Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)
1923-01-10 / 9. szám
2, oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. január 11. Uj kórház épül Suboticán A Singer Bernét szeretetaáz megnyitás előtt Ha Subotica oly, gazdag volna közegészségügyi intézményekben, mint amilyen szegény, akkor is érdemes volna sokat és bőven foglalkozni a Singer Bernát-szeretetliáz egyesület most megnyitás előtt álló uj kórházával. A mai helyzetben pedig egyenesen kötelesség volna mindenkinek kimenni az uj kórházhoz, ínegnézni, mi készült ott, s tanácscsat és anyagi hozzájárulással segíteni a nagyjelentőségű mü megteremtőit, hogy valóra válthassák mindazt, amit megvalósítani akarnak. A szegedi szőlőkben, a Nagy Eerenc-telep utcájában, a város főtérétől tiz percnyire van az uj kórház, amely körülbelül készen is áll már a megnyitáshoz. Két egymás melletti földszintes házat alakítanak át a kórház céljaira. Az egyiknek az átalakítása már majdnem teljesen be is van fejezve, kertészek az udvart parkírozzák, festők, mázolok a festési munkákat fejezik be. Az uj kórház alapitói a rendelkezésükre álló rendkívül korlátolt anyagi eszközökön túl menő áldozatkészséggel, nemcsak arra ügyeltek, hogy az épület és a berendezés az egészségügyi követelményeknek megfeleljen, hanem gondot fordítottak a külső csinosságra, s arra is, hogy minden modern és szép legyen. A ház kívülről újra van tatarozva, az ablakok befestve. A kórtermek padozata és falai' fehér olajfestékkel ragyogóra mázolva. A kórházban külön férfi és női osztály van, minden osztálynak modern berendezésű fürdőszobája, van külön operációs terem a legmodernebb berendezéssel, várószoba, iroda, gondnoklakás, orvosi lakás. Külön épületekben van a konyha, még pedig a zsidó rituáléknak megfelelően külön konyha a tejjel és külön a zsírral készítendő ételek számára, a mosókonyha, raktár és a hullakamra. Az orvosi és az operációs termek modem, értékes berendezése már meg van, a raktárban ott vannak már a szükséges fehérneműk is, 180 lepedő, 80 férfi, 80 női, 16 gyermek. ing, 180 párna. A megnyitáshoz szükséges 30 ágy is készen áll. A kórház eddigi munkálatai több mint három millió koronát emésztettek fel. Azt az összeget Pollák Lajosnak, a szeretetház-egyesület alelnökének kiváló buzgalma és áldozatkészsége hozta össze. Az áldozatkészséget ő váltotta tettekké, az építkezések irányítása is az ő munkája. A nap nagyobb részét a mai időkben szokatlan önzetlenséggel ott tölti a kórház építésénél. Subotica város a kórházra való tekintettel az épület előtt artézi kutat furatott, a pénzügyminisztérium az orvosi műszerek vámmentes behozatalát engedte meg. A magánosok áldozatkészsége is dicséret és '■ elismerésre méltó módon megnyilvánult. Sólyom Ernő az elektromos berendezést ingyen készítette, Leip- Ilik Testvérek a vízvezetékeket, Stern Zsigmond a festő- és mázolómunkát önköltségi áron készítette, Goldner Testvérek, Rotmdn Imrecég értékes adományokkal járultak a kórház berendezéséhez. A kórház megnyitásához és üzembe helyezéséhez azonban még a jószívű és érző emberek áldozataira van szükség. Másfél millió korona kell ahhoz, hogy a kórház működését biztosítani lehessen. Noha például Péterrévfe, Stari-Becse, Mól községek 350.000 koronát áldoztak a kórház céljaira. A szükséges öszszeg előteremtésére most a magánosok áldozatkészségét kell igénybevenni. Megkezdik Szuboticán- a választói névjegyzékek hivatalból való kiigazítását január 