Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-26 / 112. szám
1923. április 26. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 7. oldal. Kemal pasa zsidó -—* Aikalay főrabbi kemal származásáról — Most kezdődik a második laaisannei konferencia, amely iámét a 'török kérdésre és Kemal pasára jjrányiíja a világ érdeklődését. Néhány héttel ezelőtt a Morning Post repítette először világgá azt a szenzációs hirt, hogy a török megújhodás vezére, a hires Kemal pasa, tulajdonképpen nem is török, hanem zsidó származású. A hirt Világszerte nagy kétkedéssel fogadják, pedig annak valóban tárgyi alapja van. A Bácsmegyei Napló munkatársának! alkalma volt erről a kérdéstől beszélgetést folytatni a balkáni zsidók történetének egyik legalaposabb ismerőjévé!, dr. Aikalay szerbiai főrabbival, aki a következőket mondotta el Kemal pasa származásáról: — A XVII, század elején a szalojnikii spanyol zsidó kolóniában egy uj apostol tűnt fel, aki magát az új 'Messiásnak nevezte: Scbbathai Zebi. Sebbathai nagyon szuggesztiv erejű agitátor lehetett, mert nemcsak magában Saalonikibcti, banem az egész Levantén és Kisázsiában, sőt még ’Lengyelországban és Oroszországban is nagyszámban akadtak kövedéi. A mohamedán nép között is sok hívőre tett szert és tekintélye napról-napra növekedett. — A vallási tekintetben türelmes török hatóságok nem vetettek ügyet az uj szektára és békében hagyták agitálni az uj prófétái és tanítványait, csak akkor fordult feléié a figyelmük, mikor Sebbathai Zebi dicsvágytol elragadtatva már (valóságos államot kezdett alkotni fez államban és diplomáciai cselúzövényekbe kezdett. Akkor letartóztatták, de még börtönéből is sokáig nagy hatása tudott gyakorolni hiy.&irc. ' .. ... — A török politiküsok.ügyességéjellemző, hogy nem végezték ki ia kezeik közt levő Messiást, meri nem akartak belőle martirt csinálni. hanem az életéért remegő fogollyal paktumot kötöttek. Sebbathai Zebi visszavonta tanait és legkitartóbb híveivel együtt áttért a mohamedán vallásra. Evvel az egész veszedelmesnek indult mozgalom véget is ért. A mozgalommal szépszámú írott és képes emléke is megmaradt. — A zsidóból igy mohamedánná vedlett eretnekek legnagyobb része megint Szaionikiben telepedett le, de a társadalmi életből úgy a spanyol zsidók, mint a törökök kirekesztették őket. Kénytelen-kelletlen zárt, szinte ghettószerii életet éltek, kizárólag egymás között házasodtak. A zsidók a imrrúni (hivök) névvel illették őket. — Gazdaságilag jól prosperáltak a megtért eretnek családok és talán éppen a társadalmi érvényesüléstől való elzártságuk okozta, hogy a haladó és forradalmi eszmék mindig jó talajra találtak közöttük. Közülük indult ki az úgynevezett ifjú török mozgalom is, amely az első nevezetesebb lépési jelentette a korhadt török társadalom politikai és erkölcsi modernizálására. — Kemal pasa is egy ilyen szalonik eretnek-famíliából származik, ami egyébként a spanyol zsidók között általánosan ismert dolog. Vájjon mit szólna Friedrich István, aki diszkardot vitt Komáinak, ha megtudná, hogy Kernal is ahhoz a fajhoz tartozik, amelyik elien ö és hívéi Magyarországon annyit hadakoznak? Könyvek és olvasók 7923-ban , Irta: Szenteleky Kornél F) nagy rekord Irta: Bacősker Messze Amerikából, Clevelandbói hozza a táviró az' »érdekes« hirt. hogy