Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)
1923-02-16 / 46. szám
2. oldal BACSMEGYEÍ NAPLÖ 1923. február 16. Ságban, Bosznia»Hercegovinában és Szlovéniában. A Szerémséget, ahol ö a radikálispórt listavezetője, március elején fogja beutazni és Mitrovlcán mond majd nagyobb programbeszédet. Jelölési krónika A jelöltlistákat egymásután zárják le az ország összes kerületeiben és a törvény értelmében a bíróságokhoz nyújtják be ezokat megerősítés végett. Mint Beogradból jelentik, a Beograd környéki kerületből Zsujevics Aleksza, aki kisebbségben maradt a kerületi konferencián, mér beterjesztette külön listáját a törvényszékhez. A hivatalos radikális lista, melynek élén Jovanovics Pero fog áilani, szintén elkészült és a napokban be fogják nyuj tani. Ebben a kerületben beadták már a földmivespárt listáját is, amelynek vezetője Neides Milutin j földmives, az összes többi jelöltjeik is főldmivesek. A kerület régi képviselője, az Avramovicspérti Szusics, a jelölő gyűléseken jpnindenütt kisebbségben maradt és a semleges NekUs kapott többséget. A demokraták még nem zárták le ebben a kerületben listájukat. Pirotban a radikálispárt listavezetője, Vukicsevtcs Volja postaminiszter lett, aki csütörtökön érkezett vissza a kerületből Beogradba. Bitoljban Tyirkovics volt képviselő radikáiis párti listáját a bíróság már jóváhagyta. Zagrcbban Vojnovics Lejo lett a demokrata listavezető. A köztársasági párt terjeszkedése Délszerbiában Prilezből jelentik : A köztársasági párt szerdai népgyülésén személyi okokból nagy verekedés támadt, amelynek csak o csend Á no és a halál Irta: Baedeker Komoly beteg volt az asszony s attól félt. hogy meghal. Nem elégedett hát meg az orvos látogatásaival, s papért küldött Az igazi filozófus és még hozzá jó ember, a szokásos vailáserkölcsi kftanitáson kívül egyebekkel is vigasztalta, s szeretettel készítette elő a nehéz órára, ameiy esetleg már les rá. — A halál az a dolog. — mondotta többek közt, — amely a legszorosabban tartozik hozzá és fűződik az élethez. Egyik nem lehet meg a másik nélkül. Az életnek biztos következménye a halál, ezt pedig okvetetlenül megelőzte az élet. Ha tehát szívesen fogadtuk el a Teremtőtől az életet, hasonló örömmel kell elvenni Tőle a halált is. Legjobb volttá falán, ha megszoknánk azt. hogy a halál gondolatával foglalkozzunk egész életünkben, — akkor nem félnénk tőle. Hiszen az bizonyosan épp •iyan jó és kívánatos dolog, mint az élet. mert különben az Isten, a leitől csak jő jöhet, megkímélne bennünket tőle. Okos ember volt a lelkész. Nem állította azt, amit a legtöbb pap mond. hogy a halál becsesebb az életnél, s bogy az ember innen egyenesen a Paradicsomba jut. Tudta, hogy ezt sokan nem hiszik el neki a papi »savára. Az az állítás, hogy a Halál nem rosszabb a földi életnél. kevésbbé merész mondás. 8 mert van némi lehetőség benne, a *ő, aki hisz a valéseinütle« lehetőségekben, elhitte. őrség közbelépése vetett végét. Ndgy nehézségek után végre sikerült a jelölt listát elfogadtatni, listavezető Ikonics dr., beogradi hirlapiró lett. Szkopljében Prodanovics Jesa lett a köztársasági listavezető. Kumanovoban is nagyon élénk volt a köztársasági agitáció, amig Tcdorovics Pavle beogradi ügyvéd volt a kiszemelt listavezető. 7o dorovics a kommunista szavazatokat is megkapta volna, mert a merénylet perben mint védő nagy szolgálatot tett a kommunistáknak. A párt esélyeit azonban nagyon elrontotta, hogy végül is nem őt, hanem Pandilovics Györgyét tették meg listavezetőnek. Szkopljeban a kommunisták önállóan lépnek fel munkáspárt néven, listavezetőjük Cekics Dusán volt képviselő. A rendőrség azonban erélyes rendszabályokra készül egész Délszerbiában, a bregalnicai, kavadri és bitolji kerületekben is a kommunista gyűlések ellen. Zomfeorban is szavazhatnának a magyarok Letépték a radikálisok magyar plakátjait A zombori törvényszék dr. Puskás tanácselnök elnöklete