Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)
1923-01-23 / 22. szám
é *T. oldal BACSMEGYÉÍ NAPLÖ T923. január 23. Megdrágult az élet Szombat éta harminc százalékkal emelkedtek az árak [ A lezuhant dinárkurzus előrelátható következménye: az általános drágulás mára bekövetkezett. A kenyértől a ruhaneműig, cipőig, minden cikknek az árát felemelték — és amint a kereskedők állítják, a most megiíidult újabb drágulási folyamat tovább fog tartani, még akkor is, ha Zürichben nem folytatódik a dinár siilyedése. Az áruk iránti kereslet tovább tart, különösen a gabonapiacon, azonban eladó alig van. Ennek a következménye, hogy mig a novisaái tőzsdén a legutolsó — csütörtöki •— tőzsdenapon 183 vagon áruban történt kötés, a búzát 445—450 dinárral. tengerit 205—320, 0-ás lisztet 630—650 dinárral jegyezték, — márt^ a búza _ jegyzése 477.50, tengerié 235, 0-ás liszté 775.-— dinárig .emelkedett, — üzletkötés nélkül, mert az áruk tulajdonosai még ezen az áron sem hajlandók készleteiktől megválni. , A liszt drágulása megdrágította a kenyeret is, amelynek kilóját az' eddigi 6 dinár helyett hétfőtől kezdve 7 dinárért adták. A hús ára kilónként 10 koronával, a zsiré 40 koronával emelkedett. A fűszer- és gyarmatáruk , átlag 30 százalékkal drágultak. A 240 koronás kávé 320 korona, 200 koronás főzőcsokoládé 280 korona, kristálycukor 72 korona helyett 82 korona, kockacukor 82 hélyett 92 korona. A rövidáru-üzletek, cipőüzletek a két hét előtti 20 százalékos emelés után vjabb 10—20 százalékkal emelték áraikat. Ez az aránylag mérsékeltnek mondott emelés azonban a’ ke^ reskedők szerint csak bevezetése a fokozatos drágulásiásnak, mert szerintük a mai válutatis Viszonyok 60—80 százalékos áremelést tennének szükségessé. Erre az Yirnivóra mérsékeltebb tempóban fel is fogják emelni az árakat. Ebből Csak abban az esetben tekintenének ei, ha a dinár Zürichben ismét 5.60—6.— centimes kurzusra emelkednék. A mos-■iiH'iiiniiinniiiiiiiiiNt im unni II I mm 1 I ni san Spekuláns a könyvesboltban Irta: Baedeker " Talán emlékszik még az olvasó. hogy Spekulríné úrnő néhány tiét előtt megrendelte a leánya számára Goethe összes müveit. Ha nem, akkor bátor vagyok eszébe juttatni ezt a kulturhistóriai eseményt. A könyvek azóta megérkeztek és Spekula kisasszony nagyban olvassa őket a tanárával, akit ő igen iellcmzöen irodalomtudó s-nák nevez. Itt vagyok megint! — köszönt be barátságos mosollyal Spckuláné, amint a Müüer-féle könyv-, hangjegy, és kon. certjegykereskedésbe lépett. — Isten hozta, kedves nagyságos asz., szony! — felelte nem kevésbbé nyájasan Müller ur. — Mivel szolgálhatok? — Ha én azt tudnám! , > Müller ur. — Nagyon sok vevőnk van így. Bejönnek a boltba, és nem tudják, mit akarnak. De mi. Jó kereskedők, csak ránézünk a kuncsaftunk arcára, és már is tisztában vagyunk vele, hogy mire van szüksége... Ernő, adja elő a legújabb divatlapokat! A párisiakat is! Ugy-c. ezeket óhajtja?