Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-14 / 100. szám

4. oldd.

BÄCSMEGYE! NAPLÓ

PUCERÁ ]

9 *

Kabaré az osziályharehoz

A hosszuszakállu Marx bácsi, aki összeráncolt ősz szemöldökökkel, BziKoruan szokott letekinteni beráwázott arcképeiről, melyek minden müveit szakszervezet tanácskozóasztala fölött helyet kell, liogy fogtáljának a falon, a hosszuszakállu Marx bácsi nem a legnagyobb gondossággal és meglehetőseri hézagosán irta meg sokat emlegetett müveit. Hogy mennyire teljesen figyelmen kívül hagyta a modern kor követelményeit. arról ma délelőtt győ- Bődtem meg. amikor futtában elolvastam »A Töke« ciinü kisebb munkáját, amelyet a marxisták bibliájuknak tekintenek, hogy utasítást keressek arra. milyen műsort kell összeétiíiani a sztrájkbizottságoknak, ha babarét rendeznek a védelmi alap tavára? Akár hiszik, akár nem. az öreg Marx, aki pedig igazán pedáns és mindenre ügyelő német tudós hitben állt a maga idejében., teljesen luegfeledkezett erről az eshetőség|fŐl és egy szó nem sok. de annyi Útbaigazítást sem ad könyvében a sztrájkbizottságoknak erről a fontos feladatáról. Holnap, biztonság kedvéért, mégegyszer elolvasom maid «ígybegyűjtött munkáit de megvallom. tartok attól, hogy semmi útmutatást nem találok majd bennük, ho- Kyan kei! osztályharc-kabarét rendezni. Ilyen körülmények között valóban nagy merészség a suboticai Ferrum-gydr sztrájkban álló munkásságától, — amelyet a gyárvezetőség, válaszul a munkabeszüntetésre, kt is zárt a munkából. — hogy kabarét rendez a sztrájk-kassza felnövelésére. Mert. bár alapjában véve nagyon helyes a munkás és munkáltató közötti bérharcot, amely ilyen kiélesedett állapotban úgyis eléggé barátságtalan és kómor valami, tánccal, énekkel és humoros szavalatokkal egybekötni, azonban a műsor összéálütása mégis kényes kérdés kissé. Hívégre ilyen sztrájkkabarénak különböznie kell attól a

kabarétól, amelyet, mondjuk, a Salome-barban mutat be a tárulat; az osztályharcban címzett kabarénak nem lehet feladata pusztán a mulattatás. a szeszfogyasztás emelésének elősegítése, vagy az érzékek kellemes csiklandozása. hanem a nemes értelemben vett szatíra fegyverével is küzdeniük kell a közreműködőknek az ügyért. Hogy a müsor-összeáfliíás gondját, ha csak kis részben is. levegyem a rendezőbizottság válláról, szívesen rendelkezésre bocsátom, díjtalanul a kővetkező mulattató és egyben szatirikus ötletemet: olvassák föl a műsor első száma gyanánt azt a gerinces, bátorhanga és hogy úgy mondjam mokány meghívót, amelyet a sztrájkbizottság a gyár vezérigazgatóságához intézett és amely szószerinti szövegében így hangzik:

Meghívó.

A Ferrum D. D. stb„ stb. védelmi harcban lévő munkássága a mozgalom segély-alapjának javára f. év Április hó 15-én d. u. 3 órai kezdettel a Munkás-Otthonban KABARÉ DÉLUTÁNT rendez. Melyre a Nagys, Vezérigazgató urat és a Nagys. Igazgatóságot. valamint a Tek. Tisztviselői kart. ezennel tisztelettel meghívja a mozgalomban levő munkásság.

Olvashatatlan aláírás. Pecsét helye.

Ez a kis daruszőrü meghívó, a melyben alaposan odamondogat a

mozgalomban levő munkásság a gyárvezetőségnek, biztosan nagy sikert ér majd el, ha valami, játorku, ügyes bizalmiférfi felolvassa. Talán még maga a- Nagys. Vezérigazgató ur is tapsolni fog hallatára. Sztrájkbizottságok nem szoktak cpnen finom hangon levelezni a munkáltatóval, de ilyen goromba levél mindamellett példátlan a munkásmozgalmak történetében, éppen ezért egész biztosan nagyon tetszik majd a kabarén egybegyülő elkeseredéstől fütött sztráikolóknak. Helyes is, az igazgatóságot, amely nem hajlandó a munkások kérését teljesíteni, nem kel! kiméin!, meg kell táncoltatni alaposan a nagys. igazgatókat — a kabaré után rendezendő táncmulatságon. Hadd legyenek kissé ők is mozgalomban.

