Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)
1923-01-06 / 5. szám
4. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1922. január 6. Sentán január végéig igazítják ki a választék névjegyzékét Sentán érvényesül a törvényes álláspont Sentáról jelentik: Pénteken Sentán január 3-iki kelettel falragasz utján hirdetmény jelent meg a választási lista kiegészítéséről. A falragasz szövege a következő: »Felhívom a polgárok figyelmét arra, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény 12-ik szakasza szerint a választási névjegyzékek kiigazítása a választásokat elrendelő ukáznak meghirdetésétől számított tizenöt nap alatt kérhető. A később kért kiigazítások nem befolyásolják a választói névjegyzék összeállítását, a melynek alapján a már kiirt választások eszközöltetni fognak. Senta, 1923. január 3. Dr. Petrovics Branko polgármester.« Mindenesetre, a hirdetményben közzétett tizenötnapi határidő szombaton lejár és igy a rendelkezés publikálása után már csak egy napi határidő állt a névjegyzékből kihagyottaknak rendelkezésére, hogy sérelmüket orvosolhassák. Bár több oldalról azt hangsúlyozzák, nogy a kormány rendeleté értelmében január 31-ikéig felveszik a listára a kihagyottakat, még mindig kétséges azonban, hogy ezek részt vehetnek-e a mostani választásokon. A »Bácsmegyei Napló« munkatársa ez ügyben kérdést intézett dr. Sóti Ádámhoz, a sentai magyar pártszervezet elnökéhez, aki a következőket mondotta: — Ez a hirdetmény valószínűleg a kormánynak olyan intézkedésén alapul, amelynek az a célja, hogy a magyarok ne kaphassanak választójogot. Mintegy négyezer azoknak a száma, akik a magyar párt listáján vannak, de ezeket még nem jelentettük be, mert még nem kész az összeállítás. Ezt most befejezzük és 6-ikán reggel benyújtjuk. Ha holnap nem akarnak elfogadni, ugv a sentai Magyar Párt választói a belügyminiszterhez fognak fordulni a sérelem orvoslása végett. Egyébként az a veszély is fenyeget, hogy a jelentkezéseket január 31-ikéig elfogadják, de a 6-ika után jelentkezettek már nem szavazhatnak az ezévi választásokon. Dr. Petrovics Brankó scntai polgármester a következőket mondotta munkatársunknak: — Bejelentéseket január 31-ikéi? lehet eszközölni és a január 6-iki dátum csak a felebbezésekrc vonatkozik. Ezután azonban tovább folynak a bejelentések, mert csak január 31-ike után terjesztjük fel a végleges névsort. Ezért nem kell attól tartani, hogy a négyezer választó elveszti szavazati jogát, mert részint íelebbp^ések folytán, részint hivatalból belekerülnek ä választói listába. így az 1670 szavazópolgáron kívül még 5860 szavazó van felvéve. Ezt összehasonlítjuk a Magyar Párt által beadott listával, a hiányokat kiegészítjük és január 31-ikén a végleges névsort felterjesztjük. Ez azonban csak az én magánvélcmé'V'em, mert lehet, hogy a kormány ragaszkodik a nnuár 6-iki határidőhöz. Erről egyébként a magyar párt kiküldöttei most táorvainak Beogradban és a végleges döntés a tárgyalások során bizonyára tisztázni fogja ezt a vitás kérdést. Frolics a radikális pártról és a magyarokról Beszélgetés a veit miniszterelnökkel volt és sőtqt. csupán dr. Vérmes Ede egjrenletes, de annál zajosabb horkolása hallatszott ki. — Aludjál nyugodtan szegény szerencsétlen féri — suttogta a Halál megértőén — de a gaz csábító reszkessen, mert egyszer csak mégis a karmaim közé kerül. A