- Spekiúdné. — Téved, Müller mr -. . . Egy idő óta egyáltalában nem törődök a divattal. . Müller ur. — Mióta, kedves nagyságos asszony? Spekuláló. — Amióta közmüvelődök... Belátom, hogy a kultúra fontosabb, mint a toalett, s föltettem magamban, hogy ezentúl pártolok minden mozgalmat, a mely elősegíti a kultúrát. így például beleptem az árvalányokat segélyező táV^Süléfbé is. Müller ur a fejét csóválja. -a azt akarja e> gesztussal mondani. hogy ez nem kulturegyesület? Mittler ur. — Azt, De azért nagyon szép. hogy Nagyságod oda belépett, a a iótékoaysás angyalai! .tani, felemelt árakat azonban még ebben az esetben sem csökkenthetnék. • .1 v Hétfőn a kávéházakban is uj árlapokat függesztettek ki: a feketekávé 10 korona helyett 12, fehér kávé 12 helyett 14 és tea (hím és citrom nélkül) 12 helyett 16 koronába kerül. Az éttermek az adagok árát l—l és fél dinárra! emelték. A fogyasztóközönség csendes rezignációval fogadja az újabb Zürichből diktált drágulást. A rongyosok még rongyosabbak lesznek, az éhesek pedig — ezt az utóbbi időkben igen gyakran cselekedték — még egyet szorítanak a nadrágszij jón Ä szuboticai hatóság nem fogadja el a Magyar Párt által összeírt választék listáját A Magyar Párt szuboticai intéző-bizottságának tárgyalásai a városi hatósággal A Magyar Párt suboticai intézőbizottsága megkezdette a magyar nemzetiségű választók Összeírását. A Magyar Párt megbízottai kerületenkint házról-házra járnak és névjegyzékbe veszik azokat a magyar nemzetiségű állampolgárokat, akiknek a választási törvény értelmében szavazati joguk van. A Magyar Pártnak a választók összeírásával az a célja, hogy a városi hatóságnak megkönnyítsék ä választói névjegyzék hivatalból való kiigazítását. Erre egyrészt pedig az idő rövidsége miatt • van szükség, másrészt pedig az igy készülő névjegyzék pontosabb, mint a város hiányos adatai alapján történő kiigazítás. A párt suboticai intézőbizottsága már tárgyalt ebben az ügyben korábban is a város vezetőségével azonban akkor még nem lehetett az ügyben érdemleges döntést provokálni, mert az első tárgyalások időpontjában a városi hatóság még nem kapta meg a névjegyzékek kiigazítására vonatkozó utasításokat a kormánytól. Most azonban, hogy a belügyminiszter uj rendelete már megérkezett Subotieára és a választói, névjegyzékek' kiegészítése mé^: ozert! a héten megtörténik, a Magyar. Párt suboticai intézőbizottsága újból tár-, gyalásokat kezdett a városi hatósággal, á magyaroknak a választói névjegyzékbe való felvétele, ügyében. Nagy Ödön dr.. a Magyar Párt ügyvezető elnöke hétfőn felkereste Orsics Lázár főjegyzőt, akivel közölte, hogy a párt összeírja a magyar választókat és ennek hivatalosan' beterjesztendő névjegyzéknek a felhasználását kérte a hivatalból való kiigazításnál. Orsics főjegyző kijelentette dr. Nagy Ödönnek, hogy a Magyar Párt kérelmét nem teljesítheti, mert a választói névjegyzék összeállításánál a szláv választókat is a város a saját rendelkezésére álló adatai alapján irta össze a paritás alapján, a magyar választókat sem részesítheti a hatóság más elbánásban. A főjegyző* ellenvetésére Nagy Ödön dr. hivatkozott arra. hogy a névjegyzék összeállításával a Magyar Párt csak segítőeszközt kíván adni a hatóság munkájához, valamint arra, hogy vajdasági városokban a hatóság ; mindenütt elfogadta a Magyar Párt « által Összeirt névjegyzéket Ezekre az ellenvetésekre Orsics főjegyző 1 kijelentette, hogy az ügyben meg fogja várni Pletikoszits András dr. főispán-polgármester döntését, aki most hivatalos ügyben Beogradban tartózkodik. Amikor Orsics főjegyző a paritás ; elvét hangoztatja, megfeledkezik arról, hogy a válásától névjegyzék összeállítása után a listából kima-' radt szláv választóknak két ízben is módjukban állt felszólalni, egyszer a névjegyzék összeírása után, másodszor pedig a választások kiírása után. A