Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-27 / 113. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ Sztrájkba lépnek a romániai köztisztviselők Letartóztatták a tisztviselő-szervezet vezetőségét Vasárnap vette kezdetét Buka­restben az országos tisztviselő kon­gresszus, amely hivatva volt arra, hogy a nehéz sorsban tengődő elke­seredett állami tisztviselők követe­léseiket ultimátumszerülee közöljék a kormánnyal. A kongresszus lefo­lyásáról részletes tudósítás nem ér­kezett. Egy brassói jelentés azonban váratlan és megdöbbentő fordulatról számol be. Az állami tisztviselők és alkalma­zottak fizetésjavitási mozgalma, a mely az utóbbi időben hatalmas hul­lámokat vert. szerdán érte el tető­pontját, amikor is egy ötszáz kikül­döttből álló gyűlés vroklamálta az általános sztrájkot. A kormány el­rendelte a mozgalom élén álló veze­tőit letartóztatását, aminek követ­keztében a tisztviselő-kongresszus végrehajtó bizottságának összes tag­jait és Scina tárlabirót. az országos szövetség elnökét letartóztatták és rendőri őrizetbe helyezték. Szerdán az állami tisztviselők je­lentős része tényleg sztrájkot kez­dett. A bíróság szünetel, A városi tisztviselők nem jelentek meg hiva­talaikban. Más hivatalokban folyik még a munka, de már egyes minisz­tériumban kezdetét vette a passzív rezisztencia. A minisztertanács ülést tartott és elhatározta, hogy kommü­nikét ad ki, amellyel a sztrájkot tör­vénytelennek minősiti. A sztrájkoló tisztviselőket elbocsátják és bíróság elé állítják. i Kiutasították Pozsonyból Rakovszky István családját Hattagú vegyes bizottság alakul a csehszlovák-magyar határmcidensek elintézésére Ä magyar-csehszlovák tiatárincí­jeient az uralkodónál, akinél rö­vid ideig tartózkodott. A kihall­gatások eredményéről egyelőre semmit sem tudnak, A demokraták nem bíznak ab­ban, hogy a koalíció létrejön A demokraták az esti órákban nagy számban összesereglettek parlamenti klubjukban, ahol élén­ken tárgyalták a politikai helyze­tet. A képviselők közt általában íehangoliságot keltett az, hogy a radikálisok nem tárgyaltak a de­mokratapárt föltételeiről. A párt nagyrészének az a véleménye, hogy a koalíció nem fog létre jönni. A többi pártok csütörtökön nem tartottak ülést. Valameny­­nyien a demokraták és radikáli­sok közti tárgyalások befejezését várják. A radikálisok és klerikáli­sok közii bizalmas tárgyalásokat azonban a csütörtöki napon is foly­tatták. Az állatni jelzálogbank megkapja a svejezi kölcsönt Beogradból jelentik: Az állami jel­zálogbanknak a svájci pénzcsoporttal megkezdett kölcsöntárgyalásai sikerrel záródtak le. Markcrvics Bogdán, a jel­zálogbank igazgatója visszaérkezett Beo­­gradba, miután a tárgyalásokat elvileg befejezte egy nagyobb arányú kölcsönre is, melynek nagyságát, lejáratát és egyéb feltételeit még nem állapították meg. A jelzálogbank sürgős szükségletei­nek kielégítésére egy rövid lejárati köl­csönt máris lekötött Markovics igaz­gató. Ez a kölcsön ötmillió svájci frank­ról szól, három évi időtartamra 8 és fél százalék kamat mellett, al pari árfo­lyamon. Az összeg felét azonnal megkapja az állami bank. Az uj kölcsön lekötése gazdasági kö­rökben kedvező hatást keltett, mert az építkezés újabb fellendülését várják tőle. Csak az a kérdés nyugtalanítja a kölcsönigénylőket, hogy az állami bank nem fegja-e svájci frankban adni az uj kölcsönöket, amely körülmény esetleg a valuta hullámzás folyamán károkat okozhat a kölesönvevöknek. —wKoiiiiiiiumi I minuiiiini—Mimika» iám 'dens elintézése kikiildendő ve­gyes bizottság ügyében a prágai magyar követ végre megegyezésre jutott a cseh külügyminisztérium­mal. Hattagú .vegyesbizottságot fog­nak kiküldeni, melynek három tagja magyar és ugyancsak három tagia cseh lesz. Benes külügyminiszter Prágában a képviselőház külügyi bizottságában nyilatkozatot tett, melyben .kijelentette, hogy a bizott­ság három cseh tagját már kijelöl­ték, mig magyar részről a külügy­minisztériumban most folyik a ta­nácskozás a három magyar delegá­tus kijelölése tárgyában. Bettes beszédének érdekesebb pa­­szusa az, melyben kijelenti, hogy Magyarországot nem akarják Eu­rópa előtt befeketíteni. Ellenkezőleg arról van szó, hogy köztünk jó vi­szony, nyugalom