Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-26 / 25. szám

4. oldal, 8ACSMEGYEI NAPLÓ 1923. január 26. CIRKUSZ ö®® Fejcsere... Eszmecsere egg uj találmányról Már megint feltaláltak va­lamit. Egy orvos feltalálta, hogy az emberi fejet nagy­szerűen le lehet operálni a törzsről és rá lehet ragasz­tani egy másik emberre, per­sze csakis olyanra, aki meg­előzőleg elvesztette a fejét. Szóval ezentúl a fejeket ki le­het cserélni. Ezentúl a fejek sűrűn fognak gazdát cserélni, a gazdák pedig fejet foguak cserélni. Hát. bizony némely barátunkra és főnökünkre nézve ez a kilátásba helyezett helycsere illetve fejcsere, na­gyon üdvös lesz. Az ember ezentúl, ha nincsen megelé­gedve a fejével, vesz egy uj fejet és a dolog rendben van. Egy uj fej beszerzése nem okoz majd nagy fejtörést. Egy uj fejezet az emberiség tör­ténetében. Ezekután ilyenfor. mán fognak majd csevegni az emberek a kávéházban: Dr. önfejű Elemér (egy rég nem lá­tott klienséhez, aki éppen most jött be): Áh, hogy van kedves Baromfíy ur, isten hozta! Hol járt, merre járt, hogy olyan régóta nem találkoztunk? Na csücsüljön le ide, az én asztalomhoz!... A kávéházi venáég (zavartan moso­lyog) : Bocsánat... uraságod tévedni méltóztatik. Össze, tetszik téveszteni másvalakivel. Ugyanis én nem vagyok Baromífy. Nevem Hígvelejű Károly a Fogyasztási és Koppasztási Bank cég­vezetője. Dr. önfejű: Jó vicc, jó vicc. Nekem mondja?! Tiz éve ismerem Uraságodat, öt év óta a kliensem, még most is tar­tozik 542 kor. perköltséggel abból a la- Ikásrekvirálási heccből kifolyólag. Vagy talán nem akar emlékezni már reá? Mi? A kávéházi vendég (hirtelen a fejéhez kap): Hát persze! Jaj de jó! Most már értem: azért tetszik összetéveszteni az­zal a Baromffyval, mert az ő fejét hor­dom legújabban. Tetszik tudni, Barómf­­fy, szegény feje csődbe került két hó­nappal ezelőtt és én az árverésen meg­vettem a fejét kikiáltási áron alul. De az­ért jó üzletet csináltam. Jól áll nekem ez a fejviselet. Azóta direkt buknak reám a nők. Kissé butábbnak érzem magam, mint azelőtt, de nálunk a bankban ez nem akadály, viszont szerelmi ügyek­ben azóta határozottan fórban vagyok. Dr. önfejű: Na és mi történt a régi fejével? A kávéházi vendég: Kölcsön adtam a konkurrensbank könyvelőjének, aki vi­szont az ő fejét kiadta haszonbérbe a borbélyának. Dr. önfejű: És miért nem nem volt megelégedve a saját fejével? A kávéházi vendég: Nagyon nehéz fe­jem volt kérem alázattal. Az ilyen dol­got, illetve az ilyen nehéz fejet az olyan magamfajta ambiciózus ember nem tudja olyan könnyen elviselni. Dr. önfejű: Na és megszokta már uraságod ezt az uj fejet? A kávéházi vendég: Hogyne, kérem. Azelőtt is többnyire a más fejével gon­dolkoztam. Dr. Önfejű: Érdekes. Uraságod a szó­szoros értelmében szöget ütött a fejem­be. És szokott a régi fejével találkozni. Mit érez olyankor? Nem sajnáija? A kávéházi vendég: őszintén szólva nagyon nevetségesnek találom az eddigi fejemet. Most, hogy már nem fityeg raj- 1 tam, sokkal tárgyilagosabb véleménnyel lehetek róla. Örülök, hogy túladtam raj­ta. Tudja azok a kifejezésnélküli vizsze­­mek, azok a kiugró brutális pofacson­tok, az a veres haj és az a nagy