Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-04 / 3. szám

4. oldal.

8ACSMEGYEI NAPLÓ

Baranyai magyarok közt

A kopácsi tó remetéje

Baranya sokféle szlnponrpájából had ragadjak ki itt egy nem mindennapos érdekességet, egy kicsit sírásra ingerlő életeiihajlást.

Délfelé járt az idő, szép dérlepte fákon cikkázó napsugarak hunyorgásra késztették a szemeket, amikor csónakunk a kopácsi tavon egy nagyot siklott és kikötöttünk a tó közepén egy magaslaton emelkedő rozzant, kastélyszerű, az idő vastagától erősen megviselt emeletes házikónál.

Körülöttem, amerre szem ellát víztömeg csöndes tükre, balatonszerü miliő.

Tizenkét lépcsőfokon jutok föl a szobáig. Belépek. Pokrócokkal leterít ott pamlagáról udvariasan ugrik fel Bizjakob ur, egykor a kiewi gimnázium történelem tanárja, ina emigráns és a kopácsi tó önkéntes szárnüzöttje.

Itt él bus és szomorú magárahagyaturcsa és talán különös és talán nem furcsa és talán különös és tálén nem is egészen stilszcrü a dolog, de a szemei könnyesek.

Bizjakob professzor sirt.

Bemutatkozom, pár másodpercig a szemébe nézek és mert magyarul nem beszél:

— Sir! — miért sirt? kérdem tőle.

És ekkor Bizjakob professzor arca

valami fényes, engesztelő áldozatokat sugárzó ihlettségben ragyog, szeme fájdalmas mosoly álarcát ölti és a háromperces csönd alatt két év óta filozofálásra fanyalodott lelke beszáguidja az orosz hómezők, a csilingelő szánok’ és cifra lokálok minden emlékét.

A szobájában silány fekvőhely, egy széken mosdóedény, asztalán szanaszéjjel könyvek, jegyzetek.

Schoppenhauer, Hartmann, Diderot, Spencer, Qoncsárov és Lermontov munkái, sok-sok följegyzés és Vilmos excsászár emlékiratai.

A falon egyetlen kép, egy mindent megmagyarázó, mindent valószínűvé varázsló, képeslapból kivágott és derűt árasztó Tolszíoi-rajz.

Észreveszi, hogy sokáig nézem a képet és talán eszébe jut, hogy mondania kell valamit, megtöri a csendet.

Két év óta borotvát nem látott nagy. bozontos szakála ide-oda mozog a monoton hang nyomán.

— ön a második európai két éves magányomban. Itt élek bekalitkázva, mint egy rab madár. Saját magamat Kergetem, hogy keletről eljussak egy uj keletre, az ismeretlenségbe, hogy

Ügybeosztás a subotieai törvényszéken

Az aj tanácsok megalakítása

A subotieai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki elnök megejtette az 1923-ik évre vonatkozó ügybeosztást és megalakította a tanácsokat.

Polgári felebbviteli és státusperek tanácsa: (magyar-tanács, a hátralékos polgári felebbviteli és státusperek feldolgozására): Elnök: Pavlovics István törvényszéki elnök, tanácstagok: Gomirac Vojiszlav (előadó) és Lahner Antal törvényszéki brák.

E7 a tanács minden hétfőn és szombaton polgári felebbviteli ügy eket és iwindn szerdán státuspereket (válóperek, gyámsági ügyek stb.)' tárgyal.

Újabban befolyt polgári felebbviteli ügyek tanácsa. (Szerb tanács.) Elnök: Latinovics Milán, tanácselnök, tanácstagok: Cárevics Vlabó és Kiszel Frányó törvényszéki bírák.

Büntető tanács: Minden csütörlököru Elnök: Pavlovics. István jöfeltemetkezzek a senki szigetére.

— Kiew, nagy-nagy Lóthéhoz hasonló futások, Bulgária, Beograd, Novlsađ és

a kopácsi tó.

Rezignáltan mosolyog. Gondozatlan szakálát simogatja.

— Látom professzor ur sokat olvas?

— Igen, ez az életem napirendje. Olvasok és halászok. Éneikül valami vad és csúnya pokol lenne földi vándorlásom. Valamikor történelmi munkák tömege. Ma tilozóíusok. A szkeptikusok érdekelnek. Higyje el uram, nincs szebb a kételkedésnél. Mindenben. Fönntartás nélkül. Így inég át lehet tűrhetően úszni az életen. Még a kopácsi tóban is.

Csönd . . .

— Két év, óta csak hailal tápláiitozom. Magam horgászom őket. Kis házamat a hullámok csapkodják s ha áradás van, szobám előtt csobog a viz.

És beszél még sokáig, sokat, sok mindenről Bizjakob professzor, az életéről, a múltról, amikor még nem volt apró életörömökkel teletűzdelve a hétköznapok szürkesége, a cárizmusról, a melyenk még ma is hive és beszél a jelenről. amely könnyes koníessziókat présel ki belőle egy-egy honvágytól visszasírt éjszakán.

