Bácsmegyei Napló, 1923. március (24. évfolyam, 77-89. szám)
1923-03-23 / 81. szám
4. oldal. A magyar jóvátétel kérdése a római nemzetkosi kongresszuson Teleszky János kijelentette, hogy Magyarország nem tudja a jóvátételt megfizetni A római nemzetközi kereskedelmi kongresszus szerdai ülésén az egyes országok kiküldöttei beszámoltak országaik pénzügyi helyzetéről. Olaszország képviseletében Pirelh terjesztett elő jelentést. Pastor osztrák delegátus tüzetesen előadta az osztrák gazdasági és pénzügyi összeomlás történetét és kijelentette, hogy folyamatban van a helyzet állandónak ígérkező javulása. Teleszky János magyar kiküldött részletes képet nyújtott a magyarországi pénzügyi és gazdasági helyzetről, majd számadatokkal világította meg a proletárdiktatúra és a román megszállás által okozott károkat és kifejtette, hogy külföldi kölcsönök nélkül lehetetlen a magyar korona stabilizációja. Teleszky azzal fejezte be előadását, hogy Ma. gyarország semmi esetre sincs abban a helyzetben, hogy jóvátételt fizcssen. rét. Movisadon leszállítják a lakbéreket A Iakáshivntal megkezdte működését Novisadró! jelentik: A választási törvényszünet óta csütörtökön megkezdte a lakáshivatal a működését. A hivatal előbb a kislakások lakbérügyének rendezésével foglalkozott. A kislakások havibérét 15 dinárról 00 dinárra. 25 dinárról 50 dinárra emelte. Egy négyszobás lakás havi bérét 500 dinárban állapította meg. egy két szoba, előszoba, konyhás-lakás havibérét pedig 100 dinárról 125 dinárra emelte. A lakbérek ezen — elég mérsékelt — emelésén kívül a hivatal egyes esetekben leszállította a lakbéreket, így egy 200 dináros lakás havibérét 80 dinárra szállította le. A hivatal elhatározta, hogy revízió alá veszi az összes lakások bé-Tilokzatos éjjeli látogatók Kanizsai tolvajok a suboticai törvényszék előtt A választási törvónyszünct után csütörtökön tartotta a suboticai törvény, szék büntetőtanácsa az első fötárgyalást. Zana János stara-kanizsai fűszer- és rövidáru kereskedő a múlt év őszén azt a kellemetlen felfedezést tette hogy üzletét titokzatos módon rendszeresen meglopják. Amikor este távozott az iiz. létből, az ajtókat gondosan bezárta, reggel Ugyanúgy zárva találta, sem feszítésnek, sem betörésnek nyoma sent volt és az áruból mégis hiányzott. Jelentést tett a rendőrségnek a titokzatos esetrői, a rendőrség külön őrséget rendelt egész éjszakára Zana üzlete elé, — de a lopások ennek dacára is folytatódtak. Ekkor elhatározta a kereskedő, hogy ő maga, 23 éves fiával Istvánnal együtt, éjjelre bezárkózik az üzletbe, hogy ilyen módon végre nyitjára jöjjön a rejtélyes lopásoknak. A kísérlet eredményre is vezetett. Hajnali négy órakor, — múlt év december !>-én. — amikor az állandó rend. ör-őrszem elvonult, jöttek a tolvajok: Takács Krisztina és Í6 éves fia, József. Áikulcscsal nyitották ki az udvar felőli boltajtót, amely egy raktárra nyílik, a raktárajtó pedig egy kocsmahelyiscgie, úgy hogy a hajnali látogatóknak három ajtót kellett áikulcscsal felnyitniok, inig az üzletbe jutottak. BÄCSMEGYEI NAPLÓ Bejutva a boltba. Takács Krisztina, a ki mindenre gondolt, csak arra nem, hogy ott lesben van az üzlet tulajdonosa és a fia, — még pedig a pult mögöt guggolva, — éppen a pult mögé tartott, a