Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)
1923-02-11 / 41. szám
2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ l923, február 11. Helyreáll a léke a suboticai gimnáziumban Orvosolni fogják a fcunyevácok sércisaeíÉ , A suboticai gimnáziumban uralkodó anarchisztikus viszonyok már odáig fajultak, bőgj' maga a taniíás is válságban van. A súlyos ellentétek. amelyek Szkenderovics Antal hitoktató felváltásával robbantak ki, még csak fokozódtak az utóbbi időben egyes tanárok áítal a bunyóvá - cokkal szemben tanúsított türelmetlen magatartás folytán és a katholikus szülők sérelmeiket tnemo-andumba foglalva legutóbb már átnyújtották Pletikoszits And:-'"> dr. főispán-polgármesternek, orvoslást leérve. Ennek a memorandumnak tartalmát már főbb vonásaiban ismertettük és megirtuk, hogy a bunyevác szülők Borovnyált Tibor igazgató Suboticáró! való sürgős eltávolítását követelték, mert szerintük ő felelős azokért a sérelmekért, amelyek a katholikus tanulókat érik az intézetben. A memorandum ügyében Pleílko- Szíts András dr. főispán már tárgyalt Beogradban. A kormány már .f'söi?:ben is megütközéssel fogadta azt a jelentést, amit a főispán tett a hitoktató felváltásának következményeiről és már akkor ígéretet tett maga Pasics miniszterelnök, a kaíholikus hívőket kielégítő tulajdonságokkal rendelkező hitoktató kinevezésére. esetleg Szkenderovics Antalnak visszahelyezésére vonatkozólag. A sérelmeket azonban mindmáig nem orvosolták. A kormány végre mégis erélyes lépésekre határozta el magát. A közoktatásügyi minisztériumban még csak a látszatát is el akarják kerülni annak, hogy a jelenlegi kultusz-kormány is folytatni kívánná a Pribicsevics-féle iskola-politikát és ezért kilátásba helyezték a katholikusok sérelmeinek sürgős orvoslását Értesülésünk szerint a közoktatásügyi minisztérium a jelenlegi hitoktatót, akit a suboticai vezető-lelkész minden egyházi funkciótól eltiltott, már a legközelebbi napokban lel fogja váltani és helyette a bunyevácok kívánságainak megfelelő papot nevez ki. A panaszbafoglalt többi sérelem ügyében pedig vizsgálat fog megindulni a suboticai gimnáziumban és az esetben, ha bebizonyosodik, hogy a tanári kar valamelyik tagja, vagy az iskola igazgatója a bunyevác-tanulókkal szemében igazságtalanul és szabáíyellene- 1 sen járt el. úgy ezeket a tanároka is el fogják helyezni Suboticáró!. A kormány részéről meg van az |a határozott szándék, hogy a sudoj ticai gimnáziumban a békét lielyre(állítsa, csak az a kívánatos, bogy a < I ígért intézkedések minél előbb töt : :íénjenek meg, hogy végre ez a ki'nos kérdés lekerkijön a napirendről. I Á városi takács újra betiltotta a magyar műkedvelők előadásait Á városi takács a miniszteri engedélyeket sem respektálja A suboticai városi tanácsnak a miikedvelő előadások ellen hozott határozata a legáltalánosabb megítélésben részesült nemzetiségre való tekintet nélkül. A közvéleménynek erre az általános felzúdulására, mint tegnap jelentettük, maga Dimulovics Radivoj színigazgató újabb beadványban arra kérte a városi tanácsot, változtassa meg betiltó végzését, mert a színtársulat sem kéri, hogy olyan alapszabályokkal rendelkező műkedvelő társulatoktól vonják meg a játszási engedélyt, a melyeknek erre kormányengedélyük van. A látszat pénteken már az volt, hogy a városi tanács szívesen fogja a