Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-07 / 332. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEL napló 1922. december 7. Bizonytalan a kisebb pártok magatartása A belpolitika kirri Beogradból jelentik : A kisebb politikai pártok magatartása a válsággal szemben még teljesen tisztázatlan. Különösen azok a pártocskák állnak tájékozatlanul az eseményekkel szemben, amelyek eddig a nagy pártok árnyékában szintén a kormány szekerét tolták. A muzulménpárt egy napon két ülést is tartott, amelyeket teljesen ■kitöltött a helyzetről folytatott vita. A klub lehetőleg olyan magatartást szeretne tanúsítani, hogy minden lehetséges kombináció esetén kormányképes maradjon. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy ujabb Pasics kormány esetén a klub menjen ellenzékbe, de ez az eszme nem talált valami erős visszhangra. A kmelpárt is ülést tartott, de ők sem jutottak döntésre. Az már is nyilvánvaló, hogy minden lehetséges kormányban helyet szeretnének maguknak biztosítani. Epen ezért azt határozták, hogy egyelőre várakozó álláspontot fcg.»ak elfoglalni. A klerikális klub is ülést tartott, amelyen kimondották, hogy semmi olyan kombinációban nem vesznek részt, amely a vidovdáni alkotmány megvédését tűzi ki céljául. Az a vélemény alakult ki közöttük, hogy a válság sokáig el fog húzódni. Épen ezért koro< sec el is utazott a fővárosból Dalmáciába népgyülésre, arra számítva, hogy visszatérése előtt úgy sem lesznek komoly kibontakozási tárgyalások. A földmives pártot belső válságának kérdései annyira elfoglalják, hogy ideje sincs a kormány válság kérdését tárgyalás alá venni. A pártvezérek kijelentéseiből azonban arra lehet következtetni, hogy a klub semvnif'jp kombináció kedvéért sem hajlandó feláldozni az ellenzéki padokban megőrzött függetlenségét. Egyedül Jovanovics Jcca, aki a zngrebi konferencián is részt vett, igyekszik a klubot arra rávenni, hogy a választási kormányban aktiv szerepet vállaljon, de akciójának nincs sok kilátása a siserre. Egyébként Jovanovics még a zegrebi konferencián való szerepléséről sem számolt be pártja előtt, mert még nem tartotta ezt időszerűnek. Leverték a bulgáriai felkelést Szófiát felfegyverzett földművesek lepték el H tegnap Irta: Berkes Imre Malvin éjjel fölkelt, kinyitotta az ablakot és kibániult az éjszakába. Valahol messze halk susogással osont tova a Dráva, de az asszony zaklatott fantáziájában úgy érezte, hogy a viz alig néhány méternyi mélységben itt zug az ő ablaka alatt s néki csak lendítenie kellene egyet fáradt testén s azonnal vége lenne mindennek. Bámult, figyelt, érthetetlen vágyódással nyújtotta előre fehér nyakát, aztán hirtelen, betette : az ablakot, meggyujtotta a gyertyát, kendőt terített a vállára, papucsba bujtatta a lábát s bekopogott a szemszéd szobába. — Kisasszony, alszik?... Borbála alszik?... — Nem alszom, — hangzott egy rekedt hang. Ébren vagyok. — Jöjjön hozzám. Jöjjön, mert félek. A vén varrókisasszony öt perc múlva ott állt Malvin ágya szélén. Malvin reszketett, fehér fogai vacogva villantak meg Vérpiros szájában. — Valami baja van? — kérdezte Borbála. — Semmi. Már elmúlt. De kérem, maradjon most itt. Miiyen jó, hogy nem utazott el tegnap. Legalább beszélhetek most magával. Összekuporodott, mint a macska. Csak a kicsiny feje látszott ki a takaró alól. — Mondja, Borbála, milyen nicszsze van innen a Dráva?