Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-01 / 90. szám
!6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. április 1 kesság vádja irányult, a kétségbeesés elszántságával küzdött az életéért. Izgalmas, megrázó, szivet remegíető küzdelem volt, amely azzal a csattanóval végződött, hogy a bíróság az egyik vádlottat kötél általi halálra, a másikat tizenöt évi fegyházra Ítélte. Az ítélet elhangzása után kérdést intézett az elnök az elítéltekhez, hogy megnyugszanak-e az ítéletben? A halálra itélt sárgára vált arccal, rángatózó, verteién ajkakkal mormolt érthetetlen szavakat ös-szeszori. tott fogai között. Társa, aki 15 évi íegyházat kapott, vérpiros arccal, mozdulatlanul némán állott. Az elnök újból megteszi kérdését A15 évre elitéit ismét néma maradt, csalta nyakát nyújtotta eiőre és — niig jobb kezét katonás előírás szerint erősen a nadrágja varrásához szorította. a bal kezének tenyerét kínosan ide-oda forgatta, mintha azzal jelezni akarná, hogy megröviditettíiek érzi magát Az elnök rendületlen harmadszor is megkérdezi a vádlottól, hogy v#n-e észrevétele. Erre kinyögi: — Igen. — Mit akar? — Három évet kitöltöttem már a vizsgálat alatt. Ebből nem számítanak be semmit? — Nem! A bíróság nem vett figyelembe enyhítő körülményeket. Az elitéit szomorúan lehorgasztotta a fejét és hallgatott. A közönség lassan oszladozni kezdett. A fogházőrök a megritkult közöség sorai között vezetik ki a két elítéltet A halálraítélt végső erejét összeszedve. némán ment. leszegzett fejjel. A 15 évre elitéit. — mintha magával beszélne, — mormolta maga elé: — Elvesztettem három évet és kaptam tizenötöt. . . (—rth.) Degoaile tábornok „ lovagkereszti e u A Ruhr-vidék francia diktátora, Hegoutte tábornok, tudvalévőén a Ruhr-vidék német rendőrségét teljesen feloszlatta s a rendőröket vagy internálták, vagy Németország belsejébe küldötték. A rendőr'uiányt természetesen erősen megérzik a közbiztonsági állapotok. Erre vezethető vissza az a tréfa, amelyet a minap De-goutte tábornok rovására egy olyan, német követett el, akinek még nrin&g kedve van nevetni. Ez a német a következő »okiratot« küldötte a tábornok cimére: — Tábornok ur! Engedje meg, kegyelmes uram. hogy egyesületünk nevében mélységes köszönetünket fejezzük ki önnek azért a hathatós támogiiíús*rt amelyet nehéz hivatásunk teliesitésében ön izmi francia lovagiassággal rendelkezésünkre bocsátott. Ön leícgyverezte a rendőrséget s ezzel egy általunk rég óhajtott célt valósított meg. Csak folytassa tovább tábornok ur ezt a megkezdett működését s akkor nekünk mihamar módunkban lesz működésűnk idejét a sötét éjszakából a világos nappalra áttenni. Soknak közülünk úgy sem írtsgett az éjjeli munka s főképpen az Kősebbek nem szerettek dolgozni akkor, amikor szerintük minden becsületes tóibemek ágyban van a helye. Hálánk 5^ elismerésünk kifejezéseképpen engedje meg tábornok ur. hogy egyesületünk legmagasabb érdemielét. a *h'emz?fi’ózi fjet örök és Csirkefogók Rabiólovagkcresztjét« önnek ezennel felajánljuk. Meg. engedjük továbbá önnek azt is. hogy az érdemrend fölé egyesületünk régi jelmondatát »Az erőszak megelőzi a jogot« ■viselhesse. — Kartársi üdvözlettel: A betörők és csirkefogók választmánya nevében —• olvashatatlan aláírás. Az »okirat« Degoutte tábornok ke- Zti köré került. De hogy a generális mit válaszolt rá, erről már nem szól j a krónika. MAISON JEROMOS: VELENCEI EMLÉK Szent Márkus templomát lelkesen csodáltam, Mikor a piazzán előtte megálltam. Egy szebb világ dísze és magasztos lénye Ragadja lelkünket felfelé az égbe. Oldjuk saruinkat! Itt Isten iölsége, Te Deum hymnusa márványköbe vésve. Csodálatos város, milyen szellem járt itt? S a lagúnák mentén tündérpalotáid Milyen kéz alkotta ? Hol van az a lélek, Aki testet adott ily gondolatiénynek? Hol az eszmény, amely fiaid táplálta S szivükből kirobbant ily alkotásvágyba? 