Bácsmegyei Napló, 1923. március (24. évfolyam, 77-89. szám)

1923-03-30 / 88. szám

1923. március 30. BACSMEGYE! NAPLÓ 3. oldal. Kecskeméten mzultálták az antant-tiszteket Házkutatás Hšjjas Iván apjánál Budapestről jelentik: Szerdán dél­ben egy olasz tiszt vezetésével többi ántánt-missziós tiszt érkezett Kecs­kemétre. A déli órákban Héjjas Mi­hály pinceszövetkezeti igazgató la­kására mentek, ahol nagy alaposság­gal kutatlak fegyver után. Végigjár­ták a szövetkezet pincéit is, ahol minden egyes hordót megkopogtat-1 tak, eredmény nélkül. Kecskeméten elterjedt a hire az ántánt-bizottság megérkezésének és a főbb utcákon és tereken csakhamar kisebb-tia­­gyobb csoportok tárgyalták izgatot­tan a szenzációt. Az ártánt-tisztek Héjjaséktól a Darab-utca 3. számú ház elé mentek autón, ahol az egyik tiszt tervrajz­zal a kezében rámutatott a ház egyik ajtajára és erélyesen követelte an­nak kinyitását. Az ajtó zárva volt, a kulcs azonnal nem került elő s igv dettktivet küldtek segítségért. A de­tektív megérkezése hosszabb időbe ■telt és á tiszteket várakozásuk köz­ben percrői-percre növekvő ember­tömeg vette körül. A bizottság tag­jai állítólag kihívóan viselkedtek, a mi a közönséget nagyon elkeserítet­te. Eleinte ötven. később száz, két­száz, majd négyszáz főre szaporo­dott az odacsoportosult kecskeméti­ek száma, akik nem a leghizelgőbb kijelentésekkel illették az ántánt­­tiszteket, akik eleinte nem vették komolyan a dolgot, de amikor a helyzet kezdett veszélyes lenni, azt á közvetítő ajánlatot tették, hogy hajlandók abbahagyni a kutatást az­zal a feltétellel, ha a tömeg előbb szétoszlik. A tömeg azonban erre sem muta­tott hajlandóságot. Közel egy óra hosszat tartott ez a kincs helyzet, mig végre a misz­­szi'ős tisztek felültek autójukra és el­takartak távozni. Az autót azonban megrohanták, ablakait beverték és csak a soífőr lélekjelenlétén és ügyességén múlott, hogy az ántánt­­tisztek sértetlenül hagyhatták el Kecskemétet. Az antant tisztek az inzultusról je­lentést tettek. Tömeges lapbetiltások Budapesten Hét folyóiratot tiltottak be egy napon Budapestről jelentik: A Magyar Távirati Iroda közli, hogy a belügy­miniszter betiltotta a Czakó Ambró kiadásában megjelenő Kulturproblé­­mák, valamint Március című idősza­ki sajtótermékek további megjelené­sét. A betiltás oka az, hogy a kiadó­nak, a nyomdának és a címlapnak azonosságából a belügyminisztérium azt állapítja meg. hogy a régebben már betiltott Független Szemle fo­lyóiratnak uj cim alatt való megjele­nése. amelyek »a Független Szemlé­hez hasonlóan cikkeikkel az ország belső rendjét és közbiztonságát ve­szélyeztetik«. Ugyancsak betiltották a Mi könyv­tárunk cimü folyóirat megjelenését is, mivel a betiltó rendelet szerint ez is már más neveken betiltott folyó­iratok folytatása. Betiltották egyút­tal a Takács József szerkesztésében megjelenő Földmunkás Híradó és A mi lapunk, valamint a Szeder Fe­renc kiadásában megjelenő Értesítő cimü folyóirat további megjelenését is, mert más címen már betiltott saj­tótermékeknek uj cim alatt megjele­nő iegujabb folytatásai, amelyek »az osztálycüentétek szitásával a köz­rendet és közbiztonságot legnagyobb mértékben veszélyeztetik.« A belügyminiszter a Mait és Jövő további megjelenését és terjesztését megtiltotta. A belügyminiszteri ren­delet indokolása a következőket mondja: A lap. amely Budapesten a Korvin-Testvérek könyvnyomdájá­ban dr. Patai József szerkesztésében és kiadásában jelenik meg, oly kímé­letlen tendenciával tárgya!já az ese­ményeket és a törvényes intézmé­nyeket. hogy az a közrendre és köz­­biztonságra a legnagyobb mértékben aggályos. így január 26-iki számá­nak »Most megvannak a tettesek!