Bácsmegyei Napló, 1923. március (24. évfolyam, 77-89. szám)

1923-03-23 / 81. szám

4. oldal. A magyar jóvátétel kérdése a római nemzetkosi kongresszuson Teleszky János kijelentette, hogy Ma­gyarország nem tudja a jóvátételt meg­fizetni A római nemzetközi kereskedelmi kongresszus szerdai ülésén az egyes országok kiküldöttei beszámoltak or­szágaik pénzügyi helyzetéről. Olasz­ország képviseletében Pirelh terjesz­tett elő jelentést. Pastor osztrák de­legátus tüzetesen előadta az osztrák gazdasági és pénzügyi összeomlás történetét és kijelentette, hogy folya­matban van a helyzet állandónak ígérkező javulása. Teleszky János magyar kiküldött részletes képet nyújtott a magyaror­szági pénzügyi és gazdasági hely­zetről, majd számadatokkal világí­totta meg a proletárdiktatúra és a román megszállás által okozott ká­rokat és kifejtette, hogy külföldi köl­csönök nélkül lehetetlen a magyar korona stabilizációja. Teleszky az­zal fejezte be előadását, hogy Ma. gyarország semmi esetre sincs ab­ban a helyzetben, hogy jóvátételt fi­­zcssen. rét. Movisadon leszállítják a lakbéreket A Iakáshivntal megkezdte működését Novisadró! jelentik: A választási törvényszünet óta csütörtökön meg­kezdte a lakáshivatal a működését. A hivatal előbb a kislakások lakbér­ügyének rendezésével foglalkozott. A kislakások havibérét 15 dinárról 00 dinárra. 25 dinárról 50 dinárra emelte. Egy négyszobás lakás havi bérét 500 dinárban állapította meg. egy két szoba, előszoba, konyhás-lakás havibérét pedig 100 dinárról 125 di­nárra emelte. A lakbérek ezen — elég mérsékelt — emelésén kívül a hivatal egyes esetekben leszállította a lakbéreket, így egy 200 dináros lakás havibérét 80 dinárra szállította le. A hivatal elhatározta, hogy reví­zió alá veszi az összes lakások bé-Tilokzatos éjjeli látogatók Kanizsai tolvajok a suboticai tör­vényszék előtt A választási törvónyszünct után csü­törtökön tartotta a suboticai törvény, szék büntetőtanácsa az első fötárgyalást. Zana János stara-kanizsai fűszer- és rövidáru kereskedő a múlt év őszén azt a kellemetlen felfedezést tette hogy üzletét titokzatos módon rendszeresen meglopják. Amikor este távozott az iiz. létből, az ajtókat gondosan bezárta, reg­gel Ugyanúgy zárva találta, sem feszí­tésnek, sem betörésnek nyoma sent volt és az áruból mégis hiányzott. Jelentést tett a rendőrségnek a titokzatos eset­­rői, a rendőrség külön őrséget rendelt egész éjszakára Zana üzlete elé, — de a lopások ennek dacára is folytatódtak. Ekkor elhatározta a kereskedő, hogy ő maga, 23 éves fiával Istvánnal együtt, éjjelre bezárkózik az üzletbe, hogy ilyen módon végre nyitjára jöjjön a rejtélyes lopásoknak. A kísérlet eredményre is vezetett. Hajnali négy órakor, — múlt év de­cember !>-én. — amikor az állandó rend. ör-őrszem elvonult, jöttek a tolvajok: Takács Krisztina és Í6 éves fia, József. Áikulcscsal nyitották ki az udvar felőli boltajtót, amely egy raktárra nyílik, a raktárajtó pedig egy kocsmahelyiscgie, úgy hogy a hajnali látogatóknak három ajtót kellett áikulcscsal felnyitniok, inig az üzletbe jutottak. BÄCSMEGYEI NAPLÓ Bejutva a boltba. Takács Krisztina, a ki mindenre gondolt, csak arra nem, hogy ott lesben van az üzlet tulajdonosa és a fia, — még pedig a pult mögöt guggolva, — éppen a pult mögé tartott, a kezével