Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)

1923-02-16 / 46. szám

2. oldal BACSMEGYEÍ NAPLÖ 1923. február 16. Ságban, Bosznia»Hercegovinában és Szlovéniában. A Szerémséget, ahol ö a radikálispórt listaveze­tője, március elején fogja be­utazni és Mitrovlcán mond majd nagyobb programbeszédet. Jelölési krónika A jelöltlistákat egymásután zár­ják le az ország összes kerületei­ben és a törvény értelmében a bíróságokhoz nyújtják be ezokat megerősítés végett. Mint Beogradból jelentik, a Beo­grad környéki kerületből Zsujevics Aleksza, aki kisebbségben maradt a kerületi konferencián, mér be­terjesztette külön listáját a tör­vényszékhez. A hivatalos radiká­lis lista, melynek élén Jovanovics Pero fog áilani, szintén elkészült és a napokban be fogják nyuj tani. Ebben a kerületben beadták már a földmivespárt listáját is, amelynek vezetője Neides Milutin j földmives, az összes többi jelölt­jeik is főldmivesek. A kerület régi képviselője, az Avramovics­­pérti Szusics, a jelölő gyűléseken jpnindenütt kisebbségben maradt és a semleges NekUs kapott több­séget. A demokraták még nem zárták le ebben a kerületben listájukat. Pirotban a radikálispárt listave­zetője, Vukicsevtcs Volja postami­niszter lett, aki csütörtökön érke­zett vissza a kerületből Beo­gradba. Bitoljban Tyirkovics volt képvi­selő radikáiis párti listáját a bí­róság már jóváhagyta. Zagrcbban Vojnovics Lejo lett a demokrata listavezető. A köztársasági párt terjeszkedése Délszerbiában Prilezből jelentik : A köztársa­sági párt szerdai népgyülésén személyi okokból nagy verekedés támadt, amelynek csak o csend Á no és a halál Irta: Baedeker Komoly beteg volt az asszony s attól félt. hogy meghal. Nem elége­dett hát meg az orvos látogatásai­val, s papért küldött Az igazi filozófus és még hozzá jó ember, a szokásos vailáserkölcsi kftanitáson kívül egyebekkel is vi­gasztalta, s szeretettel készítette elő a nehéz órára, ameiy esetleg már les rá. — A halál az a dolog. — mondotta többek közt, — amely a legszoro­sabban tartozik hozzá és fűződik az élethez. Egyik nem lehet meg a má­sik nélkül. Az életnek biztos követ­kezménye a halál, ezt pedig okve­­tetlenül megelőzte az élet. Ha tehát szívesen fogadtuk el a Teremtőtől az életet, hasonló örömmel kell el­venni Tőle a halált is. Legjobb vol­ttá falán, ha megszoknánk azt. hogy a halál gondolatával foglalkozzunk egész életünkben, — akkor nem fél­nénk tőle. Hiszen az bizonyosan épp •iyan jó és kívánatos dolog, mint az élet. mert különben az Isten, a leitől csak jő jöhet, megkímélne ben­nünket tőle. Okos ember volt a lelkész. Nem állította azt, amit a legtöbb pap mond. hogy a halál becsesebb az életnél, s bogy az ember innen egye­nesen a Paradicsomba jut. Tudta, hogy ezt sokan nem hiszik el neki a papi »savára. Az az állítás, hogy a Halál nem rosszabb a földi élet­nél. kevésbbé merész mondás. 8 mert van némi lehetőség benne, a *ő, aki hisz a valéseinütle« lehető­ségekben, elhitte. őrség közbelépése vetett végét. Ndgy nehézségek után végre si­került a jelölt listát elfogadtatni, listavezető Ikonics dr., beogradi hirlapiró lett. Szkopljében Prodanovics Jesa lett a köztársasági listavezető. Kumanovoban is nagyon élénk volt a köztársasági agitáció, amig Tcdorovics Pavle beogradi ügyvéd volt a kiszemelt listavezető. 7o dorovics a kommunista szavaza­tokat is megkapta volna, mert a merénylet perben mint védő nagy szolgálatot tett a kommunisták­nak. A párt esélyeit azonban na­gyon elrontotta, hogy végül is nem őt, hanem Pandilovics Györ­gyét tették meg listavezetőnek. Szkopljeban a kommunisták ön­állóan lépnek fel munkáspárt né­ven, listavezetőjük Cekics Dusán volt képviselő. A rendőrség azon­ban erélyes rendszabályokra ké­szül egész Délszerbiában, a bre­­galnicai, kavadri és bitolji kerü­letekben is a kommunista gyűlé­sek ellen. Zomfeorban is szavazhatnának a magyarok Letépték a radikálisok magyar plakátjait A zombori törvényszék dr. Pus­kás tanácselnök elnöklete