kezével tapogatódzva a sötétben. A mint igy haladt, egyszerre rémülten érezte, hogy a keze egy a földön guggoló ember fejét éri. — Jézusom, itt van valaki! — kiáltott ijedten. — Van bizony, felelte Zana János, aki íclugott és megragadta Takács Krisztinát, mig István fia az asszony fiát fogta le. Megkötözték a tettenért tolvajokat és .a fiatal Zana, — bezárva az apját a tolvajokkal együtt az üzletbe, — a rendőrségre ment. jelenteni az esetet. A rendőrség aztán letartóztatta az anyát és fiát, de eljárás indult Balta János bognár ellen is, akit a két Zana a tolvajok leleplezésénél ott látott a kocsma ajtajában és ebből azt következtették, hogy neki is része van a lopásban. Ebben az ügyben tartott iőtárgyalást a büntetőíanács, Pavlovics István törvényszéki elnök elnökletével, a tanács tagjai voltak Ilics Dragomir dr. és Gyorgyevics Jován törvényszéki bírák. A közvádat Marusics Koszta államügyész képviselte, a vádlottak védelmét Pctrovics János dr. ügyvéd látta cl. A vádlott padján Takács Krisztina ült, — fekete téli kabátban, fekete fejkendővel. — mellette 16 éves fia, Józsi darócruhában és harmadiknak Bc.tta János csizmásán. A két első vádlott két * I és fél hónap óta vizsgálat} fogságban van. Elsőnek Takács Krisztinát hallgatta ki a bíróság. Bűnösnek vallja magát, beismeri, hogy három ízben jártak a Zana Ü2tetében, kétszer éjjel és harmadszor hajnalban, amikor elfogták őket. Sót, cukrot és diót vittek el. Baltának ninck semmi része a lopásban, ő nem volt velük egyszer sem. Utána József fiát hallgatták ki, aki sirva vallotta be bűnét. Batía tagadja, hogy része volna a lopásban. Ezután a tanukat hallgatták ki. Zana János és fia Zana István elmondják, hogyan fogták el a .uivajokat. Kárukat 67.000 dinárra becsülik Több jelentéktelenebb tanú kihallgatása után Marusics Koszta ügyész mondotta el vádbeszédét s kérte mindhárom vádlott elítélését. Pctrovics János dr. védő beszéde után a biróság meghozta az Ítéletet, amélylyel mind a három vádlottat bűnösnek mondja ki lopás bűntettében és TakMS I Krisztinát 6 havi börtönre ítélte, 2 és I fél havi vizsgálati fogság beszámításával. Takács Józsefet. — tekintetbe véve fiatal korát és beismerését —- 3 havi fogházra, — 2'k havi vizsgálati fogság beszámításával és Batfa Jánost 6 havi börtönre. Az ügyész súlyosbításért jelentett be felebbezést, a védő enyhítésért. A biróság a vádlottakat azonnal szabadlábra helyezte. Egy foldbirtokos lelett Budapesten egy igazoltató egyetemi hallgatót Az éjszakai utonáliás véres következményei Budapestről jelentik: Az utóbbi hetek izgalmas eseményei, amelyek az egyetem körüli verekedésekkel ' és az éjszakai igazoltatásokkal zájrultak, csütörtök éjszaka újabb tra: gikus, véres eseményhez jutóitok el. \ I A késő éjszakai órákban, körül-1 I belül íélhárom óra tájban, Rónay í László földbirtokos egy Schiffbeck | István nevű fiatalemberrel a Pannó-j nia étterméből a Főherceg Sándort uccán át Baross uccai lakása éléi tartott. Körülöttük mindenütt zajosj igazoltatást jelenetek folytak le, del sem Rónay, sem Schiffbeck nem j avatkozott bele ezekbe az igazolta;-1 tásokba. Azonban négy-öt főből álló,; csoport, csupa fiatalember, botokkal s és ólmos bunkókkal felfegyverkezve i egyenesen feléjük tartott, mircj