Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)

1923-02-09 / 39. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ Létrejött a megegyezés a suboiicai demokrata-pártban A kerületi konferencia megejtette , a jelöléseket A suboticai demokratapártban ki­robbant sulyos ellentéteket sikerült a pártnak áthidalni. A kerületi vá­lasztmánynak a mait héten megtar­tott első jelölő értekezletén úgy látszott már, hogy elkerülhetetlen lesz a párt szakadása és a válasz­tásokon szembekerül egymással a Pribicsevics és Davidovics-frakció, azonban az utolsó percben mégis sikerült az ellentéteket leszerelni, úgy, hogy a jelöléseknél a párt ve­zetősége tett némi koncessziókat az ellenzéki csoportnak is. A demokratapárt kerületi választ­mánya csütörtökön délután tartotta meg a Lloydban kerületi konferen­ciáját, amelyen a párt megejtette jelöléseit a suboticai kerületben. A listavezető jelölésnél került a leg­élesebben ismét szembe egymással a két frakció közötti ellentét, mert a Pribicsevics-csoportnak Matics Ivó dr., a Davidovics-frakciónak pe­dig Setyerov Slavko volt a jelöltje. „ A küzdelem végül is a Pribicse­­vics-csoport győzelmével végződött, mivel a kerületi választmány 39 szavazattal Matics Ivó dr. volt kép­viselőt jelölte listavezetőnek a su­­íjoticai kerületben, mig Setyerov Slavko volt képviselő 29 szavazatot kapott. A harmadik jelöltre Jurisics Pavle ezredesre, a beogradi Narod­­na Obrana elnökére csak két sza­vazat esett, mig három szavazólapot üresen adtak le. A suboticai városi járás részére a legutóbbi értekezlet alapján Ba­sics Blasko bajmoki földművest, helyettesévé Petrovics Marko dr. ügyvédet jelölték. A szállási, jelö­lésnél a kerületi választmány kon­cessziót adott a párton beiül mű­ködő ellenzéknek és annak vezető­jét LétiCs Orgát jelölték, mig helyet­tese Basics Blasko lett. A topoiai és kanizsai járást egye­sítette a demokratapárt és Trifuno­­vics Szvetozár dobrovoljácot, he­lyettesévé pedig Palkovics Stipan földművest jelölte. A sentai első és 1923. február 9. második járás részére Jurisics Pav­le ezredest, a beogradi nacionalista szervezet elnökét, helyettesévé Slavkov'ics Marko tanítót jelölték. A kerületi értektzleten résztvett Valovics Vojiszlav volt miniszter, valamint Setyerov Slavko volt kép-, viselő is, aki a jelölések megejtése után kijelentette, hogy megnyug­szik a kerületi választmány dönté­sében és stem, állít fel külön listát a suboticai kerületben. így sikerült mégis megmenteni a suboticai de­mokratapárt egységét. A párt a na­pokban megkezdi a választási agi­táció t. A magyar szinielöadások sorsa A közgyűléshez föllebbezik meg a tanács betiltó végzését A suboticai városi tanács szerdán hozott határozata a legszélesebb kö­rökben keltett megütközést. Nem­csak a magyarok, hanem a szláv intelligencia nagyrésze is azon az állásponton van, hogy a tanácsnak a műkedvelő előadásokra vonatkozó tilalma nagyon rossz szolgálatot tesz elsősorban a színház ügyének, mert eltávolítja a színháztól azokat a magyarokat, akik eddig támogat­ták a színházat. Nem változtat a tényeken a városi tanácsnak az az indokolása, amelyet csütörtökön adott a tanács több tag­ja munkatársunknak és amefr sze­­rinta a döntést maga Dimulovics Radivoj színigazgató provokálta, az­zal, hogy a szinügyi bizottság ja­nuár 27-iki ülése elé azt a kérést terjesztette, ne engedélyezzen a ha­tóság a sziniidéuy tartama alatt mű­kedvelő előadásokat. A szinügyi bi­zottság ezt a