így lesz aztán legalább az osztalyharc-kabaréból kabar é-oszt dívhat cl

id. Ú

1923, április 14.

Német rendőrök sorttizeí adtak a duisbíirgl munkanélküli tüntetőkre

Francia jelentés szerint négy munkás meghalt

Berlinből jelentik: Parisból pénteken reggel telefonon jött a hir, hogy a düsseldorfi francia hírszolgáltatás jelentése szerint Duisburgban csütörtökön a munkanélküliek tüntető felvonulásakor véres összeütközés volt és a német birodalmi rendőrség sortüzet adott a tömegre. Úgy szól a jelentés, hogy körülbelül kétezer munkanélküli vonult a városház elé és lármásan követelt kenyeret, amikor pedig a tömeg nem akart elszéledni, a német rendőrök belelöitek. Az egyik verzió szerint négy halóit és tizenhárom sebesült maradt az uccu porában. Egy másik jelentés csak egy halottról és két se

Álom Béla

irta: Krúdy Gyula J.

A falióra régen megállóit, de szerencsére volt egy kakas a szomszédban, a mely pontosan jelentette az idő állását. Ö volt a szegények óráia. fis Álom Béla a szegénysoron lakott ahonnan a legtöbb imádság és káromkodás szokott utrakelni. De itt laktak a legszebb álmok is. mert az álmok abban a tekintetben hasonlítanak a fecskékhez hogy Jobban kedvelik a földszintes házikókat, mint a nagy palotákat. Így rendelkezett az a régi vándorló, aki az álmok és madarak helyét a földön kijelölte.

így például abban a régi házban, ahol Álom Béla fiatal korában lakott, a nők mind hercegnőknek álmodták magukat, amikor a kakas először megszólalt.

Hát még a férfiak milyen nagyszerűeket álmodtak! Mindenkinek olyan fele- Bége volt amilyent akart és töltött ká- Doszta rotyogott a tűzhelyen. Senkinek cem fáit a keze. sem a lába.

Mikor a kakas először megszólalt: mindenki a helyén volt álmában. Bölcsőben hintáztak az öregemberek, ékszereiket fényesítették a rongyos lányok, a szívbajosok az esőcsatornán kúsztak fel . . . Csak a várva-várt nők érkeztek meg legkésőbben a város különböző pontjairól, mert hiszen ők az éjszakákat színházakban .bálokban estélyeken töltik, későn térnek meg otthonukba és csak hajnalfelé jutnak hozzá. hogy Álom Bélát kegyesen meglátogassák.

2.

Abban a külvárosi házban, ahol Béla lakott, kellő adagolással szétosztogatta esténként az álmokat a lakók közt, mert Itt egyszerű emberek laktak, akiknek Béla ismerte életét és bánatát. Könynyett rendelkezett tehát arról, hegy mely álmok menjenek az udvari szobákba, melyek az utcai részbe, amint az éjjeli őröket szétküldi a városba begötétecléskor az őrmester. Az álmok

megcsörgették pénzeszacskóikat a hónap vége felé mielőtt útjukra mentek volna. Az ételekkel teli lakásokba mohó pillantást vetett Béla és sohasem felejtett cl egy kulacs bort is mellékelni annak az Öreg hivatalnoknak a részére, aki mindig iires üvegeket lát a városban. De hatalma nem terjedt ki a nőkre. akik messzire innen kocsikon robognak. mintha végzetük elől menekednénck akik mindenféle álöltözetekbe ourkolják testüket, hogy a betegség és halál eltévessze őket. akik akkor is nevetgélnek, amikor a szivük majd megszakad a fájdalomtól vagy az unalomlói. Béla szegény ifjú volt és a gazdag, előkelő nők. akiket látásból Pmert a túroson: legfeljebb álmukban vették őt észTe, de ez éppen elég volt Bélának. •