száj. Bit! Hogy is tudtam olyan sokáig vi­selni. Most utólag nem is csodálkozom, hogy megcsalt a feleségem. Azért is szereztem be uj fejet. Ezek a folytonos felszarvaz ások már tűrhetetlenekké vál­tak. Elhatároztam, hogy okvetlenül ki fogok lábalni ebből a buta dologból, ha a fejembe kerül is. Dr. önfejű: És mondja, hogy csinálta ezt Uraságod? Ilyen meglepetésszerűen? A kávéházi vendég: Ez kérem egye­lőre titok. Még nem árulhatom el. Né szólj szám, nem fáj fejem!... Dr. önfejű: Sehogy sem megy a fe­lémbe a dolog. A kávéházi vendég: Hát persze. Nem is olyan egyszerű az ügy. Ne fájjon ura­­ságodnak a más fejei Dr. önfejű: Mégis: adjon tanácsot, hogyan lehetne sürgősen valami rendes § jó fejet beszerezni. Mindössze két-há- jj rom hónapra. Tudja, van egy kényes Jj bonyolult kéreskedelmi pöröm. Ehhez jj kellene. A kávéházi vendég: Nó, majd meg.f látjuk, hogy tehetünk.e valamit az ér­dekében. A nagybátyám egyetemi ta­nár, tavaly nyugdíjazták. Fejből tudja az egész váltótörvényt, a pénzügytant és az összes adórendeleteket. Talán ő átengedi szívességből a fejét, de aztán A Iausannei konferencia keddis ülésén végre napirendre került a Mosul-kérdés és a vita úgy folyt le, mint ahogy az eddigi tapasztalatok után várni lehetett: mindkét részről : a legtulzottabb követelésekkel állót- j tak elő. Legérdekesebb a dologban az, hogy noha mind a két oldalon a petróleumért harcolnak, ami élet­kérdés Angliára .és Törökországra j nézve egyaránt. a petróleum, szó az egész vita [ folyamán egyetlen egyszer sem j hangzott el. Annál gyakrabban emlegették a há- p ború fenyegető veszedelmét. Izmed pasa élesen szállott szembe | lord Curzon brit külügyminiszternek | azzal a javaslatával, hogy a mosuli | kérdést utalják a népszövetségi ta- f nács elé, mert ebben háborús fényé- jj getést lát. Azzal a követeléssel vé-1 gezte felszólalását, hogy Mosult Törökországnak kell megítélni, mert ez a terület mindig is a törököké volt. Lord Curzon nyomban válaszolt.' Azt fejtegette, hogy az olyan kérdé­seket, mint ez is, nem lehet Izmed pasa kívánsága szerint népszavazás Megbízható helyről arról értesü­lünk, hogy a kormány Jankulov to­­polai járási főszolgabirót a közel na­pokban felmenti s ugyanezen hír szerint a tonolai járás főszolgabíró­jává újra Markovics Nikolát, a já­rás korábbi sokat emlegetett főbiró­­' ját nevezik ki. A hír a topolai járásban, amely végigszenvedte a Cseremov s a Markovics korszakot, érthető ria­dalmat okoz s mi úgy érezzük, hogy nemcsak a járás publikumának, de a kormánynak s a kormányon lévő radikális pártnak is szolgálatot te­szünk, amikor — ha. még nem késő, — tiltakozunk a képtelen terv ellen. Markovics Nikola múltjáról, ha a legenyhébben szólunk is, — akkor is meg kell állapítani, hogy az nem teszi alkalmassá a főszolgabírói ál­lásra. Ezt még a radikáiispárt is, a mely e főbirói kinevezést forszíroz­za, elismeri. Markovics főszolgabíró nem született arra, ho°-y törvény­­tisztelő legyen. Aki polgári peres el­járásban elbírálandó ügyre önma­gát választott bírónak rendeli ki, aki előadást tart arról, hogy miképp le-j he't a törvény rendelkezései ellené­re a magyarokat a választói név- i jegyzékből