Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-16 / 15. szám

2. oldal. BAGS MEGYEI NAPLÓ 1923. január 16. Ellentétek a szuboticai demokrata-pártban A Davidovies-féle frakció híveinek mozgalma Már hirt adtunk azokról az ellen­tétekről, amelyek a suboticai de­mokratapártban robbantak ki. Mun­katársunk a pártszakadással is fe­nyegető ellentétek ügyében felvilá­gosítást kért a demokratapárt veze­tőségének egyik tagjától, aki az el­lentétekről úgy nyilatkozott, hogy azok nem olyan súlyos természetű­ek, hogy nem volnának áthidalha­tók. A pártvezetőség részéről elhang­zott nyilatkozat szerint egyelőre még nincsen szó a demokratapárt­ban a jelölésekről és igy nem e kö­rül merültek fel az ellentétek. A párt vasárnap csak az egyes vá­lasztási körzetek szervezőbizottsá­gát alakította meg és ez alkalom­mal került hevesebb vitára a sor. A mig ugyanis a pártvezetőség a IV. kerületi szervezőbizottság elnökéül Matlcs Ivó dr.-t ajánlotta, addig a IV. kerületi választók Setyeróv Szlavko elnökségét követelték. Mi­vel azonban a párt vezetősége ra­gaszkodott eredeti javaslatának el­fogadásához, igy a IV. kerületi de­mokraták kivonultak az értekezlet­ről, ami után a pártvezetőség ér­vényre juttatta akaratát. A demokratapárt vezetőségének az az álláspontja, hogy a csekély számú IV. kerületi választó ellen­zéki magatartása csak átmeneti lesz és sikerülni fog az ellentéteket áthidalni, úgy hogy nem kerül sor pártszakadásra. A vasárnapi pártértekezletről tes­tületileg kivonult IV. kerületi de­mokrata választók véleménye és felfogássá merőben ellentétes. Mint értesülünk a nem nagy jelentőségű kérdésben kirobbant ellentéteknek az inditóoka mélyebben keresendő. Nem személyi kérdésről van csupán szó, hogy Matics, vagy Setyeróv képviselő legyen-e egyik kerület szervezőbizottságának elnöke, ha­nem ez a két név a demokratapárjt két frakciójának harcát jelenti, a mely ilyképpen érezteti a hatását már a suboticai demokratapártba is. Amíg ugyains Matics Ivó dr. or-A kar ácsi harangok Irta: Sebest Santa ■ A karacsi hivek nem jártak a tem­plomba. Még vasárnapokon is' egy­két vén asszony szipogott a karzat alatt, miközben az oruk alá tartót ták a muskátli meg a majoránna il­latos leveleit.Mányón azonban még hétköznapon is többen jártak az Ur házába, mint Karácson vasárnap. Pedig a karacsi tiszteletes hiresebb volt, mint a mányói s Karácson a kántorból is kacskaringósabban szárnyalt ég felé az ének, mint Má­­nyón. A tiszteletes ur mégis szinte üres padoknak dörögte, hogy »jaj tinéktek, akik hitetlenek vagvtok, — jaj tinéktek, akik elfordítjátok orcái­tokat Isten házától . . .?« A tiszteletes ur talán magától rá se jött volna, hogy mi okozza Kará­cson a gyülekezet megfogyatkozá­sát, ha kurátor uram bölcsessége nem gyújt szövétneket a homály­ban, — mikor aszongya: »Nem jön­nek, mer’ nincs, ami hívogassa. Bez­zeg Mányon szépön csöngnek-bung­­nak. Ott a nagy háború csak az* egyik harangot emésztötte meg, de nálunk mind a kettőt! Ott mikor a katonapatró megjelent a harangok­ért, Csüpke Rózsi jól a szemük közé nézett s asszongya: Viszitek az apá­tok lelkit. Bár az egyiket. — de a másikat tudom nem! Nekünk Is kell, aki délebédre szóljon, — aki a tem­plomba hívogasson s aki elsirasson. De mikor mondta, nem a csípőjére szággyülési képviselő a demokrata­pártnak Pribicsevics-féle centralista szárnyhoz tartozik, addig Setye­­rov Szlavko képviselő a Davidovics frakciónak a hive, amely tudvalevő­leg a horvátokkal való megegye­zést kivánja. E két frakció harcá­nak kezdetét jelentik a vasárnapi értekezleten megnyilvánult ellenté­tek, amelyek a suboticai demokra­tapártszervezetben komoly aggo­dalmakat keltenek, mert ha már a szervező bizottságok megalakítása ilyen súlyos ellentétekre ad okot, úgy nincsen sok kilátás arra, hogy egységes listával mehessen a subo­ticai demokratapárt a választásokba. A pártvezetőség minden lehetőt megtesz az elégedetlenek leszerelé­sére. Visszamenőleg róják ki a felemelt vámokat Újra drágít az állam Néhány nappal ezelőtt a pénz­ügyminisztérium kommünikét adott ki, amelyben óvatosan előkészíti a