Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-15 / 101. szám

1925. április 15. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal. Az SHS, királyság legújabb területe Emlék a gazdát cserélt iacromáról Nemcsak házak _ és földbirtokok cserélnek gazdák Áruba bocsátanak Országrészeket, ^tengerszorosokat és szigeteket is. És ebben a furcsasá­gokhoz szokott korban is sokat fog­lalkoztatta mostanában a közvéle­ményt Lacroma szigete, amelyet a jugoszláv kormány hosszas viták és tárgyalások után a napokban vásá­rolt meg Wiíidischgriitz hercegnőiül. A dalmáí sziget vételára tizenegy millió dinár, de bizonyára megfizet­hetetlen az a sok szépség és a ter­mészetnek jókedvű adakozása, amit ezen a kis sziveién összezsúfolt. Lacroma a kék Adriánál-: legszebb es Iegvadregénycsebb szigete. Dub rovnik-Raguzutó! délre fekszik, még­is olyan köze! a városhoz, hogy a raguzai kikötőből tisztán látni lehet a szigetből kiemelkedő régi. kastélyt, amely Miksa császárnak volt egy­kor lakhelye. A raguzai kikötőből bárkán viszi át az embert fürge olasz hajós a szigetre, negyedórás ut az egész, de ezalatt meg lehet akár kerülni a bárkával az egész kis szigetet is. Novemberben jártam legutóbb a yarázsos szénségii kis szigeten és amikor lassan eltávolodott bárkánk a raguzai bástyafalaktól, a sima­­tükrii tengeren olyan melegen sütött le ránk a nap, hogy a könnyű nyári ruha is súlyos és fojtó volt. Lassa himbálássaí vitt bennünket a bárka a sziget mellett, amely a tengerről nézve olyan volt mozdulatlan csend­jében, mint egy misztikus, ismeret­len sziget, amelyen nincs élet és nem lakik ember. Meredek sziklák öve­zik minden oldalon a szigetet és a tenger hullámai örökké ismétlődő mormolással ölelik körül a szikla­szirteket . . . A szigeten, valóban kevesen lak­nak csak. Gondosan ápolt ut vezet föl a régi kastélyig, amelynek kö­zépső két nagy ablaka állandóan zárva, vakon bámul a tenger felé: Miksa császár lakószobáját, aki in­nen ment Mexikóba meghalni, zár­va tartja a kegyelet, A kastély többi részében azonban élénk élet nyü­zsög, a valamikor dominikánus bará­tok kolostorát alkotó oldalszárny­ban. árva gyermekek találtak ott­honra és apácák felügyelete mellett játszanak a csodaszép parkban a senki gyermekei a modern Senki szi­getén ... Más lakója nincs is a szigetnek, csak a xéxi kastélyban élő kas árvák lés gondozóik. A kastély mögött a .tengerparton terrasz, földbevájt ré­gi kőasztal és pad: innen bámulta a tengert naphosszat a beíeglelkü. sors­­iiIdőzött Habsburg . . . Pálmáktól és narancsfáktól szegélyezett ut ve­zet el innen a_sziget egyik legérde­kesebb pontjáig: a holt tengerághoz. Ezernyi apró kavics csuszamlik a lá­bunk alatt, mikor a meredek uttalan utón leszállunk a mélybe, ahol vala­mikor éppúgy dalolta öröknek hitt dalát a tenger, mint most itt körös­körül, ameddig csak a szem ellát... Ma száraz melység tátong csal: c helyen, a tenger vizét kiszárította, máshová sodorta a mindent átfor­máló idő. Milliónyi fehér kavics jel­zi már csak a tengerfenéket és ol­dalt a szigetnek egy csöppnyi be­­nyulásán túl ismét a mélységes, mormoló tenger. Vájjon melyik ké­ső nemzedék fog már ott is csal: ka­vicsokon lépkedni egy uj holt ten­gerágban? . . . A