Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)

1923-02-11 / 41. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ l923, február 11. Helyreáll a léke a suboticai gimnáziumban Orvosolni fogják a fcunyevácok sércisaeíÉ , A suboticai gimnáziumban ural­kodó anarchisztikus viszonyok már odáig fajultak, bőgj' maga a taniíás is válságban van. A súlyos ellenté­tek. amelyek Szkenderovics Antal hitoktató felváltásával robbantak ki, még csak fokozódtak az utóbbi idő­ben egyes tanárok áítal a bunyóvá - cokkal szemben tanúsított türelmet­len magatartás folytán és a katholi­­kus szülők sérelmeiket tnemo-an­­dumba foglalva legutóbb már át­nyújtották Pletikoszits And:-'"> dr. főispán-polgármesternek, orvoslást leérve. Ennek a memorandumnak tartalmát már főbb vonásaiban is­mertettük és megirtuk, hogy a bu­­nyevác szülők Borovnyált Tibor igazgató Suboticáró! való sürgős el­távolítását követelték, mert szerin­tük ő felelős azokért a sérelmekért, amelyek a katholikus tanulókat érik az intézetben. A memorandum ügyében Pleílko- Szíts András dr. főispán már tár­gyalt Beogradban. A kormány már .f'söi?:ben is megütközéssel fogadta azt a jelentést, amit a főispán tett a hitoktató felváltásának következmé­nyeiről és már akkor ígéretet tett maga Pasics miniszterelnök, a ka­­íholikus hívőket kielégítő tulajdon­­ságokkal rendelkező hitoktató kine­vezésére. esetleg Szkenderovics An­talnak visszahelyezésére vonatkozó­lag. A sérelmeket azonban mind­máig nem orvosolták. A kormány végre mégis erélyes lépésekre határozta el magát. A közoktatásügyi minisztériumban még csak a látszatát is el akarják kerülni annak, hogy a jelenlegi kul­tusz-kormány is folytatni kívánná a Pribicsevics-féle iskola-politikát és ezért kilátásba helyezték a katholi­­kusok sérelmeinek sürgős orvoslá­sát Értesülésünk szerint a közokta­tásügyi minisztérium a jelenlegi hit­oktatót, akit a suboticai vezető-lel­kész minden egyházi funkciótól el­tiltott, már a legközelebbi napokban lel fogja váltani és helyette a bunye­­vácok kívánságainak megfelelő pa­pot nevez ki. A panaszbafoglalt töb­bi sérelem ügyében pedig vizsgálat fog megindulni a suboticai gimná­ziumban és az esetben, ha bebizo­nyosodik, hogy a tanári kar vala­melyik tagja, vagy az iskola igaz­gatója a bunyevác-tanulókkal szem­ében igazságtalanul és szabáíyellene- 1 sen járt el. úgy ezeket a tanároka is el fogják helyezni Suboticáró!. A kormány részéről meg van az |a határozott szándék, hogy a sudo­­j ticai gimnáziumban a békét lielyre­­(állítsa, csak az a kívánatos, bogy a < I ígért intézkedések minél előbb töt : :íénjenek meg, hogy végre ez a ki­­'nos kérdés lekerkijön a napirendről. I Á városi takács újra betiltotta a magyar műkedvelők előadásait Á városi takács a miniszteri engedélyeket sem respektálja A suboticai városi tanácsnak a miikedvelő előadások ellen hozott határozata a legáltalánosabb meg­ítélésben részesült nemzetiségre való tekintet nélkül. A közvéle­ménynek erre az általános felzúdu­lására, mint tegnap jelentettük, ma­ga Dimulovics Radivoj színigazgató újabb beadványban arra kérte a vá­rosi tanácsot, változtassa meg betil­tó végzését, mert a színtársulat sem kéri, hogy olyan alapszabályokkal rendelkező műkedvelő társulatoktól vonják meg a játszási engedélyt, a melyeknek erre kormányengedélyük van. A látszat pénteken már az volt, hogy a városi tanács szívesen fogja a