-— Legalább félórányira, Szófiából jelentik: Dzsüszken-j délnek a felkelők által történt J elfoglalása nsgy gondot okoz a bolgár kormánynak. Minthogy a békeszerződés folytán Bulgária kellő számú sorkatonasággal nem rendelkezik, a kormány paraszttömegeket mozgósít. Szófia ucqéit ellepik a környékről fegyveresen beözönlő parasztok. A kormány valószínűleg ez ország északi részein fog nagyobbarányu földműves mozgósítást végrehajtani, hogy kellő eréllye! léphessen fői a felkelők ellen. Szófia polgári lakossága nagy ellenszenvvel nézi a földmivesek felfegyverkezését. A beogradi sajtó nagy fontosságot tulajdonit a bulgáriai eseményeknek. Attól tartanak, hogy a legnagyobbrészt macedóniai menekültekből álló felkelő sereg Délszerbiába is be fog törni. Nagy aggodalom uralkodik a bolgár polgári ellenzék köreiben a szófiai fogházból a sumerű börtönbe átszállított volt- miniszterek élete miatt is. Minthogy a népszavazás eredménye lehetetlenné tette, hogy a minisztereket halálra ítéljék, attól tartanak, hogy a börtönben fogják őket el tenni láb alól. Daszkalov belügyminiszter megnyugtató kijelentései .sein tudták ezt az aggodalmat eloszlatni. Ujabb h’rek szerint a kormány csapatai és a csendörség már cl is nyomták a felkelést Drsüszkéndilben, melyben a felkelők mindössze 24 óráig uralkodtak. Daszkn’ov belüsi-yminiszter személyesen Dzsüszkendélbe utazott a vizsgálat vezetésére. A felkelést, úgy iátszik, a dzsüszkendili kerületi főnők kihívó magatartása idézte fel. Petricshö\ is lázongások hírei érkeztek. A kormány csendőrséget küldött a felkelők megfékezésére. Szófiába a kormány szűkszavú és ellentmondó hivatalos kommünikéin kívül más megbízható hírek nem érkeznek. Ennek folytán a városban a legkülönbözőbb rémhírek terjednek el és tartják izgalomban a lakosságot. Az egyik verzió szerint a macedón felkelők egymás között is harcba keveredtek és Alexandrov Todor emberei megtámadtak egy nyilvános házat, amelyet az ellenpárt harcosai okkupáltak. A házat petróleummal leöntötték és fel akarták gyújtani. Erre a bentlévők megadták magukat. Más here nem is volt a városban. A felkelők a jugoszláv határt fenyegetik Bulgáriából érkező legújabb hírek szerint az Észak-Bulgáriából özönlő felfegyverkezett parasztok kedden már Szófiába érkeztek és a demokrata-párt helyiségét, valamint több üzletet leromboltak. A felfegyverzett parasztok már érintkezésbe léptek a felkelőkkel és az egyesült bandák a jugoszláv határ felé vonulnak. A kormány ezért szerdán már megtett minden óvóintézkedést. Pesics hadügyminiszter szerdán délelőtt ebben az ügyben sokáig tárgyalt Pasics miniszterelnökkel. Szófiai ellenzéki körökben a legutóbbi események miatt nagy félelem uralkodik és szerdán mar minden üzlet zárva volt. Attól tartanak, hegy a felkelők a letartóztatásban tévő huszonkét miniszter életére iornek. Nagy Jancsit egy amerikai állampolgár autója gázolta halálra Kártérítést követelnek a szülők A tragikus véget ért Nagy Jancsi hegedűművész halálos szerencsétlensége után a tehetetlen gyászban már csak a rendőri nyomozásnak jut aktiv szerepe. A halálos szerencsétlenség után az első órákban nem tudta senki még a gyilkos autó számát sem, bár ugyanaz az autó szállította a halálosan sérült fiatal művészt a Rókus-kórházba is. A rendőrség azonban — mint Budapestről jelentik — széleskörű nyomozást indított meg, amelynek eredményeképpen megállapították, hogy a 16220. számú autó gázolta cl Nagy Jancsit. Ennek alapján a budapesti rendőrség megállapította, hogy az autó tulajdonosa Kardos Lajos amerikai állampolgár, aki néhány nappal ezelőtt érkezett Budapestre és a szerencsétlenség időpontjában is az autón volt. Az autó soffőrje rendőrségi kihallgatása alkalmával azzal védekezett, hogy lassan hajtotta a gépkocsit, azonban a síkos ut miatt nem tudott elég gyorsan fékezni. A soffőrt védekezése ellenére is a rendőrség őrizetbe vette. . A szerencsétlen végű Nagy Jánost szerdán felboncoltak és megállapították, hogy halálát belső elvérzés okozta. Mivel pedig az autó tulajdonosa is felelős a szerencsétlenségért, a kis Nagy Jancsi suboticai hozzátartozói máris igen magas kártérítési igényt jelentettek be, tekintettel szerencsétlenül járt fiuk kettétört művészi pályájára, arra a fényes karrierre, ami előtte állt. ■H9 — Igen. Én is úgy tudom. Mégis, azt hittem az imént, hogy itt folyik az ablakom alatt. S majdnem beieugrottam, úgy kivert a forróság. — Rettenetes, — mondta a vén kisasszony és keresztet vetett magára. Talán rossz álmai