szegény, szerencsétlen megcsalt férj nyugodtan horkolt tehát tovább, oly intenziven, mintahogy csak a megcsalt iérjek horkolhatnak. Az illető ismeretlen piszok úriember is nyugodta-1 horkolt ezalatt saját különbejáratu garszon lakásán. Mert hogy végleg szakított dr. Vérmes Edéné szül. Vimerly Mancival. A Jager-alsóruha miatt, ugyanis. A Halál azonban nem tudta ezt. A Halál sok mindent nem tud. Mert ha mindent tudna, akkor már régóta nem élnének emberek ezen a földön. Szóval a Halál lázasan kereste az illető Ismeretlen piszok úriembert. Kereste kávéimban, a korzón, a moziban, a bankokban, a vasúti állomás várótermében. a gőzfürdőben, a jégpályán és a íutballpáíyán. de hasztalan. Pechje volt. Az illető ismeretlen piszok úriember eltűnt, egészen eitünt. Azt persze nem tudta a Halál, hogy az illető piszok úriember időközben két millió korona hozománnyal megnősült és nászutra ment. Most érkezett haza Párisból gyönyörű fiatal kis feleségével, frissen, boldogan, ujraszületve. tiz vaggon életkedvvel. nagyszerű tervekkel egy egész hosszú életre való programmal. Tégnap jelent meg először a korzón pompás kis feleségével az illető ismeretlen piszok úriember. Karonfogva, büszkén sőt tulboldogan és tulhencegően. A Halál, aki már direkt fel volt húzva az állandó pechje miatt, a kávéház abtaikápái Ült. unott várt valakire. Az Protics a dolgozó szobájában ül. Az ablaka előtt hömpölyög Beograd nagyvárosi élete, autók tülkölnek, kocsik robognak a Knéz-Mihajlován, Beograd hangos, az üzleti lármát talán tuihatsogja a politikai zsivaj, s Protics Sztoján, aki az egye^ sülőskor is, s azelőtt is Szerbia miniszterelnöke volt, újságokba temetkezik. Előtte felbontott és felbontatlan levelek, ö a Protics-párt választási irodája, agitál, jelölteket fogad, olvas, tanul, s közben cikkeket ir lapjába, a Radikál-ba, amely kezd politikai tényező lenni. Arcán nincs nyoma a fáradságnak s amikor beszél, valami csudálatos frissesség van a hangjában, a mozdulataiban, amely meghazudtolja korát. Jegyez zük még ide, hogy Protics, aki többször volt miniszter, akitől vagyonok és életek függtek, mindig szegény ember volt s ma is az, a nyugdijából, meg az államtanácsosi fizetéséből él s ezt a tisztes szegénységet, amely büszke cáfolata a szerbiai korrupcióról köztudatba átment híreknek. nemesen viseli. Nem fái neki, hogy mások, akiknek akkora, vagy nálánál sokkal kisebb hatalom volt a kezében, ma milliók irigyelt urai. Most jelent meg zászlóbontási felhívása a Radikál-ban s mi kérdést intéztünk hozzá, hogy milyen a viszony közte és a radikális párt közt. — Én radikális érzésű ember vagyok, — mondja, — a radikális párt hagyományaiban és liberalizmusában nőttem fel. Sajnálattal láttam, ! hogy a radikális pártban olyan felfogások kerültek felszínre, amely ellenkezik a oárt elveivel és programijával. Ezt elsősorban a Pribicsevics-féle koalíciónak tulajdonítom. Pribicsevics autokrata volt, nem demokrata s gúzsba kötötte a radikális pártot. Most, hogy a koalíció felbomlott, a pártnak vissza kellene térnie a régi elvekhez, Pasicsnak azonban nincs elég ereje ahhoz, hogy megküzdjön azzal a számunkra idegen mentalitással, amely a mandátum és a hatalom kedvéért szívesen vállalkozik az igazságtalan elnyomásra, mások jogainak konf’skálására, üdvös törekvések erőszakos elnyomására. — Bízom azonban a radikális párt jövőjében. A ljubljanai, zagrebi