Bácsmegyei Napló, 1923. március (24. évfolyam, 77-89. szám)

1923-03-24 / 82. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. március 24. egyik kedvelt embere és aki mel­lett állást foglalt Mileíics Krszta agrárreform miniszter is. A kormány többi tagjai azon­ban inkább Jovanovics Vasza kép­viselőt szeretnék kereskedelmi mi­niszternek, akinek igy nagyobb esélyei is vannak a tárca elnye­résére. A nemzeti kisebbségek szempont­jából különös jelentősége volna Jovanovics miniszterségének, mert a nemzetiségi kérdést főleg nem­zetközi jogi vonatkozásaiban na­gyon jól ismeri és már gyakran képviselte az SHS. királyságot nemzetközi konferenciákon, ahol a nemzeti kisebbségek kérdéseiről volt szó. Szlovéniában is kaptak egy mandátumot a németek Ljubljanából jelentik : A stejer­­országi (Maribor-Ce!je-i) választó­­kerületben a főbizottság megálla­pítása szerint a német pártnak is jut egy mandátum, a klerikálisok rovására. A németek képviselője, Schauer, a Zillier Zeitung főszer­kesztője lett. Nincsics és Trifkovics Szarajevóban Beogradból jelentik : Politikai körökben sokat beszélnek Trifko­vics és Nincsics miniszterek uta­zásáról, akik Dubrovnik felé utazva kiszállottak Szarajevóba, ahol ösz­­szeköttetésbe léptek a Spaho­­csoporttnl. A miniszterek meg­akarják állapítani, hogy milyen föltételek mellett volnának haj­landók a muzulmánok a kor­mányba belépni. Megtartja önállóságát a foldmives párt Tegnap közöltük, hogy a de­mokraták orra számitanak, hogy a foldmives párt képviselői be fognak lépni a demokrata pártba. Hamarosan kiderült, hogy ennek a reménynek semmi komoly alapfa nincs. Ősz volt . . . Irta: Erdődi Mihá'g I. Hiába is kezdeném most azzal, hogy ősz volt, ködbe fulladt, csata­kos és hideg. A hatieulatbeálliiás e formájával nem érnék célt. Mert va­lójában, a maga igazában úgyse tud­nám eltalálni azt a titokzatosságot, azt a megborzongafó finom álom­­szerűséget, ami a budai csöndes ut­cákra ül ilyenkor, október elején. A budai őszt csak az érti meg, aki járt már arra, aki ismeri. A lány búcsúzott. — Hát isten vele, kedves Balázs ur. Sok szerencsét. — Csak izy, hogy Balázs ur? A lány szeme kerekre nyílt. És kihúzta kezét a fiú forró ujjai kö­zül. A kapuban, ahol álltak, vissz­hangzott minden szó. A falak még a sóhajt is visszaverték. — Ne mondja, hogy Balázs ur. Mondja, hogy Ferenc. — Ha éppen akarja... — Csak akkor? — Nézze, én már sokszor meg­mondtam magának ... én ... én... hiszen tudja . , . A fiú reszketve figyelt. Várta, hogy mi jön. Mint aki lutrin játszik és fél, hogy nem húzzák ki a számot. Egé­szén bélesápadt. — Nézze, Ferenc ... ne kh ánja, hógy melegebben szóljak. Én hálás vagyok, amiért az öcsémnek c'yan jó instruktora volt. . . maga kedves ember . «. sokszor szórakoztatott... 'és én kellemesen fogok visszagon­dolni magára, de az Istenért, mit Mint Beogradból jelentik: a foldmives párt képviselői ülést tartottak, amelyen a választások eredményéről és a párt további magatartásáról tárgyaltak. Ä képviselők a párt vereségét annak tulajdonítják, hogy erősen előtérbe nyomultak a néptörzsi ellentétek, tehát azok a pártok győztek, amelyek a nemzeti prob­lémát képviselik. Mindamellett a párt elhatározta hogy önállóságát nem adja fel s továbbra is eddigi osztálypoliti­­tikájét fogja folytatni, semmiféle más csoportba nem szövetkeznek és különösen erélyesen megcá­foljak azokat a híreszteléseket, mintha a demokrata párthoz való közeledésre gondolnának. * II. Békét diktált a kormány a szuboticai kultúrharcban Vojnics-Timics Anfalt nevezték ki hitoktatónak — Teljes elégtételt kaptak a szuboticai katholškusok A suboticai állami főgimnázium­ban a hitoktató-kérdés körül szár­mazott vallásháború végre meg­oldást nyert. Közvetlenül a nagy­hét küszöbén oldotta meg