voltak? — Rosszak. Bizonyára, nagyon rosszak. Vagy jók. Magam sem tudom. Képzelje, Borbála, hiszen magának megmondhatom, maga apró gyermekkorom óta ismer engem, képzelje, meg akartam csalni az uramat. A vén kisaszony fölugrott, de csak egy pillanatig állt, a térde remegni kezdett s visszaroskadt az ágyra. — A tekintetes urat? Azt, a tekintetes urat? — kérdezte, bár biztosan tudta, hogy róla van szó. Azt a drága, jó embert? — Azt a drága, jó embert, — ismételte . az asszony. De már elmúlt. S most boldog vagyok, hogy ezt valakinek meg is mondhattam. Elhallgatott. Még remegett a szája, még akart valamit mondani, de nem szólt. Az urára gondolt, aki holnap megérkezik, s az uj bérlőre, aki tegnap utazott el. Az ura fekete szemére, s a bérlő acélszürke szemére. — Álmos vagyok, — mondta s a fejére húzta a paplant. Borbála megcsókolta a kézét š kiment a szobából. Malvin feküdt. Kinyujtózott, aludni akart, belebámult a gyertyába, aztán óvatosan, lopva, hogy most már meg ne hallja senki, újra kibújt az ágyból. Megint az ablaknál állt, a Drávát áhította ■ a szomorú, atidalgó vizei, de már nem hallott a stisosásából semmit, s azt sem érezte, hogy itt imbolyogna az ablaka alatt. Égy férfire gondolt, nagyra, erősre, s egy másikra, aki kicsiny és szótalan volt, s ez a másik volt az ő ura, s a nagy már senkije se volt, se ismerőse, se szeretője, csak egy nagy darab ember, a milyen a parasztfajtából száz és száz megterem a pusztán ... Valami lágy füzes, egy ostoba érzéki délután, távol a susogó viz, butitó, s egy gyönyörű férfinek a szerelmes szava... És egy ijedt asszonyka... Nem, nem. ilyesmi csak egyszer van, egy csodaszép tegnap. Reggel behívta magához Borbálát. Rideg volt, a tekintetes asszony volt, aki szereti magát nagyságosnak szólit'tatni. Keményen elnézett a vén lány fölött s csak ennyit mondott neki: — Az éjjel mondtam magának valamit. Már nem tudom mit, de nem szeretem a pletykákat. A kocsi készen áll. Hazamehet. Borbála nem sértődött meg. Kezet csókolt az asszonynak és hazament. Félóra múlva már ő is kocsin ült. A város felé röpültek a lovak. Az ura elé ment,. lelkendezve gondolt rá, mar két liefe nem,látta, forrt a türelmetlenségtől. Nógatta a kocsist... — Tovább, tovább — sürgette az asszony, előre hajolt, s csak nézte, szívta magába a messzeséget, a várost. az, álom ást. a vonatot, amelyből ki fog szállni az ö ura, fáradt kis emberkéje, akinek friss levest és ropogós sült csirkét ad ma ebédre, két pohár ó-bori, finom palacsintát, etűd után a hinta-székbe ülteti, s ö maga gyújtja meg finom szivarját... A kertben rózsákat tépdes s a lába elő hinti ... Az ura csodálkozott, hogy elébe jött. Egész éjjel utón volt, össze volt törve, s most még kisebbnek látszott. Malvin ráborult, erősen megcsókolta, ezerféle kérdéssel zaklatta, csacsogott, s mint valami csodát, pogány jó kedvvel körültáncolta. Nem mondta, de a forró szemében, a kipirult arcában rajongás volt, bocsánatkérés a tegnapért, egy semmiért, ami mégis olyan végtelen' sokat jelentett. Lassan kedvre derült a férfi is, beszélt színházakról, ragyogó üzletekről, a nagy városról, az uj ruhákról, amiket feleségének vásárolt. Észébe jutott a Dráva, a földekre gondolt, a bérlőre, akivel nagy tervei voltak. — Már elutazott? — kérdezte hirtelen. Malvinnak Borbála jutott az eszébe és megijedt. — Nem, — igazította ki a férje, L-, hanem a bérlő. — Ei, — mondta az asszony. — És ki építi a csatornát? — A csatornát? Beszélt róla. Azt mondta tízszer annyit érnének a földek, ha a mi pocsolyánkat összekötné a Drávával. A férfit izgatta ez a dolog, hazáig erről beszélt, a drága csatornáról, milliókról, az okos bérlőről s most már Malvin is a csatornára gondolt, szótakmul, lassan elhúzódva az urától, s arra, ha még egyszer föl akarná támasztani életében az elmulasztott tev^nor, akkor nem kellene félóráig futnia, hogy elérhesse a Drávát, hanem egyszerűen belevethetné; magái a csatornába..,