és jó szomszédság legyen. A csehszlovákok részéről életbe­léptetett retorziós intézkedéseket egyelőre még nem szüntették be. Legutóbb Csányi és Hidasnémeti között teljesen beszünt a vasúti for­galom. A cseh lapok a forgalom be­szüntetését azzal indokolják, hogy a cseh vasutasokat, akik átjöttek Hidasnémetire, hogy a szerelvénye­ket á magyar vasutasoknak átadják, addig, amíg a következő visszain­duló vonatra vártak, magyar határ­őrök vették körül és minden lépé­süket szuronyosan ellenőrizték. Prágai jelentés szerint d magyar hatóságok a cseh határzárra ellen­­rendszabályokkal teleltek és a vas­útállomásokon nem engedték át magyar területre a cseh állampol­gárokat. A cseh államvasutak uta­sították a vasutigazgatóságot. hogy J menetjegyeket csak a határállomá­sig adjanak ki és podgyászt is csak addig vegyenek föl. A postaforga-Jakubecz ur imádsága Irta: Kosái-gné Réz Lola A íiu az ágyban feküdt. Nyöszörgőit halkan. Szép sudár, hosszú fiú volt, a lába az ágy fáját érte, a feje fönt volt a vánkoson. Az arca szelíd és mégis fiús. A homloka pedig szinte világí­tott, amint ott hevert mozdulatlanul. Csak nyöszörgőit, nyöszörgőit, mint valami kisgyerek. Tehetetlen kezét ma­gasra emelve tartotta a doktor. Az anyja pedig ott gubbasztott a lábainál. — Meggyógyul, doktor ur? A doktor ráförmedt: — Nem vagyok én a jó Isten, hogy mindent tudjak. Honnan tudjam óa? Legyen csöndben most és ne szipogjon, nem hallom jól a lélckzetét. És az öregasszony csöndes lett egé­szen és nem szipogott többé. Várt ösz­­szclett kézzel, mig az orvos megszólal újra. — Nna, — mondta végre. Visszatérté a takaróra a íiu kezét és megsiinogatta az arcát, olyan szeretettel, hogy az anyóka úgy érezte, meghasad a szive fájdalmában. A kötényét gyűrte a szá­jába, hogy csöndesen maradjon. — Nna talán meggyógyul. Nem kell úgy sírni, öreganyám. Szépen, szelíden beszélt és ez rossz fel volt nála. mindenki tudta. De az anyóka nem gondolt erre. Felemelte •hozzá a kezét és úgy kérte, mondjon valami jó orvosságot. A doktor lecsüg­­gesztette a fejét és a padlót nézte, va­lami papirdarabkát taposott nagy figye­lemmel. — Valami jó orvosságot öreganyám? írtam én már orvosságot. Mit lehet itt tenni? A jó Isten dolga most már, !ngy segítsen. De az öregasszony a fejét rázta. — Valamit nekem is kell csinálnom, — mondta reszkető hangon. — Csak ül­jek itt igy munka nélkül és nézzem öt? Ezt nem lehet, nagyságos ur. Valami orvosságot kell, hogy beadjak neki, vagy megkenjem öt, vagy más ilyen­féle ... Ne hagyjon itt anélkül, nagy­ságos ur. Az orvos még mindig a papirdarabo* taposgatta. Aztán az asszonyra nézett. — Jól van hát, adok valami orvos­ságot. Megvonta a vállát és felirt valamit a jegyzőkönyvébe. Kitépte a papirost. — Itt van. Aztán ránézett mégegyszer a fiúra, legyintett egyet, fogta a botját és ka­lapját, meghajtott fejjel, óvatosan kilé­pett az ajtón és tovább indult a cseper­­gős őszi ködben. Az öregasszony tisztességtudóan meg­várta, mig elmegy, azután megfordítot­ta a kötényét, szorosabbra kötötte a kendőt a fején, a láda aljából egy tarka zacskót vett elő, — kis tarka zacskót, amiben pénz csörgött, megcsókolta a fiút és indult. Az ajtót bezárta és há­romszor keresztet vetett rá. hogy, mig odajár, ki ne nyithassa semmi gonosz lélek. Csúszós volt az ut a hegyoldalon és kövek gurultak szerteszét a lába alatt. Csatakos lett a szoknyája azonnal és a kendője is átázott. Ment, ment az egy­re sűrűsödő ködben ás. kezében, a kis zacskóban, csörgött a pénze és a köny­­nyei egyre hullottak és a szive olyan fájdalmas volt, hogy nem érezte, mikor a lábát felvérezték a kövek. — Hová siet, öreganyám? Egy ismerős ember állt meg mellette az ut közepén. Feífeié igyekezett és pi­hent közben egy kicsit és beszélgetni szeretett volna. Az öregasszony felelt­— Beteg a fiam, orvosságért megyek. Imádkozzon érte, Jakubecz ur, inert a jó Isten dolga most már. hogy segítsen. Jakubecz ur megígérte, hogy imád­kozni fog. Miért ne imádkoznék? Meg­ígérte és indult tovább. S amint ment, ment felfelé a nehéz utón, az öregasz­­szony könnyei nyomán, mintha a sárral keveredett könnyeknek valami bűvös erejük lett volna, egyre fájdalmasabb­nak és lágyabbnak kezdte