közönséget a behozatali vám­tarifa, illetve az úgynevezett „vám-ázsió" fölemelésére. A kom­müniké szerint a pénzügyminisz­tériumban konferencia volt a ke­reskedők bevonásával, amelyen az érdekelt gazdasági körök vé­­'eményének meghallgatása után *> határozták a vám-ázsió föleme­lését. Sikerült azonban —' fűzi hozzá a kommüniké — a föleme­lésnek olyan módját megállapí­tani, amely elejét veszi a beho­zott árucikkek megdrágításának. E kommüniké után — amint várni lehetett — tényleg bekö­vetkezett a vámtételek föleme­lése. Amint ma megírtuk, január 15-ikétől kezdve a pénzügymi­nisztérium a behozott cikkek vámdijának ázsióját a? eddigi 600 százalékról 900 százalékra emelte föl. Eszerint az aranyér­tékben kirótt behozatali vámok alapösszegének eddig számított kétszeres értéke helyett a tízsze­res értéket kell papirdinárban ki­fizetni, ami a behozatali vámok 43 százalékos fölemeléséi jelenti. A bejelentett vémdrágitás életbelép tetése után azonban még mindig homályos az a mód, amelyet a kommüniké a drágulás elháritá sara kilátásba helyez, — sőt való színű, hogy mindvégig homályos is marad. A vigasztaló kijelentés e' erv;re is megállapítható ugyanis hogy ez a vámfölemelés lénye­ges mértékben megdrágítja a be­hozott a árucikkeket — nemcsak azokat, amelyeket ezután impor­tálnak, hanem azokat is, amelye­ket már régóta még a régi ala­pon elvámoltattak és raktárukba szállíttattak a kereskedők. Ehhez a drágításhoz egyébként lényeges mértékben hozájárulnak a vámhivatalok is, amelyek foko­zott túlbuzgóságukban visszame­nőleg is felszámítják a felemeli ázsiót. Sok cég ugyanis már pén­teken és szombaton elvámoltatta — vámkifejezéssel élve „taksál tatta" a — külföldről beérkezett árut és hétfőn már csak át kellett volna vennie a már -szombaton elvámolt árut. A vámhivatalok azonban csak úgy voltak hajlan­dók kiadni az árut, ha a tulajdo­nosuk a felemelés folytán előál­lott különbözetet is kifizetik. így ■öbb cég százezrekre menő különbö­zetet volt kénytelen kif.zetni azért, mert szombaton tehnikai okokból nem hozathatta el áruját. Az érdekelt kereskedők sérel­mesnek tartják a visszamenőleges elvámolást, mert a rendelet kife­jezetten csak január 15-én lépett életbe, a különbözet felszámítása a mai szombaton „taksált" áruk után tehát teljesen jogtalan. A A vámhivatalok túlbuzgóságából megkárosított kereskedők emiatt az illetékes vámfelügyelőségekhez fognak panaszukkal orvoslásért fordulni. rakta a kezét, hanem a káplár ka­tona nyakát ölelte körösztül, úgy, hogy az orcájuk összemelegedett. E már beszéd vót. Meg is értötte a káplár. Nem vitte el a nagyobbik harangot s ehhöz még a tavaly meg­­vötték a kisebbiket. Szólnak is azok most olyan gyönyörűen, — hívogat­ják a gyülekezetei olyan istenesen, hogy a vak is eltapogat, a nyomorék is elsántikál a templomba. Hát, akit Karacsrul Mányóba csalogat a hangjuk. — Mer’ ide haliik, ha tisz­ta az idő. Akkor is, ha Mányq felől fu a szél. Elcsalogatták má’ a haran­­gozónkat is, Józsa Estánt. Pedig em­­bör lögyön, aki úgy tud harangozni. Están sógor kezeibe vigan buzgól­­kodik a harang, .ha templomba hívo­gat és keservesen kong-bong, ha ha­lottat sirat. Van is becsülete Mányó­ba. Azér’ mönt el innét, mer’ nem tud harangszó nélkül ülni. Asszon­gya: barangszó nélkül süketnéma a falu. Meg aztán harangszóval adja ki magából az érzését is. Están só­gor a templomba harangozza az egész gyülekezetei, — a határról pe­dig elharangozza a jégesőt. Azér’ nem ad Isten -őszöntfölsége beteg­séget Manyőba s iégesqt az odavaló határra. De rólunk megfeledkezett, hogy nem jár a népünk szönt házá­ba. Nem, me’ nincs harang. Csak egy rossz vasat kongat egyik-másik a toronyba’. Azt is »istenfizessé«­­ért. Azé’ jár itt a forróbetegség, a torokgyík, meg a jégeső. Mü csak Hess Ármány urnái vagyunk bébiz­­tositva éleire s gabonára, — Hersch Ármin, kurátor uram, — javította ki a tiszteletes. I — Hess, Hess. Úgy mondom, de a népség Ármány urnák hívja . . . De keveset értünk véie, mert a ga­bonát, akit a jég elpusztított, nem igön fizetgették s azt se, akit az Is­ten elvött. Bezzeg Mányón nem