a kor­mány a mór hónapok óta húzódó válságot, ami annál nagyobb meg­nyugvással tölti el a kathoiikus társadalmat, mert már félő volt, hogy az egyház a gimnázium kathoiikus tanulóit nem engedi be a kathoiikus templomokba a hús­véti ájtatosságok elvégzésére. A kathoiikus tanulók ugyanis azonosították magukat az egyház álláspontjával, amely a Szkende­­rovics Antal felmentése után a kormány által hitoktatóul kineve­zett Visics Lajost eltiltotta a mi­sézéstől és nem járt a szerzetesi rendiéből is kilépett uj hitoktató óráira. Ezért legutóbb mér egy­mást érték a gimnáziumban a fe­gyelmi büntetések, amelyeket az igazgatóság a kathoiikus tanulókra kirótt és Borovnyák Tádor igazgató legutóbb már o hittanórákról el­maradó kathoiikus tanulóknak az intézetből való kizárását is kilátásba helyezte. A kormány már a korábbi tár­gyalások folyamán is ígéretet tett a kathoükusok sérelmének orvos­'ására. az ígéret beváltása azon­ban a választási készülődések miatt mindezideig késett. Az ujonan megválasztott bu­­nyevác képviselőknek az első teendőjük az volt, hogy döntést provokáljanak ebben a nehéz kér ­désben. Raics Balázs és dr. Szu­­darevics Ferenc országgyűlési kép­viselők csütörtökön Beogradba utaztak, hogy a vallás- és közok­tatásügyi minisztertől sürgős in­tézkedést kérjenek a gimnáziumi hitoktató-válság kérdésében. Útjuk teljes eredménnyel járt. A képviselők pénteken délben érkeztek vissza Suboticéra végle­ges döntéssel, ameiyrő! Raics Ba­lázs képviselő a következőkben informálta munkatársunkat: A gimnáziumi hitoktató vál­ság kérdése megoldást nyert. A kormány Visics Lajost, az eddigi hitoktatót elhelyezte Suboticáról Be­ta cikvára és a suboticai gimnázium kathoiikus hitoktatójává Vojnics Tunics Antalt eddigi polgári iskolai hitoktatót nevezte ki. Ezzel a megoldással a legtelje­sebb mértékben meg vagyunk elégedve és igy természetesen megszűnt minden olyan konzekven­cia is, amelyet az egyház a gim­náziummal szemben levont. Ezzel a döntéssel tehát a kato­likus társadalom teljes elégtételt kapott a kormány részéről, mert Vojnics-Tunics Antal, az újonnan kinevezett hitoktató az egyház jelöltje volt és kinevezésével bu­­nyevúc pap jutott ismét a suboticai gimnázium katedrájára. Vojnics- Tunics Antal eddig a suboticai polgári iskolában volt hitoktató s oda helyette uj hitoktatót fog a suboticai apostoli adminisztrátor kinevezni. Visics Lajos már a legközelebbi napokban távozik Suboticáról. Borovnyák Tibor gim­náziumi igazgatót ezzel az intéz­kedéssel fölöttes hatósága némi­leg dezavuálta. A püspökségtől kapott informá­ciónk szerint is teljes megelégedést kelt egyházi körökben a kormány döntése és ezzel helyreáll a kívá­natos nyugalom a kathoiikus tár­sadalomban. akar hát egyebet? A fiú torkára gyűrűként neheze­dett valami feltörő keserűség. — Margit. Ne kérdezze, hogy mit akarok . . . Lássa, én most elme­gyek . . . hosszú időre . . . messze . . . egy erdélyi kis faluba, mesz­­sze . . . Elmegyek tanítónak . . . Most jóidőre nem fogom látni ma­gát .. . Elhagyom ezt a szép kis ut­cát .. . ezt az egyetlent ... — No ezt ugyan kár siratni. Ta­lál ilyen görbe utcát a falun eleget. — Soha . . . sehol . . . Hallgattak. És ez a csend még jobban nyomta a fiú szivét. Köd ereszkedett az utca kőkockáira. Sö­tétedett. A leány fázott. Összehúzta vállán a kendői. És sietve nyújtotta mégegyszer a kezét. — Hát Isten vele . . . A fiú szédült. Pirosra gyújtotta arcát valami elszántság. Most már nem bánta, akármi lesz. És kidobta a szót: — Szeretem. A leány először végignézte. Az­tán megsajnálta. A vallomás hirte­len jött. És felnevetett. — Margit . . . De a lány csak kacagott ... ka­cagott . . . — Margit ... Megfordult. És szó nélkül hagyta ott a fiút. Ezzel aztán be is fejező­dött minden . . . Égő