Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)
1923-01-06 / 5. szám
12. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. január 6. A bakon vadonatúj zsHórzattal ellátott attilájában, kifent bajusszal, büszkén hátraszegzett fejjel. Áron bácsi ült, a pedellus. Nagyon siethetett. Az Ugrón méltóságos feleségét, a Haller grófnőt várta az állomásnál. Rám nézett szeretettel, sok-sok örömmel a szemében és amikor elhajtott mellettem még dölyfösebb pózba helyezkedett. hangja az izgalom csodálatos húrjait rezegtette és úgy kiáltotta a bakról: — Adjon Isten ifiur! Parádéskocsis lettem az Ugronéknál. IV. _ Tiz, eseményekben változatos és terhes esztendőt tapostam végig. Eleinte sokat, később az idő múlásával arányban. kevesebbet foglalkoztam Áron bácsival. Nem felejtettem el. csak halványodni kezdett az emlékezetemben. 1918 nyarán egy úgynevezett kár.ikulás este történt. A Lánchíd budai oldalán az alagút kijárata mellett álltam. Vártam a villamost. A híd pilléreinek lámpái hosszú sugarakat reflektoroztak és erősen megvilágították a Dunát. Az uccán hullámzó tömegből folyton belémütközött valaki. Egy tipikusan pesti gyereket figyeltem. aki a villamos pótkocsijának a hágcsóján lovagolt, amikor egy lelkendező hang szólalt meg mellettem: — Nem ismer ifiur? Áron bácsi volt a mi szeretett, drága jó pedellusunk. Az sem tűnt fel, hogy örömében elfelejtett köszönni Is. Csak állt előttem és nézett rám. valahogy úgy, mint annak idején, kis diákkoromban. A hátán batyu volt. Vászonnal házaló székely lett belőle. Hiába faggattam, hiába szerettem volna megtudni az élete fordulatát. Velem szemben következetes maradt. Nem akart elmondani semmit a tragédiájából, a lecsúszott életébői. Nem beszélt és folytonos unszolásomra csak a fejét rázta. Belebámult a csiliagokba és úgy dadogta: — Jaj ifiur, de jó volna nyugodtan, otthon. Ez a sok lámpa még a csillagok fényét is megrabolja. Már bizony sehun sincs jó dolga a szegénynek. Ha Kereszturon nem lehetek, legalább az oklándi kisházba kerülhetnék vissza. Én csak hallgattam és életemben talán először történt meg velem, hogy nem tudtam válaszolni. Áron bácsi felhasználta a rövid hall. gatast s a mai napig teljesen ismeretlen és megmagyarázhatatlan okból eltűnt a járókelők közt. Utána rohantam a tömegben, azután is napokig kerestem. Mindhiába. Eltűnt és otthagyott engem töprengeni emberek hányattatásán és sorsok szeszélyességén és nyomorok apotheozisén. Ki tudja merre bolyong uttalan utakon, hóval és jégkéreggel befújt kopár mezőkön a savanyu, életnek nevezett kálvária botlós eligazodásain. Mesterházy Ambrus. A Vajdaság kereskedelme és ipara VII. Zsombolya Zsombolya népe mindég egyike volt a legszorgalmasabb és legtörekvőbbeluiek. A zsombolyai iparkodásnak és vállalkozási kedvnek bizonysága az, hogy Zsombolya ma is jelentős ipari gócoonf. A nevezetesebb ipartelepeket alábbiakban ismertetjük: Decker R. és társai kalapgyár Zsombolya. A kalapgyárat 1878-ban alapította Decker Rezső Zsombolyán. Ez a gyár volt akkoriban Magyarországon az első gőzerőre berendezett kalapgyár. Azóta természetesen a modern technika vívmányainak megfelelően 1904. évben újonnan lett felépítve és berendezve. A gyár két holdnyi területe« fekszik és 70— 80 munkást foglalkoztat. A gyár gyapjú és loden tompok és kalapok gyártásával foglalkozik és specialitása a lodenkalap. A gyár csakis elsőrangú anyagokat dolgoz fel és elsőrangú árukat hoz forgalomba, melyek a versenyt a külfölddel szemben minden téren felveszik. A cég mostani tulajdonosai Decker Ferenc és Decker Róbert. Treisz-féle gőztéglagyár r.