Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-26 / 112. szám

.4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 26. len beszédét befejezni. Utána Drozdy Győző folytatja a Bogya orvtáma­dásáról felvett jegyzőkönyv felolva­sását és ki leien ti, hogy mandátumát ’ azért kapta választóitól, hogy Bogyóval verekedjék, sőt életét is kockára tegye az ö megzavart agya miatt. Ezért a kijelentésért az elnök megvonja Drozdytól a szót, a mi után áttérnyk_a napirenden levő munkabér javaslat tárgyalására, melynek javaslatát Vanczák János bírálja élesen. Ezután szünet következett. a parlamentáris rendszerrel A katholikus néppárt nem vesz részt a kormányban Rómából jelentik: A fascisták nagy örömmel üdvöziik Mussolini elhatározását, amellyel elfogadta Cavazzoninak és három államtitkár­nak. az olasz katholikus néppárt tagjainak állásaikról való lemondá­sát- A fascista sajtó hangsúlyozza, hogy a popolan-párt nem viselke­dett teljes őszinteséggel a Mussoli­­ni-kormámyal szemben, másfelől azonban p fascista lapok nyiltan be­ismerik, hogy Mussolini fölégette maga mögött a parlamenthez való utolsó hidat azzal, hogy a jelenté­keny parlamenti pártot alkotó olasz néppárt tagjainak lemondását elfo­gadta, A lapok nem titkolják, hogy a fascisták és a katholikus néppárt harcát egy Mussolini és Don Sturzo közötti párbajnak tekintik. Nem valószínű, hogy a ponoiarik ellenzékbe vonulnak. De ha ez be is következnék, a faseistákaí ez a po­litikai fordulat sem érintené köze­lebbről. mert a Mussolini felfogásá­nak megfelelően nem vetnek súlyt arra. hogy a parlamentben több sza­vazat áll-e velük szemben, avagy’ sem. A fascisták a parlamentariz­mus megítélése dolgában osztják Bismarck kancellár álláspontját, a mely Szerint <?gy kormány parla­menti többség nélkül is alkotó mun­kára képes. Letartóztatott kommunista Fegyveres tüntetésre íiivta fel a raunkásságot Beogradfcól jelentik: A rendőrség letartóztatta Kaljevics Milivoj is­mert kommunista vezető embert, a Radnik főszerkesztőjét, aki egyben a kommunista szakszervezeti szö­vetség főtitkára is volt. Kaljcvicset egy vasárnapi mun­­kásgyülésen elmondott beszéde miatt tartóztatták le. amelyben éles forradalmi hangot használt az ural­kodó rendszer ellen. Különösen azo­kat a mondatait inkriminálták, me­lyekben felhívta a munkásokat, hogy fegyveresen vonuljanak fel az utcára és gyilkoljanak, ilyen módon bizonyítva be. hogy a mai rendszer bajonetteken épül. »Elvtársak — mondotta — minden pillanatban készen kell államink, hogy kimenjünk az utcára és vérün­ket hullassuk a proletáriátus eszmé­jéért, ha a legrövidebb időn belül nem kapunk elégtételt a véres re­zsimtől.« A letartóztatott kommunista beis­merte, hogy az inkriminált kifejezé­seket valóban használta. A rendőr­ség a beismerő vallomás után azon­nal be is felezte a nyomozást és át­adta Kaljevicset a bíróságnak, az államvédelmi törvény első szaka­szába ütköző bűncselekmény címén. Ez a paragrafus 20 évi fegyház vagy halálbüntetést ir elő. Az elsőfokú bíróság rögtön lefoly­tatta a vizsgálatot és a fenti tör­vényszakasz alapján elrendelte Kal­­•ievics előzetes letartózt.