Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-24 / 348. szám
1922. december 24. BACSMEGYE1 NAPLÓ 27. ddal. újságírói értékmérő a Rádics interjúkat nagyon alacsony kurzuson jegyzi. Pribicsevics Szvetozár is értékeli az ujsághasábokon szerezhető népszerűséget, egy időben volt is benne része elég. Az újságcikkekben is, meg a népszerűségben is. Nincsics külügyminiszter is szívesen állja az újságírói rohamot. A közkatonák, a jövendő miniszterei és a jövendő névtelenjei egyformán szeretik a nevüket nyomtatásban látni. A vajdasági képviselők többnyire magyar kultúrán is nevelkedett emberek, ismerik a magyar nyelvű sajtó politikai terminológiáját, a politikai beszélgetések technikáját. Viszont például a boszniai parasztképviselőktől csak nagy üggyelbajjal lehet kiszedni valamit, a szlovének pedig nagyobbrészt nagyon gyanakodók. Igaz viszont, hogy a csak kissé rutinirozoti újságíró majd nem minden esetben holtbizonyossággal megtudja előre mondani, hogy a megkérdezendő politikus mit fog mondani. És a jó újságíró a maga véleményét minél jobb „márkával“ mondatja el. Ezen a cirkulus vitiosuson aztán mindenki jói jár. A nyilvánosságot hajhászó politikus neve lanszirozódik, az újságíró ötlete pedig életet kap. Lampel Béla. Irta: Gombos Béla (Sombor) A mi Saphónkat tulajdonképpen 'Annuskának hívták, apjának bodegája volt a külvárosban, ö rövidre nyírta haját, fekete selyem cipőt hordott és oly elegáns volt, mintha mindig a legutolsó divatlapból lépett voina ki. Malovány, rózsás pirrel átfutott arcocskájával tökéletes szépség volt és finom, mint egy mágnás höigy. Ennek ellenére azonban Annuska, vagy Saphó, azért mégsem volt tisztességes, de ő nem is csinált ebből lelkiismereti kérdést jés nem is titkolta. — Én olyan szép vagyok, — mondotta sokszor — hogy vétek volna elhanyagolnom magam és nem úgy öltözködnöm, mint szépségemhez illik. S ebben Saphonak teljesen igaza volt. Életét is igy rendezte be, barátait is ekképp választotta meg, csak a gazdagok közül és különösen, akiknek nagyon kellett, azok számára volt a legkeményebb falat; csak igy színezhette meg azokat a hihetetlen összegeket, melyekre szüksége volt és melyekről oly legendás hírek keringték a városban. Sapho pedig mindenkinek kellett, Számára tehát csak a választás maradi. A kis Sapho egyébként rettenetes kalmár volt szerelmében, fukarul és drágán mérte csókjait, nagyon ügyelt, hogy szivét soha ne vigye bele a játékba és mivel mindent elért, amit csak akart, lenézte a férfiakat és különösen barátait. Ezek után kissé csodálatosnak látszik, hogy mégis kellett, szerették, sőt rajongtak érte, mert hát a szépség és a bájosság nem mindig elegendő. Volt azonban Saphonak egy másik énje is, melyet nekünk juttatott, pajtásainak, kik öt egyébként el nem érhettük és ez az énje volt az igazi, telve szivei, melegséggel. Közöttünk pocsékolta e! a barátaitól elfukarkoitett csókokat, nekünk ajándékozta szivének minden melegségét, sőt nem egyszer elzálogosította ékszereit, ha valamelyikünknek pénzre volt szüksége. Az ékszereket ugyan barátai rendszerint visszaváltották, de ő minden bizonnyal anélkül is elzálogosította volna, mert közöttünk érezte jól magát, bennünket szeretett. Egyikünket sem jobban, mint a másikat, elszomorodott, ha valamelyikünk komoly szerelemért könyörgött és ilyenkor anyáskodó volt, mint a nagyon okos és sokat tapasztalt nők szoktak. — Fiam, — mondotta — ha én egyszer elvesztem az eszem, férjhez megyek, vagy szerelmes leszek, meghalok ... — és ezen a rettegett, féltett eshetőségen annyira elszomorodott, hogy gyakran sírva fakadt. Saphonak alighanem mi voltunk vesszőparipái, bennünket nyargalt meg; a kis lelkes, szerelmes csapatot, kik gárdista-módra