színigazgató beadványa alapján . sérelmes határozatát korrigálni, anil riál inkább, mert a tanács tagjainak egy,része már arra a belátásra jutott. hogy ez a rendelkezés csak árthat a szinház érdekeinek. A suboticai hatóság azonban ! logikus határozottsággal kitart tévedése mellett. Erre vall a városi tanács szombaton hozott határozata, amely minden ellenvélemény ell©néro is fent art ja a szerdai hozott I rendelkezését. A városi tanács szombati ülésén foglalkozott a színigazgató beadványával. ameb’’ a sérelmes határozat megváltoztatását kérte. A tanácsban a kérdésről szokatlanul heves vita fejlődött ki, mert a tanácsnak azok a tagjai, akik tisztában vannak a szerdai határozat célttévesztő hatá-Kütona Itta: Csőrös Zoltán A csalfa március már kicsalogatta az ibolyákat a Városliget rügyező fái között. Minden tele volt vigsággal és napsugárral. Az Íbiszek és flamingók, a kócsagok és nádi gémek bőgősen tollászkodtak a zöld gyepen s a víztől porzó szárnyukat meglibbentették. . És mindezek között, a napfény ra. gyogásától .platánfák, virággruppok illatától körülvéve, az ezerféle állati hang. madárfütty, oroszlánorditás. tigrisbőgés. kecskcmekegés között, komoly filozófiai gondolatokkal foglalkozva egykedvűen és méltóságosan, mint egy indiai bölcs, állott Timbuktu, a szelíd elefánt. Apró szemével hunyorgatva. ide.oda lóbálta az ormányát, mint egy óriás óraingát, oszlopos lábát megemelte s a füle rezgett, mint két pálmalevél mit nyugtalanít a szél. Tarkabarkán öltözött, csipkés hölgyek sétáltak el Timbuktu ormánya efőtt, szép, kacér, nevető pesti lányok, asszonyok, fontoskodó vagy fölhevült képű gavallérok társaságában de Timbuktu nem hederitett rájuk, mert nem ezek voltak az ő barátai. Timbutku az apró embereket szerette, az indiánusokként visító gyerekhadat, mely borzadva és mégis repesve az ismerkedés vágyától, rajongta körül a fekete óriást, hogy feljuthasson a széles nye• regbe, hol nyolc gyerek helyet foglalhatott. ó tündéri gyönyörűség volt ott trónolni fönt, a magasban. Ibrahim, a bamaareu gangeszi haicsár. meglóbáüt az ostorát, Ez jel volt az Indulásra, fis Timbuktu, mint egy vastagbőrünöz illik, lassú cammog ássál megindult a fehér utón. A rövid séta véget írt, a nyereg utasai leszállottak. fis Ibrahim kiáltozni kezdett a gyerekek felé hogy bátorságot gyújtson a kis szivekben — Pista, lovagolni. Timbuktu szereti Pistát... Timbuktu jó. Ibrahim többször hangoztatta, hogy Timbuktuió! nem kell félni. Lenézett az elefánt nyakáról a nyüzsgő csoportra és egy zöldruhás babát pillantott meg az ormány előtt. A kis lányt egy nagy lány tartotta kézenfogva, a nagy lány szőke volt és igen takaros. Szobalánynak vagy bonnenak látszott és Ibrahim igen-igen csinosnak találta. Ezért még jobban megeresztette a hangját, csábítóan harsogva: — Juliskát szereti Timbuktu, szereti . . . Timbuktu jó. A kis lány s a nagy lány felkapaszkodtak a nyereghágcsón és megindult a társaság. Ibrahim izgatottan gondolta ell hogy mily rövidre is szabta a körutat az igazgatóság fukar üzleti szive, mely ridegen számításon kívül hagyja érzékeny gyermeki kedély kívánságait. Az idő kurta, tehát tenni kell. Mosolyogva fordította vissza az arcát s behizelgöen jegyezte meg; ,- Juliskát szereti Timbuktu nagyon . . . nagy Juliskát még jobban szereti elefánt. A szőke szobalány elnevette magát. Hetykén