szeszélyes bárka azután még körülussza velünk a sziget túlsó részét is és kábult fejjel, csodálko­zó szemekkel találjuk magunkat hir­telen egy barlangszerü sziklaüreg­ben. amelyben mélyen benyulik vé­gig a tenger, fölöttünk azonban száz méteres szédítő magasságban hatal­mas szikla-boltozat és oldalt is székfalak, függélyes, sima, hatalmas sziklatömbök. Olyan az egész, mint az ókori építészet csodája; a termé­szet volt az építőmester, amely ezt a hatalmas templomot emelte, amely sötét, misztikus és félelmetes és amelybe csak tengeren keresztül le­het bejutni. Alkonyodott, amikor bárkánk a raguzai parton újra kikötött és el­vegyültünk a furcsa tengerparti vá­ros nyüzsgésében. Azófa is, Ha fáj valami legbelől, ha bánt a tülekedés, a mindennapos harc, csak le kell hunyni a szemet és Lacromára gon­dolni, a békét, enyhet adó szigetié és akkor megbékél berniünk min­den . . . Ez a sziget cserélt most gazdát Az uj birtokosának nagyon meg kell becsülni a természetnek ezt a pazar ajándékát. 0. f.) Egy női kém följelentése okozta Széchenyi hívén gróf haldiát? Érdekes adat a bécsi titkos levéltárból— A,,fesche Maiild“jelentése Széchenyiről A nők mindig szerepet játszottak a politikában s nagyon sokszor ők mozgatták még a diplomácia legku­­száitabb szálait is. A nők szolgála­tai azonban a spicliskedésre is ki­terjedtek s bizony nagyon sokszor értek el meglepő eredményeket. A bécsi cabinet noir, de valamennyi más hatóság is a legdiszkrétebben kezelte a női szolgálatokat s most. hogy a titkos irattárak legrejtettebb jelentései is napfényre kerülnek, sok — eddig érthetetlen — eset indító oka pattant ki. Az egész női spiclirendszert legin­kább jellemzi a »fesche Maiild« ese­te. Nincs rá adat. mint több másnál, hogy közönséges fizetett kém lett volna, de annál nagyobb buzgóság­­gal végezte hosszú időn át osztrák nézőpontból rendkívül értékes mun­káját. Mindig valóban előkelő kö­rökben fordult meg és módja volt rá. hogy éveken át közvetlenül in­formálja magát Rechberg gróf mi­niszterelnököt is. miután a bárósi­­toít Bach 1859. agusztus 21-én nagykövetté bukott. S csinos asz­­szotiy anyja Kozselucs udvari kar­mester leánya volt és zongoramű­vésznőből lett V. Ferdinánd nejének főkomomája. Maiild Inkey Ede lo­vastiszt felesége lett Sorra följelenti a szemfüles Ma­üld sajátkezű leveleiben a pesti | mágnás asszonyokat. Viszont na­gyon ajánlja Bábarczy Antal bárót, aki, Németországban minden pénzét elkártyázta »felsőbb érdekek« miatt | — megvásárlásra. De sokkal na­gyobb jelentőségű kémleveleket is ^ irt. a többiek közt olyat, amely vé- ^ giil Széchenyi István gróf öngyil­kosságára vezetett. Ez a történelmi érdekesség« írat (az osztrák minisz­terelnöki iratok közt — Präsidial-* Akten B. Ili. fascikulus — ma is olvasható) a következőket mondja: — Ha Rechberg gróf a legköze­lebbi napokban rá tudná magát szánni, hogy egy környékbeli ház­ban házkutatást tartasson, akkor a kormány egy fölforgató pártnak minden fonalát megismerhetné. Élőszóval nevet és helyet. Kiderült, hogy Széchenyiről és Döblingről van szó. Maiild jól szi­matolt és Európa egyik legkiválóbb nyomozója. Fclsentkal-Köppl Rudolf állapította meg, hogy a gyors ház­kutatásra szüksége van. Korán