érezni ő is a szivét. És levéve a kalapját, alázatos sziwel imádkozni kezdett. — Istenem, jó istenem, tartsd meg ennek az asszonynak a fiát. Imádkozás közben aztán mindenféle az eszébe jutott. Csupa betegség. Az ő apjának a betegsége, aki sokáig kínló­dott a tüdejével. Aztán az ő gyerme­keinek a betegsége, akiket valami raga­dós betegség lepett meg és kiválasztot­ta a két Iegszebbiket. hogy elvigye ma­gával. Végül pedig, amire hosszú, hovz­­szu évek óta nem gondolt, eszébe ju­tottak az ő betegségei is. És most em­lékezett hirtelen, hogy nagy lázban fe­küdt egyszer és az ő anyja ott térdelt mellette a földön és sirt: — Istenem, jó Istenem, tartsd meg a fiamat. És az ő anyja olyan jó asszony 1923. április 27. lom eddig még zavartalan. A Szlovenszka Politika jelenti Po­zsonyból, hogy- a kiutasított magyar, családok között van Rakovszky Ist­vánnak, a magyar képviselőház volt elnökének családja is, valamint több tekintélyes magyar család is. Gimnáziumi tanárok sztrájkja Ha május elsejéig nem kapnak drága­sági pótlékot, beszüntetik az előadást Noviszadról jelentik: A nagy mérve­ket öltött drágaság arra késztette a noviszadi gimnázium tanárait, hogy ko­molyan foglalkozzanak azzal a gondo­lattal, hogy sztrájkba lépjenek. A gim­náziumi tanárok már régebben memo­randumot intéztek a kormányhoz, amely­ben kérték, hogy tekintet nélkül fize* tési osztályra és szolgálati időre, az ed­dig élvezett fizetésen és pótlékokon kívül minden gimnáziumi tanárnak külön havi ezer dinár drágasági pótlékot adjon. A kormány a tanároknak ezt a követelé­sét eddig nem teljesitette. A beogradi gimnáziumi tanárok a nyomasztó anyagi gondok miatt nem akarlak tovább várni, amíg a kormány végre elhatá­rozza magát a tanárság követeléseinek teljesítésére és gyűlést hívtak össze, amelyen kimondották, hogy amennyiben 3 kormány a legrövidebb idő alatt nem teljesíti a követelésüket, május elsején sztrájkba lépnek. Csütörtökön délután a leánygimnázium tanárai is értekezletet tartottak, ame­lyen a fiugimnázium tanárainak indít­ványát- hogy a leánygimnázium is csat­lakozzék a sztrájk kimondásához, nem fogadtákel. A leánygimnázium igazgatója Vilics Márkó képviselő ugyanis kifej­tette, hogy bár nyomasztó helyzetben élnek is a tanárok, még sem tartja időszerűnek a sztrájkot, mert a kor­mány ebben politikai tendenciát látna. A sztrájkhoz a leánygimnázium nem csatlakozik, hanem másnemű megoldást keresnek. Az orosz tanárok, akik a mozgalom­ban részt vettek, szintén visszahúzódtak mert félnek, hogy sztrájk esetén elvesz­tenék állásukat. Egységes megállapodás a gimnáziumok között nem jött létre, elhatározták hogy más megoldást fog­nak keresni. volt, mégis hallgatta a kérését az Isten, íme, megtartotta őt. Egészségessé teke, Eltűrte, hogy néha rosszat is tegyen* kocsmába járjon, bajba kergessen va-< látni árvalányt. Eltűrte mind és meg­­engedte, hogy harminc évig dolgozhass son a bányában és asszonyt meg gyér* mekeket adott neki, meg két unokát id bizony. Milyen jó az Isten, mégis. Hai akkor nem tartotta volna meg őt, mj lett volna? Vájjon akadt volna-e férje az ő asszonyának és alakadt volna-e helyette éppen olyan derék és tisztessé­­ges munkása a kincstári bányának? -Megcsóválta a fejét. Nem valószínű, hogy akadt volna, mert az emberek; rosszait és lusták. Meg azután a gyer­­mekéi nem születtek volna meg, az unó­­kaik sem... Az a két gyermek sení született volna meg, akik meghaltak aztán. Megállt az utón Jakubecz ur megint és összeráncolta a homlokát. Az jutott az eszébe, hogy minek is születtek hát, ha úgyis meg kellett halniok. Csak csu­­pa szomorúságot és fájdalmat okoztak bizony. De hát vájjon azoic, akik életben maradtak, nem okozfak-c fájdalmat é* szomorúságot? Mennyit kellett küzkód« nie, atnig felnevelte őket. Mennyit ha-, szontalaukodtak. Mennyit bosszantottak. Egyszer feldöntöttek a pálinkásüvegjct, másszor az egész vacsorát megették s mire ö hazajött, nem volt már otthon semmi. A legidősebb fiúval szégyent kellett vallania a bíróság előtt, egy tyú­kot lopott egyszer és eladta. Az egyik: lánya olyan keserves nyomorúságban él, hogy egyre azon töri a fejét, mit te­gyen, hogy. meghalhasson. És mennyi

Next

/
Thumbnails
Contents