Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-15 / 101. szám

Jugoszláv, csehszlovák, bolgár irodalomtörténet — németül Az ausztriai, Közel gyűjtemény népszerű sorozatában, a napokban jelent meg dr. Josef Leo Seifert is­mert bécsi irodalomtörténésznek, a bécsi egyetem szláv irodalmi rekto­rának értékes kötete, mely szerves egészében adja a csehszlovák, a jugoszláv és a bulgár népek irodal­mát, az irodalmi élet legősibb nyo maiíói a mai napig. A csehszlovák irodalom ismertetését tulajdonkép­pen három főcsoportra osztva adja; és pedig: 1860-ig, 1860-tól Masaryk fellépéséig és a kilencvenes évek történetétől a mai napig. Sokat fog­lalkozik: Júnsrmamial, Hankával, a romantikus Svobodával, a szlovák Ján Kollárral, Ccíakovskyval és Vinarickyvel, Palacky politikai misz­­íziójával, majd áttér az 1840—50 évek csehszlovák irodalmára, (Mav- Ücek, Sabina, Bozenä Nemcova) a francia irodalom hatásaira, (Frič, Balek, Neruda) a lírikusokra (Hey­­tíuk) és a nemzeti dráma kifejlődé­sére, a kozmopolita iskola eredmé­nyeire. (Cech, Sládek és Julius /eyer). Jelentős detailokban foglal­kozik Vrcliljcky költészetének érté­keivel. az öt követő lírikusokkal (Leger. Rohyta) a történelmi elbe­szélés mestereivel, főleg Jirásekkel és Masaryk döntő szerepének bon­colása kapcsán említi fel Machar heinei értékét. Sova teremtő modern­ségét és Ottakar Brezina himnikus erejét. Részletességgel tér ki az orosz irodalmat követőkre, a katho­­likus elbeszélőkre, végül a háborús Irodalomra és a szokatlan melegség­gel ir a modern csehszlovák írók­ról, akik^ között Jarosziav Hilbert, Karel Čapek, Ottokar Fischer, Ernst Dvorak és Johann Bartos drámáit. Srmmek, Hradecky és Bo­­zena Benesová regényeit boncolja. Külön fejezetben ir a fejlődő szlo­vák irodalomról Hviedoziavot. Va­­janskyt Martin Kukucint. IvanKras­­kot említve,, az újabb írók közül pedig Tojavsky, Rázus munkáit eme­li kk Seiíert Leó dr. jó ismerője a dél-: szláv irodalomnak és úgy az uj, va- . lamin a régi írókat, költőket olvasta ■ és foglalkozott velük. Éppen ezért részletesen foglal-5 1923. április 15. Kéinejiiség hta: Baedeker Francia moralisták, szociológusok Ss politikusok mostanában többet foglalkoznak a hazájuk vigasztalan népesedési statisztikájával, mint va­laha. Végét-hosszát nem látjuk az erről a szomorú témáról szóló sok nyilvános előadásnak, újságcikknek és revue-tarulmánynak, és szeri­­száma nincs a fölbukkanó terveknek, arkánumoknak és egyéb mentőesz­közöknek, amelyeket invenciós fejek és nyughatatlan lelkek a baj leküz­désére kigondolnak, kotyvasztanak és a köztársaságnak mint csalhatat­lan gyógyszert fölajánlanak. A legérdekesebb e titkos szerek közül kétségkívül az a csodabalzsam, amelyet egy párisi boulevard-ujság tálalt a napokban a nyájas _ olvasói elé. Nem kevesebbről volt szó e cikk­ben,, mint a íöbbnejüségről, amely­től a kérdéses hírlap a születések Számának az üdvös felszökkenését várja. Számítását a kétszerkettő vastörvényére alapítja s azzal argu­mentál, hogy két asszony kétszer­­armyi gyermeket szülhet, mint egy asszony. A cikk egyébaránt nem in­dítványozza a kötelező kétnejüsé­­get, — csak a fakultativ bigámia n:el!ett kardoskodik s- azt kívánja: hatalmazzon föl a törvényhozás minden egészséges férfit, hogy — ha kedve tartja és gazdaságilag győz] — két uöí vehessen feleségül. BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal. kozik a szlovén és délszláv iroda­lommal. az illirizmus mestereivel, (Draškpvić. Gaj, Karadžić) Stanko Vrazzal. a modernek közül az 1918- ban elhunyt Johan Conchart emeli ki. aki Nietzsche tanítványa volt és »Erotica« cimü verskötete példát­lan a szláv irodalomban. A horvát irodalomban: Vojnovic, a bolgár irodalomban: Vazov, Ve­­lickov és Javorov az, akik hossza­sabban foglalkoztatják Seifertet, aki mindenképen értékes, hézagpótló munkát végzett könyvében. Érdekes fejek a magyar közéletből 1. RASSAY KÁROLY Zentai ügyvédből — a magyar ellenzék vezére (A Bácsmegyei Napló budapesti tudósítóidtól.) Az uj magyar politi­kai világ legmarkánsabb, harcos egyénisége. Nagy szónok, kitűnő jogász, biztos erzékü politikus, aki