köréje tömörültünk, védtük, szerettük, a mi körünkben ismerkedett meg és adott kóstolót magából későbbi barátainak, kik rendszerint csalódtak, meri mihelyt barátai lettek, hiába keresték benne azt a meleg, okos, ara- í * i * 1 nyos, jókedvű teremtést, kit körünkben megismertek, ö akkor csak szép volt — ezen nem változtathatott — és szerető. Nemrégiben Sapho levelet irt, hosszú, hegyes szép betűkkel, melyek annyira visszatükrözték egyéniségét. — Sapho meghalt! — irta a végén, miután szépen elbúcsúzott. Megcsókoltuk a gyengén ciklámen illatú levelet, mert tőle jött és elmosolyodtunk. — Csacsika! Csak nem megy férjhez?! Pár nappal később hire terjedt, hogy Sapho szíven lőtte magát és meghalt. Szerelmes lett egy bolondos, komisz, csúnya fiúba; kis szive, mely annyira tele volt melegséggel, szeretettel, nem bírta e! a nagy érzéseket. Sapho akkor 18 éves volt. Vuics Glisa két felesége Elmondom a bolondos Vuics Glisa történetét, emberek, okuljatok rajta. Hát ennek a Glisának ötven hold földje volt, amiből az egész falu természetesnek találta, hogy állandóan részeg. Mert úgy van az valamiképpen, hogy a szegény ember borba fojtja a bánatát, a gazdag meg azért iszik mert van miből. Akkortájt a Kiríyá-'szki lányok voltak messze vidéken a legszebbek, az ő szépséges szemükért szerették a legények egymásba szalasztani a bicskát. Sugár nóvésii, széles vállu lányok voltak, míg szépségre is egyformák, úgy. hogy első tekintet re össze lehetett téveszteni őket. Az a szegény isten, aki a részeg emberek lépteit irányítja (hiszen ha nem irányítaná, akkor valamennyi a vasúti kerekes alá sétálna,) csodálatosképpen eldülöngéltette űlisát a Szavéta elé. — Te lány, azt mondom, annyira tetszel nekem, hogyha egyszer egészen elmegy az eszem és már nem tudom, mit csinálok, elveszlek ieltj ségül. j Aki ezt józan ember hallotta, azt 1 mormogta magában, hogy ne te ne, nem is olyan nagyon részeg ember ez a Glisa, ha ilyen finoman tud disztingválni. Ám legyünk tárgyilagosak, valljuk meg, hogy a mormogó ember házas volt s keservei csúcspontján mindig könnyelmű, kötelességmuiaszió elmeorvosokra hivatkozott, akik annak idején nem tartották őt vissza a házasságtól.. Ellenben Szavéta megriszálta a derekát. fezt különösen Izgalmas szép kigyo nalakkal értette,) aztán beleharapott az alsó ajakába, ami bizonyos megfontolást jelent — Ugyn, ugyan, Glisó, azt mondd meg nekem, mit kezdenék én olyan férjjel, aki nem tudja, hogy mit csinál? Érigy haza, aíudd ki magad, mert szeretnélek egyszer már józannak is látni. j — Mindegy, motyogta Glisa, egé\ szén mindegy, azért majd a felesé; gém leszel. \ Itt söpört egy nagyot a levegődben a szétnyitott tenyerével s hoz. zátette. $ — Vagy te leszel, vagy legföljebb a Miléva. jj Miléva, a másik Kirtyánszki lány j épp olyan babonázóan tudta riszál! ni a derekát, akárcsak Szavéta, arca Š fehérségben épp oly vérlázitó-szép ; volt, táncban csak az a fáradhatatlan. Ilyenkor közelebb billegett a ieí gényhez és a szemébe vágta a maga ; pillantását. ;í Te, Glisa. yoltaképpen meiyi: künk tetszik neked jobban? Én, \ vagy a né nem? I Glisa a fejét vakargatta, hogy > tiszta helyzgjet teremtsen, tűnődött, sóhajtozott, I:sl felállt, hol leült, vé- I giil se lett okosabb. — A fene tudja, de nem én. Bizonyistenre mondom neked, kérlek, hogy ne mtttdom. öreg Kirtyánszki Oinér, szegény zselléremben nem bánta volna, ha valamerre eldől a probléma. Kezdtek a lányok a terhére válni, maholnap meg is halhat, akkor mi lesz velük? Válogatósak a leikeim, a rnafgukfajia koldus nem kell, ostobák jaz álmaik, mint királykisasszouyé. I aki megfogadja, hogy hideg vízbe se mártja a kezét, ha férjhez ment. Egy ötholdas gazda egyszer már felajánlotta