szomorú szégyenkezést ér­zett a fiú. És csak nézte a kaput, a mely üresen, unottan ásított feléje, mirntha a lány utolsó üzenetét adta volna át . . . Kigyultak a lámpák... Halvány, sárga fénylepkék a köd­ben , . * Valahol lebocsátotíak egy rollót. A vaslécek csörömpölve zu­hantak alá . . . Moudennek vége ... — Hát jóéjszakát . . . És indult lefelé a meredek kis gör­be utcán. De még sokszor visszané­zett. II. Orgonavirágok friss szagát hozta be a tavaszi szék ami az erdélyi he­gyekről jött. átsóha.itott a fiú szivén és ment tovább, messze . . . mesz­­sze . . . A fiü ott állt a nyitott ablak előtt, kezében a nádiálcávak Éppen föld­rajzi óra volt. Egy gyerek hadarta a leckét. Maszatos ujját a térképhez nyomta. Pergett belőle a szó gyor­san, minden lélek nélkül. — Magyarország fővárosa Buda­pest . - . A tanitó erre már megfordult. Rá­nézett a pufókarcu parasztnebulóra és úgy érezte, mintha az ő kis tanít­ványa az újjával a szivét érintette volna. — Budapest. .. Budapest. . . A gyerek ujja ott reszketett a Du­na kanyarulatánál. A tanitó tekintete megzavarta. Elszaladt. Nem tudta folytatni tovább . . . — Budapest .. . Budapest . . . A tanitó ki akarta segíteni. De neki is torkán akadt a szó. Az em­lékek rohanták meg ... Az a budai ősz . . . egyszer . . . régen ... És Margit ... És az a kis görbe utca. És egyszerre nagyon nehéz lett a szive. — Tovább . . . De nem ment. Hiába. — Budapest. Hát beszéli róla. Mit félsz? Csak mondd tovább , ■ « Még egy memoár Zita királyné közzéteszi feljegyzéseit Egy bécsi estilap jelentése szerint Zita krályné legközelebb nyilvános­ságra hozZa föl jegyzéseit, amelye­kei az elhunyt Károly királynak Svájcból repülőgépen avló eutazásai napjától Madeira szigetén bekövet­kezett halálág vezetett. Nem érdektelen, hogy áruig Zita exkirálynó a bukott miniszterek és a háborút vesztett hadvezérek pél­dájára memoárokat ir és tesz köz­zé, az osztrák legitimisták még min­dig mennyire komolyan veszik Ottó trőnisényét. Wolff ezredes, az osztrák legiti­misták smert vezére, egy hirlapiró­­val folytatott beszélgetésben óvást emel az ellen, hogy a magyarok Ottó császárt mint magyar királyt kisajátítsák a maguk számára ős a Habsburgokat is teljesen a maguk számára foglalják le. A legitimista vezér az utódállamokat azzal »fe­nyegeti« meg. hogy nem marad más hátra, mint fegyveres erővel őket uralkodójuk elismerésére bírni. A gyerekek súgni kezdtek. És egy, mondatot még kinyögött: — Legszebb utcája az . . . az . < — Az? — Nem tudom, tanító ur . . . — fa­kadt sírva a gyerek és piszkos ujjai­val a szemét dörzsölte. A tanitó látta a könnyeit Csak az övét nem látia senki. Pedig a szomorúság, a keserű fájdalom már égette a szemét. De erőt vett magán. Aztán hirtelen egy ötlet gyújtotta ki. Csitt Egy szót se. Ide figyelj, András. És idefigyeljen az egész osztály. A könyvetekben egy hiba van. Nem az a legszebb utca. Nekem ezentúl senki se mondja úgy. Mert a legszebb utca, idefigyeljetek és mondjátok utánam ... a legszebb utca. csitt, az Ostrom-utca . . . Me­lyik hát a legszebb utca? És az egész iskola tele torokkal kezdte rá: — Legszebb utca az Ostrom-utca... Zengett ez a mondat. Muzsika volt. A legdrágább, a legédesebb muzsikaszó. Soha nem érzett, furcsa melegség öntötte e! a szivét. Most gondolatban ott járt a budai öreg kis házak között, a vaspántos kapuk előtt, a rácsos kerítések mellett, ahol egyszer olyan szomorú délutánja volt. És látta a lányt, ahogy össze­húzta vállán a kendőt és fogta a ke­zét, azt a drága kis kezet . . És hal­lotta a kacagást is, a gyilkos csilin­gelőst . . . De erre már lebukott a feje. Álla a mellére esett. A szeme leragadt, András megbökte a szomszédját és halkan odasugta: — Nézd, te ... a tanitó ur sir . i <

Next

/
Thumbnails
Contents