Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-16 / 340. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 1922 december 16. CIRKUSZ PUBI-LEUM A kávéházban ült az ifjú iró és nagyon el volt keseredve. Négyszáz pikkolóval, száznyolcvanhárom ozsonnakávéval, hetvenkilenc ringlivel, ötvenegy virslivel tormával és harminchat virslivel torma nélkül, tizenkilenc zsirospiritóssal, nyolc pohár szódával és örök hálával tartozott a íőpincérnek. Az ifjú iró reggeltől estig és estétől reggelig ott vacakolt már évek óta a kávéházban és ámbár napon*•• szőr sepertek a diszes, előkelő lokálban! nem tudták soha kiseperni onnan. . .. .ui is megszerezte az odavaló illetőséget és ekként nem lehetett kiutasítani. Ott lett nagykorúvá, onnan vitték el karhatalommal a sorozásra ott lett untauglich, ott irta remekműveit, úgymint középfaj u, illetve kőzepesfajsulyu drámáit, megdöbbentő regényeit, eíképpesztő novelláit és a külőmböző bankokhoz címzett váltóit. Mindhiába. Nem értették meg. Verseivel megelőzte korát, de nem előzte meg váltóival a többi irót. Végül is belátta, hogy nem érdemes ma már Írni és hoszszabb idő óta nem is vett tollat a kezébe, hadd Írjanak mások, ő inkább másokkal íratott ezentúl, pincérekkel, szabókkal, cipészekkel akik akarva-nem akarva szépen feiirtak ezentúl mindent, amit az ifjú Iró diktált Az ifjú író újra ir. Váratlanul keresetforráshoz jutott Felfedezte, hogy egy uj betegség grasszál most a közéletben. A jubileumok korát éljük. Mindenki jubilál. Nem csak az aki már nem él (mert ez rendes, érthető, megengedett dolog) de az is aki él sőt az is aki még aiig élt valamit, sőt az is aki mindig visszaélt azzal, hogy 6 is él. Hetedgimnazisták rnegünnep'lk a őOO-lk szekundájukat, ma Született bárányok a múltjukat Az ifjú Író a kávéházban, a délutáni pikkolónál megállapította, hogy az egyik hírlap már szintén jubiláns-képes, mert már két és fél bete, hogy él és lélegzik. Nosza rögtön nekiült és megirta a Jubiláns vezércikket, hátha bedül neki a tapasztalatlan fiaiul jubiláns. íme itt a vezércikk. * ÉV- ÉS NÉVFORDULÓ Ma, igen pontosan ma két és fél Hete, hogy általunk hőn szeretett és mélyen leszállított áron tisztelt lapunk, a Zsirlap első számozott, gummikerekü, extra, sőt-noch nie dagevesen példánya kifutott, kirobant, kitört, kiexplodált a főutcára. Nem: nagy Idő, ha vesszük, ámbár inkább ne vegyük. Minekünk nem is olyan nagy dolog ez a jubileum, mi a magunk részéről nagyon is érthetőnek, egészen természetesnek találjuk, hogy ilyen hosszú ideig sikerült a eflszinen, ennyire efiszinesen megmaradnunk. Mi nam ünnepeljük ezt a fátumot, akarjuk mondani dátumot, nem vagyunk barátai az ünnepléseknek, a banketteknek, mert ezek költségbeverik az embert, illetve a kiadókat, mi nem kivánunk tehát e nagyjelentőségű fordulón leborulni a saját magunk nagysága előtt, mert azt úgy is megtesszük mindig, mindennap, lapzárta előtt és lapzárta után. Mégis meg keil állanunk egy pillanatra mint a mezőn az aratónak, aki mikor hosszabb erőfeszítés után felemelkedik görnyedt testtartásából, megkönnyebbülten, lehet mondani lelki bekétől sugárzó tekintettel néz szét elvégzett munkája fölött lés örül, hogy nem látta meg senki sem. Igen számadást kell csinálnunk, mert rá kell cáfolnunk arra a tévhitre. hogy mi már se nem szorzunk, se nem osztunk. Számadást kell csinálnunk, még pedig nem mint eddig kréta nélkül, ahogy megszoktuk. Ezzel nemcsak önmagunknak tartozunk, de másoknak is. Főleg másoknak. Soknak. No, de mit érzelgünk itten olya feltűnően sokat Kimondjuk, hát. am: |Hflua"1f oly gyakran, majdnem min- * * ?><M.