egy hölgy 52 (mond: ötven kettő) óráig és 12 percig egyfolytában táncolt s ezzel a teljesitménynye! túlszárnyalta a világ eddigi táncrekordiát, amely rövid idővel ezelőtt, egy texas-i untak ' és egy ugyanodavalósi nőnek a dicsősége volt. akik 45 (azaz: negyvenöt) óráit'át ropták együtt a táncot. — hogy milyent, arról nem szól a krónika, akarom mondani: a telegráfdróf Aligha volt csárdás, mert ezt a festői és fárasztó táncot még clevelandi izmok és texas-i lábak se győznék ily hihetetlenül sokáig. A rekordgyőztes hölgynek ugyancsak hatalmas izomzata és elleníaílásra képes szervezete lehet, ha az erejére a szellemi képességeiről következtetünk, amelyek ugyancsak szerények lehetnek. Mert szellemes, müveit vagy csak polgáriiag, húzásán okos nő nem ugrál ily sokáig. Tisztelet az ilyen erőnek, szívósságnak, kitartásnak és — táncügyességnek, de az ember szívesebben látná .ezt a . rekordratörekvö hatalmas energiát valami szebb és jobb cél szolgálatában. Én például nem hiszem, hogy ez a paríorcctáncosnő anya vagy nagyanya lesz valaha. Mert aki elérkezett a nöiségének e nemes betetőzéséig vagy komolyan készül erre a komoly szerepre, az aligha gondol arra. hogy megjavítsa a .táncrekordot . . . Pedig ilyen kiváló fizikum, minő pro.Ott és onnan kellene kezdeni, hogy valamikor az olvasók, a könyvvásár! ók egy kicsiny, merev, előítéletekről körülhatárolt tömeget alkottak és a kiadók csendes. biztos üzleteket csináltak, mint öreg és óvatos űisznókereskedők. Egy pár névvel lehetne legjobban jellemezni ezt azelhantolt és hovatovább elfelejtett időt: Hetczeg Ferenc. Gyurkovics fiuk, Singer és Wolfner. Tolnai Világlapja. Uj Idők. Szomaházy. Hulló falevél. Psylander. Heinrich Gusztáv, Mesék a varrógépről. Szabolcsira Mihály. Farkas Pál. A Dunakorzón minden vasárnap délelőtt pofozkodtak a dzsentri fiuk. hétfőn párbaj volt a Lovas féle vívóteremben, a fontos mindig és mindenütt a póz volt. az uribecsülct üres és ostoba hangoztatása, mely jól szabott zsakettot, avagy huszáracllát húzott lovagjaira. Mindez veszedelmesen hasonlított valamilyen Herczeg regényre. Ady Endrén, a Nyugaton mulattak és bárgyú paródiákat gyártottak a Iaposfcjü zsurfiuk. az Ízléstelenségek között hortyőgó vidéki »uriházak«-ban Jókait olvasták meg Gárdonyit meg a Tolnai ajándékkönyveit, a zongorán a pesti orfeum legutolsó, citromvizes »slágere« jelezte a haladást és kultúrát, álmatag leányzók pedig Farkas Imréért rajongtak és az ő versein pítyeregtek a fehér hálószobában. pagativ támasztéka lehetne a jól felfogott, termékenységre orientáló, dó anyaságnak! Biztos, hogy e re kord verő és . rekordnyerő hölgy: nem anya. Mert ha egy nő már szoptatott gyermeket, van annyi méltóságérzéke és anyabüszkesége, hogy nem lapdázik a lábaival 5 óráig és hozzá még 10 percig azért, | hogy a neve az újságba kerüljön s hogy konstatálják róla, miképp több kiizzadnivalója volt, mint azoknak, akik előtte tartották — de csak 45 órával — a világ táncrekordját. Óh, be csúf lehetet e szép nő, amikor ötvenkét éráig és tiz percig izzadt! Istenem, ha elgondolom, hány derék katona guggolt több mint 52 óráig és tiz percig a lövészárkokban, és akár élve, akár halva hagyták el az ő »tánctermüket«, a nevük bizony nem kerüli bele az újságokba. Névtelen hősök maradtak, akikről nem