ült a széken, mint egy lovagló amazon és Ibrahim tetőtől-talpig Végigmérve. így szólt csendesen: — Ibrahim is szereti nagy Juliskát. — Magát, fekete bácsi, Ibrahimnak hívják? — Bizony. * — A leány kacéran a szemébe néze" — Ibrahim is tetszik a Juliskána c A csöppség erővel cukrot akart acm az elefántnak. Ibrahim zsebrevágta az adományt és bizalmaskodva kérdezte:-- Holnap Juliska lovagol elefánton? — Nem lehet — mondta a nagy Juliska — csak minden vasárnap délután. Célnál voltak s amint lemásztak a gyerekek és kísérők, a nagy Juliska még egyszer visszanézett bucsuzoul. sával, a leghatározottabban követelték, hogy épp a szinház érdekeire való tekintettel, változtassák meg a műkedvelő előadások betiltására vonatkozó határozatot, legalább is úgy, amint azt a színigazgató újabb beadványában javasolja. A tanács többsége azonban a csak azérj is« elve alapján mereven kitartottak jogfosztó határozatuk mellett és így a városi tames teljes egészében fentartotta a műkedvelő előadások betiltására vonatkozó határozatot és úgy döntött, hogy még a kormány engedéllyel bíró műkedvelő társulatok se rendezhetnek a sziniidény tartama alatt előadásokat. így tehát a suboticai városi hatóságnak a magyar kulturmozgalmak elfojtására vonatkozó határozata véglegessé vált — a tanács részéről. Az ügy azonban semmiesetre se maradhat ennyiben. Már a szinház eminens érdekeinél fogva sem, mert nem is beszélve a magyar közönségnek ilyen körülmények között kialakult hangulatáról, tudni kel! azt is. hogy a Miipártolók Köre teljesen díjmentesen engedte át a szezon kezdete óta a színtársulat részére teljes díszlet-, kellék- és ruhatárát, amit a szinház azóta állandóan használ is és ennek ellenszolgáltatásául adták át a színházat bizonyos napokon a magyar műkedvelő előadások részére. Ha ez a színtársulat részére nagyon is kedvező szerződés most a tanács határozata következtében felbomolnék, úgy a színház a Ibrahim megpödörte a bajuszát önérzettel s ráütött a Timbuktu széles fejére.-- Nye bum vodir — jelentette ki szilárdan, ami gangeszi nyelven annyit tesz. hogy: szép az élet. Aztán este lett. Az állatkert látogatói eltávoztak, az állatok pihenni tértek. Minden elcsendesült. Timbuktu is bekocogott az elefántok, vízilovak és más vastagbőrüek kvártélyába, mely kecses pagodához volt hasonlatos. Ibrahim odaadta a paripájának a cukrot, hozzáfűzve: — Elefánt jó volt, elefánt cukrot ka. pott. Timbuktu megelégedett hangot hallatott és álomra hajtotta a fejét. A hajcsárt ellenben elkerülte a nyugalom. A nagy némaságban, mely körülvette, a szőke nagy Juliskáról merengett. Hej. de messze van a másik vasárnap! Robotmunkában teltek el a hét napjai. Csigaléptekkel másztak egymás után, mint a laihárok. libasorban. Vasárnap fényiéit az Ibrahim arca mint a réztányér, ha rásiit a napsugárka. — Hopp — mondta fütyürészve — Timbuktu jó. elefánt cukrot kap Juliskától. Délután a kis Juliska és a nagy Juliska megérkezett Az indus nézte a nagy Juliskát és így elmélkedett hangosan : — Ibrahim bus volt. mint ciprus . . . Ibrahim most boldog, mint maharadzsa. A kis Juliska ismét cukrot hozott és nagy. Julis, riszálva karcsú derekát .ctt a kezével: — Pá pá, a viszontlátásra. Ibrahim. A harmadik vasárnap a hajcsár fel. sóhajtott.