A jövőben nem bízik a professzor. Saját bevallása szerint ködtömegnek látja amely ide-oda imbolyog sötét kilátástaianságával.

Amiket bucsuzásra nyújtom a kezein Bizjakob professzornak, a kiewi honoratior társadalom detronizált tagjának, fájdalmas és az aszkétáknál megszokott keserű lemondás vibrál a szemében.

Klkisér. A levegőben ezüstsirályok megszámlálhatatlan tömege röpköd, a csónakosok erőteljes csapkodással szelik a vizet. Mindig távolabb és távolabb. Bizjakob alakja, mint szövétnek nyúlik föl a verandán és lassan elmosódik.

A kopácsi tó és Kiew.

Az evezősök csodákat beszélnek a professzorról akit valamennyien a körnj'ékbeliek, mint különcöt Ismernek és nem mindennapi, mondhatni misztikus fogalmakat alkotnak róla magukban.

Ez is hozz á tartozik Baranya ritkaságaihoz.

Bizjakob professzor a véres és tépett

és recsegve összeomlott világháború kártyavárának kuriózuma a fájdalmas és keserű hontalanság szeiidszemü koniemplálója.

Mesterházy Ambrus.

vényszéki elnök, tanácstagok: Gyorgyevics Jován és Ilics Dragomir dr. törvényszéki birák.

Minden hétfőn: Elnök: Latinovics tanácselnök, tanácstagok: Légó Mihály és Ilics Dragomir dr. törvényszéki birák.

Vádtanács: Előadó: Tríszics Aleksander.

Elnök: Kiszel Franyó, szavazóbiró Vukovics Milán dr. törvényszéki biró.

Fiatalkorúak bírója: Tászics Aleksander.

Cégjegyzési és csödbiró: Gyorgyevics Jován.

Fegyelmi tanács: Elnök: Pavlovics István törvényszéki elnök, sorshúzás utján kisorsolt tanácstagok: Vukovics Milán dr. és Tászics Alexander törvényszéki birák.

Felebbviteli !I-od fokú büntetőtanács: Minden pénteken tárgyal. Elnök: Pavlovics István törvényszéki elnök, tanácstagok: Gyorgyevics Jován és Tászics Alexander törvényszéki birák.

Közjegyzői kollégium: Cárevics Vlabó és Ilics Dragomir törvényszéki birák.

Vizsgálóbíró:. Uszkokoyks Ilia.

IA sexitai magyarok

választójoga

] Eddig négyezer magyart írtak be a névjegyzékbe

j Sentáró! jelentik: A sentai főszol! gabirói hivatalhoz leirat érkezett a I belügyminisztertől, amelyben éríe! siti, hogy a minisztérium kebelében “ külön osztályt alakítottak a válasz- I tási ügyek intézésére.

1 Egyben felszólítja a miniszter a I főszolgabiróságot, hogy minden a | választásra vonatkozó előkészítő injj tézkedést tegyen meg.

I A választási névjegyzékeket jaí nuár 6-án lezárják.

1 Aki eddig a napig jelentkezik és

Ia törvényeknek megfelelő választói jogosultsággal bir, felveszik a választók névjegyzékébe.

Eddig is tömegesen jelentkeztek, s akik a választói listából kimaradtak. I Á választói névjegyzékekbe 1600 I választó volt felvéve, a most jelent- I kezettekke! együtt négyezer a váll iasztók száma.

09«

Őrzök vigyázzatok a strázsán ...

Ha akadna köztünk, ha élne valahol a világon egy olyan ember, aki Wertherek testvéreként a régi jó tizenkilencedik század szelíd és ábrándos romantikájával a szivében, minden fájdalmak szent keresztviselóiéként csak egy napig látná, erezné, keresztülszenvedné az élet mostani nyomorúságát, igaztalansdgdt és hűvösségét, másnap reggel már biztosan revolvert fogna, hogy elbúcsúzzon véglegesen az ember kálváriás földjétől. Annyi ma a bűn, anynyi ma a szenvedés és annyira el kellne ma a melegen érző humanitás, hogy az élet figyelőinek — türelmük fogytán — nincs már elég szavuk, nincs már elég erejük és nincs már elég humanitásuk, hogy minden bajt megláthassanak, minden romlásra fölkiáltsanak és hogy az éhség nagy tömegeinek panorámikus epoheáját egész terjedelmében szüntelen rójják a szürke napok krónikájául. Elfogyatkozva jeremiádokban, fásultan és közömbösen térül már a redukciókban a toll a szenvedések regisztrálására. Azok, akiknek nehéz kötelességül a mai élet dokumentumainak összegyűjtése a feladata — nem tudnak már eléggé gondosan könnyeket szárítani, sírást hallgatni és reménytelen elhullásokért lelkiismereteket föllármázni. Mert a világ túl gazdag ma nyomorúságokban: a folyókban hullák tömege sodródik tengerek felé, a hidakon éjszakánként az öngyilkosok hada számolja az utolsó perceket, a börtönök meg zsúfoltat és Krisztuskeresztek alatt nagy tömegek jajongnak fájdalmasan és nyavalyatörősen. A látónak minden nap százával adódik fekete hangulat, százával történik valami kis nyomor zegény, tragikus történet, amit el kellene mondania, amiért föl kellene kiáltani. De a szív kemény, a szándék már lankadt, a toll már puha és a figyelő a harcokban már kedvétvesztett és belefáradt . . .