beszél senki . . . Nos, én megbosszulom magam a clevelandi hölgyön azzal, hogy nem nyomatom ki a diadalmas nevét s igy megfosztom őt a Vajdaság elismerésétől. Azt hiszem, az olvasók nem fogják azt megreklamálni, s remélhetőleg velem együtt azt tartják, hogy az ilyen bravúr nem nyitja meg senki előtt a halhatatlanság csarnokának a kapuit, sőt. még a rápazarolt nyomdafestékre se méltó. A tánc magában igazán kedves és művészi dolog, amelyet nézni és művelni egyaránt kellemes szórakozás. D.e ahogy nem imponál nekünk az a polgártársunk, aki tízszer annyit zaba], mint egy jóétvágyu normálevö, azonképp nem emelünk & Azután háború jött és lövészárok és az olvasók merv kicsiny tömege megváltozott, uj. heterogén rétegeket vett magára, mint elindított lavina. A fronton az unalmat olvasással kellett eiiizni. Az olvasók és könywásárlók száma megnöveke dett; az unatkozók mellett az uj gazdagok beállottak a beíüíogyasztók közé. A könyv ára pedig nem igen tartott lépést az ágaskodó drágasággal. olyanok is vehettek könyvet, akik ezelőtt rnaszatos kölcsönkönyvtárakbórélősködtek: a gépírókisasszony. az ipari munkás, a kis tisztviselő. A háború utolsó éveiben a könyvolvasás és a könyvvásárlás soha nem remélt arányokat öltött s ennek a hirtelen megnőtt étvágynak sietve akartak eleget tentak a könyvvel, az irói honoráriummal és a felárakkal, mint egy galíciai a cipőkrémmel vagy az elrejtett kristálycukorral. Leginkább a regény fogyott, azután jöttek a politikai iratok s a munkások felvilágosító füzetei. Talán sohasem jélent meg annyi rossz magyar regény, mint a háború alatt. A tartalmuknál csak a papiros lehetett rosszabb. A forradalmak, különösen a második forradalom, azután véget vetett a rosta nélküli könyvömlésnek. az olvasók óvatosabbak lettek, a könywásárlók pedig válogatosabbak. A könyv drákülönös hódolattal kalapot az olyan férfi vagy nő előtt, aki kéíszázszor annyit tud táncolni és izzadni cgyturban, mint más tisztességes és mértéktartó ember. A rekordratörekvö és — mint minden ambíció, amely nem irányul valami erkölcstelen eredményre — magában egészen szép dolog, s annak a bizonyhéka mindég, hogy abban, aki konkurrál, energia van fölhalmozva. De hát az ilyen erőkkel is Úgy kell bánni, mint a pénzzel: okosan kell fölhasználni, másképp bolond dolog lesz belőle. Lehetőleg úgy, hogy ha már a köznek nem lehet belőle haszna, legalább az energiatulíengésben laberáió recorder-nak legyen. A zeneművészetben sem az a legnagyobb, aki a leghosszabb ideig, hanem az, aki a legjobban muzsikál. Képzelhető zongorista, aki dupiaannyi ideig győzi a klavirozást, mint Liszt és olyan, aki még nagyban huzza a vonóját, amikor Paganini már rég kifáradt s azért mégis ez utóbbiak lesznek a nagy művészek és nem ők, a nagyerejüek. S a spanyol drámaköUök közt nem Lope de Vega a legkülönb, aki 1500 színmüvet, hanem Calderon, aki talán csak egy tucatot irt. S bizony, ha táncosnőkről van szó, nem azt nézzük, hogy ki keringőzik vagy hopszoi a legtovább, hanem azt, hogy ki mozog szebben, kecsesebben. Már csak azért is, mert kinek voina kedve 52 órát és 12 percig nézni , ugyanannak a táncosnak az ugriságáí? Hiszen, ha tud is graciózusan mozogni s a női test nyável megveszik azt a könyvet, gabb lesz. a küzdelem keservesebb. A szomjúság is csillapodik