és a sombori határozatok a legteljesebb bizalommal töltenek el. Hiszem, hogy a párt megujhodik abban a programmban, amelytől sohasem lett volna szabad eltérnie. Magam arra törekszem, hogy a párt egvsé' gét megóvjam. Abban a khaoszban, amelyben élünk, a megújhodás csak az igazi radikálizmus jegyében történhet meg. A radikális vártnak tehát egységesnek kell maradnia, de vissza kell térnie önmagához. — Itt van például a nemzetiségi kérdés kezelése. A régi Szerbiának nem voltak nemzetiségei, de az a néhány ezer román, aki ide bevátid( rolt, itt letelepedett, iskolában, önkormányzatban szabadon használhatta nyelvét, senki ebben nem talált semmi sérelmest, miért nem ablakon át meglátta az illető piszok úriembert. amint jcbbra-balra köszöngetvc sütkérezett a nagy boldogságában. — Nó, most meg vagy! — kiáltott fel a Halál és kiroliant az utcára. — Nag/ sietségében efllökte a cigánybanda vén trógerját, aki olyat bukott a földre, földre, hogy mindjárt ott is maradt. A Halál azután lassan óvatosan követte az illető ismeretlen piszok úriembert és ifjú feleségét. Megakarta_ tudni végre, hogy hol laknak. Egy elsőrangú háznál megálltak. Csengettek. Libériás inas jött ki. Aztán az ajtó becsukódott. A Halál megnézte a névjegyet az ajtón: Ez állóit rajta: NULLA LAJOS magánzó. A Halál megelégedetten távozott: — Estére eljövök érted! — mondotta halálos nyugalommal. * A Halálnak kész terve volt. amit már régóta forgatott agyában. A Halál okos, hogy igy mondjam nyiltfejü ember, akinek életrevaló ötletei szoktak lenni. Elhatározta. hogy elégtételt szolgáltat a felszarvazott derék férjnek. Felkeresi a becsületes jó embert és elmondja neki az egész históriát. Leleplezi az alias házasságtörést, mert most már tudja, hogy ki az az illető ismeretien piszok úriember, aki úgy kinullázta dr. Vérmes Edét. Már előre örült a derék jószívű Halál, hogy milyen jól fog esni dr. Vérmes Edének a bosszú. És a Halál elindult a Lioydba. hogy felkeresse dr. Vérmes Edét. Ebéd után volt. A Lloydban már megitta a mindennap! feketekávéját dr. Vérmes Ede. sőt úgy kutyafuttában a lapokat is átböngészte már. Éppen most ült össze a rendes mindennapi preferanszparti. Dr. Vérmes Ede nyugodt derült hangulatakarják megengedni ugyanezt u németeknek és a magyaroknak is. — Dr. Gráber László hívta fel a figyelmem arra a kétszínű játékra, amely a magyarok választójoga körül folyik. Ha a magyarokat nem veszik fel a névjegyzékbe, s ha az ilymódon nyert mandátumokat az igazoló bizottság még is igazolnál soha senki sem törölheti le az uj parlamentről azt a szégyent, hogy nem a népakarat megnyilatkozása alapján jött létre. — Az a nézetem, hogy a magyaroknak okvetlenül jelentkezniök kell ott, ahol elnézésből, vagy az alkotmány megsértésével nem vették tel őket a névjegyzékbe, hogy igy alkalom legyen megtorolni a törvénynek oivan megsértését, amihez egyetlen szerb politikusnak sem szabad segítséget nyújtani, vagy eltűrni. A választási kilátásokról beszélt még Protics. Elmondta, hogy híveinek azt a tanácsot adta, hogy igyekezzenek megegyezni a radikálisokkal, s erősítsék a radikális pártot, amelynek önmagától kell visszatérnie a helyes útra. Csak ott egyezik bele külön Protics-párti lisztának a felállításába, ahol erre okvetlen szükség van. Neki is felajánlották a becskereki mandátumot. Bár szeretne a Vajdaságban mandátumot kapni, de éppen