Schiffbeck átadta Rónaynak revolverét, azzal a figyelmeztetéssel, hogy nincsen megtöltve. Az igazoltató fiatalemberek kan-', gos kiáltozásokkal rohantak Rónay I és Schiffbeck felé: — Igazoljátok magatokat! Egy’ lépést sem tesztek addig, amíg le, nem igazolnak benneteket. f Rónay, aki régi katolikus székely \ családból származik, azt felelte erre; az igazoltatóknak, hogy rossz he-1 lyen járnak, mert ő nem zsidó Az orditozás azonban nem szűnt ’ meg, az egyik igazoltató, akinek a kezében ólmosbot volt, Rónay elé ugro+t, a vállas, erős embernek meg- ■ rángatta a fülét és rákiabált: — Azt mindenki mondhatja, hogy! nem zsidó. Igazold magad. Rónay László tovább próbálta! szépszerével lecsendesiteni az éj-; szakai igazoltatókat, azonban mikor! ezek mind fnyegetőbb magatartást! tanúsítottak, előrántotta revolverét, ^ megtöltötte és ezt mondotta: — Takarodjatok innen, mondom,\ hogy rossz helyen jártok, ha pedig i valaki hozzám nyúl, azt keresztül-í lövöm. I Az igazoltad fiatalember egy pil- f lanatra hátraiisrott és olyan mozdulatot tett. mintha revolver vagy kés után nyúlna. Ebben a pillanatban í Rónay, mint a rendőrségen előadta, - 'hogy. a veszedelmes társaságot el-’ ijessze, a revolvert a föld felé tartva elsütötte. Ebben a pillanatban az előbb még i hangos ifjú jajveszékelve kiabálta: | — Jaj belém lőtt! Rendőrt! Rendőrt! A megsebesült fiatalembert hajnali három órakor a Rőkus-kórházba szállították, ahol megállapították, hogy a fiatalember súlyos haslövést kapott. Amint az írásokból kiderült, a s«-| lyosan sérült fiatalembert Schilling Antalnak hívják, 23 esztendős és a közgazdasági egyetem hallgatója. A mikor a rendőrök a helyszínen megjelentek, azok a fiatalemberek is jelentkeztek, akik vele együtt az igazoltatásokat végezték. Ezt a három fiatalembert Kürti Sándornak, Kürti Józsefnek és Kertész Sándornak j hívják, szintén a közgazdasági egye-1 tern hallgatói. | Valamennyinket azonnal előállították a főkapitányságon, ahol Rónay és Schiffbeck előadták kihallga-; tásuk során, hogy a fiatalemberek zsidóigazoltatási célzattal támadtak rájuk és Rónay önvédelemből kényszerült a fegyver használatára. A másik három tanú. Kürti József, Kürti Sándor és Kertész Sándor nem tagadták, hogy Schilling valóban igazoltatni akarta a két fiatalembert, \ de azzal mentegetőznek, hogy sulyo- | sn sérült társukkal együtt egyik kávéházban záróráig mulattak és ez ! idő alatt Schilling annyit ivott, hogy j teljesen részeg volt. amikor az utcá- |j ra kimentek és részeg állapoiban) rendezte az igazoltatás! jeleneteket. Ezt a három egyetemi hallgatót Schiffbeckke! együtt a hajnali érákban elengedték a főkapitányságról, Rónay Lászlót azonban, bár igazoltnak látszik, hogs* fegyverét önvédelemből használta, a főkapitányságon tartották egyelőre őrizetben a tégy-1 verhasznáiat és a súlyos sérülés okozása miatt. A főkapitányságon a kihallgatások a késő déli órákra befejeződtek és egyelőre azzal az eredménnyel zárultak, hogy Rónay Lászlót, miuf>& revolvert használt és életveszélye-, sen megsebesített egy fiatalembert, | előzetes letartóztatásba helyezték. I 1923* március 23. CIRKUSZ Fogadjunkt hogy . . . Vagg; mivel szórakozunk a kávéházban Hiába, a háború utáni ember is csak olyan javíthatatlan, mint