6-ig 800 választót vettek fel a névjegyzékbe A választói névjegyzékek kérelemre történő kiigazítására tudvalevő leg január 6 án lejárt a határidő. Ez a munka már Suboticán is befejeződött. A suboticai városi, főjegyzői hivatalban lezárták a választói névjegyzékeket, azonban azt még ezideig néni terjesztették be a törvényszékhez. A VB xs megyei Nap'ó* munka'ársu kér/iést intézett Orsics Lázár főjegyzőhöz a névjegyzék kiigazításának eredményéről, amire vonatkozólag a következőket mondotta : — A névjegyzékek lezárásáig mintegy nyocszázan jelentkeztek és kérték pótlólag való felvételüket. Ez meg is történt és a névjegyzék kiegészítése befejeződött, Az 1 rendelet, amely szerint it válaszjói névjegyzékek hivatalból egész, január 31-ig kiegészítendők, megérkezett már Suboíicára is és ezt a hivatalból való kiegészítési most meg is kezdjük és január 31-ig folytatjuk. Ami azonban a nemzeti kisebbségek választójogát illeti, arra nézve még ma sem nyilatkozhatott! érdemlegesen,mert egyelőre még várjuk a kormánynak tarra vonatkozó utavfásj, hogy, yaj-Érdekes emberek Ibsen a kávéházban A Peer Gynt és a Hedda Gabler szerzője a legszenvedelmesebb ujságmolyok közé tartozott. Az embereknél, sőt — csodálatos! — a könyveknél is jobban szerette a hírlapokat. Olyen jóbarátuknak tekintette őket, akikre minden istenadta nap — a hétfőt kivéve — bizton számíthatott, s akik naponta újabb meg újabb szórakozással kedveskedtek neki. Bár kevés írónak volt már életében annyi tisztelője és bámuiója mint Ibsen.nek, barátai abban az értelemben mint más nagy írónak — Petőfinek, Goethének, Byronnak vagy akár a legtöbb modernnek — nem igen voltak. Csalt kevéssé volt közlékeny s hiányzott benne a barátkozás meleg talentuma .. . Bámulatos, hogy egy iró, aki többet olvasott újságot mint embert, ez utóbbit olyan jól Kiismerte. Nem volt éppen ember kér ülő, de emberkereső se, s ha választania kellett egy nagyvárosi úriember s egy vidéki újság közt, habozás nélkül az utóbbit választotta. Ennek a tagadhatatlanul nagyon ^ kiváló embernek — hiszen a 19. század egyik vezérlő szelleme volt s még ma Is egyike annak az öt-hat Írónak, akik a legtöbbet foglalkoztatják és nyugtalanítják a közvéleményt — oiyan allűrjei is voltak, amelyek sehogyse illettek egy nagy géniuszhoz. A kávéházjárása például csak kevéssé különbözött az előlapokban kifigurázott ama ujságfalpkétól. akik rémei a kis- és nagyvárosi kávéházakrak, mert ráülnek egy csomó újságra és sonuino-i szent önzésükben nem törődnek a mások hirlápszomjávai, csak nekik legyen meg az ö mindennapi r-ssyvpn-öiven újságjuk, ámen! Én is sokszor láttam a müncheni Café Maximilian-ban az érdekes fejű nagy poétác, amint fülsiketítő zajban, emberek lármás jövése.mené^e közt órákig böngészett a nagy hirlaptömegben, amelyet — hihetőleg úgy vélte — egyedül az ö számára és kedvére járatott az établissement tulajdonosa. Az utcán állandóan voltak a költőnek nézői, akik legkevésbbé se zavarhatták őt, valamint a karrikaiura.rajzolók és amafőrfotografusok se, akik a jellegzetes fejét tanulmányozták. Ibsen nyugodtan olvasott ... Bent a kávéházban a helyét az egyik ablaknál olyan tiszteletben tartották mint egy udvari páholyt. Müncheni ember meg se próbált odaülni, ha pedig idegenek akartak odatelepedni, a pincér első szavára udvariasan visszavonultak, mert Ibsen nevét ismerte mindenki. Mig ő bizony nem egy Jeles írótálának még a nevét se tudta, s nem is volt kiváncsi rá, mert