alatt dr, Masirevics bíró referátumában tár­gyalta a választói névjegyzékek hi­telesítését. A bíróság a beterjesztett és hivatalból kiigazított névjegyzé­keket megjegyzés nélkül hitelesítet­te, tehát a zombori kerületben is szavazhat­nak a ianuúr 6-ika után Ielvett nemzetiségi választók. A magyarok azonban gerincesen és becsületesen áliják a Magyar Párt határozatát, amely a passzivi­tást mondta ki. * A múlt évi választói névjegyzék szerint a zombori kerületben 48.063 választó volt. A névjegyzék kigazi­­tást itt sem valami nagy buzgalom­mal hajtották végre, mégis több mint húszezerrel szaporodott a vá­lasztók száma. A kerületben most 68.317 szavazó van. A legnagyobb a szaporodás Zombor városban,’ a hol a múlt évi 4836 választó helyett most 8656 választó van. Apatinban 9856, a zombori járásban 10.§19, a kulai járásban 12.000, a hódsági já­rásban 12.143, a dárdai-ban 8928, s a batinai (kiskőszegi) járásban, a melynek túlnyomó többsége ma­gyar, amelyben tehát a névjegyzék kiigazítás nem lehetett egész pon­tos, 5916 szavazó van. Minthogy a szavazóhelyek kije­lölése még a»'régi névjegyzék alap­ján történt, tehát kevesebb van, mint amennyi a törvény alapján szükséges, a törvényszék intézke­dett uj szavazóhelyek kijelöléséről és küldöttség! elnökök kirendelésé­ről. így Zomborban az eddigi öt szavazó körlet helyett tizenkettő lesz. A zombori járásban most nagyon becsesek a magyar voksok. Mint­hogy a szláv választók nézete már I régen kialakult, a jelöltek a nemze- jj tiségi szavazók közt akarnak hive-1 két szerezni. Erre vall, hogy a radl- < kálispárt* amelynek hivatalban ülő jj exponensei nyugodtan nézték és el- j feledték megtorolni a cégtábla rom♦ ? boldsokat, most magyar nyelven is j kiragasztatott agitációs plakátokat ezzel a felírással: Éljen dr. Nikolics György Zombor város képviselőjelöltje De mert van nemezis, most a ra­dikálisok plakátjait is letépték az is- ’ meretlen tettesek. A radikálispárt a zombori kerü-! leiben véglegesen megállapodott a jelöltek személyében. A listavezető | Trifkovics Márkó törvényelőkészítő f —---i-T—— ’ Bágyadtan mosolygott és nem mondott ellent. A pap pedig beszélt tovább, nem kenettel teljesen, hanem bizalmasan, barátságosan: . — Aki meghal, az csak elutazik és találkozót ad a másvilágon ne­künk, akik még egy ideig itt mara­dunk, s ő a boldog, mert előbb je­lenhetik meg a találkozón. Erre már megszólalt nehéz be­teg. bágyadtan, de érthetően: — Köszönöm a vigasztaló szavait, plébános nr. Ha meg kell halnom, ezt megbékülve teszem. Csak abban csalatkozik Főtisztelendő Uram, ha azt hiszi, hogy az a boldog, aki el­sőnek jelenik meg a randevún. Az én tapasztalásom szerint (e szavak ndl a haldokló mosolygott) az ilyen alkalmaknál az a boldog, aki máso­diknak érkezik be, mert arról győ­ződik meg hogy már várják, s talán épp türelmetlenül várják. Jó! esik az embernek, plébános ur és én mindig ügyeltem arra, hogy sose legyek ott az első. A pap nem jött zavarba és igy szólt: — Édes gyermekem, hát nem tud­ja, hogy a másvilágon azok lesznek az elsők, akik itt utolsók, s azok az utolsók, akik itt elsők voltak? A hölgy egy kissé niegvigasztaló­­dott, de egyelőre életben maradt, mert — bár három orvos járt hozzá —- meggvógjnilt és valószínűleg még jó ideig váratott magára a találko­zókon. * Mintegy másfél évtized molt el, a hölgy megint rosszul lett (boldog, aki csak minden tizenöt esztendőben • betegszik meg!) s megint elhivatta ; a papot, ugyanazt, aki őt elsö^ su-: lyos állapotában készítette elő az elmúlásra. A jó ember azóta öreg ) lett, hajlottan járt, egészen meg­­őszült a haja. — de a betegen is meglátszottak a lezajlott esztendők, j — Szent atyám, — igy szólt ez ’ utóbbi. — Most egészen biztos, hogy meghalok. Érzem, hogy a vég köze- j ledik. __ . — A halál épp azért, mert bizo- í nyos, sohase biztos, — felelte szén- s tenciózusan a lelkész. — Ami úgy ? értendő, hogy mindenki meghalj ön ■ is, kedves leányom, egészen határo-1 