kihagyni, aki alkot- j mái» \ törvényeket ugv kezel és adja vissza, becsületszóra. Mert az ura­ságod fejével nem tudna ellavirozni a hátralévő napjaira. Dr. önfejű: De miért fixirozza olyan régóta azt a fess főhadnagyot ott a szomszéd asztalnál. Direkt idegessé tesz vele. A kávéházi vendég: Nagyszerű feje van. Ha nekem ilyen jóképű fejem vol­na, istenkém! Úgy megkívántam. Sze-f retném, ha átengedné nekem. Nézze j kérem ügyvéd ur, csinálja meg az üz- | letet vele, jó províziót kap. Na, meg­ígéri? Dr. önfejű: Megpróbálom. Majd be­szélek a fejével. De mondja, mi van a nőkkel? ök is csereberélik már a buksi \ fejecskéiket? A kávéházi vendég (sóhajt): Sajnos, a nők nem vesztik el olyan könnyen a fejüket. De annál inkább elcsavarják a mienket. Nem látja, az enyém is egé­szen kicsavarodott már a helyéből. At-1 tói félek, hogy nemsokára újra meg kell fejeitetnem magamat!... (g. z.) utján eldönteni, hiszen több Ízben,: igy Felső-Sziléziában és Teschen­­ben is bebizonyult, hogy a népsza­vazás erre nem alkalmas.. Törökország csapatokat vont össze Mezopotámia határain, tehát ha egyáltalán lehet beszélni háborús fenyegetésről, akkor inkább Törökország csörteti a kardot, sem­mint Anglia. Anglia nem akar hábo­rút s éppen ezért a népszövetség ta­nácsa elé kívánja terjeszteni Mosul ügyét. Utána Izmed pasa mégegyszer | fölszólalt. Törökország sem akar háborút, de rendíthetetlenül ragaszkodik kétségbevonhatatlan történelmi és politikai jogaihoz. Izmed pasa megmaradt álláspont­ja mellett, mire lord Curzon, mint a bizottság elnöke határozatképpen kimondta, hogy haladéktalanul meg­teszi a szükséges lépéseket, hogy a Mosul-kérdést a népszövetség elé vigye, majd jelentette, hogy a bi­zottság szerdán is ülést tart s napi­rendjén különféle határ- és pénz­ügyi kérdések lesznek. úgy értelmez, amint pillanatnyi sze­szélye diktálja, aki emberekkel, in­tézményekkel úgy bánik, mint a hogy Markovics Nikola bánt ezek­kel, hacsak egy járás becsületes, dolgos népét nem akarják provokál­ni, nem szabad újra kísérletezni. A topolai járásban kompromitálía magát a radikálispárt Cseremowal s kompromitálía magát már egyszer Markovics Nikolával, mielőtt még egyszer komprornitálná magát s mi­előtt zászlajától végleg elriasztaná a topolai járás szavazóit, van egy sze­rény propoziciónk a radikálispárti intézők számára. Hallgassanak meg a topolai járásból hat bármely nem­zetiséghez tartozó polgárt, akiket Markovics jelöl ki személyes hívei és barátai közül s biztosítsák eze­ket, hogy szavuk és véleményük ti­tokban marad, mert Markovics Ni­kola elköltözik a járás területéről. Ezektől kérdezzék meg, hogy sze­rencsés gondolat-e Markovics Niko­lát visszahívni, s ha az ő vélemé­nyük után is megmaradnak a kine­vezés szándéka mellett, akkor a to­­polai járás közönsége is alighanem megnyugszik Ha másban nem, ab­ban, hogy nincsenek többé gerinces polgárai, akik beszélni tnerészked- t nek, ' Lord Csírzon és Izmed pasa vitája Az angolok a Mosul-kérdést a népszövetség elé terjesztik Veszedelemben a topolai járás /íarkovics Nikolát újból kiakarják főbíróvá nevezni Topoíára Szabadonlhocsátottá k a franciák a német bányatulajdonosakat A