- isát . Az elbocsátott magyar tisztviselőket megilleti a nyugdíj A csehszlovák közigazgatási bíróság- megsemmisítette a minisztérium rendelkezéseit Pozsonyból jelentik: A belügymi­nisztériumba most érkezett le a leg­felső közigazgatási bíróság itéiete, a mely Komárom vármegye elbocsáj­­tott magyar tisztviselőinek, nyugdíj­ügyében hozott meglepő érdekes döntést. A bíróság a minisztérium állásfoglalásával szemben a tisztvi­selőknek adott igazat, akik igy végre hozzájutnak a régóta húzódó ügy miatt visszatartott nyugdijuk egész összegéhez. Madarassy Pál 'dr., Vitausek Ká­roly dr.. Keller Tamás, Kerckessy Imre. Jókay Lajos vármegyei tiszt­viselőket a cseh-szlovák állam nem vette át. hanem elrendelte a nyug­állományba való helyezésüket. Ko­márom vármegye törvényhatósági bizottsága a vármegyei nyugdíjalap terhére szabta meg nyugdijukat és pedig olyaténképpen, hogy a törzs­fizetésükbe beszámította az állam által élvezett drágasági pótlékot is. E döntés ellen a vármegye zsupánja hivatalból íelebbezést adott be Szlo­­venszkó teljhatalmú miniszteréhez. A miniszter a felebbezésnek helyt adott, megsemmisítette a vármegyei közgyűlés határozatát azzal a meg­­okolásscl, hogy mivei a tisztvisclö-Harcsamvázüő SuWíicán Subotísára optáltak a pancsevúi halak A legutolsó hetipiacon példátlan sére­lem érte a tisztes és jó hírnévnek ör­vendő palicsi haltestületct. Az eset izgalomban tartja valamennyi fii és mel­lékfolyó lakóit, ahol most mindenütt ezt az érdekes és egyedülálló történetet vi­tatják és latolgatják az esetleg bekövet­kező eseményeket. Tudvalevő ugyanis, hogy Subotica város és a palicsi tó ha­lai között annak idején oly értelmű meg­állapodás jött létre, hogy Subotica min­den rendes halkedvclö polgára, ha halra jő étvágya, kiballag a halpiacra. ahol csak palicsi illetőségű halak kapnak le­telepedési engedélyt. A paktumot mind­máig hűségesen beirtották mindkét részről, annál is inkább mivel a csinos és jóképű kárászok, becses pontyok min­denképen kielégítették a halszerető em­bereket és amilyen arányban fogyasztott a közönség, ugyanolyan tempóban szor­galmasan szaporodtak a gyöngehusu tszo­­lid halak. Ugylátszik a halvilág sem szo­lidáris, ott is vannak széthuzék, mert most az ellenzék intrikája diadalmasko­dott, a legutolsó pótválasztáson a pali­csi szélsőjobb kibukott és a dunai bal­oldal, az intranzinger.s, konok csukapárt hatalmas fölénnyel győzött. De hogy az olvasó ne türelmetlenkedjék sokáig, el­mondjuk a rémes históriát úgy, ahogy megesett. A suboticai városi tanács szerződés­szegést követett el. titokban lepaktált a pancsevéi hírhedt főbizalmaival, a? ösz­­szcs csuka erőket koncentrálták és fényes nappal pilácsot kíséreltek meg Subotica uccáin,amely a legteljesebb mértékben si­került is. A pancsevói különítmény kü- Iünvonattal futott, be Suboticára Aliig fel­fegyverzett harcsákkal. Az egész merény­let olyan ravaszul volt kieszelve, hogy még a legszemfülesebbek sem gyanítottak sem­mit. Kedden délután ötóra tájban a korzó végén tömör, nehéz harciszekerek tűn­tek fel és gördültek végig, színűiig telve ádáz, mindenre elszánt, dühös harcsa felkelőkkel, akik szinleg békésen feküd­tek egymás hegyén, hátán, némelyik erőltetett közönnyel ásított, de a szekér fenekén fenyegetően villogtak a hatalmas uszonyok... A menet elején ijesztő, másfóiméteres harcsa haladt, valóságos harcsa Coriolanus, folyton harcsabajszát pödörgette, szemei vérben forogtak és uszonyait cézárt gőggel lóbázta a két oldalt sorfalat álló, éljenző tömeg felé. két az állam nem vette át. nem is 'te­kinthetők állami