zottan. de hogy épp mostan, az egy- ? általában nem biztos. — Ahogy lesz, úgy lesz és úgy \ lesz jó, ahogy lesz, — mondta meg- jj nyugvással a beteg asszony. — Én i már tizenöt év óta készülök meg- j halni, amióta a Főtiszteleudő ur oly ? sikeresen megvigasztalt. Én nem: bánom a halált, hiszen az velejárója 1 az életnek és bizonyára a képzel- . hető legnagyobb áldás, mert hiszen | a jó Istentől jön, akitől csak üdvös I dolog jöhet. És aztán, aki meghal, | az csak útra megyén, s ha nem is í jöhet vissza, csak egy kis időre vesz ; búcsút a szeretettjeitől, akikkel újból j összekerül a másvilágon, s ő a leg- | boldogabb, mert elsőnek jelenhetik | meg a mennyei randevún. A plébános, aki ráismert a saját \ tanítására, elégedetten felelte: — Örömmel veszem észre, hogy Š nem zúgolódik az Ur yégzése ellen, j s a kegyed fejtegetésének minden szavát aláírom, de mégis azt hi­szem, hogy azt a találkozót, amely- i miniszter, zombori jelölt dr. Nikolics György, helyettese dr. Nenadov Mita, Zombor-jdrási jelölt Terzin Kula: Jankovics Velizár közle­kedésügyi miniszter, helyettese dr. L osevics János, Apafin: dr. Rá­­czics orvos, helyettese Szeiler apa­tini gyáros. Hódság: dr. Lalosevics János, helyettese Gavrilovics Ottó, a baranyai járások jelöltje Mihajd­­zsics esperes, volt képviselő. Különösen erős a küzdelem Zom­borban a radikálisok és a demokra­ták közt. A demokrata jelölt Nová­­kovics Izidor, s a radikálisok helyi jelöltjei a zombori polgárság előtt igen népszerűéit. Visszaérkezett a szaloski hazaárulás! por egyik megszökött elítéltje Sztojkovicp alezredes Beogradban A Sza!oniki-i politikai pör, amint még emlékezetes, a világháború aiatt nagy szenzációt keltett. A hazaáru­­lási pör több vádlottja akkor kül­földre menekült, míg most az inci­dens egyik magasrangu katona! szereplője visszatért Beogradba. Stojkovics Vojiszlav alezredes, a Sza!oniki-i hazaárulási pör egyik el­ítéltje ugyanis egy hónappal ezelőtt a belügyminisztériumhoz kérvényt intézett, hogy visszatérhessen Orosz­országból. ahol külföldre me­nekülése óta él. Beadványában arra hivatkozik, hogy ártatlan és ezért pőrének ujrafelvételét kéri. . A belügyminisztérium azonnal válaszolt Stojkovics alezredes kér­vényére és arra utasította az alez­redest, hogy adja át magát a beo­gradi hatóságoknak, mert csak igy lehet szó pőrének ujrafölvételéről. Stojkovics alezredes ennek a vá­lasznak a hatása alatt szerdán meg­érkezett Beogradba és jelentkezett a belügyminisztérium államvédelmi osztályán, ahonnan átadták a vá­­rosparancsnokságnák. Itt várja be Stojkovics alezredes a hadügymi­nisztérium további intézkedését ről itt szó van, nem kellene rande­vúnak nevezni. Úgy tudom, hogy e szóval kevésbbé ártatlan összejöve­teleket szoktak megjelölni. — A tisztának minden tiszta, —* nyugtatta meg a plébános urat a, beteg. — Úgy van, — hagyta helyben a pap. — Jól fogja föl a dolgot... De ha jól emlékszem, első halálraké­­szülődésekor attól félt kegyed, hogy elsőnek kell lenni a találkozón és várni másokra. A halálos beteg halványan mo­solygott és igy szólt: — Akkor egészen másképpen áll­tak a dolgok, kedves plébános ur. Akkoriban mindig én rám vártak a földi randevúkon — — Már megint ez a szó! — mond­ta szemrehányó hangon a pap. — Nem mindegy az. hogy minek nevezzük? — ellenkezett a beteg. — A lényeg ugyanaz marad . . . Tehát akkoriban mindig én voltam az, aki várattam magamra, de ahogy az évek múltak, megtörtént nem _ egy­szer, s az utóbbi években mindig, hogy nem én rám vártak, hanem nekem kellett várni. S minthogy az evangéliumi és a plébános ur_ szerint »amott« azok lesznek az elsők, akik itt utolsók, s azok az utolsók, akik itt elsők, én már most nyugodtan halok meg. Odaát majd megint én rám fognak — és remélem, türel­metlenül — várni. És boldog mosollyal a sápadt aj­kai körül, mint aki legfeljebb száz kilométer távolságra tesz kirándu­lást. elégedetten halt meg a talál­kozó asszony.

Next

/
Thumbnails
Contents