felterjesztést áttette a rendőrséghez, azzal, hogyha van rá törvényes lehetőség, úgy tiltsák be a műkedvelő előadásokat. Ennek eredémnyeképpen hozta meg a vá­rosi tanács szerdai ülésén a régi vá­rosi szabályrendelet alapján a inár ismert sérelmes határozatot. Bár a tanács részéről most váltig hangsúlyozzák, hogy a végzés egy­általán nem irányul a magyar elő­adások ellen, hanem egyformán vo­natkozik úgy a magyar, mint a szláv műkedvelő előadásokra, azért a mai helyzetben, amikor Suboticán csakis magyar műkedvelő társulatok mű­ködnek. nem változtat ez a magya­rázat sem semmit a tényeken. A tiltó végzés elhamarkodottságát különben tigy látszik belátta már Spekuláné a könyvesboltban Irta: Baedeker Spekuláné. — Tegnap éppen akkor hagytuk abba a beszélgetést, amikor az a legérdekesebb volt. Amikor a fiatal •Írókról volt szó... Azóta sokat gon­dolkoztam e témáról és rájöttem, hogy nincs a világon semmi ami olyan ér­dekes mint egy fiatal iró. Müller ur. — Gondolja, ngos asszo­nyom? Nos, én tudok valami érdeke­sebbet. Spekuláné. — Mondja! Müller ur. — Két fiatal iró. Spykuláné. (Nagyot nevet.) — Nagy­szerű ember ez a Müller! Nem csuda, bogy olyan vicces hiszen mindég köny­vek közt van... Kiknek a müvei fogy­nak jobban, a fiatalokéi vagy az öre­gekéi? Müller ur. — Bajos így megmondani... Vannak írók. akik se nem fiatalok, se nem öregek. És aztán némelyikről egy­szerűen nem tudjuk, hogy hány esz­tendősek. Nemrég például egy hölgy, a kit Kegyed is ösmer, miután elolvasta Diekcnsnek egy regényét, úgy nyilat­kozott róla. hogy az igen tehetséges fiatal iró lehet. Spekuláné. (Nevetve.) — Pedig már öreg! Müller ur. — Még az se. Már ötven éve meghalt. Spekuláné. Szegény!... Nekem a napokban valaki nagyon dicsérte Szép Ernőt. Mütter ur. — Ez él is. fiatal is, sőt tehetséges !s. Spekuláné. — Van olyan tehetséges mint Goethe? Müüér ar. — Zavarba hoz. nagysá­gos asszony. Én nem szeretem az egyik írót a másiknak rovására dicsérni . . . Én eppén olyan szívesen adom el az egyiket mint a másikat. Spekuláné. Ez rendben van. de én azt szeretném tudni, kit becsül többre a két fró közül?. Müller ur. — A ió kereskedőnek pár­tatlannak kell lenni. De azért Önnek, asszonyom, mint egyik legkedvesebb vevőmnek mcgvallhatofn. hogy Goethét becsülöm többre, ellenben Szép Ernőt jobban szeretem. Spekuláné. — Mert fiatalabb? Müller ur. — Nem, de mert többet le­het az írásain nevetni. Spekuláné. —- Ez nagyon jeles ember lehet s nekem kedvet csinált hozzá, mert nevetni szeret az ember. íöteg ilyen szomorú időkben . . . Van tőle raktáron valami? Müller ur. — Legkevesebb tiz kötet. Parancsolja őket? Spekuláné. — Egyelőre mintául csak egyet kérek belőlük. Ha ez megnyeri a tetszésemet, akkor a többi kilencet is megveszem. De figyelmeztetem, ne vá­lassza ki se a legjobbat, se a legrosz­­szabbat. Mert ha a legsikerültebbet ol­vasom először akkor a többinél becsa­pottnak érzem magam, ha pedig a leg­gyöngébbet, akkor a többire nem leszek kiváncsi. • Müller ur. — Igen egészséges elvek, amelyeket az üzletemben ezentúl állan­dóan fogok alkalmazni . . . Minő kár. hogy Nagyságod nem kezdett korábban olvasni! Spekuláné. — Ugy-e? Magáin is el­gondolom néha hogy ha abban a zsenge korban kezdtem volna közművelődül mint a kedves leányom, akkor most már talán tehetséges fiatal írónő lehetnék. Müller ur. — Könnyen meglehet, asz­­szofiyom. Kaffka Margitból sohase lett volna jeles Írónő, ha nem kezdett volna korán olvasni és