valahogy. a közönség, amely ♦márólholnapra leit olvasóközönség, kritikát keres és gyakorol. Hirtelen fellendül a sorsa a mostohán mellőzött »ismeretterjesztő« könyveknek, a lexikonszerű, magyarázgató. oktató* útmutató írásoknak. Ha végignézzük az utolsó két-három év könyvkiadásán. szemünkbe ötlik a sok tudó* mányos, népszerűsítő vállalkozás: Pantheon csmérettáLa. Mesterművek, Genius könyvtár, az újjáéledt es virágzó Világ könyvtár, a Dick féle ismeretterjesztő könyvek, a Kultúra és Tudomány diadalmas reneszánsza. Európa könyvtár. Műveltség stb. Az uj olvasóközönség önmaga akarja megrostálni olvasni valóját. A munkás megélhetése nehezebb. pem adhatja ki kísérlet céljára a pénzét, a hadimiili'omos az annyiszor kigunyolt ízlését szeretné csiszolni és fejleszteni. Az uj olvasó kijózanodott az olvasás első, mámoros gyönyöréből és már kritikus szeretne lenni Sehol sem kap őszinte bírálatot és útbaigazítást, tehát önmagának akar kalauza és irányítója lenni a zajos, vásáros könyvesbódék között- Kritika, önzetlen. őszinte, cidck nélküli kritika nincsen, a napilapok megfizetett reklámokat hoznak csak. ni elvnek csalogatás üzleti céljait a gyakorlatlan szem is észre veszi A betűre és szépségekre szomias könyvvásárt tájékozatlanul áll a sok hangos. csalós cim és szin előtt, mini tétova, tanya? tanító a Rákóczi utón. Ezért legkeiiendősebbek ma a népszerű. tudományos müvek, melyekben útmutatást is lehet találni arra nézve, hogyan kell értékelni az iró, kát és a könyveket, í Ebből következik aztán a mai könyvkiadás másik, érdekes jelensége: a fordított müvek népszerűség gc. Soha még ilyen lázasan, ilyen sokat és ilyen rosszul nem fordítottak magyarra, mint manapság. Az olvasóközönség neveket, idegen neveket vásárol jó könyvek helyett. Az uj kultura-szomjazók hallanak, olvasnak nagy idegen Írókról, tehát habozás nélkül, a hozzáértő fölélágy vonalaival bánni (amit szívesért tételezünk föl a clevelandi tartamtáncos nőről is)i a második órában már veszt a kecsességéből, — hát még a harmadikban, a harmincadikban és az ötvenkettedikben! (Nem is szólva az utolsó 12 percről.) Félek, hogy az ilyen »művésznő« a produkciója végeidé már inkább mutat csúf látványt, mint szép képet. És aztán a szemlélő a nagy időveszteséget is sajnálja, amellyel az ily rekordjavitás jár. Mert nemcsak a táncos pazarolja az idejét, de a nézők is lopják ilyenkor a napot, akik a »mutatvány«-! ellenőrzik, vigyáznak, hogy a halhatatlanságra törekvő recordman vagy recordwoman közben ne pihenjen, kényelmes lélekzéshez ne juthasson, s végül az egész fontos aktusról pontos és lelkiismeretes jegyzőkönyvet vesznek föl. S mindezt azért, hogy »megjavítsák« a tónerekordot. Mert' micsoda szégyen lett ' volna az észak-amerikai Unióra, de talán az egész' kuítúremberiségre, ha sokáig keilett volna azt hinni (és abba belenyugodnü), hogy 45, óránál tovább nem győzi halandó ember a táneótí De -- komolyan szólva — méri . ez a nagy becsvágy éppen a tánctartam és a tartamíánc rekordjának' az emelésére, mikor annyi más, iáián fontosabb és nemesebb rekord voina feljavítandó? Például, hogy hol van a legtöbb és. a. legjobb i skola, hol történik a legkevesebb bűntény, hol van a legtökéletesebb közigazgatás. hol a legkevesebb koldus, ho! a legtöbb boldog ember s hol a leg*