német ellenállás máris meghoz­ta az első döntő győzelmet: a fran­cia hadbiróság kénytelen volt meg­hódolni a német munkásság követe­lése előtt' és csak a legenyhébb íté­letet alkalmazta a letartóztatott bá­nyatulajdonosokkal szemben. Mint Essenből jelentik, a francia haditörvényszék Thyssent 5100 frank, Kést ént 15.632, Wüstenhőfert 8400, Tengelmannt 6020. Olfet 244 ezer 300 és Spinűiért 47.752 frank pénzbírságra Ítélte. Az ítélet után a bányatulajdonosokat szabadonbo­­csátották, mire hatalmas tömeg gyűlt egybe és lelkesen ünnepelte őket, hazafias dalokat énekelve. A bányatulajdonosok csütörtök dél­előtt érkeztek vissza Essenbe, ahol ugyancsak ünnepélyes fogadtatás­ban részesítették őket. A hadbiróság ítéletét a német la­pok különbözőképpen kommentál­ják. abban azonban megegyezik a vélemény, hogy a franciák a német ellenállásnak voltak kénytelenek en­gedelmeskedni az ítélet meghozata­lánál. Egy washingtoni jelentés szerint az amerikai csapatok csütörtökön megkezdték az eddig megszállt te­rületek kiürítését * és az amerikai csapatok helyét azonnal francia csa­patok foglalják el. Apró bűnök - kis bűnösök Főtárgyalás a suboticai törvényszéken Csütörtökön öt büntető ügyben tar­tott főtárgyalást Pavlovlcs István tör­vényszéki elnök elnöklésével. Mind az öt tárgyaláson Vaszilievics Ljuba dr. államügyész képviselte a várhatóságot. A szuronyos börtönör öreg embert kisé^ a tárgyaló terembe. Tüskés, őszes körszakái övezi sápadt arcát. Vastag daróckabát van rajta, amilyent elitéit rabok viselnek. Megáll a vádlottak1 padja előtt. ’ Az elnök kérdéseire elmondja, hogy Gyurakovics Antal a neve, 56 éves, su­boticai születésű, múlt év december 20. óta van vizsgálati fogságban. Nőtlen, de családja van. Asszony is, meg gye­rekek is vannak. Elnök: Volt-e büntetve? Vádlott: Igen. Haszonnyolc év előtt, orgazdaságért, 9 hónapra. Most lopás­sal van vádolva. Azzal, hogy bement Matkovics Tamás udvarába és a folyo­sóról az ott összecsomagolt ruhát el­lopta. Mit tud előadni ebben az ügyben, kérdi az elnök. Vádlott: Bűnös vagyok. Készen van. ítéljenek el. Elnök: Van-e mentsége? Vádlott: Nincs. Ittas is voltam. Nem akartam én ilyent elkövetni. Egy tanú van: Matkovics Tamás, a károsult Elmondja, hogy ők tetten ér­ték Gyurakovicsot amikor a lopott ru­hákkal ki akart az udvarukból surranni. Á törvényszék a vádlottat lopásért hat havi börtönre Ítélte. Az ítélet jog­erős. , Beteges kinézésű, görnyedt tartásu fiatalembert kisér a fogházőr a terem­be. A feje szinte a mellére hajlik. Az előrehaladt tuberkulózis messziről meg­látszik rajta. Elmondja, hogy tnagánhi­­vatalnok volt, érettségije van. Állását elvesztette. Zugirász lett. »Ebben érzem magam bűnösnek«, mondja, mélyen le­hajtott fejjel. A vád szerint többektől pénzt vett föl, bélyegre, hogy hivatalos Írásokra ráragasztja, de a pénzt saját céljaira használta föl. Azt mondja a vádra, hogy vett föl pénzt bélyegekre, rá is ragasztotta vol­na az okmányokra, de közben följelen­tették és becsukták. Nem akart meg­csalni senkit. Siflis Dániel tanú elmondja, hogy egy útlevélre 15 dinárt vett fel tőle a vád­lott bélyegre, de a pénzt a saját cél-

Next

/
Thumbnails
Contents