reggel fogták körül a há­zat és lepték meg a bennelakókat. Széchenyi méltóságteljesen és úri előzékenységgel fogadta még a rend­őrség embereit is. Pedig hossza órá­kon át gyötörték a kutatással és minden iratát. levéléi elkobozták, a többi közt hétszáz nagyoldalra irt magyar szatíráját a Bank-rendszer ellen, intim leveleit és valamennyi naplójegyzetét. Még aznap (1860. március 3.) újra kezdte a naplót, de már csak április elsejéig folytata rö­vid. szakadozott mondatokban. Thi­erry rendőrminiszter megírta neki. hogy a döblingi ház nem nyújthat védemet. sőt maga Albrecht főher­ceg is ezt irta róla Kempennek. — Nem lehet, hogy valaki csak azért, meri tébolydában van. minden további nélkül zavartalanul világgá szórhassa a kormányellenes érzel­meinek ilyen veszélyes kitöréseit. A legnagyobb magyar március 31-én azt irta naplójába, hogy el van veszve és másnap csak ezt a négy szót: »Kann mich nicht ret­ten!«. Egy hétig vívódott és husvét va­sárnapja előtt éjszaka agyonlőtte magát Háztulajdonosok és lakok csatája Az előszobában már ott feketéi­dnek a hosszú keskeny padokon mint szótlanul gubbasztó varjak, ke­zeikben iratokkal. Kopott, csupa so­vány emberekből álló kis tábor, ijedtek, komolyak és türelmesek. A szolga fontoskodva jár ki. be, hi­vatalos tekintély sugárzik minden mozdulatából, itt hallatlan tisztelet­nek és népszerűségnek örvend és igazgatja nagy szakértelemmel, mint valami ötletes dirigens az ügyes-bajos feleket. Bent. a választott bíróság főhadi­szállásán már formális ütközetek folynak természetesen képletes ér­telemben. Itt, ebben a harmadik emeleti kis szobában intéződik a lakbéremelések sorsa, köröskörül vagy harminc ember izgatott szive zakatol bolondul, kis egzistenciák, családosak, sok gyerekesek és ház­­tulajdonosok találgatják: emelés, nem emelés... Nagy percek, ólomlába félórák ezek, konok hall­gatás mindkét fronton. A lakók pat­riarchálisán. külön csoportban üldö­gélnek, összetartanak és izzadó homlokkal néznek maguk elé. Szem­ben a háztulajdonosok állnak glé­­dában és ifjú ügyvédjelöltekkel ta­nácskoznak. Itt mindenkinek melege van. Még az elnöknek is ragyog fé­nyesen az arca. Hatalmas,jól megtermett asszony­ság. kerek kalappal és tekintélyes mellel üí a középen. Olyan akár egy elátkozott sóbálvány. Nem moccan, csak néz mereven, szigorúan az asz­tallábára.. direkt fixirozza. Fu'iasztó, súlyos csend van, mint viharok előtt, csak kevesen beszélnek suttogva, senki sem panaszkodik, pedig va­lamennyiben dohog, feszül a sok ke­serű méltatlankodás. Apró ember áll a bíróság előtt. Keményen mérgesen várja, hogy szóhoz jusson. Olyan mint valami túlfűtött, dohogó kis mozdony, eről­ködik, kitörni készül benne a sok mondanivaló. Öszes, ezüstös haja kócosán borzolódik feje búbján. Az elnök a szokásos kérdéseket intézi hozzá és ő kurta szókkal vá­laszol. Gyors tempójú párbeszédek, a háztulajdonos ügyvédje vastag okmánycsomóból magyaráz, a kis ember nem retirál, erősködik és amikor kizökken szerb tudásából magyarul folytatja tovább. Az öreg keservesen de ügyetlenül védi a maga álláspontját. Most. amikor végre szóhoz juthatott, kiégtek be­lőle a pompás mondatok, amik az előbb még forrtak az agyiban, Ha-* nális, szürke panaszokká