hivatalból való kiegészítés '■ után azonban már nincs helye sem-Spckuláné. — Ne hizelegien! Nem tartom magam angyalnak. Nein, akarom például, hogy a lányom is úgy nőjjön föl mint az anyja. Már észrevehette,kedves Müller ur, hogy én egy igen egyszerű nő vagyok. Müller ur. — No igen, Nagyságod nem tartozik ama hipermüveltek közé, akiknél a sok olvasás elfojt minden eredetiségei. Ami azonban a józan észt illeti, bizony kegyedet c tekintetben megirigyelhetné nem egy urhülgy, akinek nagy könyvtára van. Spekuldné. — Magam is azt hiszem, hogy nem estem éppen a fejem lágyára, de azért nem szeretném» ha Elzának, a lányomnak, is csak ez az egyetlen jó tulajdonsága volna. Eot> ezért végigjárattam vele a felsőbb leányiskolát, s azóta tanárokat járatok, hozzá, akik majd egészen müveit urleányt nevelnek belőle. Müller ur. — Nagyon bölcsen! Mert a műveltség: hatalom. ; i Spekuldné. — Ezt én Is belátóin, s azért veszek egy idő'óta olyan szívesen jó könyveket. Mert, ugy-e bár. semmi se mozdítja úgy elő a műveltséget mint a jó könyv... Apropó! A minap nagyon meg voltam .elégedve a küldeményével Én ugyan nem, értettem be, löte semmit, mert az a harminchat könyv nekem németül van, de a lányom meg az ő irodalomtudósa azt állítják, hogy jelenleg kevés, iró van. aki-olyan jól ir. mint apia könyvek derék szerzője. Müller ur. — Ahá! A Goethe müveit tetszik* gondolni? óh, azok, bár németül vonnák írva. mégis nagyon kitűnő dolgok. Spekuldné. — Nem tudom eléggé megköszönni Magának, jó Müller ur, hogy az én Elzámat ily kitűnő olvasmányhoz juttatta. Ön olyan árut is küldhetett volna. amely kevésbbé ■ felelt volna meg a kitűzött nemes 'célnak, tudniillik a közművelődésnek. MifUer ur. — Eíajta leikiisttíeretlensó get föltételezni te, szabad íórivaló miféle felszólamlásnak és így a névjegyzékből a város hiányos adatai alapján kimaradó magyarok már nem kérhetik a választásokig felvételüket. Ez azonban az ügynek csak az egyik része. A hatóságoknak kötelessége a törvényt végrehajtani, — paritás nélkül. A törvény elrendeli, hogy minden választói jogosultsággal rendelkezőt fel kell venni a névjegyzékbe — paritás nélkül. Mi köze van a törvényt végrehajtani köteles hatósági közegnek — a paritáshoz? S ha már a városi hatóság a saját munkájának maga eme! akadályokat, legalább jóhiszeműen értelmezze az önmaga által konstruált paritást. Ez a paritás akkor volna meg, ha a városi hatóság figyelmen kívül hagyta volna a többi párt által beterjesztett jegyzéket. Mivel azonban ezt nem tette, nem is tehette, mert más párt ilyen jegyzéket nem terjesztett be, nem lehet mellőzni a Magyar Párt által közölt adatokat pusztán Csak azért, mert más párt ilyen adatokat nem közölt. A városi hatóságnak az a kötelessége, hogy minél helyesebb, minél kifogástalanäbb legyen a választók listája. Ha szándékosan' hagy figyelmen kívül előtte ismert adatokat, akkor szándékosan végez tökéletlen munkát. S akkor nagyon rossz példát ad a töívénytiszteletre. könyvkereskedőről. Így tehát az én érdemem ebben az ügyben vajmi csekély, S a dicsőség oroszlánrészét kénytelen Vagyok áthárítani a halhatatlan szerzőre. Spekuldné. — Ne szerénykedjen túlságosan! A szerénység manapság nem fizeti ki magát... Azért Maga is szerzett érdemeket a leányom irodalmi nevelése körül, mert a könyvek igen csinosan vannak kötve és, úgy látszik, tartósak lesznek. Müller ur jóízűen nevetett.