-t. Húsz év előtt alakult s ma már tízmillió darab cserepet és téglát gyárt évenként. Az üzem közei félezer munkást foglalkoztat. Két jelentékeny szabadalma teszi a gyárt az ország határain kívül is ismertté. Az egyik a 253. számú szabadalmazott átfedő cserép, a másik a 351. számú francia dupla faleos cserép. A gyár gyártmányait nemcsak egész S. H. S. királyság, hanem Románia, Görögország. Bulgária építői is kitünően ismerik. Ha, ami várható, az építéséhez meg lesznek a kellő előfeltételek, a gyár újabb fellendülés elé tekinthet. Külön kell megemlíteni a gyár vezetésében megnyilvánuló teljes szakszerűséget. Zsombolyai Hengcr^fizmalom r.-t. A vasúti állomással szemben van a Zsombolyai Hengergőzmalom hatalmas ipartelepe, - ’v mint látváhyosság is figyelemre méltó. Messziről hirdeti Zsombolya ipari életének fellendülését Őrleményei régebben az egész világon ismertek voltak s a »hatzfeldi liszt« a francia, angol piacon is jóhirü márka volt. A malmot 1885-ben alapították s a mai nehéz viszonyok dacára is, nemcsak a belföldi szükségletre, hanem külföldi export célokra is őröl. Egyike a Bánát legnagyobb malmainak. Igazgatója Vértes Mór, az üzemben 80 munkás van foglalkoztatva. Napi őrlési képessége nyolc vaggon. Venus lésii- és gombgyár r.-t. Egyike az újabb zsombolyai iparvállalatoknak, 1920-ban alakult. Hogy mennyire közszükségletet elégít ki, bizonyítja, hogy már ma is teljes jelentős helye van a szakmában. Gyártmányai nagy sikerrel versenyeznek a külföldi gyárak termékeivel. Gyárt: fésűket, hajdiszeket, kapcsokat, owW, gombokat és karkötőket. Negyven munkással dolgozik, Schnur József igazgató szakszerű vezetése alatt a vállalat az ország egyik legmodernebb ipartelenévé fejlődött. P. F. Schmidt és társai cipőgyára Zsombolya. A gyár 1918-ban alakult. A gyár hatvan munkással dolgozik. Modernül van berendezve a legujabbszerü gépekkel. Gyárt varrott és szögeit cipőket, gyártmányai közkedveltségnek örvendenek. Gyermekcipői különösen nevezetesek. Specialista bakkancsokban. Egész Jugoszlávia területén helyezi el gyártmányait, a tavaszi szezonban egy különleges szandált fog forgalomba hozni. Hotel Reii. Az idegen, ha Zsombolyára érkezik, nem kell lakásgondokkal küzdjön. A városnak egy jóhirü, teljesen modern, feltűnően tiszta és jól berendezett szállodája van, a Hotel Reif. Az utas teljesen otthonosan érzi ma(gát benne. Konyhája elsőrangú, borai messze földön híresek. Nyáron árnyas kerthelyiség áll a közönség rendelkezésére. Kávéháza, étterme mintaszerű, a kiszolgálás figyelmes, árai olcsók. A szálloda a Dungyerszki-félc sörgyár •főlerakata. Union kalapgyár r.