Pedig most be kellene a friss eső, a ruganyos kedv és az elpusztithatlan jószándék. Őrzőknek most be jó lenne éberen vigyázni a strázsákon. Uj esztendőbe vagyunk — és uj gyászokra készülnek a bizonytalan események. Vigyázni, harcolni, figyelni és figyelmeztetni kétszeres kötelesség volna, ma föltétien kötelesség, amit nem volna szabad elmulasztani. Nem volna szabad — de jaj, hiába — a strázsák már alszanak is a posztokon ..,

1923. január 4.

— Az aj horvát helytartó átvette hivatalát. Beogradból jelentik, hogy Simics, az uj horvát helytartó kedden letette az esküt és Zagrebbe utazott, ahol átvette hivatalának vezetését.

— Az athéni követ Beogradban.

Beogradi jelentés szerint Balugd-I

zsics athéni jugoszláv követ kedden megérkezett Beogradba és csütörtökön megjelent Nincsics külügyminiszternél. akinek jelentést tett a görögországi politikai helyzetről.

— Megvonják a diplomáciai ösztöndíjakat. Beogradból jelentik: A I külügyminisztérium a külföldön dip- Ü loniáciai tanulmányokat folytató I diplomáciai főtisztviselőktőt meg- i vont minden ösztöndíjat, mert erre I a célra nincs a minisztériumnak I megfelelő hitele.

1 — Redukálják a vasúti szabadje\gyeket. Beogradból jelentik: Jan: kavics Velizár közlekedésügyi miniszter kijelentette, hogyha vasúti , szabadjegyek kiadását erősen kor> látozni kell, miután az egyes minisztériumok olyan súlyos hitelekkel terhelik meg a közlekedésügyi minisztérium tárcáját, hogy ez maga felemészti a minisztérium költség-Í vetésének egyharmadát.

— Ncvisad város hat millió korosna állatni adórészesedésének ügye. I Novisadról jelentik: Stefanovics ! Zsarkó dr. polgármester Beogradba S utazott, hogy eljárjon a kormány* nál a Novisad várost megillető hat jj millió korona állami adórészesedés I folyósítása érdekében. A várost I ugyanis a behajtott állami adók után 110 százalék behajtási részesedés illeti. ez kerek hat millió koronát tesz ki és ezt az összeget a város mindeddig még nem kapta meg.

— Az államtanács munkája. Beogradból jelentik: Az államtanács szerdán megalakította albizottságait, amelyek rövid időn belül megkezdik munkájukat.

Lemondások az állami moncpoíium-bizottaágnáL Beogradból jelentik: Dr. Markovics Lázár igazságügyminiszter és Voja Veljkovics lemondott az állami ' oropoiium-bizottságban viselt tagságáról és igy helyettük uj tagokat kell választani.

— A jármüvek utáni adó. A suboticai pénzügyigazgatóság felhívást bocsátott ki, amelynek értelmében mindazok, akiknek adó alá eső jármüvük van, jelentsék be azokat január 15-ig a pénzügyigazgatóságon és fizessék be a kötelező adót is ugyanezen időpontig, mert ellenkező esetben az adó összegének háromszorosái g terjedő összeggel fogják őket megbüntetni.

— A földhözragadt szegény lelöli,

A demokrata »Pravda« Írja, hogy Petrovics Nasztaz radikális képviselőjelölt avval agitál moravai választókerületében, hogy ö maga is földhözragadt szegén^ ember és csak kölcsönökből tudja fia franciaországi neveltetési költségeit fedezni. Úgy látszik, Petrovics ur elfelejtette — mondja a »Pravda« — hogy Beogradban a Studenicskauccában 2 millió dinárt érő háza van, van villája, szőlője. Elnöke a Szerb Forgalmi Banknak, tagja a »Srbija« társaságnak, az Uprava Fondava igazgatóságának, a Beocsini Cementgyár és a beogradi Cukorgyá'r igazgatóságának, főrészvényese egy erdővállalatnak. Ezenfelül 15 éve rendelkezési állományú miniszter, teljes fizetéssel.

— Letartóztatták a Beta-gyár becskereki fiókjának vezetőjét. Becskerekről jelentik: A becskereki rendőrség szerdán letartóztatta Birovljev Fúlöpöt, a Bata-cipőgyár becskereki fióküzletének vezetőjét. A gyár által eszközölt revízió alkalmával ugyanis a raktárban 130.000 dináros áruhiányt találtak, amit Birovljev nem tudott megtéríteni. Átadták az ügyészségnek, amely előzetes letartóztatásba helyezte^