azért, nehogy a radikális pártot megbontsa, még nem adott végleges választ. ban mutatta meg a rendes mindennapi kibicének a kvint makkászt. — Jó napom van ma! — mondotta és mellre szívta a trabukkó illatos füstjét. Ebben a pillanatban odalépett a kaszinószolga és igy szólt: — Egy tir akar beszélni doktor urra’, kérdezted, hogy bejöhet-e? — Gyűljön be! — hagyta rá Jókedvűen dr. Vérmes Ede és bemondta a kontrát. A Halál pedig kint várta a választ. Egészen oda volt az örömtől, hogy milyen nagy elégtételt fog ő most szolgáltatni a szegény megcsalt férjnek. Mégegyszer megismételte magában a nagy beszédet, amely igy fog hangzani: — Mélyen tisztelt doktor ur, uraságodat rutai megcsalta a felesége egy Nulla Lajos nevfi úrral. Én bosszút állok ön helyett. Az az ur ma estére meg fog halul. — Gyűljön be tisztelt ur! — mondta a kaszinó szolga és bevezette a Halált a kártyaterembe. — Nézze ott ül a doktor ur. az a kis kövér kopasz. A Halál odalépett a preíeranszpartihoz, ahol dr. Vérmes Ede éppen slei. folt. — Alászolgája !— mondta a Halál és meghajtotta magát. — Kihez van szerencsém? — kérdezte rosszkedvűen a kis kövér kopasz ügyvéd. — A Halál vagyok kérem, — válaszolt a Halál udvariasan, de tovább nem tudta folytatni, mert dr. Vérmes Ede megüvegesedő szemekkel, rémült, eikékülő ábrázattal meredt a zavartan köhécselő Halál arcába . . . — Megütötte a guta szegényt! — mondta dr Sarlatán Ede gyakorló orvos, — mindig mondtam neki, hogy ne egyék annyi húst. «0 „ v Házasfelek alik nem ismerik egymást Jelenet a válóperek túrója előtt Érdekes házasság-bontó perben tartott tárgyalást a napokban a válóperek bírája. A házasságot, amelyet most felbontani akarnak, húsz év előtt kötötték itt Suboticán. A férj — mondjuk, Kovács Pál — mint béres szolgált egy nagy uradalomban; a feleség — mondjuk Tóth Viktória — ugyanott belső cseléd volt. Megszerették egymást és csakhamar megtartották a lakodalmat. Hat hónapig éltek a tanyán zavar- 1 tálán, boldog házasságban, amikor ; a béresnek valami ügye támadt a »tiszttartó úrral« és szó nélkül távozott a tanyáról. Még a feleségétől is elfelejtett búcsút venni. Ez éppen húsz év előtt történt. Közben a Vica »összeállt* egy derék emberrel és mint házasfelek éltek együtt hosszú éveken át. Három gyermekük született és a szülők elhatározták, hogy »már csak a gyerekek miatt is« törvényes házasságra lépnek. Jelentkeztek is e végből mindenütt, ahol kell, de azt a felvilágosítást kapták, hogy a Vicának van törvényes ura: Kovács Pál, akitől előbb törvényesen el kell válnia, ha életben van és ha nincs életben, akkor azt kell hiteles okmánnyal igazolni. Elkezdték keresni előbb az él6 Kovács Pált és szerencsésen meg is találták. Most is egy tanyán szolgált az Immár negyven éves ember. Miután megtalálták Kovács Pált, az asszony azonnal benyújtotta a házasságbontó keresetet. A tárgyalás napján a bíró — a törvény rendelkezései szerint — a folyosón kikiáltotta a felek nevét: Kovács Pál! Egy hatalmas termetű, szép szál férfi lépett be a biró szobájába. Kovács Pálné, született Tóth Viktória! — kiáltotta most a bíró. Hívására egy töpörödött, összeszáradt anyóka jelentkezett és csendesen beoldalgott a szobába. A férfi negyven éves. az asszony 38 éves volt. A bíró megállapította a megjelentek személyazonosságát és igy szólt: — Felszólítom a válni akaró házasfeleket, hogy bekül jenek kL