-t. 1908-ban alakult, munkásainak és hivatalnokainak száma ma 200. Hatalmas gyártelepe naponta 200 tucat kalaptompot és 80 tucat kész kalapot állít elő. A gyár egy nagyobb konzorcium keretébe tartozik, amelynek ipartelepei vannak Neutischenben, Komotauban (Csehszlovákia) Bécsben és Galdovon a Horvátországi Sziszek mellett. Gyártmányai egyenrangúak a legjobb külföldi gyártmányokkal s árai sokkal olcsóbbak. Pasteur ás Kinizsi. Levél a szerkesztőhöz Kedves Főszerkesztő uram! Nem is beszéltem magával, mióta együtt hallgattuk a francia cercleben Pasteur dicséretét. Bevallom, megszöktem mindjárt az előadás után, mert nagyon szégyeltem magam és senkinek se akartam elárulni, amit most mégis bevallók ’’magának, — hogy én, hogy nem tudtam semmit Pasteurről! Bizonyára a sírba vittem volna magammal ezt a titkot, ha tegnap nem beszélek egy köztudomásúan müveit fiatal hölggyel, aki — nálamnál közlékenyebb lévén — ugyanazt panaszolta nekem, hogy t. i. ő csak annyit tudott Pasteurről, hogy a Pasteur-intézetekről nevezték el, de az is lehet, hogy megfordítva és csak találékony szelleme segítségével következtette ebből, hogy alighanem ő találta föl a veszett kutyák gyógyítását vagy talán a veszettség elleni szert? Ezen aztán nagyon megvigasztalódtam, mert rájöttem, hogy ilyenformán még se én vagyok a hibás, hanem a modem nőnevelés, vagyis a miniszteri tanterv. Én nagyon jó tanuló voltam, kedves szerkesztőm, azért'ha csinálok is néha helyesírási hibát,— elhiheti! Nem az én bűnöm, hogy sokáig azt hittem, hogy Semmelweiss a Seiiunclweiss szoborról nevezetes és Röntgen azokról a hirdetésekről, amik a Bácsmegyei Napló hasábjain mondják, hogy: »modernül fölszerelt Röntgen-laboratórium...« Nálunk az iskolában erről nem volt szó. Én tanultam Wallensteinről és a többi hadvezérről, ismertem egy csomó Károly, Frigyest és Henriket. Már az iskolában megismertem XIX. Lajost (nem is szólva azokról, akiket később ismertem meg), mindről tudni kellett: mikor, hol születtek, uralkodtak vagy verekedtek. De éppen csak futólag emlitettük Galileit vagy Kopernikust és egyáltalán nem Marxot vagy Beethowent. Azt hiszem, azért is olyan sokkal szimpatikusabbbak nekem az utóbbiak, mert a nevükkel kapcsolatban semmiféle dátumot se kellett bemagolni, mig például a 30 éves háborúban magában hat dátumot kellett tudni, amik közül csak az elsőt könnyű megjegyezni, amennyiben a westfáliai béke évszámából harmincat ki kell vonni. Az Írókkal már jobban bánt az iskola, mint a tudósokkal. Ezeknél már sok évszámot kellett tudni és lám, ha akkor nehezünkre is esett, milyen jó, hogy megtanultuk, mert ha nem tudnánk, hogy Petőfi meg Madách 1823-ban születtek, honnan tudtuk volna, hogy most kell a centennáriumukat ünnepelni? Mégis, eltekintve az ilyen praktikus okoktól, sokszor azt hiszem, hogy talán itt is túl nagy súlyt helyeznek nálunk az évszámokra és városnevekre és nagyon kicsit az igazi megismertetésre. Néhai jó Tamás Péter megboldogult irodalom - tanárom, megfordulna sírjában, ha hallaná, meg volna győződve róla, hogy belőlem még mindig a régi keserűség beszél, azért az ötösért, amit akkor kaptam, mikor Geothéuek és Schillernek a születési és halálozási évét kérdezte tőlem. Pedig én leiküsm'eretes tanuló