tapogatódzva a sötétben. A mint igy haladt, egyszerre rémülten érezte, hogy a keze egy a földön gug­goló ember fejét éri. — Jézusom, itt van valaki! — kiál­tott ijedten. — Van bizony, felelte Zana János, aki íclugott és megragadta Takács Kriszti­nát, mig István fia az asszony fiát fogta le. Megkötözték a tettenért tolvajokat és .a fiatal Zana, — bezárva az apját a tolvajokkal együtt az üzletbe, — a rend­őrségre ment. jelenteni az esetet. A rendőrség aztán letartóztatta az anyát és fiát, de eljárás indult Balta János bognár ellen is, akit a két Zana a tol­vajok leleplezésénél ott látott a kocs­ma ajtajában és ebből azt következtet­ték, hogy neki is része van a lopásban. Ebben az ügyben tartott iőtárgyalást a büntetőíanács, Pavlovics István tör­vényszéki elnök elnökletével, a tanács tagjai voltak Ilics Dragomir dr. és Gyorgyevics Jován törvényszéki bírák. A közvádat Marusics Koszta állam­­ügyész képviselte, a vádlottak védelmét Pctrovics János dr. ügyvéd látta cl. A vádlott padján Takács Krisztina ült, — fekete téli kabátban, fekete fej­­kendővel. — mellette 16 éves fia, Józsi darócruhában és harmadiknak Bc.tta Já­nos csizmásán. A két első vádlott két * I és fél hónap óta vizsgálat} fogságban van. Elsőnek Takács Krisztinát hallgatta ki a bíróság. Bűnösnek vallja magát, beismeri, hogy három ízben jártak a Zana Ü2tetében, kétszer éjjel és harmadszor hajnalban, amikor elfogták őket. Sót, cukrot és diót vittek el. Baltának ninck semmi része a lopásban, ő nem volt velük egyszer sem. Utána József fiát hallgatták ki, aki sirva vallotta be bűnét. Batía tagadja, hogy része volna a lo­pásban. Ezután a tanukat hallgatták ki. Zana János és fia Zana István el­mondják, hogyan fogták el a .uivajo­­kat. Kárukat 67.000 dinárra becsülik Több jelentéktelenebb tanú kihallga­tása után Marusics Koszta ügyész mon­dotta el vádbeszédét s kérte mindhárom vádlott elítélését. Pctrovics János dr. védő beszéde után a biróság meghozta az Ítéletet, amély­­lyel mind a három vádlottat bűnösnek mondja ki lopás bűntettében és TakMS I Krisztinát 6 havi börtönre ítélte, 2 és I fél havi vizsgálati fogság beszámításá­val. Takács Józsefet. — tekintetbe véve fiatal korát és beismerését —- 3 havi fogházra, — 2'k havi vizsgálati fogság beszámításával és Batfa Jánost 6 havi börtönre. Az ügyész súlyosbításért jelentett be felebbezést, a védő enyhítésért. A biróság a vádlottakat azonnal sza­badlábra helyezte. Egy foldbirtokos lelett Budapesten egy igazoltató egyetemi hallgatót Az éjszakai utonáliás véres következményei Budapestről jelentik: Az utóbbi hetek izgalmas eseményei, amelyek az egyetem körüli verekedésekkel ' és az éjszakai igazoltatásokkal zá­­jrultak, csütörtök éjszaka újabb tra­­: gikus, véres eseményhez jutóitok el. \ I A késő éjszakai órákban, körül-1 I belül íélhárom óra tájban, Rónay í László földbirtokos egy Schiffbeck | István nevű fiatalemberrel a Pannó-j nia étterméből a Főherceg Sándort uccán át Baross uccai lakása éléi tartott. Körülöttük mindenütt zajosj igazoltatást jelenetek folytak le, del sem Rónay, sem Schiffbeck nem j avatkozott bele ezekbe az igazolta;-1 tásokba. Azonban négy-öt főből álló,; csoport, csupa fiatalember, botokkal s és ólmos bunkókkal felfegyverkezve i egyenesen feléjük tartott, mircj Schiffbeck