ő csak írni szeretett meg újságot olvasni, — könyveket keveset, Írókkal semmit se törődött. Georg Ebers, az egyiptomi tárgyakkal foglalatoskodó regényíró nagy divatban volt abban az időben, amikor Münchenbe lakott, — többet beszéltek róla mint mostan a két Mann.ról és Wassermannról együttvéve, a regényei óriási példányszámokban fogytak és mégis megtörtént. hogy mikor egyszer emleget, ték a norvég poéta előtt, ez körülnézett és igy szólt: — Ebers? Ebers? Ki az? A hirét se hallotta. Ellenben a legújabb botránypört vagy színházi pletykát úgy ismerte mint a legügyesebb riporter. Krisztiánéban és Rómában éppen úgy megvolt a tiszteletben tartott külön kávéházi asztala, mint a bajor fővárosban, s ott is ugyanolyan splendid isolation-bau tudott maradni, mint a. Maxi. jón a márciusi választások a január 6-ig eszközölt, vagy pedig a január 31-ig történő kiigazított választói névjegyzék alapján fognak lefolyni. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott munkatársunk előtt Pletikoszit3 András dr. polgármesterfőispán is, Eki szintén hangsúlyozta, hogy csak a kormány újabb utasításának megérkezése után lesz világos a helyzet a tekintetben, hogy melyik névjegyzék fog a legközelebbi választásokon alapul szolgálni. Amint ezekből a kijelentésekből látható, a suboticai városházán még mindig teljes tájékozatlanság uralkodik a magyarok választójogára nézve. Ez az előszeretettel táplált tájékozatlanság bizonyára mér egész rövid ideig fog tartani s annak tisztázásnyal fog végződni, hogy a listák hivatalból kiigazitandók, a magyarok felveendők s a márciusi választásokat a január 31-ig kiigazítandó listák alapján kell megejteni. Ezek a nyilatkozatok csupán amellett bizonyítékok, hogy a Magyar Párt vezetősége és a kormány közt létrejött megállapodás sürgős és. erélyes végrehajtásáról kell gondoskodn’. Az eljáró közigazgatás tisztviselők ebben a kérdésben az önállótlanság Csodálatos példáit szolgáltatják. A világos törvény és még világosabb rendeletek után még mindig — utasításokat várnak. Éppen ezért arra van szükség, hogy félreérthetetlen és félremagyarázhalatlan módon szerezzen érvényt a kormány akaratának s már előre s már most gondoskodjék arról, hogy semmiféle hátsóajtókhoz szokott tépelődések és a cselekvéstől elszokott megfontolások ne álljanak akarata érvényesítésének útjában. Végre is, amit az alkotmány megadott s a kormány elismert, azt nem veheti el az alárendelt tisztviselők bátortalansága. Ez a bátortalanság is különös jelenség. Amikor jogokat kell e venni, signum laudis-os bátorságok* nyilatkoznak meg, amikor jogokat adni kell, még az alkotmány és kormányelhatározás fölött is úrrá lesz a körültekintő megfontoltság és hátsó ajtók felé tekintő óvatosság. Újabb szállítási panama A föidmivelésügyi minisztérium botránya Beogradból jelentik: A »Tribuna« értesülése szerint Szupiló, az uj földnevelésügyi miniszter nagyobb arányú visszaélésnek jött nyomára, a melybe Pucolj volt miniszter, Pesics, a minisztérium eibocsájtott osztályfőnöke és Stimmler osztályfőnök, a topcsideri uradalom igazgatója, aki Puceljnek veje, is be vannak keverve. A Wiesbadenben működő jugoszláv jóvátételi bizottság ugyanis arra jött rá, hogy a jóvátétel cimén több mint 200 millió dinár értékben megrendelt mezőgazdasági eszközök után Pesics osztályfőnök 15% " províziót kötött ki magának. Ebből a magas provízióból a »Tribuna« szerint a fentemlitetteken kívül néhány más magas állású személyiség is részesedett, sőt néhány újságírót is korrumpáltak. Hír szerint Szupilo földmivelési miniszter a bíróságnál fog feljelentést tenni a tettesek ellen. mi!