Bácsmegyei Napló, 1923. március (24. évfolyam, 77-89. szám)

1923-03-31 / 89. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. máicius 31 előtt pontosan fél tizenegykor kez­dődik, Az első Lányi-hangversenyt bizo­nyára követni fogja a többi. A filhar­monikusok tervbevett Lányi-estjéről már beszámoltunk. . Lányi-estet fog zendezni a Kikindai Polgári Dal­­egyesület is. Már meg is kezdődtek a próbák Eck János karnagy veze­tése mellett. Az egyesület tagjai kö­rében Ehrenkrank Kristóf a Lányi­alap javára gyűjtést kezdett, mely máris 1600 koronát eredményezett. Ezzel az összeggel a gyűjtésűnk 46.320 koronára emelkedett. Tízezer dinárra büntették az orosz pénzcsempészt A ná!a talált aranyat elkobozták A suboticai vámhivatal, — mint annakidején megírtuk,. — két héttel ezelőtt letartóztatta ’Davidov mér­nököt, akinek ruhájába több száz­ezer dinár értékű aranypénzt talál­tak bevarrva, ezenkívül 500.000 di­nár értékű idegen valuta volt nála, amit Magyarországon át Németor­szágba akart magával vinni. Mivel az a gyanú merült fel, hogy Davidov kommunista propagandát üz, a ha­tárrendőrség letartóztatta, azonban kjét napi fogság után szabadonbo­­esátoíta és csak aranycsempészet miatt indult meg ellene az eljárás. A lefolytatott nyomozás sofán megállapították, hogy Davidov Kon­stantinápolyból jött Bulgárián ke­resztül. Caribrod határállomásnál a nála levő 500.000 dinár értékű valu­ta behozatalát bejelentette és ezt rá is vezették az útlevelére, azonban az aranypénz behozataláról nem tett jelentést. Emiatt a valutákat vissza­adták neki, a vámhivatal azonban el rendelte a ruhájába varrt több száz ezer dinár értékű arany elkobtásut és aranycsempészet kísérlete miatt tízezer dinár pénzbüntetésre Ítélte. Davidov vallomása szerint nem foglalkozik kommunista agitációvai, hanem mint egy német cég képvise­lője, Konstantinápolyon és a S. íi. S. királyságon át akart cégéhez Né­metországba utazni. Mivel terhelő adatok a kommunista propagandára nézve nem merültek fel ellene, a to­vábbi eljárást megszüntették és Da­vidov pénztőkén Magyarországon át 'tovább utazott Németországba. A moholi földosztás 350 holdat osztottak szét 500 magyar földnélküli között A választások előtt a radikális­­párti jelöltek részéről elhangzott ígéretek között talán leggyakrabban szerepelt a Vajdaságban annak a hangoztatása, hogy a földosztást ezentúl nemzetiségre való különbség nélkül fogják folytatni és a földnél­küli magyarok ugyanúgy fognak az agrárcélra igénybevett földből ré­szesülni, mint a szlávok. Ezeknek az ígéreteknek a valőra­­,váltása még kétséges, de az első lé­pés ezen a téren most Moholon meg­történt. Mohol községben ugyanis — mint mindenütt — a szláv föld­­nélküliek részére már régebben meg­történt a földosztás, mig a magya­rok eddig egyáltalán nem élvezték, az agrárreform áldásait. Most azonban Mohol község kép­viselőtestülete úgy határozott, hogy az agrárcélokra még rendelkezésre álló földből 350 katasztrális holdat kizárólag a magyar nemzetiségű földnélkiiliek között oszt szét. A föld igénylőket össze is írták és a na­pokban már végre is hajtották a földosztást Radtilaski Milivoj mér­nök vezetésével. A munkálatok