Béla boldogtalanul forgolódott ágyában. Nem jött sem a miniszternő, sem a bankámé de még a színésznő sem, aki tiroü-fiunak öltözve akár az előacás után felülhetne már a kéményre. iiogy a füst szárnyán idáig repüljön! Leíkctienségük buta varázslatként bűvölte őket mozdulatlan lélekző csipkékké vagy éji szekrényen álló vizespoharakká. öondolattalanságuk sötétbe vitte őket, mint a függöny eltakarja az ablakot. Szívtelenségükben érzelem nélkül aludtak szerte a városban, mint a délinövények . . . Ah, csak a szegény és jószivü nők szaladgálnak mezítláb és alsóruhában a harmatos mezőkön, az alvó utcákon, a háztetőkön, ha egy szegény fiatalember erősen rájuk gondol. Ah, csak a boldogtalan, fájdalmas könynyes nők ugranak ki álmukban egy szál ingben az ajtókon, hogy megmentsék azt a fiatalembert aki a ház előtt éppen öngyilkosságot akar elkövetni. A szeplősek arcáról szállnak az álombéli szitába a szepiök, hogy behintsék a férjnek álmait. A kis arcfoltok lesznek briiliáns-fényiiek az álom alatt. A szép és megelégedett nők egykedvűen, mait akár nappali életükben hintáznak a láthatár szélén.

3.

De egyszer csak eljöttek vaiamenybesültről számol be.

Berlinnek sem Duisburggal, sem Düsseldorful nincs távirati vagy telefon összeköttetése s Így nem lehetett a párisi jelentés hitelességét ellenőrizni.

Mont Parisból jelentik, a rajnai szeparatisták vezére, dr. Dorten Mangin, megindította a sajlópropagandát az önálló rajnai köztársaság mellett. Dorten első sikere az, hogy a Cablogramme pénzügyi szaklap Dorten mellé állott. Hivatalos részről szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy a kormány nem vállal közösséget Dorten terveivel s egyben megerősítik, hogy Dorten Man-WKSMatgsamsmmmmíífi masrimmsamrammmam

ííyien Álom Bélához a reménytelen nők, mintha kidobolták volna a városban, hogy Béla többé nem gondol már rájuk és álmában pénzt olvas vagy orvosságot szed, mert gazdag öregember veit Bélánk. Fürdöházakban csavargóit álmában, tolószékben gurult, bölcs emberek tanácsára hallgatott akik mindig csak azt magyarázták neki. hogy mire vau szüksége a jó emésztéshez. Ezzel teit el az álma.

Mig egyszer gyászruhái ában megjelent a miniszternő, akinek kocsija után Béla nagy lábujja annyiszor bámult, a mikor még rongyos volt a cipője.

Váratlanul jött mint egy gyászjelentés.

— Mindig csak téged szerettelek! -susogta Béla párnájába.

— Ki szerette a kadétokat, az iiju titkárokat, a szép embereket? — kérdezte gúnyolódva Béla. — Álmában mindig másfelé iáit soha sem tudtam otthon találni a lelkét.

így szóit az öreg Béla és a Iába nagytájával az ajtó felé mutatott.

Másnap a bankámé libbent be. mint a legfrissebb divatlap, amelyen míg ragad a festék.

— Elérhetetlen! — rebegte Álom Béla. — Talán éppen jótékonysági körutat tesz a kömveken? Minek köszönhetem a drágalátos szerencsét, hogy annyi esztendő múlva eszébe jutottam?

— Azt akarom elmondani. — áür.ynyögte a szép asszony — hogy álmomban mindig a tied voltam. Valószínűleg, tudod, hogy nagyon boldogtalan életet éltem? Sötét, kis szegény utcákon iáttam éjfélutó ti és reménytelenül kerestelek, hogy sírva ébredjek.

Alom Béla orvosságot vett be álmában és egykedvűen beszélt:

— Ha akkor eljöttél volna, amikor hívtalak, kimoshattad volna az ingemet, r.'.egfohozhattad volna a harisnyámat, hideg borogatást rakhattál volna a homlokomra. mert szegény, beteg és szerencsétlen voltam. De akkor csak nevetni volt kedved, mint egy fababának.

