Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)

1922-12-24 / 348. szám

1922. december 24.

BÁCSMEGYEÍ NAPLÓ

37. oidal.

Egyszer voit, hol nem volt, — s még Kutykuruty-uj falun is tulnan — I volt egyszer egy szegény árva Örzőangyal. |

Nagyon szegény és nagyon árva I volt ez az őrzőangyal, mert az édes I szüléi elmentek az égbe felhőket5 gyártani. Ez bizony nagyon szomorú munka és a szegény Örzöangyai mamája, amikor lenézett a földre és ' meglátta az ö kis árváját egyedül í bódorogni, nagyon keservesen sirt. ; Hullottak a nagy cseppek le a földre i és egészen föláztatták az utakat, a t merre a szegény Örzöangyai ment I . . . ment . . . mendegélt.

Egyszer, ahogy igy ment, mendegélt és nagyon elfáradt, — mert egész nap sem nem evett, sem nem ivott — hát leült egy fa alá pihenni. Már hosszú lábakon jött az Este és ő még azt sem tudta, hová fogja lehajtani fáradt fejét.

Sokáig ült busán egymagában, a mikor egyszerre csak egy hang szólalt meg mellette:

— Jó estét Örzöangyai. Hát te miért ülsz ilyen busán egy magadban, hiszen mindjárt sötét lesz már?

Eöluéz az örzöangyai, hát látja, hogy egy Jólélék áll előtte.

— Oh, édes Jólélek, nagy az én bánatom. Árván bódorgok itt a világban és senkim sincsen, akii szerethessek, vagy aki engemet szeretne; Örzöangyalnak hívnak és nincsen akkora valakim se, mint a kisujjam, akire vigyázhatnék.

így panaszkodott a szegény örzöangyai és sirí-rit keservesen . . .

— No ne busulj hát — szólt a Jóléiek — én majd megsegítelek téged. Eljösz én hozzám és majd te fogsz ezután vigyázni az én Pindurka lányomra. Én nagyon szeretem az én csöpp kis Pindurkámat és j már úgyis régen keresek a számára egy örzőangyalt.

Boldogan ugrott tapra az Őrzőangyal és vidáman mondta:

— Menjünk tehát hamar, Pindurka tündérhez!

Nemsokáig mentek, egyszerre ott állt előttük egy csillogó csudapalota. amit úgy hívnak: Otthon.

Már messziről érezni lehetett a jó meleg kacagást, amely körülölelte a palotát; a napsugarak éppen gyémántosan búcsúztak az ablakszemektői és jóéjszakát csókoltak rá- f juk.

Ez volt a Jólélek kristálypalotája. |

Bementek. Ahogy az ajtó kitárul, [ egy kis, fehér tündér repül egyene-1 sen a Jólélek karjaiba. Kétsor j gyöngyfoga közül kis ezüst haran-| göcskák bugyborékoltak kifelé: ren ; gő muzsikával kacagott, kacagott! és szállt a sok kacagás széjjel. Min- jj denhová bebújt: ágy alá, asztal alá.f beszaladt a kéménybe és azon át ki f a szabadba. Azért volt kívülről is i olyan kacagós a ház.

Az Örzöangyai mindjárt nagyon! megszerette a kis Pindurka tündért i és kérdezte: _ _ |

— Pindurka mindig, de mindig | kacag?

— Nem mindig — szóit a Jóiéick |

— mert Pindurka néha félni is szó-1 kőit és ilyenkor mindig sírásra iga- \ zodik át a kacagós szálacskája.

Vájjon mitől fél úgy Pindurka? — jj kérdezte jóságosán az. örzöangyai. i

— Az ÁJomtiindértök a Hidegvíz | királynétól és a Csuszpeizériástöl )

— mondta a fölélek.

Igen — szólt közbe Pindurka —, mikor reggel jönnek a napsugár- ■

tündérkék és bevilágítják a sötétet, hát mindjárt itt terem az a borzasztó Hidegvizkirályné és a nyakamba sir, amitől én fázós leszek. Azután amikor odaülök a terülj asztalkámhoz, nagy tálakkal itt terem a Csuszpeizóriás olyan főzelékekkel, amiket én nem szeretek; és este, mihelyt a napsugárkák elbúcsúztak, mindjárt itt terem az Álomtündér, amikor pedig én még nem is vagyok álmos.