színigazgató beadványa alapján . sérelmes határozatát korrigálni, an­il riál inkább, mert a tanács tagjainak egy,része már arra a belátásra ju­tott. hogy ez a rendelkezés csak árthat a szinház érdekeinek. A suboticai hatóság azonban ! logikus határozottsággal kitart téve­dése mellett. Erre vall a városi ta­nács szombaton hozott határozata, amely minden ellenvélemény ell©­­néro is fent art ja a szerdai hozott I rendelkezését. A városi tanács szombati ülésén foglalkozott a színigazgató beadvá­nyával. ameb’’ a sérelmes határozat megváltoztatását kérte. A tanácsban a kérdésről szokatlanul heves vita fejlődött ki, mert a tanácsnak azok a tagjai, akik tisztában vannak a szerdai határozat célttévesztő hatá-Kütona Itta: Csőrös Zoltán A csalfa március már kicsalogatta az ibolyákat a Városliget rügyező fái kö­zött. Minden tele volt vigsággal és nap­sugárral. Az Íbiszek és flamingók, a kó­csagok és nádi gémek bőgősen tollász­kodtak a zöld gyepen s a víztől porzó szárnyukat meglibbentették. . És mindezek között, a napfény ra. gyogásától .platánfák, virággruppok il­latától körülvéve, az ezerféle állati hang. madárfütty, oroszlánorditás. tig­­risbőgés. kecskcmekegés között, ko­moly filozófiai gondolatokkal foglal­kozva egykedvűen és méltóságosan, mint egy indiai bölcs, állott Timbuktu, a szelíd elefánt. Apró szemével hunyor­­gatva. ide.oda lóbálta az ormányát, mint egy óriás óraingát, oszlopos lá­bát megemelte s a füle rezgett, mint két pálmalevél mit nyugtalanít a szél. Tarkabarkán öltözött, csipkés hölgyek sétáltak el Timbuktu ormánya efőtt, szép, kacér, nevető pesti lányok, as­szonyok, fontoskodó vagy fölhevült képű gavallérok társaságában de Tim­buktu nem hederitett rájuk, mert nem ezek voltak az ő barátai. Timbutku az apró embereket szerette, az indiánu­­sokként visító gyerekhadat, mely bor­zadva és mégis repesve az ismerkedés vágyától, rajongta körül a fekete óri­ást, hogy feljuthasson a széles nye­­• regbe, hol nyolc gyerek helyet foglal­hatott. ó tündéri gyönyörűség volt ott trónolni fönt, a magasban. Ibrahim, a bamaareu gangeszi haicsár. meglóbáüt az ostorát, Ez jel volt az Indulásra, fis Timbuktu, mint egy vastagbőrünöz il­lik, lassú cammog ássál megindult a fe­hér utón. A rövid séta véget írt, a nyereg uta­sai leszállottak. fis Ibrahim kiáltozni kezdett a gyerekek felé hogy bátor­ságot gyújtson a kis szivekben — Pista, lovagolni. Timbuktu szereti Pistát... Timbuktu jó. Ibrahim többször hangoztatta, hogy Timbuktuió! nem kell félni. Lenézett az elefánt nyakáról a nyüzsgő csoport­ra és egy zöldruhás babát pillantott meg az ormány előtt. A kis lányt egy nagy lány tartotta kézenfogva, a nagy lány szőke volt és igen takaros. Szo­balánynak vagy bonnenak látszott és Ibrahim igen-igen csinosnak találta. Ezért még jobban megeresztette a hangját, csábítóan harsogva: — Juliskát szereti Timbuktu, sze­reti . . . Timbuktu jó. A kis lány s a nagy lány felkapasz­kodtak a nyereghágcsón és megindult a társaság. Ibrahim izgatottan gondolta ell hogy mily rövidre is szabta a kör­utat az igazgatóság fukar üzleti szive, mely ridegen számításon kívül hagyja érzékeny gyermeki kedély kívánságait. Az idő kurta, tehát tenni kell. Mosolyogva fordította vissza az ar­cát s behizelgöen jegyezte meg; ,- Juliskát szereti Timbuktu na­gyon . . . nagy Juliskát még jobban szereti elefánt. A szőke szobalány elnevette magát. Hetykén