Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-05 / 330. szám
2. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ 1922. december 5. sem kapóit meghívást a királyhoz. Sőt a Tribuna értesülése szerint a király kedden a Beogradban tartózkodó Mária román királynővel együtt Ilidzsébe utazik, ahol néhány napig fog tartózkodni. Ez arra mutat, hogy a legmagasabb körökben is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy célszerűbb várni néhány napig, minthogy úgy a radikális, mint a demokrata-pártban tisztázódhatnak addig az erőviszonyok és a horvét blokk magatartásáról is pozitivebb képet lehet majd alkotni. Megbénult a lakáshivatal működésé Zavar a rekviráiás jogossága kör«! A szuboticai lakáshivatal munkája “en elé rendkívüli akadályokat gördítenek a legutóbbi időben azok a különböző és merőben ellentétes hi- Tesztelések, amelyek Beogradban a lakástörvények felett tartott tárgyalásokról szólnak. Amikor az uj lakásrendelet megjelent, a lakáshivatalok külön felszólítást kaptak arra, hogy az okvetlenül szükséges rekvirálásokat minél előbb eszközöljék, mert az uj rendelet életbeléptének napjától, vagyis 1923. január 1-től kezdve nem lehet többé rekvirálni. A lakáshivatal eszerint rendezkedett is be, azonban az ilyen irányelvek szerint való működése elé elháríthatatlan akadályokat gördítenek a lakásrendeletben tervbevett változások. Amint ismeretes ugyanis, javaslat készült el arra vonatkozólag, hogy a régi lakásrendelet érvényét egy évre meghosszabbítsák. Eszerint pedig a lakáshivatalnak tovább is jogában maradna a rekvirálás joga. ■ A közönség az uj lakásrendelet ér- jj vénybelépte előtt tömegesen adja bel a lakásigényeket, mert mindenki ja-1 nuár 1. előtt akar magának lakást ü biztosítani. A lakáshivatal viszont a léglelkiismeretesebb és leggyorsább munka mellett sem képes a tömeges lakásigénylésekeí olyan gyorsan elintézni, hogy a rekvirálásokat még ebben az évben foganatosítsák. Az igy összetorlódott munka mellett azonban még az is fokozza a zavart, hogy a közönség, neszét véve, a régi lakásrendelet meghosszabbi«B®K®a»äSäS»äKffl®2aS8M s fásának, újabban arra számit, hogyl Sürgős volna már, hogy a lakásújév után is rekvirálhatók lesznek törvény ügyében végleges döntés még lakrészek és eszerint adja is j történjék, hogy igy a lakásügyekben már be igényléseit január elseje után fa hatóságok s a lakásigénylők tudják megürülő lakrészekre. “magukat mihez tartani. Eossz kéziben van a kisebbségek védelme A Népszövetség aem áll hivatása magaslatán — jogvédelem helyett — beolvasztás — A Bácsmegyei Napló bécsi munkai ár sótól — Szenzációs információkat sikerült nyernünk a Népszövetség főtanácsa által a kisebbségek ügyének megvizsgálására delegált bizottság legutóbbi üléséről. Az ülés nem Volt nyilvános, a tárgyalás csupán az illető albizottság kebelében történt és arról még jegyzőkönyvet sem vettek föl, a kiszivárgott hírek szerint azonban élénken jellemzik a bizottság felfogását. A vitában resztvettek: Motta, Svájc elnöke. Hanctaux volt francia külügyminiszter, Murray Dél-Afrika‘ képviselője, Frashery Albánia képviselője, Navanagar maharadzsa, Walters Litvánia képviselője és felszólalt Bánfiy Miklós gróf, Magyarország külügyminisztere is, az ő felszólalása azonban jelentéktelen volt és a kisebbségek jogvédelmének kérdésére uj világot nem vetett. A legérdekesebb Albánia képviselőjének felszólalása volt, aki a pozitív jog az illetékesség a perrendtartás, a felebhviteli jog és a szankciók kérdéseit tárgyalta. Frashery amellett volt, hogy a már meglévő úgynevezett »Section des minoritás«: bizottsággá kibővíti essék, mely a tanácsot állandóan lássa el a szükséges információkkal és hogy a Népszövetség tanácsának legyen meg az a joga, hogy hivatalból járhasson el minden jogvédelmi visszaélésnél, melyről tudomást szerez és ennek érdekében kü'ön megbízottakat küldjön ki a helyszínére az egyes esetek megvizsgálására. Litvánia képviselője a kisebbségi jognak kodifikálását javasolta. Finnland képviselőjének azt a javaslatát, hogy a Népszövetség egy külön bizottságot szervezzen a kisebbségi kérdés tanulmányozására és erről 1923-ig jelentés tétessék, azzal az infi feketeinges akadémisták Nekünk, akik forradalmak és ellenforradalmak közeli szemlélői voltunk, sőt bent éltünk