9 Keresem az eszményt, azt az ismeretlent. Mely az anyagba is tud lehelni lelket, Azt a végtelennel öszzekötö láncot, Mely a földinek szint, alakot, zománcot Ad és ráleheli kőre, ércre, szépre, Ami nemzedékek vágya, célja, élte. Utcáidon sokszor elmerengve járok . . . Fekete köntösben velencei lányok . . . Fekete köntösben liliom és rózsa . . . Mintha az árny csupán a fény miatt volna. San Marco galambja csillagos éj szárnyán, Olasz égnek kékje tenger mély homályán . . . Te képed is ilyen Venezia belia! Hódolat Teneked, Regia Cinderella! Érzem Veronese s Tizian ecsetjét Ez élet s természet eszméi ihlették . . . S a gondolat, mely föl végtelenbe szárnyal Elbűvöli lelkünk művész alkotással. Művészet, természet s hit hol irigyre lépe ilyen tündérváros csak ott jöhet létre. A. kanizsai nagy per A gazdátlan Tóth-tempiom történeti. A válniakarők Mekkája A hazájukban elválni nem tüdő házaspárok eddig mindig az amerikai Egyesült-Államok Reno várósába vágyakoztak. Az itt érvényben levő törvény szerint, ha valaki hat hónapig tartózkodik a városban. a város polgárává vált s mint ilyen, kérheti házastársától való elválasztását az állami törvenyék alapján. E válási törvények szerint pedig a házasfelek minden további procedura nélkül azonnal elválasztandók, ha ők maguk is kívánják a válást. Renónak e specialitása nagy idegenforgalmat biztosított. Szállók épültek, kávéházak nyíltak, gyönyörű sétahelyek keletkeztek a területen, a város la, kossága évről-évre gyarapodott 1 Ez a gyarapodás azonban, mint Newyorkból írják, alighanem meg fog most akadni. A mexikói Yucatan állam még a renóinál is könnyebb válási törvényeket leéptetett életba s maga az állam széltében-hosszában hirdeti ezt az ujitást. — A mi területünkön — igy hangzik a hirdetés — a házassági kötelékeket rendkívül könnyen fel lehet bontani! Törvényeink minőszsze harminc napi ittlakást kívánnak azoktól a házasfelektől, akik házaságukat felbontani óhajták. Azok a házasságfelek, akik kölcsönösen beleegyeznek a válásba mindössze három font sterlinget tartoznak fizetni. A nem kölcsönös megegyezésen alapuló válás dija 25 font. Kényelmes szállókról. ízléses étkezést kiszolgáló vendéglőkről, gyorsvonat-közlekedésről gondoskodva van... A hirdetésnek csakhamar foganatja lett. A válniakarók most már nem Reno felé veszik útjukat, hanem Yucatan állam felé. A régi ókan igának a 70-es években igen nevezetes famíliája volt a Tóth-család. Tóth József jómódú földbirtokos, később országgyűlést képviselő, vezette annak idején Ókanízsa város képviselőtestületét. Rövidesen nagy befolyásra tett szert, egyike lett a leghatalmasabb városi uraknak, aki merev konzervativizmusával nagyon sokat ártott a város fejlődésének. Jaj volt az elíéfitállóknak, míg azokat, akik az ö érdekeit szolgálták, dúsan megjutalmazta. A vagyona pedig, ügyes spekulációi révén, egyre szaporodott. Nagy hiúsága indította arra, hogy templomot épitessen. Egyik nagy tanyája közelében, a kanizsai szállások mellett, egy lankás dombon állította fel Bata Sándor építőmesterrel a gótstilü, szép templomot, az akkori időkben temérdek pénzért: 60 ezer forintért. A templomot Blaskovics suboticai templomfestővel vallásos képekkel, bibliai jelenetekkel