átadta Rónaynak revol­verét, azzal a figyelmeztetéssel, hogy nincsen megtöltve. Az igazoltató fiatalemberek kan-', gos kiáltozásokkal rohantak Rónay I és Schiffbeck felé: — Igazoljátok magatokat! Egy’ lépést sem tesztek addig, amíg le, nem igazolnak benneteket. f Rónay, aki régi katolikus székely \ családból származik, azt felelte erre; az igazoltatóknak, hogy rossz he-1 lyen járnak, mert ő nem zsidó Az orditozás azonban nem szűnt ’ meg, az egyik igazoltató, akinek a kezében ólmosbot volt, Rónay elé ugro+t, a vállas, erős embernek meg- ■ rángatta a fülét és rákiabált: — Azt mindenki mondhatja, hogy! nem zsidó. Igazold magad. Rónay László tovább próbálta! szépszerével lecsendesiteni az éj-; szakai igazoltatókat, azonban mikor! ezek mind fnyegetőbb magatartást! tanúsítottak, előrántotta revolverét, ^ megtöltötte és ezt mondotta: — Takarodjatok innen, mondom,\ hogy rossz helyen jártok, ha pedig i valaki hozzám nyúl, azt keresztül-í lövöm. I Az igazoltad fiatalember egy pil- f lanatra hátraiisrott és olyan mozdu­latot tett. mintha revolver vagy kés után nyúlna. Ebben a pillanatban í Rónay, mint a rendőrségen előadta, - 'hogy. a veszedelmes társaságot el-’ ijessze, a revolvert a föld felé tart­va elsütötte. Ebben a pillanatban az előbb még i hangos ifjú jajveszékelve kiabálta: | — Jaj belém lőtt! Rendőrt! Rend­őrt! A megsebesült fiatalembert haj­nali három órakor a Rőkus-kórház­­ba szállították, ahol megállapították, hogy a fiatalember súlyos haslövést kapott. Amint az írásokból kiderült, a s«-| lyosan sérült fiatalembert Schilling Antalnak hívják, 23 esztendős és a közgazdasági egyetem hallgatója. A mikor a rendőrök a helyszínen meg­jelentek, azok a fiatalemberek is je­lentkeztek, akik vele együtt az iga­zoltatásokat végezték. Ezt a három fiatalembert Kürti Sándornak, Kürti Józsefnek és Kertész Sándornak j hívják, szintén a közgazdasági egye-1 tern hallgatói. | Valamennyinket azonnal előállí­tották a főkapitányságon, ahol Ró­nay és Schiffbeck előadták kihallga-; tásuk során, hogy a fiatalemberek zsidóigazoltatási célzattal támadtak rájuk és Rónay önvédelemből kény­szerült a fegyver használatára. A másik három tanú. Kürti József, Kürti Sándor és Kertész Sándor nem tagadták, hogy Schilling valóban igazoltatni akarta a két fiatalembert, \ de azzal mentegetőznek, hogy sulyo- | sn sérült társukkal együtt egyik ká­véházban záróráig mulattak és ez ! idő alatt Schilling annyit ivott, hogy j teljesen részeg volt. amikor az utcá- |j ra kimentek és részeg állapoiban) rendezte az igazoltatás! jeleneteket. Ezt a három egyetemi hallgatót Schiffbeckke! együtt a hajnali érák­ban elengedték a főkapitányságról, Rónay Lászlót azonban, bár igazolt­nak látszik, hogs* fegyverét önvéde­lemből használta, a főkapitányságon tartották egyelőre őrizetben a tégy-1 verhasznáiat és a súlyos sérülés okozása miatt. A főkapitányságon a kihallgatások a késő déli órákra befejeződtek és egyelőre azzal az eredménnyel zá­rultak, hogy Rónay Lászlót, miuf>& revolvert használt és életveszélye-, sen megsebesített egy fiatalembert, | előzetes letartóztatásba helyezték. I 1923* március 23. CIRKUSZ Fogadjunkt hogy . . . Vagg; mivel szórakozunk a kávéházban Hiába, a háború utáni ember is csak olyan javíthatatlan, mint a háború előtti: most is