voltam és az említeti négy évszámot szépen kiírtam magamnak egy darab papírra; az ördög tudja, hogy hova tűnt az a papír? Én akkor is azt kerestem a pad alatt, mikor szegény jó Tamás fölszólított. Pedig ő azt hitte játszottam, nem mondhattam neki, hogy irodalomtörténeti kutatásokat végeztem. Nagyon szomorú dolog volt, de elhiheti, kedves barátom, nem ezért haragszom. Hanem a napokban olvastam Hatvani Lajos könyvét: Das verwundete Land-oi, Ebben a könyvben a szerző dióhéjban ismerteti Magyarország történetét és irodalmát. Egyetlen kötetben óriási anyag, — de csodálatos, hogy milyen nagyszerűen válogatja ö«°~ * * mi legyen az, aminek benne kell lennie a dióhéjban. A szelekció, a lényegesnek különválasztása a lényegtelentől, ez az a titok, amihez a legkevesebb pedagógus ért Hatvani Lajos 20 oldalon többet mond Petőfiről vagy Széchenyiről, mint amennyit róluk az összes középiskolákban tanítanak. Mint embereket hozza közel őket az emberhez. Életet ad nekik. De ugyanakkor Arany Jánost, akinek költészetét hat oldalon tollának íegszivárványosabb színeivel méltatja, magyarázza és ismerteti, elintézi két sorban igy: »Arany s Biographie ist nicht von Belang. Seine armselige Menschlichkeit ging in seinem Werk auf.« Egyetlenegy tanárral kerültem össze, aki igy fogta föl az irodalmai és a történelmet. Itt volt a gimnáziumban, fiatal lelkes ember volt, a nevét nem irom le. De aki hallotta előadni, tanítani, nem felejti el. Mikor a görög népről beszélt, amit mondott, sokkal közelebb állt Taine müvészetbölcseletéhez, mint a miniszteri tantervhez! Nem is tudom, miért irkálok magának ezekről, kedves barátom, de azt gondoltam, egy ilyen fiatal, uj országban, mint ez a mienk, az iskolák is újak, modernek lesznek, a tanterveket is most dolgozzák ki; talán az uj parlamentben az újonnan beválasztott képviselőknek erre is lesz egy kis gondjuk, ha a figyelmüket fölhívják rá. Mert ha már nekünk meg is kellett tanulni, hogy Kinizsi Pál négy törököt tartott a fogai között, úgy táncolt; a mi gyerekeink ne tanulják, hogy Krályevity Márkó Sáráé nevű lovát a farkánál fogva tudta megforgatni maga körül. Bizonyára nagy hősök voltak Kinizsi is, Krályevity is, de azért mégis csak szebb volna, ha a mi gyerekeink megtanulnák centennárium nélkül is, hogy ki volt Pasteur. Lucia. Bárd Oszkár: Vidéki doktor Egy szürke, vézna kis vidéki doktor, falukra kit rázós szekér döcögtet, a város távol s benne szent öröldett kacagva nézi, mint fut gyűlt toroktól beteg tüdőkhöz s gennyező sebekhez és másnap ismét, újra, újra, újra, vigyáz kutakra, mészárszék- s lebujra s a fáradságnak rabja; hőse nem lesz S még messze, távol csillogó ezüstről álmodnak csengő, vig meséket mások, olvas s petróleumlámpája füstöl. De olykor nyitnak roppant látomások: Fiiiiedt szoba. Dacos öreg, ki várja s ő rátapint a Végzet pulzusára . . , Halálos bűnt követ el. ki ruháját nem Bűn és Gombos úri szabóknál készítteti. Karadžičeva-ulica 6. Bárány-köz. (*) Dr. Vécsei Jenő orvosi rendeiője nemi betegek részére. Rendel délelőtt 7—9-ig. Délután 2-től fél 4-ig és 5—7-ig. Lakás: Cyrillmetoda-tér 12. I. emelet, Vojnicb Tiroska-féle ház, . . - •