íar,-ban. Húsz újság is feküdt előtte, s ha valamivel kevesebbet tudott fölhalmozni, akkor — elégedetlenül zsörtölődött. De a pincérek respektálták a gyengéjét s bizony nem egy kávéházi vendéggel történt meg, hogy amikor újságot kért, azt felelték neki sajnálkozva: — Nem szolgálhatunk vele. Ibsen ur olvassa. (Ez az »Ibsen ur« most egy kicsit különösen hangzik, majdnem olyan furcsán mintha valaki Vörösmarty úrról vagy Mister Shakespeare.ről beszélne, de negyven esztendő előtt nem volt sokkal furább mint ha Müller úrról lett volna szó. Hiszen volt idő, amikor Petőfi is »ur« volt!) Voltak persze olyanok is, akiket nem fegyverzett le teljesen a pincér fölvilágositása, s akadt akárhány türelmetlen, aki a költő asztalához lépve, egyik-másik újságnak a zár alól való feloldását kérte. Ibsen ilyenkor zordon tekintettel nézett az interpellálóra. amely a skandináv észak hidegére emlékeztetett, átadta a kívánt lapot, de nincsen oly képzelőtehetség, amely e gesztusban lelkességet vagy csak szívességet lett volna képes fölfedezni. Nem szerette, ha háborgatták, s azokat, akik újságot kértek és vittek cl tőle, kíméletlen önzőknek tartotta, s a pincéreknek dörmögve panaszkodott, hogy milyen udvariatlanok az emberek, nem hagyják őt békében olvasni. Pedig sose történt meg, hogy valaki neip a legtökéletesebb udvariasság hangján szólott volna hozzá. Sőt a legtöbben pusztán azért közeledtek az asztalához, hogy a szavát hallják s egy tekintetét ellessék. Egy akkoriban fiatal német iró, aki boldog lett volna, ha jnegismerkedhetilc a norvég hattyúval, megkockáztatta, hogy bemutaikozzon neki a kávéfaázban. IA pillanatot szerencsésen találta el, mert Ibsennek még nem volt újság a kezében. A fiatal német sugárzott a boldogságtól, amikor a Nóra szerzője barátságosan mosolygott rá. kezet nyújtott neki s megkínálta a szemben lévő üléssel. Senki se volt oly boldog, mint az iró, aki diadalmasan nézett körül, mintha mondaná: az Ibsen asztalánál, iilök, olyan szerencse, amellyel nem sok ember dicsekedhetik! De az öröme nem tartott soká. Ibsen elrendezte az újságjait, aztán elővett közülük egyet, s úgy elmélyedt benne mint egy fiatal lány. amikor a Párisi Titkok-at olvassa. Aztán a többit böngészte át. s amikor mindannyival elkészült, kifizette a kávéját s az uj »isme_ rős«-ét fejhajtással köszöntvén, kisietétt a Maximilianstrasse-ra. Egy szót se váltott a fiatal Íróval, aki leverten távozott s attól a naptól kezdve más kávéházat frekventált. Ez persze könnyen elviselhető veszteség volt a Maximilian-Caféra, mert inások meg egyenesen azért jártak oda, hogy láthassák mindennap a század egyik legmarkánsabb egyéniségét, akinek Nórája akkor már diadallal járta be Európa majd minden színpadát. iMondják, hogy e kávéház tulajdonosa »sokat keresett Ibsenen«, s ha nem is élt kizárólag belőle, bizonyos, hogy Ibsen elköltözése után a Café Maximilian hanyatlásnak indult. Azért, hogy a nagy költő annyira szerette a kávéházat meg az újságokat, nem kell azt hinni, hogy más társaságba egyáltalában nem járt. Megfordult imitt-amott, ha nem is szívesen, s a müncheni irodalmi körökkel Is tartott fönn összeköttetést, de a kávéházban az egyedüllétet szerette, s mint egynémely drámai figurája, kissé »weltfremd« és mindenképpen különös ember volt. A