* és március 2-iki számának »Levél a táborból« cimü cikkeiben a közön­ségnek a magyar bíróságnak és rendöriiatóságok pártatlanságába vetett bizalmát igyekszik csökkente­ni; január 26-iki számának »Paró­dia« cimü közleményeken a magyar nemzetgyűlés tekintélyét mélyen sérti és ezzel az ország közrendjét és közbiztonságát veszélyezteti; ugyané számának »Zsidó humor« ci­mü cikke »politikai tömeggyilkossá­gok« valótlan emlegetésével az or- I szág külpolitikai érdekeinek vészé­­' iyeztetésére alkalmas. Ä pápa húsvéti pá'sztorlevelében békére szólítja fe! Német- és Franciaországot A németektől közvetlen ajánlatokat várnak a franciák Római jelentés szerint a szent­atya husvétra pásztorlevelet iog ki­adni. amelyben megbékélésre hívja fel a világot. Azt ajánlja benne, hogy Németország kössön Franciaország­gal szerződést, kötelezzék magukat kölcsönösen, hogy nem támadják meg egymást és ezt a szerződést minden állam garantálja. »A megszállás kirobbanás­hoz vezet« Az angol alsóházban szerdán dél­után volt a Ruhr-kérdés tárgyalása, amelyet feszült érdeklődés előzött meg. Grigg képviselő, Lloyd George volt magántitkára felszólalásával in­dult meg. Grigg kifejtette, hogy a Ruhr-megszállás mind veszélyesebb terjedelmet ölt és előbb vagy utóbb elkerülhetetlen kirobbanást iog Né­metországban előidézni. Grigg kiemelte, hogy milyen óri­ási kár érte az angol kereskedelmei a Ruhr-íerület megszállása követ­keztében, majd kifejtette, hogy az utóbbi két hónapban a franciák a Ruhr-megszállás egészen uj fázisá­hoz érkeztek, amely tökéletesen el­lenkezik a versaillesi szerződés ren­delkezéseivel. A világ most a fran­ciák uj gondolatkörével ál! szemben, amely messze túlmegy a békeszer­ződés keretein. A franciák csak közvetlen tárgyalásra hajlandók Párisi jelentés szerint a külügymi­nisztériumban szerdán este fogadták a sajtó képviselőit és Rosenberg né­met birodalmi külügyminiszternek nyilatkozatáról, aki a beteg Cuno kancellár helyett beszélt, ezt a iei­­világositást adták: — Németország minden képzel­hető megoldási módot felvett, csak azt az egyetlen egyet nem, amelyet a francia kormány elfogadhatónak vél, nevezetesen, hogy a német kor­mány közvetlenül nyújtsa át Fran­ciaországnak hivatalos javaslatait. A kamarában nagy vita készül a Ruhr-kérdésröl, amelyben a szocia­listák a szónokok egész sorát fogják felvonultatni. hasznerf sem remélhetünk? Nem ^va­gyunk nagy tőkékkel rendelkező ipari állam, hogy Horvátországot mint gyarmatot kihasználhatnánk. Ellenkezőleg, annak van meg a le* hetősége a mi kihaszálásunkra, kü« lönösen pedig Szlovénia, amelyí majdnem kizárólag a mi kárunk raj elkövetett csempészésből él. — Mért ne vennénk hát elő az operáló kést és bizonyos korrektu­­rákkaal márt nem vágjuk le a negyedik hadsereg kerületét (Horvátország) és ad­juk meg neki a lehetőségei arra, hogy függetlenül éljen? Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy ez jobb és szerencsésebb lenne a mi népünkre is. A cikk befejező része szerint nincs más kiút, mint az elválás, minél előbb. Evvel mindkét fél csak nyerne. Szer­bia a megkisebbedett országba job­ban boldogulhatna, erősebb és bizto­sabb lenne. Pasics legjobban tenné, ha megint 1918. évi londoni kijelen­tésének alapjára helyezkednék, a meily szerint a horvátok és szlové­nek szabadon határozzanak sorsul: felett. n Útjukra kell bocsátani a IiorvátokatP A „Vreme“ szenzációs cikke a horvát-kérdés megoldásáról Beograd még mindig nem ocsúdott fel a Radics-párí proklamációja okozta ijedtségből. Nemcsak a poli­tikai körökben, hanem a függetlenül gondolkodó közvélemény körében is az a meggyőződés lett úrrá, hogy a fiatal S. fi. S. királyság állami léte olyan- súlyos válságba került, ami­lyenben megalakulása óta még egy­szer sem volt. Egész méretükben újra éledtek mindazok a problémák, amelyek a háború végén a délszláv népeket az egyesülés előtt foglal­koztatták és amelyek az S. H. S. ki­rályság mai formájában való meg­alkotására vezettek. A problémák azonban ma nehe­zebb körülmények között merültek fel, mint annakidején, mert mint Kö­röséé is egy újságíró előtt mondot­ta: »Két évvel ezelőtt tele voltunk lelkesedéssel, ma el vagyunk kese­redve.