megvannak a régi furcsa, lehe­tetlen és rossz szokásai, mindeniéle ok­talan passziói, olcsó meg költséges, szenvedélyei. Itt van például az úgyne­vezett fogadási láz. Nagyon gyakran és szívesen fogadunk például a barátaink­kal abban, hogy ez meg ez az urlasz* szony előbb utóbb, esetleg záros határ­időn belül, de okvetlenül, egész bizonyo­san fogad bennünket, olyankor, mikor közös barátunk, a férje ura üzleti ügyekben távol van, azonkívül amikor csak lehet, fáradhatatlan kitartással, hogy úgy mondjam előszeretettel foga­dunk elhanyagolt, csinos úrasszonyokat saját küiönbe-járatu garszonlakásunkon. Fogadunk arra, hogy a dinár esni fog és fogadunk arra, hogy a dinár emel­kedni fog. Sok fogadás ma már, a ma: nagy drágaság mellett luxusszámba megy és néha a lehetetlenséggel hatá­ros. Ki tud ma már például cselédet fo­gadni. hogy a nevelőnőről, az uraság! inasról ne is szóljunk Egyszerű, de rendszerint nagyobb fantáziával biró ernber. polgár és kávéházi társaink vi­szont még bonyolultabb dolgokban köt­nek fogadásokat. Az élelmi szerek és aa itainemüek árának folytonos emelkedé­se nagyon is érthetővé teszik, hogy újabban az emberek ílyenféle fogadásom kát provokálnak: — Fogadjunk, hogy megesztR egy egész sonkát! — Fogadjunk, hogy bekebelezek há­rom tál töltött káposztát! — Fogadjunk, hogy elfogyasztok öt bogrács halászlét! — Fogadjunk, hogy lenyelek húsz korsó sört! * Mindig akad kétkedő lélek, aki nem hiszi el a kérkedő állítást és mindig akad bölcs fogadó, aki megnyeri a fogadást Persze gyakran megtörténik, hogy nem­csak a vesztes fizet, hanem a nyertes is ráfizet. Tegnap délután a városi kávéház törzsvendégeinek az a része, amely a billiard és a kártyaüzem szomszédságá­ban fogyasztja a feketekávét és a füs­tös levegőt, szem és fültanuja volt egy ilyen gusztusos fogadásnak. — Fogadjunk, hogy megeszek hu­szonöt darab cukrászsüteményt! mond­ta egy ottani illetőségű valaki egy szin­tén ottani illetőségű valakinek. A második számú valaki nem volt akárki, hogy rögtön, elhigyje bárkinek ezt a merész állítást. — Fogadjunk, hogy nem! mondta és odahívta a süteményes gyereket. Az ütközet megkezdődött. Az alkalmi zsűri letelepedett az asztalhoz és a nagymondásu férfiú, aki valószínűen csak igen gyengén ebédelhetett az nap, habzsolva küldte le rendeltetési helyük­re a mosolygó kecses süteményeket. Először a dobostortákon kezdte. Átlag három és féi perc alatt öt piruló dobos­torta áldozta fel ifjú életét a kegyetlen Molochnak. Aztán a három csokoiádé­­bőrü fess Suhajda, három édes kis Stt­­hajdácska végezte be szépen indult kar­rierjét a Kávéházi Rém csattogó fogai közt. Most némi szünet, két pohár víz és négy mokkatorta következett, — Első félidő! vezényelte a verseny­bíró. A hős nyelt egy nagyot és szódabi­karbónát kért, majd pedig kijelentette, hogy melege van. Két ur a nézőközön­ségből szalvétákat hozott és úgy len­gette azokat a hős orra előtt, mintaho­gyan a boxversenyeken szokás. A szigorú versenybíró újra indított. A hős felkapott egy indiánért és a sa­ját torkára forrasztotta, még pedig o!y sikerültén, hogy a szegény kivégzett indianer menten kiadta a leiké:: ártat­lan szép habja, dacára, hogy nim tej­színből volt, hanem csak tojásfehérjé­ből, végignyult a Kávéházi Rém jobb

Next

/
Thumbnails
Contents