lohadnak le. nyomorúság, rossz és drága la­kás. kevés fizetés és sok gyerek. A’ háztulajdonos ügyvédje, rutinos* tempós ember ügyesen támad és véd: hanyag lakó, tönkre teszik a) házat, a gyerekek rakoncátlanok* szegény háztulajdonos rájukíizet* kaput nyitva hagyogatja és még sok minden kihágást, bűnt halmoz akál­­váriás ember fejére, aki alázatos szomorúsággal tűr és hallgat, A lakásbiróság tanácskozni vo­nul vissza, az öreget pedig körül fogja egy sereg fiatal, szeleburgi ügyvédjelölt és megzavarják egy­szerű fejét sok súlyos paragrafu­sokkal. Itt esnek át az ifjú ügyvéd­jelöltek a tűzkeresztségen. Egy lámpa - lázas fiatalember élénk geszfikulá­­ciókkal jár fel és alá és szorgalma­san tanulmányozza a rábízott kliens ügyét. Temperamentumos gesztu­saiból ki merednek az »oroszlánkör­mök« bizonyos, hogy kiváló íabu­­lisztikus képességekkel rendelkezik. Mindegyik a védencéről beszél. Kedvesek és véresen komolyak. A biróság visszaérkezik és kihir­detik az egyhangú Ítéletet, mely szerint a háztulajdonos nem emel­het. A háztulajdonos, aki eddig há­tul megbújva drukkolt, felhorkan mint akit mellbevágtak és dühösen elő­re jön. A_ kis öreg megkönnyebbül­ten sóhajt fel és inkább félénken, mint kárörvendezve, lassan hátrálva megy ki. Jóindulata emberkének látszik. Az ajtóban összeütközik az ügyvéddel és a háztulajdonossal, akik tehetetlen dühve/. _ sietős lép­tekkel robognak le a lépcső kön. A szolid iakó udvariasan utat en­ged és csöndesen, határtalanul kul­log mögöttük. Nem akar velük kikez­deni. Szaporán lépked, viszi haza a jó hirt Mint valami láthatatlan, élő kórus kíséret, mélyen búgó muzsikaszó­ként száll utána az oítmaradtak méla. rezignált sóhajtása... Oda­bent ezalatt minden elölről kezdő-A veszedelmes tigris Ezúttal nem arról a tigrisről^ van szó, akit néhány év óta ilyen névvel illetnek a közhasználatban, t. i. Mé~ manrean-ról, hanem egy hamisittat­­lan, bengáli-i király-tigrisről. Ez a tigris csak nemrégen cserélte fel in­diai dzsungel-hazáját a manchesteri állatkert ketrecével, és mert Angliá­ban nedves idő járja, csakhamar sú­lyos náthát és izületi reumát kapott. A tigris sántítani kezdett, elvesztette, étvágyát és nagyon nyomorúságo­sán nézett ki. Az orvosi konzultáció, amit gyor­san egybehívtak, forró borogatást, és masszázst irt elő a király«; betegnek. Ezt azonban könnyebb volt elren­delni. mint végrehajtani. Mert min­denki úgy találta, hogy kicsit csik­landós dolog egy Mrálytigrist masz­­szirozni, különösen, ha rössz kedve van. Hosszas keresgélés után egy indiai nő vállalkozott arra, hogy ápolója lesz a tigrisnek és ettől az időtől fogva a manchesteri á'lat­kertben különös színjáték játszó­dik le. Amikor az ápolónő a meleg boro­gatásokkal belép a ketrecbe, a ki­rálytigris vidáman eléje sántikál, le­fekszik a lábai elé, türelmesen, en­gedi, hogy rátegye a forró kötelé­ket, majd nyakát szelíden masszázs­ra nyújtja. Manchester lakót? seregesen jön­nek és nézik a furcsa színjátékot a ketrec előtt. Még izgatóbbá teszi a dolgot az, hogy egy gyönyörű páva a tigris leghűségesebb pajtásává szegődött és méltóságteljes tartás­ban ott áll a tigris mellett, mintha felügyelne a kúra pontos betartá­sára.

Next

/
Thumbnails
Contents