a harcok, forrongások közepében, nem újság az, ami most Olaszországban történik. Nem újság nekünk, hogy egy győzelmes, hatalomrakerült puccs, lázadás, vagy forradalom maga alá seregliti a harcok-kárhoztatóit, az ’ ambiciózus strébereket és a bizonytalaneszü koponyákat: a világnézetek íélvérü boldogtalanjait, mindazokat, akik a győzelem előtt még kívül voltak, mint józan bölcsek, akik nem hajlandók bőrüket vásárra vinni, vagy mint okosan viselkedő ellenségek, akik mihelyst a helyzet megköveteli, szó nélkül, küzdelem nélkül lerakják fegyvereiket. Mi, magyarok kijártuk már a forradalmak iskoláit és mi tudjuk, hogy Mussolini magvetése mennyiben érte jogosan az olasz föld opportunistáit, az olasz diktátor hirtelen szerzett jóbarátait: az újdonsült ieketeingeseket. A győzelmes forradalom mindig hipnotikus erő volt, hódító hatalom, amely bármily gyorsan és eruptív módon jött is, megtalálta mindig a maga tömegeit — és történetíróit, akik készséggel hitelesítették, sőt felmagasztalták, a költőkkel együtt, akik szintén jelentkeztek már is a győzelem másnapján, a maguk kis tallérjaikért. Mi tudtuk előre, hogy Mussolininek nem kell félnie: ahhoz a háromszázezer fegyveres fascistához, akikkel puccsszerűen elfoglalta a római capitoliuinot, pár hét alatt néhány uj százezer fog csatlakozni. Amint az események mutatják, ez máris bekövetkezett. Giolittitói kezdve — aki egyike az olasz diplomácia legkorruptabb embereinek — a szicíliai abbékig ma már úgyszólván mindenki Mussolini mellett áll. Hiába minden tiltakozás. Győzött — és aki győző, akié a hatalom — azé a dicsőség itt is, Olaszországban is, mindenütt, a hol emberek élnek, marakodnak és politikát csinálnak egymás ellen — a boldogulásért. * Megy tehát a sereglés Mussolini zászlója alá. A fekete ing népszerűsége nőttön-nől Olaszországban és ma már bizony magukra húzzák azok is, akik eddig vonakodtak kapitulálni a háromszázezer fegyver előtt. Mussolini gorombasága, condottier pökhendisége keveset használ: ráesküszik a kamara, kezébe teszik le a haza sorsát a reformerszocialisták, boldogan szeretik a római szatócsok, ünnepük, dédelgetik Olaszország szerencsés politikusát. Nagy-Itáiia imperialista eszméjének főhősét, ünnepük, hízelegnek neki. mióta hatalomba ül. fis nemcsak az olasz politika hódolt be neki, de elzarándokoltak hozzá — a íaseizmushoz — az akadémiák is, az olasz szellemi élet reprezentatív dokolással vetette eí a bizottság, hogy szerinte ez indítványnak keresztülvitele túlsók költséget igényelt volna. A bizottság mindezen javaslatokat elutasította, ami Hanotaux és Murray beszéde után érthető is. fíannotaux egyebek között ezeket mondotta: — A történelmi múlt folyamán mindig voltak kisebbségek, ezek azonban legtöbbször a nemzeti többségbe beolvadtak, mert az illető kormányok bölcsessége megértette, hogy legfőbb érdekük az uj erőket magukhoz vonzani és belőlük egy nemzeti tömböt alkotni. A kisebbségek, amelyekkel jól bántak, egy ilyen egység felé törekedtek, melyben fontos előnyöket találtak. Az a meggyőződésem, hogy lehetőleg ugyanezt a tendenciát kellene felbátorítani, hogy azok a nehézségek, melyek a különböző eredet folytán elő szoktak álíani, idővel enyhülhessenek. Az a felfogásom, hogy egyesítésre, a kisebbség és a többség egységesítésére és türelmi politikára van szükség. Kiküldöttek jelenléte azokban az országokban, amelyekre a szerződések vonatkoznak, veszélyt jelentene az egyesítés szempontjából, már pedig a világért sem szabadna akadályozni a beolvasztási, egységesítési folyamatot, mely ugyan nehezen thent végbe, de melynek végbe kell mennie... Murray tanárnak ez volt a véleménye. — Jól esik látnunk, azok a fajok, melyek egyazon kormányzatnak voltak alávetve, majdnem minden európai államban gyűlölték egymást és ezt áz érzést most majdnem minden európai államban az egység érzése váltja fel... És e felfogások érvényesültek a bizottságban. A kisebbségi kérdésben legszomorubban érdekelt Marnanjai, olyanok, akik eddig csitították, békitettek csak a demokrácia őszi napsütésén. Ma már D’Annunzio nem áll egyedül e latin szellem klasszikus hagyományaiból összetákolt. odon-veretü barbarizmust jelentő teóriáival, vele van ma már az olasz szellemi élet jórésze, az ő imperialista szándékainak megértőiéként, segítő barátjaként. Az