ült a széken, mint egy lo­vagló amazon és Ibrahim tetőtől-talpig Végigmérve. így szólt csendesen: — Ibrahim is szereti nagy Juliskát. — Magát, fekete bácsi, Ibrahimnak hívják? — Bizony. * — A leány kacéran a szemébe néze" — Ibrahim is tetszik a Juliskána c A csöppség erővel cukrot akart acm az elefántnak. Ibrahim zsebrevágta az adományt és bizalmaskodva kérdezte:-- Holnap Juliska lovagol elefánton? — Nem lehet — mondta a nagy Ju­liska — csak minden vasárnap délután. Célnál voltak s amint lemásztak a gyerekek és kísérők, a nagy Juliska még egyszer visszanézett bucsuzoul. sával, a leghatározottabban követel­ték, hogy épp a szinház érdekeire való tekintettel, változtassák meg a műkedvelő előadások betiltására vo­natkozó határozatot, legalább is úgy, amint azt a színigazgató újabb beadványában javasolja. A tanács többsége azonban a csak azérj is« elve alapján mereven kitartottak jogfosztó határozatuk mellett és így a városi tames teljes egészében fen­­tartotta a műkedvelő előadások be­tiltására vonatkozó határozatot és úgy döntött, hogy még a kormány engedéllyel bíró műkedvelő társula­tok se rendezhetnek a sziniidény tartama alatt előadásokat. így tehát a suboticai városi ható­ságnak a magyar kulturmozgalmak elfojtására vonatkozó határozata véglegessé vált — a tanács részéről. Az ügy azonban semmiesetre se ma­radhat ennyiben. Már a szinház eminens érdekeinél fogva sem, mert nem is beszélve a magyar közön­ségnek ilyen körülmények között ki­alakult hangulatáról, tudni kel! azt is. hogy a Miipártolók Köre teljesen díjmentesen engedte át a szezon kezdete óta a színtársulat részére teljes díszlet-, kellék- és ruhatárát, amit a szinház azóta állandóan hasz­nál is és ennek ellenszolgáltatásául adták át a színházat bizonyos napo­kon a magyar műkedvelő előadások részére. Ha ez a színtársulat részé­re nagyon is kedvező szerződés most a tanács határozata következ­tében felbomolnék, úgy a színház a Ibrahim megpödörte a bajuszát önér­zettel s ráütött a Timbuktu széles fe­jére.-- Nye bum vodir — jelentette ki szilárdan, ami gangeszi nyelven annyit tesz. hogy: szép az élet. Aztán este lett. Az állatkert látoga­tói eltávoztak, az állatok pihenni tér­tek. Minden elcsendesült. Timbuktu is bekocogott az elefántok, vízilovak és más vastagbőrüek kvártélyába, mely kecses pagodához volt hasonlatos. Ib­rahim odaadta a paripájának a cukrot, hozzáfűzve: — Elefánt jó volt, elefánt cukrot ka. pott. Timbuktu megelégedett hangot hal­latott és álomra hajtotta a fejét. A haj­csárt ellenben elkerülte a nyugalom. A nagy némaságban, mely körülvette, a szőke nagy Juliskáról merengett. Hej. de messze van a másik vasárnap! Robotmunkában teltek el a hét nap­jai. Csigaléptekkel másztak egymás után, mint a laihárok. libasorban. Va­sárnap fényiéit az Ibrahim arca mint a réztányér, ha rásiit a napsugárka. — Hopp — mondta fütyürészve — Timbuktu jó. elefánt cukrot kap Julis­kától. Délután a kis Juliska és a nagy Ju­liska megérkezett Az indus nézte a nagy Juliskát és így elmélkedett han­gosan : — Ibrahim bus volt. mint ciprus . . . Ibrahim most boldog, mint maharadzsa. A kis Juliska ismét cukrot hozott és nagy. Julis, riszálva karcsú derekát .ctt a kezével: — Pá pá, a viszontlátásra. Ibrahim. A harmadik vasárnap a hajcsár fel. sóhajtott.