Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)
1923-02-11 / 41. szám
1923 február 11. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal Egy érdekes rikk*ncs Az orosz pokol titkai’^ , ■ . ö, aki az Egy orosz ujsági' egyszerű emigrációban mini yerét, irta rikkancs keresi IA fokban uj meg ezekben a satt. A sorok mestersége dicsére' nagy műkéiül kiérzik egy^a publicista j , reltségíi s tehetsiyjá is,' akit keserű rezigná^gen nyelvén ■ sorsa előtte ifmékek koiporírott szellemirhoztaiott. Mint tá ásóra kJ(ri dokumentumot, erdekes$rr( tartjuk leközlésre érdek^szerk.) . ^...s-g vitt rá arra, hogy itt Teán hivatásos újságárus le■gl r a múlt évben. Az első napok ián bizony kevés pénzt hozott ez, de annál több kelleínetlensé get. Mikor elkezdtem az árusítást, nagyon sok újságárus volt már a város központjában, úgy hogy arra kényszeritettek f leségemmel együtt a Teréz templom mellett állítsam fel a deszkáimat. Eleinte gyengén ment az üzletem, vasárnap és hetivásár napokon azonban nsgy keletje volt a ponyvairodalomnak, különösen a Nick Cartereknék és egyéb lehetetlen kalandoknak, szárazon, vizen és levegőben. Az emberek Ízlésének ezt az elfajulását, ami különösen az ifjúságot mételyezi, bizony nehezen tudom elviselni. De szükség törvényt bont és a nélkülözés még arra is rávitt, hogy kézi kirakatomnak épen a legfeltűnőbb helyére raktam ki a ponya könyve két. így árulgattam, vergődtem kerestem és lassanként helyre jöttem. Amikor már kissé tájékozódtam a helyi viszonyokban, hogy jövedelmem szaporítsam, este is árultam a kávéházakban és vendéglőkben. Feleségem is segített, úgyhogy én ezid alatt pár órát pihenhettem. Rövid idó alatt teljesen megismertem az éjszakai életet. Különös, talán kissé furcsa, eredetiem snbnttcaiaz ój<? ak». megszerettem a mestefsé-Molnár Ferenc székfoglalója a Kisfaludy társaságban Molnár Ferenc alábbi novelláját a Kisfaludy- Társaságban tartott székfoglalója alkalmával olvasta fel. Kilencéves kislány levele A megszólítás: Édes drága egyetlen Licikém guzma angyali szervusz, hogyvagy kedves édes cukor angyali középosztály gyermeke! (Ez volt egy oldal. Most jön maga a levél.) Én megígértem neked, hogy miután azoknál az undokéknál megismerkedtünk tegnap és örök bánságot esküdtünk, kérlekj legszentitk unkát megírom azonnal, ,iég ez éjjel itt virrasztunk én és Józsi, illetve udvariasan Bözsi és én és szent esküfogadalom uerrt fekszünk le addig, amig szent titok levelünket be nem fejezzük, te édes cukor Lici örök barátság. — Hogy vagy? Örök barát, cukor, édes, kék nefelejts, mink az én nővéremmel. Bözsivel ikrek vagyunk, én is kilenc, ,ő is kilenc. Bátyám, Sándor, tizenkilenc, német kisasszonyunk, frejir> -'-'én tizenkilenc, de ők nem mert bátyám, Sándor, zülctctt. kisgsszo“tedig júniusban.. sak az nev'ezte*ágirókl ^ és «"^vészekkel baátkoztam össze- Ók 1,etíekP aztáp állandó v?voim 1S- I'yenformán ■>neciali>á tarn az éjszakai árusítást és mip ríapp3* Cmrths Malerekkel, Crockerekit' megrakodva vonultam végig í-',z utcákon, éjjel gondosan ös§zev(Jlogatott könyvkollekcióval "a ku^öldi, az összes nagyokkal Pusf”nna!- Gogol-al, Túr genyevvel, aalan Zolával, Ibsennel, Nitschevel, Knut%1 % a többi klasszikusokká* ~es modernekkel zsúfolásig megrakott kis könyvesládámmal vonultam be a káVéhózba. Nemsokára annyira szaporodtak éjszakai jobb vevőim, hogy a nap pali árusítással teljesen felhagytunk. Állandó klienseim vannak folyóiratokra és könyvekre. Önbizalmam radikálisan megváltó zott és gémét. Valósággal élveztem, mikor egyegy jobb kiadványt tartottam a ke zeim között, az Ízléses kötésben sokat gyönyörködtem és nemcsak az eladás, hanem a tartalom is érdekel. Mert én szeretem a könyveket. > Talán különösnek fog feltűnni, de igy van:Tolsztoj, Dosztojevszky, Göthe, a békebeli irodalom ha talmas emberei, nincsennek rám semmiféle hatással. Imponálnak, de régi befolyásukat, azt a yarázsszerü hatást, amivel a nagy irók lekötik az olvasó elméjét elvesztették előttem. Közömbösek előttem. No de nem irodalomról akarok Itten beszélni Térjünk vissza a vevőkre. Sokféle Ízlésű, gondolkozásu