alatt dr, Masirevics bíró referátumában tárgyalta a választói névjegyzékek hitelesítését. A bíróság a beterjesztett és hivatalból kiigazított névjegyzékeket megjegyzés nélkül hitelesítette, tehát a zombori kerületben is szavazhatnak a ianuúr 6-ika után Ielvett nemzetiségi választók. A magyarok azonban gerincesen és becsületesen áliják a Magyar Párt határozatát, amely a passzivitást mondta ki. * A múlt évi választói névjegyzék szerint a zombori kerületben 48.063 választó volt. A névjegyzék kigazitást itt sem valami nagy buzgalommal hajtották végre, mégis több mint húszezerrel szaporodott a választók száma. A kerületben most 68.317 szavazó van. A legnagyobb a szaporodás Zombor városban,’ a hol a múlt évi 4836 választó helyett most 8656 választó van. Apatinban 9856, a zombori járásban 10.§19, a kulai járásban 12.000, a hódsági járásban 12.143, a dárdai-ban 8928, s a batinai (kiskőszegi) járásban, a melynek túlnyomó többsége magyar, amelyben tehát a névjegyzék kiigazítás nem lehetett egész pontos, 5916 szavazó van. Minthogy a szavazóhelyek kijelölése még a»'régi névjegyzék alapján történt, tehát kevesebb van, mint amennyi a törvény alapján szükséges, a törvényszék intézkedett uj szavazóhelyek kijelöléséről és küldöttség! elnökök kirendeléséről. így Zomborban az eddigi öt szavazó körlet helyett tizenkettő lesz. A zombori járásban most nagyon becsesek a magyar voksok. Minthogy a szláv választók nézete már I régen kialakult, a jelöltek a nemze- jj tiségi szavazók közt akarnak hive-1 két szerezni. Erre vall, hogy a radl- < kálispárt* amelynek hivatalban ülő jj exponensei nyugodtan nézték és el- j feledték megtorolni a cégtábla rom♦ ? boldsokat, most magyar nyelven is j kiragasztatott agitációs plakátokat ezzel a felírással: Éljen dr. Nikolics György Zombor város képviselőjelöltje De mert van nemezis, most a radikálisok plakátjait is letépték az is- ’ meretlen tettesek. A radikálispárt a zombori kerü-! leiben véglegesen megállapodott a jelöltek személyében. A listavezető | Trifkovics Márkó törvényelőkészítő f —---i-T—— ’ Bágyadtan mosolygott és nem mondott ellent. A pap pedig beszélt tovább, nem kenettel teljesen, hanem bizalmasan, barátságosan: . — Aki meghal, az csak elutazik és találkozót ad a másvilágon nekünk, akik még egy ideig itt maradunk, s ő a boldog, mert előbb jelenhetik meg a találkozón. Erre már megszólalt nehéz beteg. bágyadtan, de érthetően: — Köszönöm a vigasztaló szavait, plébános nr. Ha meg kell halnom, ezt megbékülve teszem. Csak abban csalatkozik Főtisztelendő Uram, ha azt hiszi, hogy az a boldog, aki elsőnek jelenik meg a randevún. Az én tapasztalásom szerint (e szavak ndl a haldokló mosolygott) az ilyen alkalmaknál az a boldog, aki másodiknak érkezik be, mert arról győződik meg hogy már várják, s talán épp türelmetlenül várják. Jó! esik az embernek, plébános ur és én mindig ügyeltem arra, hogy sose legyek ott az első. A pap nem jött zavarba és igy szólt: — Édes gyermekem, hát nem tudja, hogy a másvilágon azok lesznek az elsők, akik itt utolsók, s azok az utolsók, akik itt elsők voltak? A hölgy egy kissé niegvigasztalódott, de egyelőre életben maradt, mert — bár három orvos járt hozzá —- meggvógjnilt és valószínűleg még jó ideig váratott magára a találkozókon. * Mintegy másfél évtized molt el, a hölgy megint rosszul lett (boldog, aki csak minden tizenöt esztendőben • betegszik meg!) s megint elhivatta ; a papot, ugyanazt, aki őt elsö^ su-: lyos állapotában készítette elő az elmúlásra. A jó ember azóta öreg ) lett, hajlottan járt, egészen megőszült a haja. — de a betegen is meglátszottak a lezajlott esztendők, j — Szent atyám, — igy szólt ez ’ utóbbi. — Most egészen biztos, hogy meghalok. Érzem, hogy a vég köze- j ledik. __ . — A halál épp azért, mert bizo- í nyos, sohase biztos, — felelte szén- s tenciózusan a lelkész. — Ami úgy ? értendő, hogy mindenki meghalj ön ■ is, kedves leányom, egészen