Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-16 / 340. szám
2. oldal, BACSMEGYEl NAPLÖ 1922. december 16. zatot tett, amely szerint a klerikálisok nem léphetnek be egy olyan kormányba, amelynek programját nem Ismerik. Egyébként csak olyan kormányt hajlandók támogatni, amely a horvátokkal és a szlovénekkel való megegyezés alapján áll. Kívánatosnak tartaná a választások azonnali kiírását. Politikai körökben főleg ez utóbbi mondatot úgy kommentálják, hogy Korosec irányváltozásra készül és Pasicshoz akar közeledni. Mint Ljubljanából jelentik, Susfercsics klerikális vezér visszaérkezését az emigrációból hívei egy banketten ünnepelték meg, amelyen feltűnően sok pap jelent meg. Sustercsics a banketten beszédet mondott, melyben bejelentette*, hogy teljes erejével bele fogja vetni magát a jugoszláv politikai életbe és azt is mondotta, hogy a jelenlegi rezsimet híven óhajtja szolgálni. Beogradban a klerikális klubban bizonyos aggedalommal tekintenek Sustercsics szereplése elé. Mégis azt hiszik, hogy az uj választásokig sikerülni fog őt leszerelni. Egy nagyon tekintélyes tagja a klubnak a Bácsmegyei Napló tu dósitója előtt kijelentette, hogy a választásokig sikerülni fog a horvát blokk mintájára egy szlovén blokkot alakítani, amelynek a klerikálisokon kívül a kommunisták és a szocialisták egy része lennének a tagjai. A klubban azt hiszik és remélik is hogy a mandátumok ®/6-ét ez a blokk fogje elnyerni, vagyis 26-ból 22-őt. A többi 4-et a kmetpárt kapná, a többi pártok pedig: demokraták, szociáldemokraták, disszidensek, teljesen meg fognak semmisülni. Mint a legutóbbi ljubljanai községi választások mutatták, ez a számítás nem is egészen alap nélkül való és lehet, hogy sikerülni fog a tervük. Fehér éjszakák Éjfél. Ez az az időpont, mikor a lázas semmittevéstől elernyedt idegek lassan-lassan újból íelfeszülnek, mikor a mulató mennyezete szétnyílik s exotikus táncokból, italok gőzéből, jól kiművelt női testek parfümjéből összeáll az éjszaka fantasztikus atmoszférája. Banális páholyok mélyén, üres és félig telt üvegek között egyszerre kinyilik az élet, roppant pálmák és délszaki növények között bolyongunk, nincsen közel és messzi s bizonysággal tudjuk, hogy kinyújtott kezünk elér a sarkcsillagig. Ekkor történt Társaságunkban a diplomata éppen tizenkettedik coctail-jével beszélgetett s a parkett élvezeti pályán működő hölgyeit csoportosította fő- és alosztályokba. A kezdődő mámor csökönyösségével elhatároztam, hogy józan maradok s kimenekültem a foyer-ba. Egy üresen álló asztal mellé telepedtem. Az asztal foglalt volt: két francia tiszti egyenruhás ur csupán néhány pillanata hagyta el s mert éppen az egyik helyére ültem, kölcsönös bocsáratkérések után az éjfélutáni mulató demokráciájában beszélgetésbe elegyedtünk. Alaposabban szemügyre vettem őket: nagyon fiatalok, alig 20- -22 évesek lehettek s mikor az alacsonyabbik felém fordult, meglepődve láttam meg mandulavágásu szemeit, pergamentszerü, sárgád bőrét Kinal volt, a di- Son-i francia hadiakadémia növendéke. A másik argentínai spanyol, akinek friss-piros gyermekszája gondtalanul rágcsálta a cigarettát Hitelt kapnak az osztrákok Az angol felsőház és a csehszlovák nemzetgyűlés hozzájárultak a hitelnyújtáshoz Becsből jelentik: Az angol alsóház második olvasásban elfogadta az osztrák-hitelre vonatkozó törvényjavaslatot. A törvény értelmében felhatalmazást kap az angol kincstár, hogy az 520 millió aranykorona-hitel egy ötödét és a 130 aranykorona-hitel egy harmadát, — mint osztrák hitelszolgáltatást, — garantálja. Prágai jelentés szerint, a csehszlovák nemzetgyűlés a garanciális törvényjavaslatot alkotmányos elin tézés végett áttette a pénzügyi, illetve külügyi bizottsághoz. A csehszlovák javaslat teljesen megegyezik az angol garanciális javaslattal, amennyiben felhatalmazza a kincstárt, hogy az osztrák hitelszolgáltatás 520 millió aranykorona egy ötödét és a 130 millió aranykorona egy harmadát biztosítsa. Az angol felsőház és a