a legnehezebb helyzetben is meg tudja találni a tiszta utat. Három éve politikus és ezen rövid idő alatt tü­neményes politikai karáért futott be. Két éve egyik vezéralakja a ma­gyar ellenzéknek és ezen idő alatt mindig az emberi jogokért, a meg nem alkuvó demokráciáért küzdött, nem egyszer kockáztatva életét. Rassay fiatal ember. Márciusban múlt 36 éves. Középtermetű, kissé Rassay Károly zömök férfi, szabálytalan arccal, bennülő kis szemekkel. A »A kínai« — igy nevezte el őt egyszer íegyvet­­íársa, Vázsonyi, és valóban nem­csak az arcában van jellegzetes kí­nai vonás, de a jellemében is talál-Nem tudom, minő hatást váltott ki e javaslat az érdekelteknek leiké­ből, de azt hiszem, hogy a férfiak — ahogy ismerem őket — nagy halló­val, sőt hiphiphurrával fogadták a merész újítást, amely előttük egé­szen uj gyönyöröknek (és uj gon­doknak) a perspektíváját nyitja meg ... S valószínűleg a nők se idegenkednek nagyon tőle, Píerre Frondciie ugyan legújabb és igen ha­tásos drámájában, az Insoumise-ban meggyőzően fejtegeti, mily nem szí­vesen osztja meg a francia nő az urát mással, de az ő modern francia hölgye a muzulmán urának a há­reméletétől riad vissza ... Ki tud­ja, hogy a hazája törvénye által szentesített intézménynek nem vet­­né-e magát készséggel alá. s nem csatlakozna-e szívesen az uj kurzus­hoz, amely a férjhezmenetel chance­­ait ránézve alaposan megjavítaná? Amilyen praktikus gondolkozásu a francia asszony, a civilizált világnak e leggyakorlatibb teremtése, való­színűleg belátja, hogy jobb másod­magával férjnél lenni, mint egyma­gában' aggszüzeskedná. De bármint van, akárhogy’ iogacl­­ja a kalandos és kissé orientális szí­nezetű megoldást a francia közvéle­mény, s akár komolyan vetette íöí a problémát a kérdéses újság, akár áprilisi tréfának eszelte ki, az esz­me éppen nem bolondság, s méltó arra, iiogy foglalkozzanak vele. Annái is inkább, mert már volt rá precedens. kozunk a befelé élő, sokat tanult kí­nai kulturember sajátságából. Bács­kához sok kötelék fűzi. Zentán járt elemi iskolába és gimnáziumba. A zentai társadalom nem egy tagja I emlékezhet a szőke Rasch-gyerekrc. Budapesten tette le az ügyvéd: vizsgát és ismét visszament Zentú­­ra, ahol ügyvédi irodát nyitott. 1913-ban már tevékeny részt vett a bácskai társadalmi életben. Zenta város törvényhatóságának tagja lett, majd a magyar képviselőtes­tületbe is bejutott. A háború évet­­ben otthagyta Zen tát és Budapestié jött. Hivatalnok lett. A kommiin bukása után politizálni kezdett, te­vékeny részt vett a Keresztény Nemzeti Párt megalakításában. Itt feltűnt erős szervezőképességével és csakhamar szerephez jutott. A koncentrációs kormányban a liberá­lis Bárczy István igazságügyminisz­­ter mellé nevezték ki államtitkárnak azzal a rendeltetéssel, hogy mint a kurzus lelkes hive ellenőrizze a »destruktiv« Bárczyt. Itt átadjuk a szót Bárczynak, aki e sorok írójá­nak igy adta elő együttműködését Rassayval: — Kinevezésem után jelentkezett nálam Rassay Károly, az uj politi­kai államtitkár. Nem mondhatom, hogy valami szívélyes módon fogad­tam, hiszen köztudomású volt, hogy Friedriehék azért osztották mellem Rassayt, hogy engem ellenőrizzen. Arról is suttogtak a minisztérium­ban, hogy állítólag utasítás van »felsőbb helyről« arra, hogy az én intézkedéseimet ne hajtsák végre, csak akkor, ha Rassay is hozzájárul. Pár napig igen hidegen fogadtam uj államtitkáromat, aki egyszer ki is fakadt magatartásom ellen. Ekkor elmondta nekem Rassay, hogy ő a szive mélyén éppen úgy utálja a kormányt, mint én és csak taktikai A kétnejüség, amelyet a büntető­­törvény meglehetősen érzékeny bün­tetéssel sújt mindenütt, Németor­szágban egy időben meg volt en­gedve, s a kormány ezt az »erkölcs­telenség«^ nemcsak tűrte, de tün­tetőén favorizálta, ez a különösség a vesztfáliai béke megkötése után tör­tént, amikor nagyjában olyanféle volt a helyzet német földön, mint jelenleg Franciaországban. A har­minc éves háború az országot sze­génnyé és Képtelenné tette, s bár a politika és a morál tudománya még messze állott a mai szociológiának súlyos megállapításaitól, s bár a né­pesedési