Az örzöangyai ekkor elhatározta, hogy meg fogja hálálni a Jólélek nek, hogy őt igy megsegítette.

Egy szép napon lábára húzta nagy hókusz-pókttsz cipőjét és keresztül sétált a levegőégen.

K y;

r

!?>-'

/

/,

JflpP

Egyszerre ott állott Meseország tündöklő aranykapujában. Sietve ment végig az aranyfákkal, gyémántfüvei beültetett udvaron és egyenesen belépett a Mesekirálynő fogadószobájába.

Ött ült a Mesekirálynő aranyos trónusában és nagyon barátságosan fogadta az Örzőangyalt és megkérdezte mindjárt: — Mi jót kivánsz kedves Örzöangyai?

Úgy mondta: Mi jót kivánsz: nem úgy: Mi jót hoztál, mert a Mesekirályné mindig csak adni szokott.

— Hozzád fordultam jó Mesekirálynő, segíts rajtam, ha tudsz, örzőangyala lettem egy édes kis Pindurka tündérnek és megtudtam, hogy Pindurka nagyon fél a csúf Valóság banya három lányától. Az Alomtündértől, Hidegvizkirálynétól és a Csuszpeizóriástól. Nagyon szeretném kigyógyitani őt félelméből, mert akkor az én kis tündérkém sohasem sirna többet . . .-- Tudod mit — szólt Mesekirálynő — holnap éppen bá! lesz Meseországban; sok kis tündérvendégem lesz, hát küld őt is ide, majd meglátom, mit tehetek.

Másnap az örzöangyai megkérte szépen az Álomtündért, hogy vegye karjaiba Pindurkát és vigye el Meseországba. — Mert Meseország nagyon messzi van és Pindurkát oda csak az Álorntiindér bírja elvinni.

Kora reggel volt, amikor beértek az arar.ykapun.

Álomtündér megcsókolta Pindurka szemeit és elszállt.

Erre Pindurka kinyitotta szemeit és — óh — nagyot kacagott a gyönyörűségtől . . . Olyan szép volt Meseország, olyan szépségesen rettenetesen szép, mint egy — karácsonyfa.

Boldogan körülnézett és az első amit meglátott, egy óriási tükörmedcp.ce volt. ami csillogott -villogott a reggeli napsugárba c.

Apró tündérkék úszkáltak benne —■ mint aranyhalacskák és vidáman kacagva paskolták egymást a kristálytiszta hüs vízzel.

Pindurka érezte, milyen hideg a viz és megkérdezte az egyik kis tündért:

— Nem fáztok ilyen korán reggel ebben a hideg vizben?

— Nem bizony. Nem fázunk egy cseppet se, mert ugrándozunk és kimelegszünk tőle; de az se baj, ha kissé fázunk, mert itt Meseországban aki nem fürdik rneg minden reggel a tükörmedencc kristályvizében, azt kizárják Meseország minden szobájából.

Ezeket a játékszobákat az Egészség tündére őrzi és csak azt engedi be, aki előbb megfürdött a kristálymedencében.

Pindurka — mivel ő is beakart : Jutni a játékok szobájába — kapta magát, ledobta selyemfátyol ruhácskáját és . . . zsupsz . . . nagy bátran beugrott ő is a medencébe. Csengő kacagása kicsilingelt a többi közit!, úgy, hogy még az aranyfák íülemiléi is elhallgattak tőié. Vígan paskolta nyakon a többi tündéreket. És igazán nem is fázott, egy cseppet sem fázott a hideg vizben.

De nem is bánta ám meg ezt a vitézséget! Mert amikor az Egészség tündére inegcirógatta a friss víztől kipirosodott arcocskáját és kitárta neki Meseország minden ajtóját, nohát arról sokáig kellene mesélni, hogy micsoda csudálatos szépséges szép mindenfélét látott ottan. De ezekről majd máskor mesélünk.

Pindurka igazán szinte azt sem tudta, mit is nézzen, minek is örüljön legelőbb is.

Ahogy egy nagy terem ajtóján benézett, hát látja, hogy a terem közepén egy nagyon furcsa óriás fa áll. Levelei olyanok voltak, mint apró csészék és tányérkák.

És minden tányérkában volt valami ennivalóféle.