vásárlóközönség van. A Nickkarter fajtát mór előzőleg emlimitem. Az első napon, amikór a Teréztemplom előtt megállottám a könyvekkel a nyakamban, Utál tam a mesterségemet. Kénysze rüségből foiyta’tam és később megszerettem. Vevőközönségem legkedveltebb és legbarátsagosebb fi tá>a : a - uisá’irók hetik, aki pont egyszerre szülét, egészen pont, mint én és Bözsi, illetve Bözsi és én Örök barát, selyem cukor, vadrózsa. angyal, kérlek, mink azért viseltünk tegnap fekete szallagot, .ráért mink örök mély gyászban va" gyünk frejlein és báty miatt. Te csudálkoztál, hogy gyászílor szallagot a ruha ujja alatt könyökünkön láttad. Ez titok és titkos gyász, melyet anyánk előtt titkolunk, mert anyánk a legjobb anya, ami e forradalmak korában egyáltalán előfordul, de ő, kérlek, hirtelen anya és keze hamar kicsusz és gyors ütlege van, kérdezés nélkül, mit nem szeretünk sem én és Bözsi, illetve Bözsi és én sem nem. Kérlek, az ^ész úgy gyott, hogy bátyám Sándor oltárhoz akarta vezetni kisasszonyt, frí>jleint. Bátyám, Sándor, bárcsak tizenkilenc, de már égésim felnőtt és oly komoly férfi, hogy ő már pofont is kapott a filharmonikusoknál, nem zene miatt képzeld kérzeld kérlek ő egy hölgyt megsértett pedig csak a szemével és erre hölgy tiszteit férje ki jobbmódú középosztály öt meglökte, hegy kimenjen atyám jellemét férjét visszalök férjének kéz? Sándor egy meg is rend« tereidben di örökölte e nem tűrte atyámat t kapta Sán hémek. Éjjelenként velük vagyok .pajtóskodó, szeretetreméltó társaságukban és az ő számukra kdön, válogatott könyveket tartok raktáron. Nékik szívesen adok el jó és szép könyveket mert értik és megbecsülik. Az idegen nyelvű Írók megválasztásában sokszor láttak e! jó tanáccsal, Üzletköröm egyre terjeszkedik. Rossz katonából nem lehet tábort nők, rossz újságárusból nem lehe kiadó. Én erősen remélem, hogy ha a tízesztendős háború*, fórra* daimakat és ellenforradalmakat ét* éltem baj nélkül, talán eljutok odáig, hogy — magam is kiadó leszek. Talán elérkezem a kiadósághoz és visszaérkezhetek a publicistikához is . . . Majd meglátjuk idővel . . . Ellena Vasziiji. MÉHÉSZÉT Azok a levelek, amelyeket a Bácsrhegyei Napló szerkesztőségének, mindén nap tömegesen Hoz a posta, nagyon világosan mutálnák rá arra. hogy mi foglalkoztatja, mi érdekli, mi elégítené ki a vajdasági magyarság figyelmét. Alig van nap, hogy nem kapnánk olyan leveleket,. amelyek a méhészet iránt érdeklődnek. Szakmunkák címeit kérik, elméleti Útmutatásokat és gyakorlati taná■csokat kérnek benne a levélírók. Ezekre ■a levelekre eddig magánlevélben válaszoltunk. de ahogy az egyre tömegesebben érkező érdeklődésből látjuk ez az ismeret megérdemli, hogy vele a nyilvánosság előtt foglalkozzunk. A gazdálkodásnak ez a legszebb, legérdekesebb, jeggvöny őrködtél öbb. legköltségmentesebb és legjövedelmezőbb ága. Mindez az ok külön is elég lenne arra, hogy kötelességünknek érezzük a vele való foglalkozást. Kötelességünknek, mert azt fisszük. rendkívüli szolgálatot teszünk vele, a kisembereknek akiknek falun vagy külvárosi életébe segítjük bevinni — a szórakozást és a pénzt. A »Méhészet« rovatunkat Lencz Géza, a külföldön is neves méliész és szakiró vezeti. aki olvasóink által hozzá intézendő szakkérdésekre is szívesen ad e rovatban felvilágosítást. A méz elsőrendű tápszer ' Mielőtt a mézet mint tápszert érdeme szerint méltatnám, fel kívánok sorolni — úgy nagyjából az ókor és -régeímult évszázadok análisából egyet-mást, hogy lássuk, hogy vélekedtek őseink a mézről. Mindenesetre, tekintetbe veendő, hogy a 'répacukor és a nádcukorgyártás feltalálásáig a méz volt az egyedüli édesítő anyag. A görög mithosz szerint az Olympusz isteneinek a legkedvesebb tápszere a méz volt s Zeüs fiát a hymettusi méhek mézén nevelték föl. Tsrianm >.