ige beteljesedett: olasz Kiplingek elszaporodtak, a békét-kérők háborús izgatókká vedlettek, jó hitek megromlottak, tudós fejek megszédültek és belebujtak abba a fekete ingbe, a mely a bomba, a revolver uralmát szimbolizálja, a politika militarizációját, az izgága hóditó erőt: a fascizmust. D'Annunzió, a sokat szapult, nyugtalanvérü költő-kalandor megbékülhet: amit jóidéig majdnem társtalanul akart — azt ma sokan akarják Olaszországban. Sokan akarják az olasz kultúra vezéremberei közül, egyrészt talán csak azért, mert ma a fascizrnus a hatalom, másrészt őszintén is bizonyára, jj Most, már — ha végig nézünk a listán — érthetetlennek tűnik fel nébányuk gyors metamorfózisa, belebotíasa a fascizmusba, elhisszük, hogy sokan belső szükségbőr csatlakoztak Mussolini pártjához. Hanem ilyen gyors és váratlan fordulatokra volt már eset (és rna is. más országokban is történnek- ilyesmik) voil már példa, súlyos és kiábrándító, a világháború mo-’ezdésekor, amikor gyarország képviselője, Bánffy Miklós gróf végighallgatta ezeket a beszédeket és valószínűleg — kitünően sikerült karrikaturákat rajzolt Honnotauxről, Murrayról, széles körben méltányolt művészi készsége azonban, mint az eredmények mutatják, nem tudta megváltoztatni a francia és délafrikai képviselőknek a kisebbségekre nézve szinte katasztrofális jelentőségű felfogását... ' ■■■■■».»M»aa53g3ajgZg3B3ia»Ti mm..... r Elet-halál harc a gyorsvonat tetején Egy kalauz agyonlőtt egy vonatrablót Kolozsvárról jelentik: Izgalmas eseményben- volt részük azoknak az utasoknak, akik péntekre virradóra a Bukarestből induló gyorsvonattal utaztak Brassó felé. Ezen a vonaton izgalmas és halálos kimenetelű párbaj folyt le egy betörő és egy hálókocsi ellenőr között. A párját ritkító és valósággal a mozivászonra kívánkozó eset részletei a következők: A késő éjszakai órákban, amikor a gyorsvonat Brassó és Héjjasfalva között robogott, az egyik kalauz azt vette észre, hogy a bezárt hálóiülkék ajtajait három gyanús alak nyitógat ja. Munkájukban annyira el voltak merülve, hogy nem is vették észre, amikor a kalauz melléjük surrant és az egyik alakot megragadta, A vakmerő rabló elszántan vetette magát a vasutasra és hosszas dulakodás támadt közöttük. Eközben a rabló a kalauz kezét véresre harapdálta, majd fojtogatni kezdte ellenfelét. A rablónak egy pillanatra sikerült magát a kalauz kezéből kitépnie és két elmenekült társa után futnia. Á folyosóról a betörő macskaügyességgeí a robogó vonat tetejére kapaszkodott. A kalauz üldözőbe vette s a szaladó ember után vetette magát éá közben bezúzott egy ablakot is, hogy figyelmessé tegye a vonat utasait. A csörömpölésre azonban senki sem lett figyelmes és a vonat tetejére kapaszkodó kalauz kiáltozás sát senki sem hallotta. A betörő a vonat tetején ismét fojtogatni kezdte üldözőjét, s már majdnem győzedelmeskedett is, amikor a letepert kalauznak sikerült revolverét előrántania. A hálókocsi kalauza 2 lövéssel szocialista miniszterekkel együtt sok tudós koponya sodródott át a háborús oldalra. Nem egyforma céllá!* nem egyforma szándékkal persze és nem is egyformán őszintén kapták föl ők az imperializmus akkori háborús jelszavait. Volt meggyőződésük, politikai felfogásuk között különbség, aminthogy nagy a differencia Akszakov és Dosztojevszky pánszlávizmusa, De Amicis és Sorfa szocializmusa és Anatole France és Lenin kommunizmusa között. A politikában — mint mindenütt — széles skálája van a meggyőződéseknek. Az olasz fascismus tudós hivei is bizonyára más-mást hisznek, | vagy gondolnak a fascizrnus alatt öreg igazság: A bibliából minden felekezet a maga igazolását, a maga hitét olvassa ki. Ugyanez áll a fas- Scízmiisrá is. A reformerek szociális intézkedéseket várnak Mussolinitól, Luzattiok kiráiyhüséget és retorikus I nacionalizmust, Giolittiék rendet és konszolidációt. Mnssoliniben volt I annyi belátás, hogy a fascizrnus szűk ideológiáját országotkormányzó politikai princípiummá szélesítette. Az olasz tudósoknak és íróknak, akik mellé állottak, nem állott fönn akaí dály. hogy a legdokrinesebb pacifizmust, vagy liberalizmust elhelyezzék a fascizrnus ideológiai kereteibe, hogy háborún keresztül — a békét akarják, hogy a fascizmuson át a szegénység, a nyomor, züllés és romlás megszüntetését hirdethessék.