Az agyad lábánál szeretnék ülni

gin tábornok meghívására' jött Parisba. akit szeparatista rokonszenvei miatt hívtak vissza annakidején a rajnai megszálló csapatok éléről.

Pertinaux az Echo de Paris inai számában azt írja, hogy Saint Aulaire londoni francia nagykövet azt a megbízást kanta, állapítsa meg Londonban vojjori Anglia hajlandó-e hozzájárulni ahhoz, hogy Franciaország mindaddig megszállva tarthassa a Ruhr-vidéket, amíg Németország megfizette egész jóvátétel! tartozását.

Hivatalosan megcáfolják Pertinauxnak ezt a közleményét és rámutatnak arra. hogy Poincaré miniszterelnök ismételten kijelentette, hogy Franciaország a német fizetések arányban kiüríti a megszállva tartott német területeket.

Ä bánáti egyházmegye x szervezése

A bánáti püspöki adminisztrátor nyilatkozata

Becskerekröl jelentik: Rodics Rafael bánáti apostoli püspöki adminisztrátor. akinek vasárnap lesz Becskereken az ünnepélyes beiktatása. pénteken fogadta a Bácsmegyei Napló munkatársát és nyilatkozott előtte munkatervéről:

A püspöki adminisztrátor kijelentette, hogy az ünnepélyes beiktatás után. hétfőn összehívja az egész egyházmegye főespereseit és megalakítja a püspöki káptalan mintájára a konzisztóriumot. Ez a püspöki tanácsi testület fogja intézni az egyházmegye ügyeit. A felekezeti iskolákra vonatkozólag a Püspöki adminisztrátor kijelentette, hogy első feladata lesz azok visszaállítása. Nem bizonyos, bjc—y ennek keresztülvitelére bevárja-e a Szentszék és az állam között folyó tárgyalásod befejezését, vagy a konkordátum megkötése előtt választja meg a tervét. _

A püspöki adminisztrátor kijelentette azt. is hogy a vasárnapi ünnepélyes beiktatáson szerb, magyar és

és mindig csak téged kiszolgálni, aki oly jó voltál hozzám, hogy igazán szerettél — felelt a szépasszony.

— A kályhájukban van a helyed, mert az éppen olyan fekete, mint a lelked, — felelt Álom Béla és elkergette a kínzó tüneményt.

Harmadnap négylovas fogaton és trombitaszóval, mint ahogy nappal is szokta: a szép színésznő robogott be az udvarba.

— Végre egy kis szabadságot kaptam

a színháznál és időmet arra használom, hogy mély tiszteletemet kifejezzem nagyságod előtt. Én tudom, hogy a karzaton a tapsot mindig uraságod kezekmén.yezte. Tudom, hogy a zenekarból felnvujtott virágok Béla urnák köszönhetők. A sajtóban a reklámok a zsinórpadiáson a virágkosarak. a dicsőség, az ünnep a taps mind egy hü szív imája. Azt jöttem most megköszönni, mert eddig nem értem rá.

Álom Béla kihajolt az ablakon és a házmester után kiabált.

— Mit akar a házmestertől? — kérdezte a trombitahang u.

— Kidobatni kegyedet, hogy a lába se érje a fődéi, — felelte keserű unalommal Álom Béla. — Mikor ifjú is voltam és csaknem megbolondultam a szenvedélytől és a rajongástól: soha se jutott eszébe egyetlen hölgynek sem, hogy álmomban felkeressen. Hagytak elsorvadni, epekedni, megbolondulni. Kinevették égő vágyamat, megvetették dadogásaimat. lenézték kopott ruhámat.

— Most a koporsó-szegre kerül a sor, -r sziszegte a megsértett Álomnak.

— Házmester! — ordította verejtékező homlokkal a gazdag öregember.

De a színésznő magától is tovalibbent És Álom Béla sóhajtozva a fal felé fordult, hogy tovább álmodjon a hosszú életet ajándékozó orvosságokról. sötét üvegecskékről és bölcs orvosokról. Rettegve nézett az ajtóra, vájjon nein lép be azon valaki, akit fiatalkorában annyit hívogatott? , . . Az öreg halál.