mozgalmakról se készítet­tek akkoron a maiakhoz hasonló pontos följegyzéseket, az állam ügyeinek az intézői mégis belátták, hogy itt csak radikális gyógyszer segíthet . . . Nöszemélyek még csuk voltak valamennyien, sőt aránylag (a férfiakhoz képest) sokan, de a fér­fiak száma rettentőn megfogyott s főleg azok kevesbedtek meg alapo­san, akik házasodhattak, propagativ erővel biztattak s a születések sta­tisztikájának a megjavítására alkal­matosaknak látszottak. Fiatal és életerős férfi csak »szórványosan fordult elő« s a kormány kénytelen volt kivételesen nemcsak a hadsereg fölszerelésével és harcképessé téte­lével, de a polgári lakosság meg­mentésével is foglalkozni. így történt, hogy a Fränkischer Kreistag Nürnbergben 1650 február 14-,én határozatot hozott, amely a okokból nem megy nyíltan ellen­zékbe. Újabb pár nap alatt valóban meggyőződtem arról, hogy Rassay valóban liberális gondolkozásu. mit azzal is bebizonyított, hogy lemon­dásom után ő is távozott az állam­titkári székből. Bárczy ekladásával szemben Ras­say ellenségei azt mondják, hogy csak azért ment ellenzékbe, mert Bárczy lemondása után nem nevez­ték ki igazságügy miniszternek. Az objektív krónikás ezt a verziót is regisztrálja, bár Rassay, mincien ténykedése élesen szemben áll a fen­ti állítással. A Teleky-kormány távozása után legszélsőbb ellenzéke lett a Bethlen kormányainak. (Három Beíhlen­­kormány volt eddig.) A parlament­ben több nagyhatású beszédet mon­dott, amelyekkel a külföld sajtója is behatóan foglalkozott. Nagy verv­­ve! elmondott beszédeit mindig ér­deklődés kiséri, de feltűnést kelt frappáns közbeszólásaival is, ame­lyek a magyar közéletben- mindig megértő és erőteljes visszhangra tá­laltak. - , íiju. Mint meg nem alkuvó harcosa á liberális eszméknek, állandóan a gyűlölet központjában áll. Az erzsé­betvárosi bomba, amely nyolc em­bert ölt meg, elsősorban neki volt szánva. Sose láttuk olyan nyugodt­­nak, mint akkor este, mikor a halál torkából jött ki. Inkább szomorú volt, mint ideges az ártatlan áldo­zatok miatt való bánatában. Leg­utóbb bombát küldtek a lakására, amit a felesége vett át. Ez már na­gyon elkeserítette, mert nagyon sze­reti a feleségét és a családi ottho­nát, ahol megfeledkezik a politika förtelmes légköréről. A legutóbbi választáson Nagyka­nizsán nyílt szavazásban megbukott a pénzügyminiszterrel szemben, dä .Budapesten Bárczyval egy listán' ' megválasztották. Most, miután párt­ja felbomlott, pártokon kívül áll és Vázsonyival van a legszorosabb fegyverbarátságban. Rassayt mint. az eljövendő liberális korszak mi­niszterelnökét emlegetik és nincs is a politikában nála posszibilisebb egyén. Külpolitikai szempontból nem szereti a légvárakat, hanem a reali­tások embere. Sokszor hirdette és hirdeti a jugoszláv orientációt, amelynek egyik leglelkesebb és leg­készségesebb hive. kétnejüséget nemcsak megengedte, de arra a polgárait egyenesen rábe­széltem A különös törvény igy hang-­­zott: Ezentúl férfiszemélyeknek megengedtetik, hogy két nőt. vehessenek feleségül, s a lel­készeknek ezenkívül tnegha­­gyatik, hogy erre a lépésre a férfiakat a szószékről buzdít: sák, stb. Hogy e kivételes törvény meddig volt érvényben, hogy a papok ösz­tökélték-e a derék németeket a bigá­mia halálos bűnére, s hogy hányán éltek ily kettős házasságban, arról nincsenek hiteles adataink. De hogy a törvényt meghozták, az históriai tény, s alig hihető, hogy a tizenhete­dik század hatalmas germánjai ne éltek volna azzal a fakultativ joggal, amellyel őket a Kreistag megaján­dékozta. Hiszen, ha az első házasság szerencsés, a, boldogságot csak fo­kozhatja egy második frigykötés, —■ ha pedig szerencsétlen, akkor ráfér az emberre egy kis kárpótlás . . . Most alighanem még nagyobb' szüksége van Franciaországnak az ilyen erőszakosnak látszó, de való­jában egészen temigszetes remé­­diumra, mint a harminc éves háború után Németországnak, s nem cscda, hogy egy olyan féríiszegény ország­ban, mint a Poincaré űré, azok, akik aggódnak a nemzetük jövőjéért, ar­ra gondolnak, hogy akár obligatóriu­­san is behozzák a kétnejüséget, A

Next

/
Thumbnails
Contents