóság vadult paripája nagy irammal galoppozik az | őrület felé. A szemaforok előtt hi- j ába hintázik a vörös kérdőjel, a kul- ’ túra és a civilizáció kényelmes karosszékc kirepült az ember alól, az Ösztön erősebb a szónál és a puha ólombetűnél és a tehetetlen marionetteket. — akik könnyelműen játszottak a rájuk bízott Pandora-szelencével. a tudással és a gondolattal — rohanvást viszi a terra inkogttiia ezer lidérces mocsarába. Az Ismeretlen mindég esőstől zúdította a bajokat a gyönge nyakakba és a megszeppent ember ha — későn vagy korán — feleszmél, rémülettel keresi a fix pontot, amelyben megkapaszkodhatna. A fiatalokat, szegény, megrontott, elkönnyelmüsködött életű fiatalokat mindenki érteni akarja a saját sihederkori tapasztalatai és bajai jogán. Az a két elveszett, román gyerek a Fata és a Juon is a háború halottal azé a háborúé, amely a demoralizált béke eszendőiben még diihödtebben és elkeseredetebben pusztít mint 914-ben amikor hitte! és egészséggel indultak a politika notórius fogvicsorgatóitól megszédült mezők, faluk és óvatos városok a gépfegyverek, az ágyuk és a drótsövénv elé. A mai fiatalok, egy mesterségesen és tudatosan legyilkolt ifjúság megrokkant veteránjai... Ó tempóra o mores! — sírjuk az ezeréves költővel az ezer esztendős keserűséget és azt hisszük botorul, hogy a ma erkölcse romlottabb a tegnapénál — mert az idő szekere el görgőit felettünk — pedig a pogány oltárok Au'htsai és Lygiái semmivel sem voltak különbek, jobbak mint a krisztusutánnl kor szerétéire áhítozó, de izgága, verekedői Juonjai és degenerált idegzetű Fatai, akik az uj de jaj, kevésreményü generáció kétségbeesett előfutárjaivá avatottak 1923 áprilisán egy piszkos bukaresti garniszoba tépetthuzatu ágyán... (t.) Mécs László: Szenvedni kell Á’dott legyen a könny s a bánat. Zord keresztedre bimbót csókol] S úgy járd útját Kálváriádnak. Az ég: a vágyak csili agb olt ja. A boldogságra szomjas ember vágyát erény, bfín el nem oltja. Áldott legyen a könny s a bánat, mert közel hoz a csillagokhoz utján a szent Kálváriának. Angyallá lesz ott minden árva és szárnya nő s az ég kitárul a vad latornak egy szavára. Első palicsi cikke a közeledő uborkaszezonnak Palicsü Két felkiáltójellel Habi». megérdemelne hármat is, hqgy minél feltűnőbb, minél feíkialcóbb le5: gyen, hogy a figyelmet minél jobba« magára terelje. Mennyi sok minden« re alkalmas ez az istenáldotta' fürdőhely minden kellemes és kevésbe kellemes tulajdonságaival. Mennyi sok jót tesz az embernek, egészségesnek, betegiiek egy a ránc, azt ta«’ Ián ez a mai hálátlan Világ nem is tudja eléggé méltányolni... Mélyen tisgiclt olvasó, amikos ezeket a reklámizü bevezető sorokat a három egymás után következő pontig elolvastad., bizonyára azt Íbiszed, hogy ezek csak azért Íród> tak, meri Subotica város mint fürdö-I’tulajdonos lefizetett. Ne hidd azt, a város nem adott érte semmit, még csak egy fürdő jegyet sem, és csak! j azért kerültek papírosra, mert Pajíicsóí szeretem, mert megérdemli, Ihogy minden ember szeresse ezt a f kellemes kis, fenyvesekkel és cserfa- I lombokkal íeiciccmázott fürdőhelyet j Tudom, nyájas olvasó, hogy te is ■ szívesen járkálsz Paiicsra, hogy te is alig várod azt a napot, amikor kedvedre sétálhatsz az árnyas utakon, magadban, családi körödben, vagy meghitt, törvénytelen kettősben és bizonyára, eszedbe sem juf arra a félórás kálvária útra gondolni, amit a törvénvyjéki palotáról a főbejáróig villamoson megteszel, sőt talán már az is a fejedben motoszkál, hogy a szezonra, vagy legalább is a félszezonra egy csinosi kis, nyugalmas odút bérelj húszharminc ezerért, ahol családoddal együtt igazán kiélvezheted a nyaralás minden kellemességeit Tndom, felebarátom; hogy te ezekre már nrind gondolsz és látod az újságírót, akinek ilyen fantasztikus tervek nem születnek meg1 agyában, de nem is születhetnek, mert hiányzik hozzá az a bizonyos I húsz-harminc ezresecske, amin egy í kis bútorozott nyaralószobácskáf bérelhetne. Mégis többet köszönhet Paíicsnak, mint te a térzenétől egészen a köiszvénygyógyitásig. sőt jóllehet, talán nincs is annyi ideje, hogy néha-néha az árnyas lombok közé menekülhessen a julius nap forrósága elől. Hogy hogyan lehet az, majd rögtön megtudod. Tudod, kedves felebarátom, amikor a palicsi szezon megkezdődik, Ívele egyidejűleg egv másiik szezon is kezdetét veszi, amit uborkaszezonnak neveznek. Amikor beköszönt i a meleg idő, a tikkasztó forróság, < akkor beköszönt az eseménytelén- I ség szezonja is. Ilyenkor a szegény, I melegtől átfűtött újságíró hiába szaladgál az egész városban »anyag« 'után, hiába rójja a városháza nép: teien folyosóit, hiába rohan a íör- Ivényszékre, tárgyalási szünet van, jjmert mindenki Palicson nyaral, minjj deki nyakig iubickol a tó zavaros J vizében. Anyag pedig kell, minden jnap. kérlelhetetlenül ilyenkor tehát j nagyszerű mentőeszköz Paücs. Sujjbotjeán alig akad újságíró, aki nyáron, uborkaszezonban, legalább kéthárom palicsi cikket ne Írna. Mert Paiicsról lehet írni mindenkor és sokat, ha másképp nem, gondolkodik arról a filrdöigazgatóság. Gondoskodik arról, hogy lehessen írni a magas fiirdőéttermi árakról, a poros pahesi országúiról, gondoskodik a vülanyigazgatóság is, hogy lehessen irni a villamosközlekedésről, de legfőképpen a közönség gondoskodik, hogy áüandóan raktáron álljanak intim fürdópletykák, hogy lehessen irni azokról a pofonokról, amik a strandon szoktak néha-néha elcsattanni ,söt akadnak áldozatkész, újságírót tisztelő emberek, akik készek egy kissé belefulladni a vízbe is, ami elvégre őket is népszerűsíti. Üdvöziégy Pijlics, most az uborkaszezon közeledésekor, m. d. .