Szavétának a rogályon a szökést. — Össze van nőve a szemöldököd, felelte a lány, mindig félnék tőled, hogy olyan a tested, mint a mesében. Végül is Glisa kapott bátorságot s elment az öreg Kirtyánszkihoz. — Bátyó, szeretem a szépséges virágszáladat, add nekem. — Jól van fiam, szép és helyes a szándékod, mert végtére is majd leszoksz egyszer az italról, csak mondd rneg, hogy melyik lányom kell? Glisa megint a tarkójához nyúlt, annyira előre hajolt a széken, hogy majd lefordult róla. — Melyik lányomat szereted? — ismételte az öreg. — Jaj, éppen ez a feneség, hogy nem tudok választani. Úgy gondoltam azért, hogy elveszem mind a kettőt. — Elmenj már te bolondos, hát még mi nem kéne! Glisa tudott indulatba is jönni. — Adod, vagy nem adod? Küiönküiön egyik se kell, csak együtt a kettő. Öreg Kirtyánszki tudta, hogy itt hasztalan az okos szó. mert ez nem { olyan koponya, mint a többi, viszont ötveu holdat nem lehet olyan könynyen elszalasztani, — hát megfogta a legényt a lajbijánál, — úgy húzta közelébb. Te Glisa, ami azt illeti, én nem — Esküszöm Szent Miklósra* hogy odaadom, ha kívánod. A lakodalom hamarosan meg volt s már az első héten úgy elverte a derék Glisát a ragyogó derekú Szavéta. hogy az napokig nem tudott az ágyból fölkelni, Glisa józanságot fogadott, szidta az ördögöket, akik incselkednek vele, de amint tehette, megint elment a korcsmába és részegen ke rült haza. Akkoriban elkésetten viszszanézett még egyszer a tél, szép nagy havakat nozott és ágyat telitett Glisának. Szavéta ugyanis nem engedte be a házba, aludjon künn, — igy jelentette ki. minekután a nyújtójával kegyesen ellátta. • Mikor egyszer a feje is begyógyult az embernek, (a világért se n árulom el, hogy ki verte be.) ooacsalta a? ágyához az asszonyt. — Mondd meg nekem, lelkem, feleségem, Szavéta. voltaképpen miért versz te engem? Feleletet sem várt, úgy tapadt a szeme arra a szép teremtésre. A torka kiszáradt, a tekintete szikrázott. ■■■ — Ejnye, de vaddisznó vagyok én, hogy meg se láttam eddig, micsoda szép teremtés a feleségem! Mikor aztán egy heti józanság! próba után a tapasztalatai tovább bővültek, sőt szenzációs méreteket öjtöttek, elindult a jó utón. — Hát hiszen lehet az ember mástól is mámoros, nem kell oda éppen •w bor! De azt mondja aratás után az öreg Kirtyánszki: — Glisa fiam, szavát kel! állnia az embernek, mikorra tűzzük ki az esküvőt Müévával? Glisa szerelmes tekintetet vetett az asszonyára, aki már nehezen hajladozott a zsákok után s mivel tréfálkozni is iliik, különben elsavanyodik a világ, azt felelte. Bátyó, ez az egy is sok. Mit csinálna velem kejjő. el tudod te azt képzelni! . Bob. szérumiermelő intézet Subotéca Telefon id. de mit szólnak hozzá a lányok? — Hát mit? — Ez az, amit nem tudok. Ravaszul, pokoli ravaszul kell az ilyesmit megcsinálni. A lányok mind ostobák, de azért vagyunk itt mi ketten, hogy túljárjunk az eszükön. Te most a farsangon elveszed Szavétáí annak rendje és módja szerint, őszre aztán meglátja Miléva, milyen angyali jó dolga van a testvérkéjének, milyen boldog. Valósággal eleped utánad s akkor elveszed őt is. Csak el ne áruld a tervedet, mert akkor kijátszanak. Glisg nyakába borult az öregnek.-- Milyen okos vagy te, bátyó! Tyű, ha nekem annyi eszem volna! Később eszébe jutott még valami. — Igen ám, de hátha te meggon-., dolod addig a dolgot és Milévát már jj nem adod ide! - *1 SzáNit mindennemű szérumot és oltóanyagot. Díjtalan kórmsgáífapltás és felvilágosítás. 7038 ElsfTrendE német#yárfmányu varrógépek varrógépük és alkatrészek, * kerékpáralkatrészek, gumik .'egoicsóbbau szerest;elük he csakis S. AD. EH©L j SUBOT1CA Jeiaüiéeva uiiea nagykereskedésében, Viszonteladók kérjenek árajánlatot.