pén­teken befejeződtek és a földosztás eredményeképpen mintegy ötszáz magyar földnélküli kapott tőidet a családtagok számaránya szerint. Kihirdették az ítéletet a vajdasági haramiák perében Mihajlovksot életfogytiglani, Mírkovot 33 évi fegyházra ítélték Pénteken délben 12 órakor hirdet­ték ki az ítéletet a vajdasági hara­miák felett. A közönség zsufoiásig megtölti a termet már fél órával az ítélethirde­tésre kitűzött határidő előtt. Min­denki találgatja, miire itéii a bíróság a vádlottakat. Ha a terem közönsé­gét esküdtszékké alakítanák át, alig­ha kerülnék e! a vádlottak a halálos ítéletet. Mihailovics az elsőrendű vádlott halálsápadt, de katonás tar­tással áll a bírói emelvény előtt. Pont tizenkét órakor bevonul a bí­róság. A teremben mindenki feláll. Medakovics Dusán dr. halálos csönd­ben kezdi olvasni az ítélet rendel­kező részét. A bíróság Mihailovics Szvetomirt életfogytiglani legyházra, tiz évi hi­vatalvesztésre, Mirkov Lázárt pedig tizenhárom évi fegyházra s tiz évi hivatalvesztésre ítélte. A bíróság a lefolytatott bizonyí­tási eljárás adatai alapján a követ­kező tényeket állapította meg: Mirkov Lázár és Mihailovics Szve­­tomir Amerikába akartak utazni és ezért pénzre volt szükségük. Miután azonban a szükséges tőke egyiknek .sem állott rendelkezésére, Julius 22-én Topolnicán elhatározták, hogy a Bácskában rabolni fognak: elhatá­rozták, hogy az országúton megtá­madják a kocsikat s a benne ülőktől pénzt követelnek, ha másképp nem tudnak hozzájutni, akkor megölik őket. Az első rablást julius 27-én követték el, amikor a Pirosi-uton először Varga Lajost, majd Kocsi Andrást. Varga Károlyt és valami­vel későbben Bagyonszki Janó pet rováci lakost támadták meg és fosz­tották ki. Másnap julius 28-án a já­­reki országúton Bittermann János, járeki mészárost lőtték le és még ugyanazon reggel Daics Pétert ra­bolták ki a Peity szállás magassá­gában. este pedig Kovács Lajost. Augusztus hó 2-án a karlócai or­szágúton Dudás Balázst, ugyanaz­nap az iregi utón Szivácski Joca és Popovics Radovánt rabolták ki. Au­gusztus 3-án Futakon voltak, ahol a rendőrség igazoltatni akarta őket, de megszöktek és Mirkov fegyvert fogott az egyik rendőrre. Augusztus hó 5-én Becsén látogattak e! Komá­romi Károly leányának szállására, 7-én Sági Qyurónét, délután Kere­kes prét és Sági Lajosnál rabolták ki. Augusztus 17-én pedig a Becse- Petrovoszeló közötti országúton Bőrösök Mihályra támadtak, mikor ez nem akart pénzt adni, Mihajlovics közvetlen közeiből rálőtt úgy, hogy Bőrösök azonnal meghalt. Még az­nap Juhász Jánost és Szokolai 'Pé­tert, 21-cn Borona Mihály becsei és Milinov Milán szrbobráni lakosokat fosztották ki. Mihailovics ezenkívül szeptember 3*án, amikor Topolnicán elfogták, kést rántott a községi jegy­zőre és elszökött. Mindezekért a bíróság Mihajioví­­csőt hat rendbeli rablás, egy rablási kísérlet, egy gyilkosság, egy szán­dékos emberölés bűntettében, Mir­kov Lázárt pedig hétrendbeli rablás, két rablási kísérlet, egy gyilkosság bűntettében — ez utóbbiban, mint bűnsegédet — bűnösnek mondta ki s a kiszabott büntetéssel sújtotta. A biróság enyhitő körülményként mérlegelte, hogy Mihajlovics nyolc