- Napok hossznak, mint ut a dzstnt. ben . . , Éjszakák Ibrahimnak ke. servesek. — Istenem — felelte a nagy Julis hétköznap munka van otthon, súrolás, *-?súlyosabb helyzetbe kerülne, » a színtársulatnak nincs semmi iéi— i elése. A szintársulat helyzete ma Suboticán már amugyis olyan reménytelen, hogy Ilyen változás mefpecsételnő sorsát. Pe ezenkívül a Müpártolók Köre és a Katholikus Legényegylet meg is felebbezi a sérelmes határozatot a közgyűléshez és bizonyosra vehető. hogy a kiszélesített tanács néni fogja jóváhagyni a városi hatóság rendelkezését. Végső lo fCH jobban a belügyminiszter döntése van még hátra és semmiképpen se tételezhető fel, hogy a kormány hozzájárulna a városi tanács olyan végzéséhez, amely épp egy miniszteri engedély ellen irányul. -t Megsemmisített jelölés Elkeseredés a délbánáti demokraták közt A demokrat" nemcsak á ‘ ha. nnem éie$ ellenié csevo-bélacrkvai . A délbánáti kerü. többséggel dr. Bős, panesevói ügyvédet, v gyűlési képviselőt jelölték krata-lista vezetőjéül. Bi csal szemben szemben M. volt képviselő hívei Miatovioai.. szerették volna a listavezetőséget biztosítani. Minthogy a kerületben, ahol Boskovics a népszerűbb, nem értek célt, Beogradba forduitak a demokratapárt főbizottságához és kieszközölték, hogy a bizottság megsemmisítette a jelölést. A párt főbizottsága arra utasította a déibánáti demokratákat, hogy február 15-én Alibunáron aj jelölő gyűlést tartsanak. Ezzel a döntéssel persze a Boskovics-párt nincs megelégedve s a Novisadra érkező Pribicsevicshez népes demokrata küldöttség utazik, megkérni, hogy tekintsen el az alíbunari gyűléstől s egyezzék bele, hogy Boskovics maradjon a listavezető. Akármilyen lesz a döntés, biztos, rávehető, hogy alsó Bánátban is két demokrata lista lesz. ablakpucolás, nem jöhetünk akkor az állatkertbe. A negyedig vasárnap Ibrahim valló, mást tett a lelki tusáiról. — Ibrahim csak a nagy Juliskára gondol . . . Ibrahim szereti a nagy Juliskát. A szőke szobalány incselkedően fel. nevetett. — Én is sokszor gondolok magára — vetette vissza dévaiam — Viszontlátásra. Ibrahim. Itt a cukor az elefántnak, És Timbuktu ncgyedikszer is megkapta ak,. ír este a maga vasárnapi cukorporcióját. Már érezte, hogy ez neki ünnepnap dukál és röfögő hangon adott kifejezést az örömének. Az ötödik vasárnap sokáig kotlett várni a Juliskára. Ibrahim n •’ ..alan volt izgatott és ideges. Végre, alko. nyat felé, amikor már a tóparton beugáli tüzek kezdtek violaszinü és narancsvörös sugarakat ereszteni s az állaikert vendéglői viHartílámpákat gyújtogattak. hirtelen feltűnt a sétáló tömegben az elefánt.felszállóhely előtt a kis Juliska és a nagy Julis. A kicsi Timbuktu felé tapsolt a kezecskéjével, de a nagy Julis nem fordította arra a fejét. Délcegjárásu. kékmundéros, kifényesített gombu. huszárkardos vitéz ur haladt a nagy Julis oldala mellett. Eb- , máshoz simulva lépkedtek bizalmasan. Elhaladtak. Az indus sápadtan bámult utánuk, míg csak láthatta őket a szürkületben. Azután pihenőre terelte az eleíántot. Ott. a vastagbőrüek házában csüggedten álldogált. Timbuktuval együtt árvának és elhagyottnak érezte magát. Timbuktu szintén nyug. talankodott. Esdeklő morgással uiegdöfögette az indus hátát, mintha azt kér. dezte volna: Ml lesz: Az ápolója megértette az állatot. Megsimogatta a vas. tag ormányát és Halkan mondta: — Ma nincs cukor Timbuktunak . . . nincs soha . , . cukrot elvitte a katona.