« Hogy hogyan Ítéli meg a szerb közvélemény a helyzetet, arra néz­ve nagyon jellemző a »Vreme« csü­törtöki vezércikke. A Vreme a beo­­gradi sajtóban kivételes pozíciót tölt be nemcsak terjedelménél és gyors hírszolgálatánál fogva, hanem azért is, mert a pártpolitika kicsinyes har­caiban szinte mindig meg tudta őriz­ni objektivitását. Ezért a Vreme mostani extrém álláspontja kompe­tens értékmérője a szerb nép ke­délyváltozásának is. A vezércikk kifejti, hogy Radics proklamációja a krízis kulminációját jelenti. A kiáltvány három nemzet­ről beszél és teljesen elveti a nem­zeti egység észméjét. A nemzeti egy­ség tehát 70 horvát képviselő sze­mében alaptalan és lelketlen hazug­ság. amely a beogradi hatalmasko­­dóknak csak arra szolgál, hogy ki­terjesszék hegemóniájukat Horvát­országra és Szlovéniára. Ilyen csú­fosan tagadják meg azt az eszmét, amelyért szrb részről annyi áldoza­tot hoztak. — Ha a horvátok a szemünkbe mondják — folytatja a »Vreme — hogy az egység hazugság, szavuk őszinteségében, nem szabad kétel­kednünk. Számunkra nem marad más hátra, mint hogy azt útjára bocsássunk és eltemes­sünk egy szép óhajt, amelyet senki sem akart megérteni és elfogadni. Egység tehát nincs és nem is kell, hogy legyen. Balgaság is volna, hogy egy olyan ügy mellett, amely mindkét oldalról való hozzájárulást kivan meg, csak az egyik fél tartson ki. A szerb nép elég ideig hordotta Piemont zászla­ját, most már sem akarata, sem ér­deke nem követeli, hogy továbbra is balgán áldozatokat hozzon azért az eszméért, amelyet a másik oldalról elvetnek. Sokkal Iogikusabb és mind­két félre hasznosabb volna, evvel le­számolva a Radies kiáltványának többi követeléseit megvizsgálni és a belőlük foiyó határozatokat meg­hozni. A probléma vizsgálatát azután igy folytatja a »Vreme«: Kezdjük elöl ről és állapítsuk meg, hogy tulkorán egyesüljünk. Még nem alakult ki az egyesülés­re irányuló törekvés és mi mégis megalkottunk egy egységet, amely­ben nem rendelkezünk elég e>őve: akaratunk keresztülvitelére. Ha még is keresztül akarnék vinni akaratun­kat, akkor összes erőinket Horvát­ország pacifikálásának szolgálatúba kellene állítanunk. De van-e annyi erőnk, hogy azt eltékozoihatnák egy olyan vállalkozásra, amelyből semmi Seypel és Mussolini 1 Kozépeurópa újjáépítésének uj tervo Bécsböl jelentik: Seipel dr. szö­vetségi kancellár szerdán este Ró­mába utazott. Mussolinivel fog tár­gyalni, akinek az a nézete, hogy az utódállamokkal együttesen minél előbb megvalósítsa Közép-Európa újjáépítését. Mussolini ebből a cél­ból tanácskozásra hívta meg az utód­államok vezető politikusait és áliam­­férfiait. Seipel kancelláron kívül az olasz kormány már érintkezésbe is lépett Skrzynski lengyel külügymi­niszterrel, Benes dr. cseh külügymi­niszterre! és Pasics jugoszláv mi­­niszterelönkkel. Scipel dr. kancellár Olaszország­ból való visszatérése után a francia kormány meghívására Párisba uta­zik. Utazása tisztán informativ jelle­gű és kizárólag a szanálási akcióval függ össze. A Hungária verekedői a bíróság elolt Verekedő ébredők bünSgye Budapestről jelentik: A múlt év júniusában az ébredők a Sorház-ut­cai helyiségükben gyűlést tartottak. A gyűlés után egy ötven-hatvan fő­nyi csoport a Dunakorzón garázdál­kodott. A csoportból kivált Kurgyis György. Keresik Kálmán, Németh Sándor és Adamecz József, akik a Hungária éttermébe nyomultak be és ott úgy megverték Braun Ignác nagykereskedőt, hogy az eszmélet­­leniil összeesett. A budapesti törvényszék szerdán tárgyalta a garázdálkodó ébredők ügyét. A vádirat súlyos testi sértés és magánosok elleni erőszak elmén kérte feleiősségrcvonásukat. Több tanút hallgattak ki. akik valameny­­nyien azt vallották. Kurgyis. Ada­mecz, Keresik és Német a Hungária éttermében: »Büdös .zsidó« és ha­sonló kiáltásokkal törtek be. Széke­ket ragadtak és a jelenlevőket ütle­gelni kezdték. A kihallgatott tanuk szerint Braun Ignácot ólmosbottal ütötték fejbe és amikor összeseit, megrugdosták. A bíróság felmentette Németh Sándort és Keresik Kálmánt, Ada­­meczet viszont magánosok elleni erőszak vétségéért három heti fog­házra büntette. Kurgyis György telett a bíróság nem ítélkezett, mert Kurgyis szökés­ben van s a tárgyalásra nem lehetett megidézni

Next

/
Thumbnails
Contents