Legalul voltak a tányérkákon sok, sok, mindenféle főzelékek. Följebb voltak, szépen elrendezve apró ezüst Ievéltányérkákon a mindenféle finom sütemények. Volt ottan krémes, diós torta, mogyorós puszedü. mákos patkótól kezdve mindenféle sütemény, ami csak van világon.

Még följebb csüngtek a leggyönyörűbb gyümölcsök: alma, dió, szőlő, datolya, narancs, szóval min deníéle finom gyümölcsök. Ézek

ftpvi-y\ I

már nem tányérkákon voltak, hanem ott termettek rajta. Ez olyan csudafa volt. hogy mindenféle gyümölcs termett rajta.

A fa legtetejében pedig egy gye mántos tálban a legfinomabb töltött csokoládék voltak elhelyezve, árui- meseországának minden l ről csak álmodni lehet*

Mondom, ilyen fa csak egy vau a világon és az is csak a Meseor« szágban. j

A fa alatt sok kis tündér már javában lakmározott. Pindurka közelebb megy, nézi, nézi és látja, hogy a tündérgyerekek hogy eszik azt a sok mindenféle csuszpeizokat az alsó ágakról. Ezen igazén nagyon csodálkozott és oda is szólt az egyik tündérkéhez, aki éppen brrr, — sárgarépa csuszpeizt majszolt.

— Mondd, miért eszed azt a borzasztó sárgarépát, amikor ezen a fán annyi mindenféle más is van, ami jobb annál?

— Van ám — szólt a kis tündér

— de látod, aki előbb ebből a főze- Ilékekből nem evett, az gvenge ma- Urad és nem éri el a felsőbb ágakat,

Nézd csak. Én megettem a sárgarépát és most olyan erős lettem, hogy fel bírok nyúlni a süteményes ágakig; ha abból is ettem eleget, akkor még erősebb leszek és téphetek a gyümölcsökből és elérem a csokoládés tálat is. Meglátod, végig eszem az egész fát, olyan erős leszek.

Ez a fa, az Erő fája és aki néni eszik főzeléket, az gyönge marad és sohasem ehet olyan gyümölcsöt, amit maga tép le erről a fáról ...

Pindurka tündér csak nézte, sóvárogva a sok finomságot, odament a' fa alá és megpróbált fölkapaszkodni a süteményes ágakig. De bizony nem érte el, hiába pipiskédért.

Fgyszerre nagy elhatározással elkezdett enni egy — káposzta főzeléket.

a Igazán nem is volt olyan rossz! Még ki is törülte tányérkáját. És most — oh csodák csodája — egész könnyen elérte a süteményes ágakat.

így megerősödve, most már vidáfman tovább megy és egyszerre csak egy ezüsthinta teremben találta maüg5t-De már nagyon is elfáradt a kis Pindurka a sok gyönyörűségtől, l mert ezt mind nem is lehet egy nap f végigörülni. így hát illedelmesen megköszönte a Mesekirálynőnek a vendéglátást és engedelmet kért, hogy máskor is eljöhessen Meseországba.

— Szívesen látlak — szólt barátságosan a Mcsekirálynő — mindig

[szívesen látlak kis Pindurkám, de jcsak egy feltétel alatt: Ha megígéred. hogy otthon is olyan bátor kis s tündér leszel és nem ijedsz meg a i Hidegvizkirálynétól és a Csuszpeizjj óriástól ezután.

Pindurka boldogan megígérte ezt.

I köszönt és éppen indulni akart, amikor eszébe jutott valami:

— És hogyan találok én ide máskor is? — kérdezte aggodalmasan,

— Soha se félj Pindurka —- mondta nevetve a Mesekirálynö — Álomtündér mindig elhoz ide téged ezután. Ma is ő hozott ide.

— Igazán? — örvendett Pindurka

— akkor ezután az Álomíündért is szeretni fogom és mindig örülök máj ha eljön.

Azután beült a szürkület ezüsthintójába. ahol már várt rá az Álomtündér és hazaröpitette.

És Pindurka tündér sohasem félt többet és a leggyönyörűbb tündérkisasszony lett belőle, amikor megnőtt; mert Hidegvizkirályné Egészséggel ajándékozta meg, Csuszpeizóriás Erőt adott neki és Alomtündér

szépsége

ott ragyogott a szemében.