művelődni. Spekuláné. — Majd őtőle is kérek egy könyvet. írónőtől még sohase olvastam, pedig úgy illik hogy legalább mi nők pártoljuk a nemünkhöz tartozó tehetsé­geket. Müller ur. — Ez nemes felfogás, asz­­szonyoui . • • Tehát majd becsomagol­juk a jeles írónő egy regényét. Ami pe­dig Szép Ernőt illeti, az ő miiveiböL is i ni aga a suboticai hatóság is, amely I a r>Bácsmegyeí Napló« csütörtök reggé'i számában- megjelent tiltako­zó cikkek hatása alatt csütörtök dél­előtt már megadta az engedélyt a Miipártolók Köre és a Katholikus Legényegylet által hirdetett és ezen a héten rendezendő előadások meg­tartására, A tanácsi határoza tmegváltozta­­tása különben is bizonyosra vehető, mert a tanács úgy a magyar, mint a szláv közvélemény felzúdulása folytán, már maga is látja, hogy tiiló rendelkezése nem fog a kívánt cél­hoz vezetni .hanem rossz hatással lesz magára a színházra is és ez irt nagy hajlandóság mutatkozik a ta­nácsban máris a sérelmes végzés megváltoztatására. Az ügy különben se nyert még be­fejezést, mert a két állandó suboticai műkedvelő társulat, a Miipártolók Köre és a Katholikus Legényegylet meg fogja fölebbszni a tanács hatá­rozatát a közgyűléshez, amely igy valószinüleg még ebben a hónapban megtartandó ülésén fog dönteni a műkedvelő előadások további sorsá­ról. Akik a kiszélesített tanács han­gulatát ismerik, egészen bizonyosra veszik, hogy a közgyűlés meg fogja semmisiteni a városi tanács határo­zatát. Remélhető azonban, hogy a váro­si tanács még a saját hatáskörében meg fogja változtatni álláspontját, a mit annál könnyebben tehet meg, mert a városi színházban működő társulat most úgyis többhetes vidéki turnéra megy s igy az az ok sem áll fenn, ami a sérelmes határozat be­vallott indoka volt. Mire kell a magas kövezetvám? Járhatatlanok a suboticai utak A suboticai helyőrség parancs­noksága már régebben kérte a város tanácsát, hogy a városba vezető főbb országutakat hozza rendbe,­­mert azok már majdnem használha­tatlanok. Ehhez a kérelemhez csat­lakoznak most a suboticai kereske. dők is .akik memorandumban és élő­szóval akarják elpanaszolni, hogy z Szegedi-, Majsai- és Párhuzamos- 1 utón hajtatni jószágra, emberre egyformán veszedelmes, hogy a^ utón alig lehet végighajtani, a kocsi tengelyig sülyed a kátyúba s olyat árkok vannak az úttesten, hogy csal a véletlennek köszönhető, hogy az éjszaka sötétjében még senki nem törte ki a nyakát. Subotica város nem régiben emel­te fel a kövezetvámot jóval aa aranyparitás fölé. ,i Amikor a kövezetvám omeiés'ö megtörtént, akkor is kifejtettük a közvetett adózás e burkolt módja el­len észrevételeinket s megmondtuk, hogy a legnagyobb igazságtalanság, ha a város e címen is megdrágítja a fogyasztást. A felemelt követzetvámokaí azon­ban rendületlenül beszedik. Naponta sok ezer dinár bevétele van e címen Suboticának, s e bevételért nem ad semmiféle ellenszolgáltatást. Ha már beszedik a magas köve­zetvámot, a város legalább annyit megtehetne, hogy ezt a néhány út­vonalat, amely voltaképpen a város belterületén, házsorok közt vezet, rendbe hozatja s rendben tartja, Nyolc év óta, a háború kitörésének napjától kezdve, mit sem áldoztak az utak javítására, s beszedték a kö­vezetvámot. Az utak kijavításának most volna az ideje. Ha hamarosan fel nem töl­tik, ki nem javítják a rokkant úttes­tet, milliós értékek mennek veszen­dőbe. Tessék a kövezetvámokból be­folyó milliókat eredeti rendelteté­sükre felhasználni. hozzácsatolok