__________________ dennap kikivánkozik. A Zsirlap megjelenése előtt nem volt itt semmi, nem volt élet, nem volt érdemes létezni. Csak azóta szép az élet, csak azóta van teteje mindennek, amióta mi kigyüttünk az utcárr Mióta miénk az ucca és mi az uccáé vagyunk. Mert az ucca a fő, a főutca pedig pláne. Igyekszünk is megfelelő uccai viselettel és uccai, sőt utszéli hangon a t. c. közönség kegyébe ugorni. Tudjuk, hogy ezért begyébe vagyunk egynéhány szalonképesebb laptársunknak. De ezzel mi nem törődünk, mert mi semmivel nem törődünk. Mi úttörők vagyunk, aki pedig nincs velünk, az útonálló. Ezt meg kell mondanunk a mai jubileum alkalmából, ámbár mindig, minden nap hangoztatjuk ezt. Mert nagy dolgot lejcztolíunk ám mi páran, újságírók, akik- máról-holnapra kirepültünk azokból az özönvizelőtti szerkesztőségekből, ahonnan külömhen is mi magunk is szerettünk volna rendesebb módon távozni. De hát mit dicsérjük tovább magunkat. Dicséretünkre legyen mondva, már kissé nehezünkre esik ez a feladat, mert kissé belefáradtunk, kissé már unjuk is, hogy folyton csak magunkról írjunk. Csak még azt akarjuk a Népszövetség, a lausannei konferencia, a moszkvai szovjet és az Einstein-féle expedíció tudomására hozni, hogy mi nem vagyunk olyan kis fiuk, mint amilyeneknek látszunk, mi nagyhatalom vagyunk és ezért jogunk van, hogy állandóan nagyhangon beszéljünk és Írjunk. * Az ifjú iró cikkét, amint értesülünk a jubiláló lap nem fogadta el. Nem tartotta az öndicséretet elegendőnek. g. z. Rémhírek a közeli háborúról Az olaszok annektálni akarják Dalmáciát? Bécsből jelentik : A „Tag" december 14-iki keltezéssel Beogredból szenzációs jelentést közöl, amelyhez a lap szerkesztősége hozzáfűzi, hogy hiteiességeért teljes felelősséget vállal. A jelentés a következődet közli: A beograd? nyilvánosságot napok óta Rómából érkező hírek nyugtalanítják, amelyek szerint a fascisták tiszti csoportja háborúi „észit elő Jugoszlávia ellen. Az olasz katonai párt erra akarja bírni Mussolinit, hogy olasz csapunk szállják meg Dámádat és annektálják Olaszország részére. Ezeket a készülődéseket egészen nyíltan folytatják Olaszországban, rgy hogy Amonijevics római jugoszláv követ már több jelentést is tett a fenyegető készülődésekről a kormánynak. A tervezett puccsal kapcsolatban Mussolini és Horthy között katonai egyezmény jött létre. Ennek az egyezménynek az értelmében a magyar kormány nyolc hadosztályt vonultatna fel Jugoszlávia északi halárán, az esetben, ha Olaszország és Jugoszlávia fegyveres konfliktusba keverednék. Az olaszországi munic'ós központokból nagymennyiségű muníciót és más hadianyagot számítanak hetek óta Magyarországra. Az olasz fascisták nagy lelkesedéssel várják Rómába Fradién Istvánt, a magyar fascisták vezérét, aki ugyancsak ebben az ügyben fog tárgyalásokat folytatni az olaszokkal. Eddig szól a Tag jelentése, amely annak ellenére is, hogy a szerkesztőség felelősséget vállal hiteiességeért, nagyon kalandosnak látszik, annál is inkább, mert Horthy és Friedrich a iegélesebb ellentétben állanak egymással. Törökország hajlandó belépni a Népszóvetségb e A törökországi nemzetiségekre rossz idők várrak Lausanneból jelentik: Izmet pasa “ a nemzeti kisebbségek kérdését tárgyaló albizottság csütörtöki ülésén mondotta el feszült érdeklődéssel várt beszédét. Kijelentette, hogy II. Mehmednek az volt egyik legfőbb tévedése, hogy túlságos védelemben, részesítette a nemzetiségeket, akik ezáltal a küllőid eszközeivé váltak. J Ez az oka mindannak, ami az utóbbi években a Keleten történt. Curzon azon állítására, hogy há- j rom millió örmény van Törökőr-, szágban, kijelenti, hogy ez súlyos; tévedés, mert a hivatalos statisztika is csak 1—1 és fél millió örményről tud. Sok örmény él ugyanis az utód- \ államokban és igen sok közülök el- f esett az utolsó évek háborúiban, a < melyek Anatóliát teljesen tönkretet-1 ték. j Az angol külügyi hivatal vezető- [ jének arra a kérdésére, hogy nincs-e | hely Törökországban az örmények \ letelepítésére, kijelenti Izmet pasa, j hogy erre a célra vannak Törökőr- jj szágnál sokkal nagyobb államok. A török vidékeknek sürü a lakossága és ezeket nem lehet nemzetiségi szempontból se megosztani. Kijelenti Izmet pasa azt is, hogy a békekötés után Törökország hajlandó belépni a Népszövetségbe, ha ezt a nagyhatalmak kivánják. Kifejti * azokat az okokat, amelyeknél fogva Törökország az ellenőrzés iránt nagyon érzékeny, miután a török szuverénitás megsértése eddig is mindig a humanitás jelszava alatt történt Curzon lord azon fenyegetését, a