csehszlovák parlament határozatai most i megadták a mentőakció előfeltéte• leit s igy az egész hitelakció a meg- 1 vaiósulás stádiumába lépett. Beograd—Paris =10 éra Tárgyalások a középeurópai repülőközlekedés megindításáról Beogradből jelentik: Egy franciaromán repülőgéptársaság ajánlatot tett a beogradi kormánynak a repülőforgalom megindítása iránt. A repülűforgalom Beogradből Budapesten—Bécsen—Prágán és Strassburgon át Párisig és Bukaresten át Varsóig rendszeres légiforgalmat tartana fenn. A gépek négy, esetleg öt utast vinnének magukkal, ezenkívül 500 klg. terhet is szállítanának és ellátnák az említett vonalakon a postai forgalmat is. A társulat minden utért 1000 francia frankot kér. A forgalom az első időben csak korlátozott volna, amennyiben a gépek csak hetenkint háromszor indulnának Beogradből és hetenkint háromszor érkeznének oda. Három hónapi forgalom után, ha a szállítmányok rentabilisoknak bizonyulnak, napi járatokkal szaporítanák. Légvonalban a távolságok Beogradtól Budapestig 3440 kilométert, Bécsig 575, Prágáig 870, Strassburgig 1400, Párisig 1900 kilométert, a másik vonalon Bukarestig 800, Varsóig 1420 kilométert tesznek ki. Beogradtól Párisig az utazás a közbeeső állomásokon való tartózkodást is beleértve, mindössze 10 órát venne igénybe. A tervnek a megvalósítása különösen a postaforgalom tekintetében volna előnyös, mert a levélküldemények a táviratoknál is hamarább érkeznének meg rendeltetési helyükre és egy repüiőlevélnek a díjszabása jelentékenyen olcsóbb voina a táviraténál. A kormány egy minisztertanácson foglalkozott is már ezzel a kérdés- és elvben el is fogadta a repülőtársaság ajánlatát, azonban az ezer francia frank támogatást, amelyet a vállalkozók minden utért kértek, nem hajlandó a kormány megadni, A francia-román társulat és a postaügyi minisztérium között a postai szállításokra vonatkozólag már létre is jött a megegyezés, amely szerint a repülőgépen külön osztályt rendeznek be a postazsákok számára, a társulat csakis azokat a küldeményeket továbbíthatja, amelyeket a jugoszláv postahivatalok adnak át. Végül, hogy a társaság a postai küldeményekben előálló minden kárért szavatol. A díjszabást csak dinárban és nem frankban szabad számítani. Az ajánAz alkohol-inspirálta túlzott gyengédséggel beszélgettem velük; hálás voltam a csodás véletlenek istenének, aki a világ külső életéről izoláltan hozott össze az exotikus helyen a két fiatalemberrel. Magyar, spanyol és kínai — kilométerek ezrei feküsznek közöttünk. Beszélgettünk. Az üzemeket jöttek tanulmányozni, — végigutazzák Európát, innen Olaszországba mennek. A trieszti gyors reggel 8-kor indul — ma már hát le sem fekszenek . . . A színpadon egy krinolinos táncosnő mosolygott Üzletszerűen a páholyok és a parkett felé. Trikós szépségek asszisztáltak neki — lábak, meztelen karok és keblek kerengtek. A kínai üres, szórakozott pillantással nézte poharát. — Önt ez nem érdekli hadnagy ur? — kérdeztem. — De . . . hogyne, nagyon szép — s vékonymetszésü szája enyhe gúnnyal mosolyodott el, Magyarországról kérdezősködött, hadseregről és felszerelésről, majd a bányákról, gyárakról, a termelés jelenlegi helyzetéről. Kitünően volt értesülve mindenről. Bort hozattam. A tüzes tokaji végképp felkavart. — Tudja-c hadnap ur hogy mi magyarok is Keletről jöttünk? Tudja-e hogy — akármennyire légvár is — nálunk sok szó esik a turáni rokonságról? Megint elmosolyodott, — Hogyne, hallottam róla. — Mit szólna hozzá, hadnagy ur, ha azt ajánlanám, legyünk ma éjszaka őszinték, olyan őszinték, aminők az emberek csak a szerelem, lat most a hadügyminisztérium előtt fekszik, amely annak sorsa felett dönteni fog. Illetékes helyen úgy vélik, hogy a hadügyminisztérium elfogadja az ajánlatot és a repülőközlekedés rövidesen meg fog indulni. Amneszüá va! üiraepelj ék Petőfi emlékét Kardos Samu dr. indítványa Budapestről Írják: Politikai pártok, társadalmi egyesületek és irodalmi körök már hónapok óta foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy Petőfi Sándor emlékét hogyan lehetne a legméltóbban megünnepelni. Kardos Samu dr. a neves becskereki ügyvéd és iró most budapesti lapokban a következő módon ajánlja Petőif emlékének méltó megünneplésére: — Petőfi Sándort most nemcsak' Magyarország, hanem az egész müveit világ szóban és írásban ünnepli és dicsőíti. Én nagy figyelemmel kisérem ezeket a dicsőítő és magasztaló ünnepségeket, de még eddigeléí seholsem találtam és seholsem olvastam egy olyan eszmét vagy tervet, I mely a Petőfi szellemi nagyságához \és mártirságot szenvedett életéhez méltó volna. Seholsem olvastam, hogy akár az állam, akár a társadalom, akár valamelyik nábob Petőfi nevére és emlékezetére iskolát, menti ázat, kórházat, vagy csak egy szerényebb alapítványt is tett volna a I hadiözvegyek és árvák számára. I Csupa szavalás, szinielőadás, zene és tánc, no meg egy pár hangzatos beszéd, ami eddig történt. Azt hiszem, Petőfi emlékének legméltóbb megörökítése volna, ha a kormány eltörölné az összes politikai és saitópereket és közkegyelmet adna az egy évnél nem hossmbb szabadságvesztésre elitéit bűnösöknek. Egy ilyen nagy és hatalmas cselekedettel nemcsak száz és száz sebét gyógyítaná, hanem ezer üldözött és szerencsétlen embernek is visszaadná a szabadságát és megtíolygatott lelki nyugalmát. vagy a halál legfeszültebb pillanatában lehetnek? A sárga arcon ismét megjelent a stereotip mosoly. — ön valóban sokat iszik, sőt — ivott. Nem tartja furcsának, hogy ezeket a nagyjelentőségű kérdéseket — nos — hogy mondjam — éppen ilyen állapotban teszi? Önök, európaiak . . . Mikor ezt mondotta: »európaiak«, bal szájaszéle alig észrevehetően megrándult. De ez a mozdulat felvilágosított. Irigység és gúny, megvetés és gyűlölet volt e gyenge szájrándulásban. Egészen közel ültem hozzá és szinte suttogva mondottam: — Eljött ide, hogy meglássa az európait, hogy megismerje apró és nagy bűneit — de nem tanulni jött. A dijoni akadémiában, miközben az ágyuk szerkezetét magyarázták, addig ön gondolatban a magyarázók ellen fordította az ágyú csövét... Ön gyűlöl bennünket, mert az angol és francia hadihajók megtanították a félelemre — és megvet, mert ötezeresztendős kultúrájukat a mi négyszázéves civilizációnk halálra nyomta, vagy halálra fogja nyomni ... ön most exponense Ázsiának, itt a mulatóban, aminthogy én képviselője vagyok Európának, amelyet maguk mind, mind gyűlölnek... A sárga arca egy árnyalattal sötétebb lett. Nyersen, rekedtesen beszélt; a finomművű francia szavak szinte repedezetten hullottak szájából. ön egyszerűen részeg — amivel persze világért sem akarom megsérteni .. . hiszen nekünk is megvan — Anglia jóvoltából — a magunk ópiuma. Különben nem értem önt — Ázsia nyitott könyv, fájdalom, az európaiak nem tudnak belőle olvasni. Százmilliónál több ember él a világon, akihez közeledni az önök Európájának, — ha nem hadihajókon való közeledésről van szó — sem kedve, sem képessége. Félbeszakítottam. Észrevettem* hogy ügyesen ismét mellékvágány-, ra akarja terelni az egészet. — Az embereket miért nem tanulmányozza? — Csak az üzemeket tanulmányozom. — Miért nem nevet, beszél — mi?ért nem mondja, hogy boldog, vagy boldogtalan, miért nem örül, hogy a nagyszerű véletlen maga elé kergetett valakit, aki kinyilik. A mosoly egy pillanatra sem tűnt el az arcáról. Nagyon halkan és nagyon komolyan mondotta: Mi nem szeretjük a könnyen járó lakatokat! Négy óra lehetett. A mulató majđ^ nem üres volt, egyedül maradtunk. Az argentínai egy ásitozó szőke szépséggel beszélgetett a süketnémák internacionális nyelvén. Fáradt voltam, kiégett és nagyon székeltem magamat. Mire kiértünk hajnalodott, — az almazöld, hideg sugarak között a kínai arca még idegesebb volt. — A hajnal nálunk a legszebb mondotta s ebben a pillanatban világosan éreztem az óriási szimbólumot: mi napnyugatiak lassan, de biztosan bandukolunk az éjszakában s Kelet felől, a felkelő nap országából friss, fiatal tömegek nyomulnak helyünkbe . , , ... Sz.