tisztviselőknek, te­hát nyugdijat csak a törzsUzetés után kaphatnak. A tisztviselők a miniszter ‘döntése ellen panasszal éltek a prágai leg­felső közigazgatási bírósághoz, ahol azt hangoztatták, hogy ha a minisz­ter nem tekinti őket állami tisztvi­selőknek, hagyta volna érintetlenül a vármegyei közgyűlés határozatát. A legleisö közigazgatási biróság helytudott a panasznak, a miniszter döntését hatályon kivid helyezte és a vármegyei határozatot mondta ki érvényesnek. A legfelső bróságmeg­­.okolásában kifejti, hogy a miniszter­nek nem volt joga beavatkozni ebbe az ügybe, mert ez nem az ő hatás­körébe tartozik. A legfelső biróság már egy korábbi határozatában ki­oktatta a minisztériumot, hogy föl­­ügyeleti joga nem terjed ki arra, hogy a vármegyei közgyűlések tör­vényen alapuló határozatait meg­semmisíthesse. A iríinisztériumnak nincs joga — mondta szószerint a megokolás — azokban az ügyekben hivatalból eljárni, amelyekben a döntés _a legfelső közigazgatási bí­róságot illeti meg. A íőharcsának harcsakörökben is nyilván­valóan nayv rcspektusa lehetett, mert mindenki kitért előle. A városházán a tanács, a rendőrség és a hivatalnoki kar fogadta a Levonulókat. A rövid üdvözlő­­beszédek elhangzása után a beözönlő tü­relmetlen plebs sorra végiggusztálta a dunai vendégeket és a 13 és fél dináros taksa lefizetése után gyöngéden átkarol­va a Kipécézett halébredőket lakásukra kalauzolták. Csak a eonosztekintctü har­csafőnökhöz nem mert nyúlni senki. Az ő 28 kilós, impozáns alakja félelmet ger­jesztett a háziasszonyokban és tisztelet­teljes távolságra húzódtak tő'e. A töb­biek nem voltak ilyen rátartósak és fél­óra múlva diadalmas szakácsnők tipeg­tek elő libasorban a városháza kiskapu­jából délceg harcsákkal az oldalukon. Valóságos ütközetek folytak némely csinosabb iíju halért. Tisztes, többgyer­mekes családanyák dulakodtak vad fél­tékenységgel a gesztusos csábítókért. Mint palicsi tudósítónk jelenti, a pa­licsi halak rendkívüli közgyűlést hívtak egybe a strandon és a pártkonferencián egyhangúlag tiltakozást jelentettek be dunai kollegáik piszkos konkurenciája ellen. A konstemáció okozta raéltatlan­­kodás elemi erővel tört eló a felháboro­dott halhólyagokból és morc hápogá­sok kíséretében a legkíméletlenebb retor­ziót követelték. Az ülés megnyitása igen viharos volt. A demokratikus hajlamú ősz elnök békítő uszonycsapkodásait a túlzó k. k (komunista kecsegék) frakció ve­zére ilyen gúnyosan torkolta le: Maga vén csibész, még kimeri nyitni a kopoltyuját! Beszéljünk inkább az ikra csempészésről! Mi van a pótadéval? —­­de tovább nem folytathatta a szerencsét­len, mert horogra került és egy láthatat­lan kéz elvonszolta a viz fölé. A karzat ezalatt egyre dörömbölt és zavarta a vi­zet. Különösen a csukapárt és a kecsege­­blok nyugtalankodott. Az ősz elnöknek, aki közel nyolc esztendőn át szolgálta hűsé­gesen a halközügyeket, a megrökönyö­déstől szálka akadt a torkán. Az aktiv fogadalmi ifjúság reformációt és jobb er­kölcsöket. követelt. — Kint vagyunk a vízbőlt Mondjon le! Szégyene a haltár­sadalomnak! Mindég a fess halnők láb­ikrái után futkos! Az ősz elnöknek farkába lódult a vére. nem b'irta a rohamot, gyönge hólyagja megpukkadt. A rémült haraspezek és má­gusok ezt rossz jelnek vélték, pikkelyeik vészesen felborzolódtr.k, a dermedt víz­ben szörnyű átkot bugyborékoltak