-r- Ez meg a könyvkötő érdemé, — felelte aztán. — Én csak megrendeltem és szállítottam a könyveket. Spekuldné. — Mégis önök, már t. i. a könyvkereskedők és könyvkötők igen hathatósan támogatják az irodalmat és az írókat, mert mit csinálnának ez utóbbiak. ha önök ,nem hoznák forgalomba a müveiket? • Müller ur. — El se tudom képzelni, nagyságos asszonyom__De mi ketten —» én és a könyvkötő — nem volnánk elegendők Goethe halhatatlanságának a megteremtéséhez és müveinek a terjesztéséhez, — a siker eléréséhez hozzájárult á könyvnyomtatás is.-Spekuldné. — A könyvnyomtatás? Ugy-e, ez az, amit annak idejében föltaláltak? Müller ur. — Nagyon helyesen mondja, asszonyom. Ha ezt a mesterséget föl nem találják, akkor én valami egészen mlás "pályán' működném ‘ s a nagyságos asszony aligha folytathatna velem ily tanulságos beszélgetést.-, Spekuldné. — Mégis, kinek az érdeme a legnagyobb ebben a dologban? Müller ur. — Minden bizonnyal a Goethéé. Mert, ha ő nem írja meg ezt a harminchat kötetet, akkor a könyvnyomda nem szokszorosithatná, a könyvkötőintézet fel nem öltöztethetné és a könyvesbolt nem terjeszthetné őket. Spékuláné. — Igaza van, Müller ur. Az ember mindennap tanul vr’amit. S a legegyszerűbb embertől is leket ta• _ Ötvenezer dinár kávéházi luxus-adó folyt be Szuboticán egy hónap alatt A város által életbeléptetett kávéházi luxusadó most már több miüí egy hónapja van érvényben és igy hozzávetőlegesen már meg lehet állapítani, hogy az uj adó mennyit jövedelmez a városnak. Az eddigi tapasztalai azt mutatja, hogy a városi tanács nem csalódott ■számításában és a kávéházi és éttermi luxusadó még nagyobb jövedelmet fog a város részére biztosítani, mintsem remélték. Az első hónapban mintegy 50.000 dinár folyt, be Subotica város pénztárába a nulni... Régen halt meg ez a költő? Műit er ur. — Mingyárt csak! (Megnézi a lekszikonban.) Mintegy kilencven éve. Spekuldné. — Köszönöm... Mégis csak szép dolog a tudományosság! Az eitiber föllapoz egy könyvet és azonnal megtudja, hogy egy embertársa mikor halt meg... Tehát majdnem száz éve, hogy megszűnt élni. és még mindig olvassák 1 Az ember azt hinné — Müller ur. — Mit. kedves ngos aszszenyom? Spekuldné. — Hogy az irodalomban is azt szeretik a vevők, amit a többi boltokban: a legújabbak Miiller ur. — Vannak ilyenek is. Spekuldné. — Nos, hát ezekkel nem kell tudatni, hogy Goethe már meghalt. Müller ur. — Igen jó gondolat, mélyen tisztelt hölgyem, de ezt a körülményt bajos eltitkolni, mert már nagyon sokan tudják... Az ilyen vevőknek modern dolgokat szolgálunk. Az én klienseim közt vannak például olyanok is, akik csak olyan könyvekért adnak pénzt, amelyeknek a szerzői harminc esztendősnél nem idősebbek. Ezek. ha el is hinnék, hogy Goethe még él. semmiesetre se hinnék el, hogy még csak harminc esztendős. Spékuláné. — Persze. Mert. ugy-e ■bár. ily fiatal korban még nem szokás »összes müveket« írni? Müller ur. — Úgy van, ngos asszonyom. Spekuldné. — Mondok valamit egészen őszintén, Müller ur. Annak a fölfogásnak van némi jogosultsága, s egy fiatal iró, aki él. sokszor érdekesebb mint egy öreg. aki rég meghalt... (A karkötőién lévő órára néz és ijedten folytatja:) De hogy’ elbeszélgettük az időt! Most el kel! mennem a nőegyleti gyűlésre, de majd holnap újból bejövök, mert a sok tercierétől nem jutottam hozzá, hogy könyveket vegyek. Isten vele! ' Müder, ur. — Kezét csókolom! *