egy szokványkötetet, a mely nem éppen hoch-prima. de nem is egészen sikerületlen. Spekuláné. — Igen így gondoltam. És kérem, ajánljon még valamit, mert ezentúl több időt óhajtok szentelni a közművelődésiek. Leánykoromban csak két regényt olvastam: a Magyar Nábo­­bot és Károáthy Zoltánt. Nagyon sze­retném iijból elolvasni őket. mert tisz­tára elfelejtettem, hogy mi van bennük. De ha Maga tud Valami jobbat... Müller ur. — Óh ezek még ma is igen olvasható dolgok és »Jókai még mindig nagyon jó márka, de vannak újabb magyar regények, amelyek szin­tén megütik £ mértéket. Például *—■ Spekuláné. — Csak arra kérem ajánl­jon valami egészen divatosat, mert a lányom most lesz »nagy«, akkor társa­ságot hivunlc csupa müveit embert, s szeretném, ha az estélyünkön irodalmi társalgás folyna s abban én is részt ve­hetnék. A Jókai-regényeken kívül tehát olyanokat kérek, amelyeket mindenki olvas. Mert ,ugy-c modern társaságban pern beszélhetek Jókairól? Ha ezt te­szem. akkor azt fogják hinni, hogy el­maradtam a világtól, ellenben^ — Müller ur. — Ellenben ha Szabó De­zsőt emlegeti, azt fogják mondani, hogy Nagyságod egy hochmodern uriiölgy. Spekuláné. — Szabó Dezső? Van ilyen nevű iró is? Müller in\ — J.ónevü iró és a regé­nyeit sokba olvassák. Spekuláné.V“ Néni képzeltem. r,g* íróknak ilyc-n -közönséges nevük is lehet mint: Szabó. . Müller ur. —• Oh. a név nem határoz. Ott van m ingyárt Arany János. Ugyen­­csak mindennapi név-.. Spekuláné. —~ No az arany most nem olyan mindennapos... Meg aztán Arany már olyan hires költő,_ nogy neki ariog­­hétköznapibb «év se árthat, Müller ur. - Úgy vau. De tessék meggondolni. höSV Arany Jánost akkor is így hívták amikor mej nem volt hí­res költő. Már gyermekkorában is . . . Spekuláné. — Milyen igaz! Itt mindig tanul, sőt határozotan közmüvelődik az ember . . . Ezentúl, ha megengedi, gyakrabban fogok a boltjába jönni. Müller ur. — Mentül gyakrabban le­gyen szerencsém, nagyságos asszo­nyom! Délben pedig hazakiildöni a kí­vánt könyveket. Jókait. Kaffkát és Sza­bót. Spekuláné. — Még egy kérést! Pa­koljon mindegyikhez olvasójegyet is. De el ne felejtse! Mert nincs rosszabb, mint­ha az ember látogatót kap, abbahagyja az olvasást, és aztán nem tudja hol tart. Akár elölről kezdheti megint a re­gényt . . . Müller ur. — Ez valóban nagyon rossz dolog. Majd küldök hát ilyen könyvjelzőt. Spekuláné. — De minden könyvhöz egyet . . . És még valamit! Tessék a müveket folyásul és ebben az állapot­ban szállítani. Mert az is szerfölött bosszantó, ha az embernek a legszelle­mesebb párbeszédnél vagy a legérdeke­sebb jelenetnél elő kell venni a kést és fölvágni a legközelebbi lapokat. Gon­doltam. hogy ettől a kellemetlenségtől úgy kímélhetem meg magam a legbiz­tosabban, ha fölvágott állapotban ve­szem át a könyveket. Müller ur. Meglesz. ngos asszo­nyom . . . Ernő. a nagyságos asszony részére küldendő^ könyveket gondosai! föl fórja vágni. Értette? « „ Spekuláné. mibe inrgKĆ tieruiiu? (duller ur. — Ez az operáció semmi­be. Ezért nem számítunk föl semmit. Spekuláné. — Maga igazán derék ein­her! Mikor a szomszédos üzletben má­kot vettem és megdaráltattam. a dará­lás diját megfizetették velem. Mfílíer ur. — Egy mákkereskedő egé­szen másként fogja föl az életet mint egy könyvárus. Spekuláné. •— Hjah. az emberek nem egyformák ... De most má: megvek. Isten áldja meg! A viszontlátásra! Müller, ur. t-> Kezét csókolom }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents