Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)

1923-02-13 / 43. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923. február 13. A bueyevác tanulók hittan órái A snboticai gimnázium igazgatójánál nyilatkozata A következő helyreigazítást kaptuk, Igen tisztelt Szerkesztő ur! Nagyon szépen kérem Szerkesztő urat, hogy az igazság érdekében és a sajtótörvény alapján szíveskedjék a „Bácsmegyei Naplódnak f. évi február 8-án megjelent 38-iki szá­mában közzétett „A szülők hadat üzentek a suöoticai főgimnázium igazgatójának“ cimü cikkével szem­ben a következő helyreigazításnak helyt adni: „A főgimnáziumban a tanulók száma ezeren felül van, a szerb­­horvát tagozat közel hatszáz tanu­lót számlái. Ezen nagy számból — becses lapja is megerősíti ezt -— hatvankét személy irta alá a főgim­názium igazgatójának személye el­len Subotica város főispánjához in­tézett beadványt, akik azonban nem mind szülők, hanem csak kis részük. Ebben a város főispánjánál járt kül­döttségbe felvezettek a visszataszító mozgalom vezetői nemszüloket, sőt | gyermekeket is az utcáról. A fő­gimnázium igazgatóságához is érke­zett egy beadvány tiz személy alá­írásával, akik közül szintén heten voltak szülők. Valószinü, hogy a főispán úrhoz beadott memorandum hatvankét aláírójának nagy része nem is szülő. És ha van is köztük elenyészően kis része tanulók szü­lőinek, ezek azt a beadványt csak fenyegetések hatása alatt és nem a saját indító okukból írták alá, mert ezt a mozgalmat olyan emberek ve­zetik, akik nem szülők, nem voltak és nem is lesznek soha szülök. Valótlan az, hogy a tanulók nem járnak el a hittani órákra. Az igaz­ság kedvéért pontos számokat bo­csátók Szerkesztő ur rendelkezésére, amelyek valódiságáról bármikor meg­győződhetik : nem jár hetvennégy tanuló a hittani órákra és száz­hetvennyolc rendesen látogatja azo­kat. A nem járó hetvennégy tanuló közül is sokan már visszatérnek a mm mmtmmmmmmmmsimaaammBBfmm. vallás tani órákra. Azok is, akik nem járnak el a hittani órákra, csak azon fenyegetés miatt maradnak el, hogy eltiltatnak az oltári szentség­től és Szkenderovics ur fenyegetései miatt, akiről különben ismeretes Suboticán, hogy mint volt hitoktató értett a veréshez és üldözéshez, ami miatt panaszt is emeltek ellene. A harc ezen módja tisztesség­telen és azok lelkét terheii, akik azt vezetik. Ilyen áskálódások miatt tette magat lehetetlenné Szkenderovics ur is az iskolában és ily módon bizto­san nem fog visszatérni a gimná­ziumba. ^ Még kevésbbé fog ilyen rágalmakkal az igazgató és a többi! tanárok tekintélyének ártani, akik1 ellen ilyen meddő lármába kezdtek. Sem a közoktatásügyi és vallásügyi miniszterek, sem a kormány elnöke nem engedik magukat valótlan, szemfényvesztő beadványokkal féire­­vezettetni. A szülők és a tanulók is nagyon jól tudják, hogy a főgimnáziumban nem üldöznek és nem bántanak senkit és semmit: sem a katholikus vallást, sem a bunyevác gyermeke­ket. Az igazságot eltakarni nem lehet, előtte meg fognak alázkodni és megszégyenülni az áskálódok és rágalmazók. Subotica, 1923. február 10. Kiváló tisztelettel a főgimnázium igazgató­sága: Th. Borovnyak, igazgató. A választási frontról . Ellentétek a Pvotics-pártban — Radios élelmiszerrel agitál Dalmáciában Lányok. A jelöltek névsorának benyújtá­sára kitűzött határidő közeledtével valamennyi kerületben igyekeznek a pártok a jelöléseket megejteni. A listák összeállításánál, a kerületek felosztásánál a beogradi pártköz­pontokban erős személyi harc folyik a jelöltek, illetve jelölt-aspiránsok között és többé-kevésbbé valameny­­nyi pártban újabb kisebb frakciók és érdekcsoportok keletkeznek az egyes jelöltek körül. így, — mint a Politika közli. — legújabban a Pro­­tics-pártban merült fel válság dr. Gavrila és dr. Mihajlevics hivei kö­zött. Bár a válság oka nem került nylvn osságra, beavatott körökben úgy tudják, hogy azt a választási kampány idézte elő. Mint Sarajevóból jelentik, Protics hivei egész Boszniában külön je­lölt-listát állítanak fel. Hir szerint i a pá£t listavezetői a boszniai kerü­letekben Klicin Mita, Gavrila Emil dr. és Ivancsevics Pero tanár lesz­nek. Ivancsevicsnek, aki most fog átlépni a hivatalos radikálispártból a Protics-csoportba, dr. Markovics Lázár igazságügyminiszter lesz a (j Pasics-csoport listáján az ellenfele, jj Protias Sztoján vasárnapi rumaif útjáról a Tribuna azt írja. hogy a népgyülésen csak nagyrn ^ kevesen jelentek meg és a Szerémségben mietsmxammBsmmmmmmmmamaammmmfamam A nagy áhitatos csöndben mélán bo_ rul az ebédutáni forróság a vidékre. Az akácfa sátoros lombjai modulatlanu! őrzik a lepedőnyi árnyékos helyet. Minden alszik, csupán három sárga rigó kering a fák' között, bomolva, játsza­dozva a napsugárban. Úgy lehet, va_ iami csintalan rigó menyecske az egyik, amelyik kacérul csalogatja maga után a bohó ifjakat. Végül azok is megunják a játékot s leereszkednek az egyik ág­ra. Ennek következtében a levelet vá­gyó, szemtelen kis hernyó lepottyan egy szabályos hullámzásu rózsaszínű blúzra. — Jaj! riad fel a blúz tulajdonosa, vedd le kérlek, gyorsan. Két karcsú ujj szeszélyesen össze­­görbiil, a hernyóhoz közel helyezkedik és zsuppsz, úgy elröpül az irigylésre méltó kis rovar mintha szárnyai lenné­nek. A két leány pedig egymást átkarol­va, tovább sétál. Az egyik vékony, kar. csu, elegáns alak. Azzá segíti még a drága divatos pongyola, mely nyakát szabadon hagyja. Ragyogó fekete sze­mével. pisze orrocskájával, egészséges piros 'vértól duzzadó szájával, ellenté­tes arca mélázó majdnem fájdalmas ki­fejezése. — Azóta nem is voltál Pesten? A kihez beszél, rózsaszínű kartonra, ttájával, szőke hajával, kifejezéstelen, de életvidor kis arcával, igen igényte­lenül néz ki mellette. — De voltam két hétig februárban. Valami csodálatos, nagy örömmel ké­szültem rá, a második, héten meg már alig vártam, hogy visszajöjjünk. — Miért? — Ott senkit sem ismerek. Itt min­denki ismerősöm. — Ez legalább is gyanús. Én Hallot­tam valamit. — Nem is igaz semmi. Mit hallottál? — Látódé elpirulsz. Nyikos Bandi ud­varol neked? — Ugyan, hogy mondhatsz ilyet. Ud­varolni! Összejövünk néha. De te ma­gadról beszélj. Hallottam, hogy a télen egy tucat kosarat osztottál szét. Igaz? — Körülbelül. — Miért? Még mindig nem tetszik senki sem? A lány megáll egy pillanatra és só­hajt.: — Nem. Én sohasem fogok a szere­lem boldogságában részesülni! — Hogy mondhatsz ilyet? — Tudom. — Oh, tulzasz. Akit úgy körülrajon_ ganak ... ; — Engem? Nem érdeklődik én irán­tam a világon senki. Ami bárkinek is tetszik bennem, az a pénzem. Eh. de te úgy sem érted ezt! — Azért, mert gazdag vagy, ne sze­retne senki?! Hiszen te amellett szép is vagy! Nagyon szép! .— Az mindegy. Mit gondolsz, ha csú­nyább volnék a legcsunyábbnál, nem volna.e ugyanannyi széptevőm? Akkor se a pénz tetszene neki, hanem én? Hiába, ezen nem lehet változtatni. Eu-Proticséknak semmi kilátása sincs a sikerre. Jovanovics Ljuba kultuszminisz­ter és Miletics Szlávkó egészségügyi miniszter, a novisadi kerület radiká­­lispárti listavezetője hétfőn déli 1 órakor Beogradból Novisadra ér­keztek. Az állomáson Szlepcsevics Milán főispán és a novisadi radiká­lispárt küldöttsége fogadta a minisz­tereket. Gyorgyevics Mita, novisadi kerületi jelölt Mvözlőbeszédére Jo­vanovics miniszter válaszolt. Dél­után 4 órakor a miniszterek reszt­vettek a görögkeleti templom Száva­­ünnepén, este pedig megjelentek a pártnak a Szloboda-szállóban ren­dezett népmulatságán, ahol Jovano­vics Ljuba kultuszminiszter nagyobb politikai beszédet tartott. Jankovics Velizár vasuíügyi mi­nisztert a skopljei kerületben vasár­nap egyhangúlag listavezetővé vá­lasztották. Jankovics minisztert ezenkívül Krajinában mint listaveze­tőt és Dakarban mint kerületi jelöl­tet kandidálták. A radikálispárt vasárnap Jagodl­­nában gyűlést tartott, amelyen Po­po vies Velját. a miniszterelnökségi s sajtóiroda vezetőjét listavezetővé f jelölték. Klcdovdban Kincs kerület részére listavezetőül Brkics Uros volt képviselőt, helyetteséül Gajlcs Radát jelölték. A demokratapárt PozsareváO ke* rületben listavezetővé dr. Marinko­­vics Voja volt minisztert választot­ta. A nisi kerületben Agatonovics Radoszav. a slunyi kerületben Zsi­­vanovics Vojisziáv nyugalmazott tá­bornok a listavezető. A független jngoszlávok pártja vasárnap Dakarban konferenciát tartott, amely alkalommal távirati­lag üdvözölték Davidovics Ljubát. A sürgöny szerint a párt tagjai Ígére­tet tesznek arra, hogy összetartanak a demokrata eszmékért való harc­ban, Davidovics mellett, Pribicse­­vics demokrata-pártjával szemben. Radios István pártja erős agitá­­ciót fejt kí Dalmáciában, amelynek politikai célra nagy összeg áll ren­delkezésére. Mint Sibenikből jelen­tik, hétfőn reggel két vagon élelmi­szer érkezett oda, amit Radics párt­­hiveinek küldött agitációs célokra. gém nem lehet a pénzemtől elválasz­tani. Mi egyek vagyunk És nem engem akarnak elvenni, akivel a pénz jár, ha­nem a pénzt, amivel aztán én is vele járok. Különben ez a leglogikusabb do­log. — Hogy érted ezt? — Ha van olyan férfi, aki nem törő­dik a pénzemmel, áz nem közelit én hozzám, nehogy pártlvadásznak tűnjék fel. Egyszerűen lehetetlen, hogy én olyan férfiakkal találkozzam, akik tud. nak rajongani még az ideálokért, akik szeretnek önmagukért s akit mi is tud­nánk szeretni teljes meleg szivünkkel, akit várva_vártunk, mert már álmaink­ban sokszor megjelent s akit én soha­sem fogok megismerni. Pedig én úgy tudnék szeretni! Talán ki is nevetsz, Tijda, de én igazán sokszor úgy érzem, hogy szerelmes vagyok. Valami fájó, szomorú, de azért édes és boldogító érzés vesz erőt rajtam és olyankor sírni tudok, nagyon keservesen, hogy senki sincs, akire ezt a hatalmas érzést pazaroljam. — Hát Pokomándy Feri? — Pokomándy? — nevetett keseiü gúnnyal Lenke. — Az igaz. hogy csP. ftos fiú, de csak elmondok egy esetet, hpgy ítélhess. Múlt héten, mikor ide­utazásunk előtt a búcsút tartottuk s a jjikás telve volt vendégekkel, valamit keresni akartam a dohányzóban. Az ajtó nyitva volt s én kihallottam, amint pokomándy egy másikkal beszélgetett, pfem szokásom a hallgatózás, de most £gy pillanatra megálltam. Pokomándy hallottam. amint nevetve mondta; Az uj zsidó kórház orvosai Áprilisban megnyitják a kórházat A humanitárius intézményekben meglehetős szegény Vajdaság né­hány hét múlva jelentős közegész­ségügyi intézménnyel lesz gazda, gabb. Április közepén átadják ren­deltetésének a Singer Bernát sze. retetház egyesület uj kórházát, a mely már jórészt berendezve, fel­szerelve várja, hogy a betegeket befogadhassa. Az uj kórház irant az egész Vaj­daságban nagy az érdeklődés, amit legjobban mutat az, hogy minden­felől érkeznek jótékonyadományolc amelyek a kórház megnyitásai es fenmáradását igyekeznek lehetővé tenni. Az önként felajánlott alapit. vá”Trok és hozzájárulások összegét a kórház elnöksége a valutáris vi­szonyokban beállott változásra való tekintettel felemelte, s e felemelt összegek befizetése is folyamatban van. Vasárnap délutáin megalakult az uj kórház ügyeit intéző bizottság. A bizottság tagjai a Szeretetház el. nöksége, a suboticai orvosok s a Szeretetház közgyűlése által dele­gáltak. A kórházi bizottság elnökéül dr. — Kissé lemonádés, de legalább ver­senyistállót tarthatok. — A legokosabb, ha a leányt bete­szed a takarékba, mondta a másik s a pénzzel mégy nászúira. — Hogy mit felelt rá Pokomándy, nem tudom, mert elfelejtettem, de mi­kor később mellém telepedett, biztosan azért, hogy még elutazásunk előtt meg. kérjen, megkérdeztem tőle, nem-e vol­na-e okosabb a papával kiegyezni s egyszerűen megkérni a hozományomat. Természetesen, nem láttam azóta. — Nem fogsz férjhez menni e sze­rint soha? — Oh, dehogy nem, majd egyhez, a sok közül. Bizonnyal, ha már nagyon fogom unni ezt a boldogító leányságot, mondom, egy unalmas délután valaki­nek igent fogok mondani. Legkevésbé sem izgat, hogy ki és milyen lesz. Ha­nem ez nem érdekes. Beszéli inkább a magad dolgáról. Szerelmes vagy? Tilda előbb elpirul, majd az uilára mutat, amelyen egészen keskeny kis karikagyűrű ragyog. — Ezt tőle kaptam. — Kitől? Tőle? — Hiszen tudod, mondtad az elébb. — Nyirkos? Tilda bólint. Amaz a másik szorosab­ban magához szoritja barátnője karját, szeme nedves fényben csillog. — Szeretitek egymást? Két hét raulvá lesz a nyilvános eljegyzés. — Hogy kezdődött? — Oh, nagyon egyszerűen. Eleinte csak ritkán találkoztunk, de olyankor*

Next

/
Thumbnails
Contents