«art“giaw it- -• rból és Sándor kolte, és hölgy e es ezért hölgy kicsúszó it gyorsan és felnőtt j!’"em ő már elte a párbejt a vivóc atyám kitől jellemét rt őt -i-c-j re utas.'tóttá és k- Sándor sem _ tűrte igy I'- .. vita és igy ■ nüis'k pofont atyám- * tói. illetve atyámtól a másik pofont Sándor. Ö, kérlek, oltárhoz akarta vezetni frejlent, de rögtön mindjárt midőn beleszeretett *'*—* júliusban, de nem volt pénze. Frejlein a bűnös, mert tudta, hogy bátyám szegény és mégis meg hagyta magát csókolni bátyámtól, Sándortól, erre mind a ketten sirtak. mink a fürdőszobáiról néztük és frejlein azt mondta: nem lehetnek egymáséi, mert egyiknél s,incs megélhetés, bátyám, Sándor reszketve mondta: »werde arbeiten wie ein Vieh-, erre frejlein kacagva mondta: »arbeit kama nicht lébn ■, bátyám reszketve mondta: »für dich, für dich«, frejlein kacagva mondta: »libedich«, bátyám mondta nem jut eszembe németül, de reszketve mondta: »gyere az oltárhoz, de mindjárt«, frejlein kacagva mondta »exisztenc«, bátyám mondta németül »nem szeretsz«, frejlein mondta: »de«, bátyám mondta: »nem«, frejlein megint mondta: »de«, bátyám megint mondta: »nem«, akkor csöngettek és ők szétugrottak, bátyám reszketve menekült az ebédlő felé, frejlein kacagva menekült a fürdőszobába és épnen mink ott hallgaióáztunk a fürdőszobában és mivel gyorsan rohant be a frejlein, mink ketten ikrek léptünk és besüllyedtünk a fürdőkádba pedig az is tele volt, de milyen pech nemcsak vízzel, liánéin abban mostak kérlek és kékiíős viz volt benne tele csupa fehérneművel és mink utolsó istenhozzádot mondtunk egymásnak és sirvá lemerültünk kérlek és a viz Izaiás próféta az Üdvözítő eledeléül mézet jövendöl. Az ókorban a zsidók családi életében a méz életszükséglet volt s e mellett még gyógyszerül is használták. A régi görögöknél is mindennapi szükséglet voit a méz. Pythagoras azt állítja, hogy 90 éves korát a méz éivezetének köszönheti. A meznek konzerváló hatást is tulajdonítottak, azért kenték be Nagy Sándor holttestét mézzel. A rómaiak is nagyrabecsülték a mézet. Polii Rumilius 100 éves korában vendége volt egyszer Augusztus római császárnak. A császár azon kérdésére, hogy minő étrenddel érte meg ezen magas korát — azt válaszolta : a méz gyakori élvezetével. A középkorban a méz és a viasz világkereskedelmi cikk volt. N XVI. és XVII. évszázadban a méz fogyasztása hihetetlen arányúvá válik s á méz értéke is magas. 1572-ben Brassó piacán egy kupa zsir 5, egy kupa méz 18 dénár. A mézen mindenütt kapva kapnak, különösen tt törökvilág idejében a basák-és az osztrák zsoldosok parancsnokai mézet rekvirálnak. Akkoriban ezt_ az eljárást sarcclástriak hívták. A körösiekre 1668-ban 200 akó mézsarcot vetett ki Wéber Dániel osztrák hadbiztos. Abdi budai basa a körösieken 1000 akó és a kecskemétieken 2000 akó mézsarcot követek A török különösen kedvelte a mézet s Magyarország megszállott területeire inézadót vetett ki. A magyar foglyokat a budai piacon mézért árulták. Fgy fogoly ára egy pint méz volt. Bár a törökök súlyos adót alatt imát ——dtunk, hogy meg ne fulladjunk és ió, hogy hamar kiszaladt a frejlein a másik ajtón, mert ha még egy percig oítmarad, mi együtt fultunk volna a halálba, képzeld édesem, majdnem végünk volt, már bugyborékoltunk. Azóta kicsit kékek voltunk egy napig, de anya nem vette észre, mert puderezíük magunkat, amig le nem kopott. Kérlek ez nagyon tisztességtelen volt íreileintől bátyámmal igy bánni ahelyett, hogy azonnal szüleimtől kezét kacagva megkérte volna, ezért hat napig gyűjtöttünk sót az ebédnél és midőn már elég sok volt, frejlein ágyába bedörzsöltük jól a lepedőbe; ö egész éjjel viszkedett és forgolódott és mink nem tudtunk aludni, mert figyeltük és örültünk kínjainak, úgy kellett neki, nekünk drágább bátyánk Sándor halálos szerelme, mint minden boldogság ezen világon, csak ő legyen boldog és ha frejlein őt elutasítja úgy sógyüjtés és \érbosszu. 1922 augusztus 4-én délután 3 órakor bátyám Sándor agyonlőtte magát csupa öngyilkosságból atyánk revolverével, szegény, borzasztóan sirtunk, sőt zokogtunk, bár ő nem találta el a testét, pedig egészen közelről célzott, kérlek azt hiszem az volt az egészben a. baj, hogy atyám revolverében nem volt golyó és még csak nem is lehetett hallani semmi durranást csak jajgatott bátyám Sándor és i^^ett a revolver mellé és frejlein visított és csudálíuk 'kérlek, bátyám Sándor egy