éven keresztül teljesített katonai szolgálatot s úgy ő, mint Mirkov sok­­kitüntetést kapott a háború alatt. A vádlottak láthatóan megküny­­nyebbültcn hallgatták az Ítéletet, mely mégsem volt halálos. Az ügyész súlyosbításért, a védők és vádlottak enyhítésért felebbezést jelentettek be. A törvényszék a íelebbezés.ekct elfogadta. * Cigánylakodalom a tanyán Mulatságból emberhalál Főtárgyalás a suboticai törvényszéken Rajosics Misó gazda szállásán 1918. októberben kukorica-törés volt, ami félig munka, félig mulatság. Nagy cigány társaság ütött tanyát az aranysárgára érett kukoricásban és énekszó mellett folyt a munka. A munkában töltött nap után a ku­koricát szedő cigányok családi ün­nepélyre készültek: Dimovics Luka, cigánylegény lakodalmat tartott a Lilka cigányleánnyal, akivel egyéb­ként már két éve élt együtt. Előbb jött az esküvői szertartás, ott a mezőn, szabad ég alatt. A szer­tartás abból állott, hjgy egy piros zsebkendő egyik váiat a vőlegény, másikat a menyasszony fogta meg; a násznép kürüiállta a mátkapárt. Aztán a vőlegény húzta a zsebken­dőt maga felé s jött vele a meny­asszony is. Az ünnepélyes szertar­tás után következett a lakodalom. Vígan voltak, sokat ittak és csakha­mar verekedni kezdtek. A vereke­dés vége az lett, ho^v az egyik ci­gány: Dimovics Ferói, bajonett szú­rástól. súlyosan megsebesültön a »platz« on maradt, mig a többiek el­futottak. A megindított rendőri nyomozás kiderítette, hogy a halállal végződő verekedésben Dimovics Luka és Dti movies Borisa vettek részt. Sokáig hiába keresték a két ci­gánylegényt. mig végre muíí év iu* iius 15-én elfogják Dimovics Lukát, aki azóta vizsgálati fogságban van. Dimovics Borisa időközben meg­halt. * • ■ - .............. Ezt a bűnügyet tárgyalta pénte­ken Pavlovics István törvényszéki el­nök tanácsa. A teremben néhány cigányasszony ül, az egyiknek a karján csecsemő. Egy nagyon öreg cigányasszony közvetlen az ajtó mellett áll. Remeg egész teste: a vádlott az ő fia. Bevonul a biróság, majd szuro­­nyos fogházőr kíséri be a bünpör egyetlen vádlottját, Dimovics Lukát. Rokonszenves kinézésű cigáoylc­­gény. Koromfekete bajusza kipödör­­ve, haja simára fésülve. Tagadja, hogy nála bajonett volt és hogy ő szúrta meg Ferdít. »Abszolúte egy ujjal se nyúltam hozzá,« — mondja. — Hát mit csinált? —- A Tillával, feleségemmel elsza­ladtam. — Hol van most a felesége? — Nem tudom. A világnak ment. A gyerek is vele van. Azt mondja, hogy a szúrást Hari­sa ejtette Dimovics Ferdin. A kihallgatott tanuk is azt vallot­ták. hogy Barisáná! volt a bajonett és ő szúrta le Ferdit. A tanuk között volt Dimovics Da­­nilo, az elhalt Barisa öccse, aki azt mondotta, hogy: »En, bár öccse va­gyok az elhaltnak, mondom, hogy nem igaz, hogy a Luka ütötte bajo­­nettel a Ferdít.