- Napok hossznak, mint ut a dzstnt­­. ben . . , Éjszakák Ibrahimnak ke. servesek. — Istenem — felelte a nagy Julis hétköznap munka van otthon, súrolás, *-?súlyosabb helyzetbe kerülne, » a színtársulatnak nincs semmi iéi— i elése. A szintársulat helyzete ma Suboticán már amugyis olyan reménytelen, hogy Ilyen változás mefpecsételnő sorsát. Pe ezenkívül a Müpártolók Köre és a Katholikus Legényegylet meg is felebbezi a sérelmes határozatot a közgyűléshez és bizonyosra ve­hető. hogy a kiszélesített tanács néni fogja jóváhagyni a városi hatóság rendelkezését. Végső lo fCH jobban a belügyminiszter döntése van még hátra és semmiképpen se tételezhető fel, hogy a kormány hozzájárulna a városi tanács olyan végzéséhez, amely épp egy miniszteri engedély ellen irányul. -t Megsemmisített jelölés Elkeseredés a délbánáti demokraták közt A demokrat" nemcsak á ‘ ha. n­nem éie$ ellenié csevo-bélacrkvai . A délbánáti kerü. többséggel dr. Bős, panesevói ügyvédet, v gyűlési képviselőt jelölték krata-lista vezetőjéül. Bi csal szemben szemben M. volt képviselő hívei Miatovioai.. szerették volna a listavezetőséget biztosítani. Minthogy a kerületben, ahol Boskovics a népszerűbb, nem értek célt, Beogradba forduitak a demokratapárt főbizottságához és kieszközölték, hogy a bizottság megsemmisítette a jelölést. A párt főbizottsága arra utasítot­ta a déibánáti demokratákat, hogy február 15-én Alibunáron aj jelölő gyűlést tartsanak. Ezzel a döntéssel persze a Bos­­kovics-párt nincs megelégedve s a Novisadra érkező Pribicsevicshez népes demokrata küldöttség utazik, megkérni, hogy tekintsen el az alí­­bunari gyűléstől s egyezzék bele, hogy Boskovics maradjon a lista­vezető. Akármilyen lesz a döntés, biztos, rávehető, hogy alsó Bánátban is két demokrata lista lesz. ablakpucolás, nem jöhetünk akkor az állatkertbe. A negyedig vasárnap Ibrahim valló, mást tett a lelki tusáiról. — Ibrahim csak a nagy Juliskára gondol . . . Ibrahim szereti a nagy Juliskát. A szőke szobalány incselkedően fel. nevetett. — Én is sokszor gondolok magára — vetette vissza dévaiam — Viszontlátás­ra. Ibrahim. Itt a cukor az elefántnak, És Timbuktu ncgyedikszer is meg­kapta ak,. ír este a maga vasárnapi cu­korporcióját. Már érezte, hogy ez neki ünnepnap dukál és röfögő hangon adott kifejezést az örömének. Az ötödik vasárnap sokáig kotlett várni a Juliskára. Ibrahim n •’ ..alan volt izgatott és ideges. Végre, alko. nyat felé, amikor már a tóparton beu­­gáli tüzek kezdtek violaszinü és na­rancsvörös sugarakat ereszteni s az ál­­laikert vendéglői viHartílámpákat gyúj­togattak. hirtelen feltűnt a sétáló tö­megben az elefánt.felszállóhely előtt a kis Juliska és a nagy Julis. A kicsi Tim­buktu felé tapsolt a kezecskéjével, de a nagy Julis nem fordította arra a fe­jét. Délcegjárásu. kékmundéros, kifé­nyesített gombu. huszárkardos vitéz ur haladt a nagy Julis oldala mellett. Eb- , máshoz simulva lépkedtek bizalmasan. Elhaladtak. Az indus sápadtan bá­mult utánuk, míg csak láthatta őket a szürkületben. Azután pihenőre terelte az eleíántot. Ott. a vastagbőrüek há­zában csüggedten álldogált. Timbuktu­­val együtt árvának és elhagyottnak érezte magát. Timbuktu szintén nyug. talankodott. Esdeklő morgással uiegdö­­fögette az indus hátát, mintha azt kér. dezte volna: Ml lesz: Az ápolója meg­értette az állatot. Megsimogatta a vas. tag ormányát és Halkan mondta: — Ma nincs cukor Timbuktunak . . . nincs soha . , . cukrot elvitte a katona.

Next

/
Thumbnails
Contents