határo-1 zottan. de hogy épp mostan, az egy- ? általában nem biztos. — Ahogy lesz, úgy lesz és úgy \ lesz jó, ahogy lesz, — mondta meg- jj nyugvással a beteg asszony. — Én i már tizenöt év óta készülök meg- j halni, amióta a Főtiszteleudő ur oly ? sikeresen megvigasztalt. Én nem: bánom a halált, hiszen az velejárója 1 az életnek és bizonyára a képzel- . hető legnagyobb áldás, mert hiszen | a jó Istentől jön, akitől csak üdvös I dolog jöhet. És aztán, aki meghal, | az csak útra megyén, s ha nem is í jöhet vissza, csak egy kis időre vesz ; búcsút a szeretettjeitől, akikkel újból j összekerül a másvilágon, s ő a leg- | boldogabb, mert elsőnek jelenhetik | meg a mennyei randevún. A plébános, aki ráismert a saját \ tanítására, elégedetten felelte: — Örömmel veszem észre, hogy Š nem zúgolódik az Ur yégzése ellen, j s a kegyed fejtegetésének minden szavát aláírom, de mégis azt hiszem, hogy azt a találkozót, amely- i miniszter, zombori jelölt dr. Nikolics György, helyettese dr. Nenadov Mita, Zombor-jdrási jelölt Terzin Kula: Jankovics Velizár közlekedésügyi miniszter, helyettese dr. L osevics János, Apafin: dr. Ráczics orvos, helyettese Szeiler apatini gyáros. Hódság: dr. Lalosevics János, helyettese Gavrilovics Ottó, a baranyai járások jelöltje Mihajdzsics esperes, volt képviselő. Különösen erős a küzdelem Zomborban a radikálisok és a demokraták közt. A demokrata jelölt Novákovics Izidor, s a radikálisok helyi jelöltjei a zombori polgárság előtt igen népszerűéit. Visszaérkezett a szaloski hazaárulás! por egyik megszökött elítéltje Sztojkovicp alezredes Beogradban A Sza!oniki-i politikai pör, amint még emlékezetes, a világháború aiatt nagy szenzációt keltett. A hazaárulási pör több vádlottja akkor külföldre menekült, míg most az incidens egyik magasrangu katona! szereplője visszatért Beogradba. Stojkovics Vojiszlav alezredes, a Sza!oniki-i hazaárulási pör egyik elítéltje ugyanis egy hónappal ezelőtt a belügyminisztériumhoz kérvényt intézett, hogy visszatérhessen Oroszországból. ahol külföldre menekülése óta él. Beadványában arra hivatkozik, hogy ártatlan és ezért pőrének ujrafelvételét kéri. . A belügyminisztérium azonnal válaszolt Stojkovics alezredes kérvényére és arra utasította az alezredest, hogy adja át magát a beogradi hatóságoknak, mert csak igy lehet szó pőrének ujrafölvételéről. Stojkovics alezredes ennek a válasznak a hatása alatt szerdán megérkezett Beogradba és jelentkezett a belügyminisztérium államvédelmi osztályán, ahonnan átadták a városparancsnokságnák. Itt várja be Stojkovics alezredes a hadügyminisztérium további intézkedését ről itt szó van, nem kellene randevúnak nevezni. Úgy tudom, hogy e szóval kevésbbé ártatlan összejöveteleket szoktak megjelölni. — A tisztának minden tiszta, —* nyugtatta meg a plébános urat a, beteg. — Úgy van, — hagyta helyben a pap. — Jól fogja föl a dolgot... De ha jól emlékszem, első halálrakészülődésekor attól félt kegyed, hogy elsőnek kell lenni a találkozón és várni másokra. A halálos beteg halványan mosolygott és igy szólt: — Akkor egészen másképpen álltak a dolgok, kedves plébános ur. Akkoriban mindig én rám vártak a földi randevúkon — — Már megint ez a szó! — mondta szemrehányó hangon a pap. — Nem mindegy az. hogy minek nevezzük? — ellenkezett a beteg. — A lényeg ugyanaz marad . . . Tehát akkoriban mindig én voltam az, aki várattam magamra, de ahogy az évek múltak, megtörtént nem _ egyszer, s az utóbbi években mindig, hogy nem én rám vártak, hanem nekem kellett várni. S minthogy az evangéliumi és a plébános ur_ szerint »amott« azok lesznek az elsők, akik itt utolsók, s azok az utolsók, akik itt elsők, én már most nyugodtan halok meg. Odaát majd megint én rám fognak — és remélem, türelmetlenül — várni. És boldog mosollyal a sápadt ajkai körül, mint aki legfeljebb száz kilométer távolságra tesz kirándulást. elégedetten halt meg a találkozó asszony.