a háború előtti: most is megvannak a régi furcsa, lehetetlen és rossz szokásai, mindeniéle oktalan passziói, olcsó meg költséges, szenvedélyei. Itt van például az úgynevezett fogadási láz. Nagyon gyakran és szívesen fogadunk például a barátainkkal abban, hogy ez meg ez az urlasz* szony előbb utóbb, esetleg záros határidőn belül, de okvetlenül, egész bizonyosan fogad bennünket, olyankor, mikor közös barátunk, a férje ura üzleti ügyekben távol van, azonkívül amikor csak lehet, fáradhatatlan kitartással, hogy úgy mondjam előszeretettel fogadunk elhanyagolt, csinos úrasszonyokat saját küiönbe-járatu garszonlakásunkon. Fogadunk arra, hogy a dinár esni fog és fogadunk arra, hogy a dinár emelkedni fog. Sok fogadás ma már, a ma: nagy drágaság mellett luxusszámba megy és néha a lehetetlenséggel határos. Ki tud ma már például cselédet fogadni. hogy a nevelőnőről, az uraság! inasról ne is szóljunk Egyszerű, de rendszerint nagyobb fantáziával biró ernber. polgár és kávéházi társaink viszont még bonyolultabb dolgokban kötnek fogadásokat. Az élelmi szerek és aa itainemüek árának folytonos emelkedése nagyon is érthetővé teszik, hogy újabban az emberek ílyenféle fogadásom kát provokálnak: — Fogadjunk, hogy megesztR egy egész sonkát! — Fogadjunk, hogy bekebelezek három tál töltött káposztát! — Fogadjunk, hogy elfogyasztok öt bogrács halászlét! — Fogadjunk, hogy lenyelek húsz korsó sört! * Mindig akad kétkedő lélek, aki nem hiszi el a kérkedő állítást és mindig akad bölcs fogadó, aki megnyeri a fogadást Persze gyakran megtörténik, hogy nemcsak a vesztes fizet, hanem a nyertes is ráfizet. Tegnap délután a városi kávéház törzsvendégeinek az a része, amely a billiard és a kártyaüzem szomszédságában fogyasztja a feketekávét és a füstös levegőt, szem és fültanuja volt egy ilyen gusztusos fogadásnak. — Fogadjunk, hogy megeszek huszonöt darab cukrászsüteményt! mondta egy ottani illetőségű valaki egy szintén ottani illetőségű valakinek. A második számú valaki nem volt akárki, hogy rögtön, elhigyje bárkinek ezt a merész állítást. — Fogadjunk, hogy nem! mondta és odahívta a süteményes gyereket. Az ütközet megkezdődött. Az alkalmi zsűri letelepedett az asztalhoz és a nagymondásu férfiú, aki valószínűen csak igen gyengén ebédelhetett az nap, habzsolva küldte le rendeltetési helyükre a mosolygó kecses süteményeket. Először a dobostortákon kezdte. Átlag három és féi perc alatt öt piruló dobostorta áldozta fel ifjú életét a kegyetlen Molochnak. Aztán a három csokoiádébőrü fess Suhajda, három édes kis Stthajdácska végezte be szépen indult karrierjét a Kávéházi Rém csattogó fogai közt. Most némi szünet, két pohár víz és négy mokkatorta következett, — Első félidő! vezényelte a versenybíró. A hős nyelt egy nagyot és szódabikarbónát kért, majd pedig kijelentette, hogy melege van. Két ur a nézőközönségből szalvétákat hozott és úgy lengette azokat a hős orra előtt, mintahogyan a boxversenyeken szokás. A szigorú versenybíró újra indított. A hős felkapott egy indiánért és a saját torkára forrasztotta, még pedig o!y sikerültén, hogy a szegény kivégzett indianer menten kiadta a leiké:: ártatlan szép habja, dacára, hogy nim tejszínből volt, hanem csak tojásfehérjéből, végignyult a Kávéházi Rém jobb