jár se nyavalya, se jégeső . . . — Értem, kurátor uram, értem. Hát belejárunk, hogy itt is harangok legyenek! Bele is jártak. A presbi­teri gyűlés megszavazta. A költséget kivetették a falura s nem- telt bele egy hónap, a karacsi toronyban két harang csengett-bongott és hívogat­ta templomba a hiveket. De ezárt-e? mivel már elszoktak a templomjá­­rástól, vagy más ok miatt, csak fé­­lig-meddig telt meg a templom. Szóvá is tette a pap: í — No kurátor uram. Most süsse ki, hogy mi a baj? —■ Mi vóna? Csak annyi, hogy nem Están sógor huzza a harangot. Nem ért ahhoz akárki. Egynémely úgy huzza, mintha félre verné. A másik csak immel-ámmal. De Józsa Están sógor ... no mikor a’ huzza, megérzi az embör, hogy a harang­nak lelke van. De nincs baj. Beszél­tem a napokban Estánnal. Mondá, hogy félfülheggyel hallotta már a karacsi harangokat. Mindjárt is kedve szottyant hazatérni. Azért is, hogy itt született, de továbbá azért is, hogy a harangokat keze alá vö­­gye. No azt akkor meg lehet hall­gatni, Jvrr Felfüggesztették anovisadi rendőrfőkapitányt Novisadról jelentik: Stefanovics Zsarkó dr. polgármester hétfőn fel­függesztette állásától Banyanin Jo­­ván rendőrfőkapitányt. Az egész városban nagy feltűnést keltő felfüggesztés a polgármester kijelentése szerint azért vált szük­ségessé, mert Banyanin Jován rend­őrfőkapitány hivatali működésében szabálytalanságokat követett el és mert a magánéletében olyan visel­kedést tanúsított, amely nem volt összeegyeztethető felelős, közéleti állásával. A rendőrfőkapitány ellen — aki sokszor napokig be se nézett hivatalába — szabálytalanságok miatt nemrégiben két fegyelmi eljá­rást indítottak, amelyek most van­nak elintézés alatt A felfüggesztés­re azonban közvetlenül az adott in­dokot, hogy a rendőrkapitányok, a kik Banyanin Jován hivatali mulasz­tásai miatt eredményesen nem tud­tak dolgozni — a napokban deputá­­ciót menesztettek a főispánhoz, aki­nek kijelentették, hogy kénytelenek lesznek lemondani állásukról, ha a rendőrséget továbbra is a rendőr­főkapitány vezeti. A főispán a felfüggesztett rendőr­­főkapitány teendőinek ideiglenes el­látásával Gyorgyevics rendőrfőka­pitány-helyettest bizta meg. A szuhoticai színház államosításáért Küldöttség kéri Beogradban a suboticai színháznak állami kezelésbe vételét A suboticai szláv szinház sorsa még ma is, a színi szezon második felében kétséges. A suboticai szin­ház városi szinház ugyan, azonban a színigazgató a kormánnyal kötött szerződést és egyéb ügyekben is a közoktatásügyi minisztérium ha­táskörébe tartozik. Úgy a város, mint a színtársulat részére kényelmetlen volt az az ed­dig fennállott' bizonytalan helyzet. Miután pedig a színtársulatnak és a város tanácsának is az az álláspont­ja, hogy a szinház sorsa jobban van az esetben biztosítva, hogyha áUa-Nemsokára Józsa Están csak­ugyan ott hagyta Mányót. Hazatért ä falujába és ismét elfoglalta a ha­­rangozói állást. Vasárnap — amikor Están sógor először teljesitette köte­lességét — kurátor uram ünneplőbe öltözött. Térdig érő csizmáját kiken­te fekete sótalan hájjal, nyakára te­kerte a fekete selyem nyakravalót, uj kalapját a kis rezes tükör előtt illesztette a fejére és olyan elégedett arccal lépett az utcára, mitől még a vén redők is elsimultak frissen be­­retvált ábrázatán. Hát amikor megkondultak a kara­csi harangok! Ugyancsak feszesen lépegetett. Még a csizmája is kevé- Iyen reccsent ... A falu népe a'ka­puk előtt állingált. Kurátor uram minden csoportnál rövid pihenőt tartott: — Halljátok embörök. Halljátok meg mindnyájan! Ilyen szépön még soha sem szóltak a harangok. Isten őszöntfölségének imádására hinak. Están sógor huzza. Están sógor ke­zében a harang a szüvetekhez szól. Mind ott iögyünk. ahova a harang szózatja hívogat. Igaz-e Márton ko­ma? — Igaz a! mondja Márton. Kive­szi a pipát a szájából és tisztessé­gen köpik, mivel annyiba hagyja a dohányzást és többekkel együtt a templom felé lépeget. Kurátor uram tovább folytatja a szót: — Csak most érözzük igazán atyafiak, hogy a harangunk Isten­ből vezéröl, akitől sokan eltávoz-

Next

/
Thumbnails
Contents