mely a lausannei konferencia megszakítására vonatkozik, Izmet pasa visszautasítja és megállapítja, hogv ezért nem lehetne Törökországot felelőssé tenni. Mindig újabb áldozatokat kívánnak a hatalmak Törökországtól, amely pedig a háború alatt már elég sok áldozatot hozott. Befejezésül kijelentette Izmet pasa, hogy a nemzeti kisebbségeknek ugyanazokat a jogokat hajlandó megadni Törökország is, mint a többi államok. Lord Curzon válaszában örömének adott kifejezést Izmet békülckeny hangja miatt és kifejezte azt a reményét, hogy sikerülni fog a megegyezés. Diplomáciai körökben legfontosabbnak tartják Izmet pasa nyilatkozatának azt a részét, amely a Népszövetségbe való belépésről szól, mert igy a törökországi kisebbségek a Népszövetség oltalma alá kerülnek. Általános az a remény, hogy ezek után nem lesz semmi akadálya a keleti békekonferencia sikerének. VALÓDI „ERÉNai" i DIANA sósbo rszesz. Kis üveg ára . Din. 6*— Közép „ „ . Din. 16 — ■"'agy „ „ . Din. 32— Mindenütt kaphatói Csecsemő gyilkosságok Szarajevóban Egy vén asszony rémtettéi Szarajevó lakosságát egy szörnyű bünügy tartja izgalomban. Egy Soldo Anna nevű vénasszony, aki hivatásszerűen foglalkozik lelencházi gyermekek felnevelésével, röviddel ezelőtt magához vette Ivankovics Katica közkórházi szolgálóleány háromhónapos kis törvénytelen fiúgyermekét is ellátásra. A szegény leány havi 1000 koronát fizetett neki a gyerekért. Néhány nap múlva azonban a csecsemő, bár addig teljesen egészséges volt, váratlanul tn0«'balt. A gyanús haláleset a rendőre^ tudomására jutott, amely azonnal nyomozást indított. Jakovljevics tiszti főorvos megállapította, hogy a gyermeg holttestén külerőszak nyomait zte fel, hátán és ujjain égési sebek is voltak. A rendőrség azt hiszi, hogy az állatias vénasszony rendszeresen elvállalta törvénytelen gyermekek eltartását és jó pénzért vállalkozott rá, hogy a másvilágra küldi a szégyenbe esett leányok ártatlan gyermekeit. Soldo Anna bevallotta a rendőrségen, hogy csak az utolsó hónap folyamán 11 gyermek volt nála ellátásban, akik közül 4 meghalt. Vallomása után az elvetemüli öregasszonyt letartóztatták. Igazoltatások Kolozsvárott Romániában garázdálkodnak a felelőtlen elemek A felelőtlen elemek, akik azon a réven érdemelték ki ezt a nevet* hogy senki se meri őket felelősségre vonni tetteikért, különböző elnevezések alatt majdnem minden országban garázdálkodnak, nagy rémületére azoknak, akik a modem Sáliam alapjául a jogrendet tekintik I amelyet az államnak biztosítani kell. ti Kolozsváron, Erdélyben, sőt egész 'Romániában most a felelőtlen eie-Ímeknek jól ismert, terrorisztikus botrányai tartják izgalomban a kedélyeket. A garázdálkodásokat az- i zal torolják meg a kolozsvári román hatóságok, hogy bezárják — a i korcsmákat. A felelőtlen eiemek miatt megbüntetett korcsmákat este I tiz órakor, kávéházakat pedig 11 í órakor kell bezárni. Közben oersze fVigan folynak a botrányok. Kolozsváron a gőzfürdőben egyik renlőrt kapitány jelenlétében, sőt személyes í részvétele mellett súlyosan inzultáiíták Qiasner Mózes főrabbit, f Bukarestben s a többi román i egyetemi városban a diákság követeli azokat az intézkedéseket, amef lyeket a kurzus idején Budapesten életbeléptettek. Az óromániai hatóságok katonai segítséggel verik szét jja felelőtlen elemek babéraira pályáj zó egyetemi hallgatókat. í Az újabb jelentések szerint az an- I tiszemita tüntetések Bukarestben f tovább tartanak. ’ Angeloscu közokj tatásügyi miniszter fogadta a diákok : küldöttségét és átvette mernorandu- F mukat. A miniszter válasza azonban az antiszemita diákokat nem elégítette ki és erélyesen követelték a numerus clausus törvénybeiktatását és a »zsidó sajtó« megrendszabályozását. A gyűlés után az antiszemita diákok az amfiteátrumból az Elisabetha-utra vonultak fel, ahol áttörték a gyenge katonai kordont és a mögötte elhelyezett erősebb kordonnal összeütköztek. Több sebesülés történt. A letartóztatásból kifolyólag letartóztatott diákokat azonban rövidesen szabadlábra helyezék. Hasonló éles tüntetések voltak Brailában is.