kifestették, impozáns^ kerítést vontak köréje, nagy, mélyhangu harangot hozattak a toronyba, már minden el volt rendezve, csak a leiszentelés késeit. Senki sem tudta okát adni, hogy miért huzza-halassza Tóth József a templom felszentelését. Csak jóval később derült ki, hogy Tóthnak, aki rendkívül babonás ember volt, egy oigányasszony azt jósolta, hogy ab ban a pillanatban, amikor a fölszentelés megtörténik, Tóth meghal. Tóth ettől való félelmében egyre halogaita a legkülönbözőbb ürügyek alatt a felszentelés határidejét. Azonban Tóth a háború kitörésekor, 1914-ben hirtelen meghalt. Midő végrendeletét föibontottak meglepődve látták, hogy mindenről gondoskodott. A tempóm céljaira, a plébánosra 50 lánc földet, 3^ legszebb házát — a főutca korzó frontjában és egy szép tiszaparti szőlőt hagyott. Ezen kívül 20 lánc földet egy Tóth falunak nevezendő telep részére olyíormán, hogy annak jövedelme képezze a fölépítést s mintegy 150—200 házból állana a falu, amiket képviselő testület szegény földmunkásoknak osztana ki. Felesége csakhamar utána halt. míg végrendeletet a nagyszámú rokonság pörrel támadta meg. Hosszú ideig tartó pörösködés után lassan feladták a meddő küzdelmet az atyafiak sőt a leghevesebbek, a Reisner család és a Tomanovics família is — Márton Mátyás kalocsai érsek kérelmére — elállottak követelésükről. A templom azonban továbbra is gazdátlanul, elhagyottan állott és senki sem tudta, hogy kinek a tulajdonába megy át. Sőt a választások idején a radikálispárt is foglalkozott a templom ügyével. A napokban aztán döntő fordulat állott be ebben az évek óta húzódó, sokak által érdekelt templomkérdésben. Werner Mihály, a Tóth-templom lelkésze, a legutóbbi hitközségi ülésen azt indítványozta, hogy kérvényezzék a bíróságtól, mely szerint a templom-pört soron kívül tárgyalja le a bíróság. Erre nezve konkrét ígéreteket is kaptak az illetékes hatóságtól. Alig hogy ez ügyben megtették a szükséges lépéseket, megérkezett Várady kalocsai érsek levele, amelyben értesíti Márton prépostot, hogy a bajai rokonság. a legszivósabbak, visszavonták a port és igy a templom végérvényesen az egyház tulajdonában marad. A nagy harc kimenetelét az egész környék, főleg az érdekeltek, izgatottan várták és ez a jó hír osztatlan örömet keltett mindenütt. A felszentelés rövidesen megtörténik, a kanizsai tanya-központ egy szép, nagv templomot kap és az ájíatos hívek most már minden skrupulus nélkül dicsérhetik az urat a sokat vitatott, sokat pörölt Tóthiéi e templomban. Modern szerb költők: Todor Manojlovics: NYÁRUTÓ Indul a napisten aranyfogata bevonva fehér fátyollal és lilatdrtól nedves uszálya sápadtan, szomorún lebeg a reggeli párában Köd nehezedik alá, Beleburkolódznak a mély Völgyek, a csúcsos Hegyek, a méla Tengerek és a csendes Partok. Árnyékok rebbennek az ezüstös felhögörgeteg lényporában. Egy vén szilfa, szomorkodó, porba hullt levelei közt, mintha remegne a haldokló nyár, révedező sóhaja. Két kis veréb a lekonyult lombok alatt jó téli otthonzugra talált. A két szürke veréb villámgyorsan kergetódzik a szagos szólók és a virdgos kertek illatgózén keresztül És keresik bus megbánással a régi napszülte hajnalokat. A napsugaras nyárnak szivükbe zárt [emlékét élesztgetik, A vándor fecskék és a lepkeszárnya hajók pedig suhannak a messzi, messzi ködálom tenger csókszülte habjai felett oda . . . ahol nincsenek soha könny hivó Őszök. N7 B ankó R dicsevics: KÉP A szenvedélyem vágyam illanó, Megnyugvást csak a szent, hüs este dd. Álmomban kedvesemmel villanó Utakon sétálunk a réten át.