« A bizonyítási eljárás befejeztével Perazsics Bozsó dr. törvényszé'a orvos terjesztette elő az orvosi szakvéleményt a halott ember sérü­léseiről. A perbeszédek után a törvényszék meghozta az ítéletet, mely szerint bűnösnek mondja ki Dimovics Lukát a halált okozó súlyos testi sértés­ben de miután többen voltak a tá­madók, nem tudható, hogy ki okozta a hidalt pkozó s.ujyos testi sértést, a vádlottat 7 havi börtön fÖ és 100 di­nar mellékbüntetésre Ítélte. A kisza­bott . börtönbüntetést kitöltöttnek vette a bíróság,a vizsgálati fogság­gal és elrendelte a vádlott azonnali szabadon bocsátását. A vádlott, az ítélet elhangzása után, háromszor egymásután mé­lyen meghajolt a biróság előtt és sarkon fordulva indult kifelé. Az ajtó mellett még mindig ott kuporodott az anyja és amikor a fia odaért hozsá, hirtelen átölelte és megcsókolta. Az egész cigánysereg pedig indult a fogház kapujához, várni a szaba­duló t. Az ítélet jogerős. CIRKUSZ • neg Meginterjúvoltam a böjtötöket Állandóan böjtöld munkatársunktól Nagyböjt napján talán még soha­sem bőjtöltek annyian, mint az idén. Ez azonban nem kelthet egyáltalán semmi1 különösebb feltűnést, mert a Böjtötöket Számontartő Statisztikai Hivatalnak munkatársunk részére adott információja szerint egy sa­játságos újabb vallási szekta a nagy­hétről az év. többi részére is át akar­ja vinni a böjtölés rendszerét. Ezt _a szektát egyelőre »nimolisták« jelző­vel illeti a tudomány és meg lehet állapítani, hogy az uj. tan követői­nek az utolsó évék alatt sok hivet sikerült már toborozni, különösen a közhivaíalnokok, zsellérek, művé­szek és egyéb nimolisták részéről. Ezzel ellentétben a földbirtokosok, gyárosok, bankárok, kereskedők és háziurak csoportja különös idegen­kedéssel kerüli az uj szektát. Munkatársunk, aki szintén az uj szektának lelkes hive, felhasználta a nagyböjtöt és kérdést intézett több bőjtölőhöz árra nézve, hogy ho­gyan bírják a böjtöt és általában mi a véleményük erről a háborús intéz­­.ményrö!. Körkérdésünkre a követ­kező válaszokat kaptuk: Egy köztisztviselőt éppen akkor kérdeztünk meg, amikor a tavalyi nyárról még megmaradt utolsó ba­­rockmagokból szedte ki a mandula­belet ebédre. Csodálkozó kérdéssel felelt kérdésünkre: — Hát most van a nagy böjt?, Még jó. hogy ezt az interjút tetszik velem csinálni, mert másképp nem is tudtam voina róla. Nálunk egész évben sokkal szigorúbb bőit van.: Épp ezért nagyon szívesen kötelez­nék magunkat arra, hogy egész éven át inkább szigorúan betartjuk a nagy heti böjtöt. Legalább jutna tejre meg halra. Így mikor ehetünk mi ha­lat, hogy más húsról ne is beszél­jek?! Mi legfeljebb csak sóval lak­hatunk jól. mert panaszainkkal ál­landóan a sóhivatalba küldenek ben­nünket. Ettől olyan keserű az éle­tünk. Megkérdeztünk egy valuta-speka­­lánsoi is. akiről az a hír terjedt el, hogy az utolsó napokban feltűnően lefogyott. Vastag szivarját kényel­mesen szíva, a következőket mon­dotta: — Borzasztó igazságtalanság az. ami velem történik. Mert bár nekem ősszel van, a nagyböjtöm, most ta­vasszal is ki kell bőjtölnöm ezt a né­hány hetet, amig a dinár ilyen szi­lárd. Nem üt be a baissera való spe­kulációin és nem csuda, ha harag­szom Ztirichre, amiért nagyböjt alatt is ilyen farsangi tréfákat engeí'meg magának. Egy állandóan éhező újságírót a kávéházi törzsasztal mellett interjú­voltunk meg. Csak ennyit mondott mély meggyőződéssel: — Egész jól jön nekem ez a kis bőit. Ezekben a napokban legalább nem kell röstelkednem a főpincér előtt, hogy kávét ebédelek és kapu­cniért vacsorázom.

Next

/
Thumbnails
Contents