a í.u­­katlankodó ellenzékre és a legélesebb ve­­ok'iót követelték. . , . *■— Ikrás futuristák, bolondok! — szi­szegték a kapitalista halak —romlásba döntik a nemzetet. Vén szemforgatók, reumá3 burzsujokí — hörgött hangtalanul egy ifjú hal —i megyünk a népszövetség elét Hallatlant A továbbiakról nincs tudomásunk* mert a lázongók hidegvérrel preklamál­ták a köztársaságot és elvágtak minden összeköttetést a külvilággal. Egyelőre szigorú bojkott alatt állanak. Csupán egy] óvatos kecsege forradalmár nyilatkozata szivárgott ki a tóból, amelyből ennyit sikerült lejegyezni. — Beszélhetünk ezeknek, egyik kopol­tyú jukon bemegy, a másikon meg ki!..« ÍT.) A magyar miniszterelnök és pénzügyminiszter Parisba utaznak Tárgyain! fognak Poinearévol és a jóvátételi bizottsággal A budapesti lapok kedden hirt adtak arró), hogy gróf Bethlen István magyar miniszterelnök és Káliay Tibor pénz­ügyminiszter hivatalukból néhány napi szabadságra mennek, hogy ez idő alatt nyugodtan foglalkozhassanak bizonyos nagyi-mtosságu gazdasági és pénzügyi kérdések elintézésével. Ezzel a hírrel kapcsolatban a beo- SracH lapok párisi jelentés alánján azt kozlik, hogy Bethlen és Káliay Párisha utaznak, hogy ott az illetékes ténye­zőkkel fontos politikai kérdésekről és a jóvátételi kérdésről tanácskozásokat folytassanak. A hir szerint báró Korányi Frigyes párisi magyar követ már elő­készítette a kormányelnök utazását és hivatalos értesítést kapott a francia kormánytól, hogy' Poincaré hajlandó a magyar kormány tagjaival tárgyalni. A jóvátételi bizottság szintén tudomásul vette a bejelentett látogatást. I Hir szerint Poincaréval elsősorban Vpolitikai jellegű kérdések kerülnek szóba, 5 .•'érni fogiák továbbá a francia kormány I támogatását Magyarország ióvátéteíi I kötelezettségeinek megállapításánál. i/Callay pénzügyminiszter ezenkívül rész­­jj letcs elaborátumot fog a jóvátételi bi­zottság^ elé terjeszteni Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzeterői, hogy a bizottság ennek ellenében engedé­kenységet tanúsítson Magyarország jő­­vetetek kötelezettségének megá líapitá-Bánffy Miklós Poincaréval? A volt magyar külügyminiszter sajtópere Budapestről jelentik: A budapesti törvényszék szerdán kétrendbeli« sajtó utján elkövetett becsületsértés címen vonta felelősségre dr. Mtlo­­tay Istvánt, a Magyarság cimü napi­lap felelős szerkesztőjét. A Magyarság 1922 november 10- íkí ^ számában •»Bánffy látogatása Poincarénáh és november 11-iki számában »Bánffy párisi utjai ci­­men cikkek jelentek meg. A cikkek elmondották, hogy miként akarta meglátogatni gróf Bdnffy Miklós. Magyarország akkori külügyminisz­tere Poincarét. Gróf Bánffy Parisba érkezve telefonon felhívta a minisz­terelnökséget. _ Poincaré titkára je­lentkezett, aki bejelentette, hogy a miniszterelnök nem tud időt szakí­tani a látogató elfogadására. Bánff.v nem nyomódott, újból telefonozott és újabb kitérő válasza után kocsiba vágta magát és egyenesen a minisz­terelnöki palotába hajtatott. Ott a titkár zavartan hebegett, mire Bán­ffy olyan magatartást tanúsított« hogv az előszobában mindenki fi­gyelmét fölhívta magára és a jele­netnek csak nagynehezen sikerült véget vetni. A rákövetkező napon azután Bánffy elutazott Párából. A második cikkben a Magvarság ezeket az állításokat újabb részle­tekkel egészítette ki.

Next

/
Thumbnails
Contents