Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-15 / 339. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1922 december 15. Leszakad a víllamosvezeték Ä szabot'cai utcák veszedelme Hónapokkal ezelőtt szóvá tettük már, hogy a szuboticai villamosvasút utcai felsővezetéke annyira elhanyagolt, rossz állapotban van. hogy minden pillanatban a vezeték leszakadással fenyeget. A felsővezetéket már régen nem javították meg és egyes helyeken az annyira meglazult, hogy állandóan tartani kellett leszakadásától, ami pedig legnagyobb veszedelmet jelentene az utcán járókra. A figyelmeztetésnek azonban nem volt semmi eredménye. De hogy az aggodalmak mennyire jogosak voltak, a legjobban bizonyltja az, hogy szerdán két helyen is leszakadt a villamosvasút íeísővezetéxe. A Jellasicsévá- és Alexandrova-utcában leszakadt és csak a véletlenen múlt, hogy a leszakadás pillanatában nem tartózkodott a vezeték alatt senki és igy nem történt súlyosabb szerencsétlenség. A villamostársulat csütörtökre már megjavította a leszakadt vezetéket lés igy a forgalmi zavarok megszűntek, azonban az ügy ezzel semmiesetre se tekinthető elintézettnek, miután a könnyen végzetessé válható vizsgálatot idit, hogy kit terhel érte a felelősség. Ha a villamosvasút igazgatósága még az intő példa után sem fogja az utcai felső vezetéket az egész város területén sürgősen megjavittatni, úgy a szükséges javításokat maga a város fogja eszközölni a yillamostársaság terhére. A villanytelep álláspontja szerint a vezeték leszakadását csavarlazulás okozta és ez a legnagyobb óvatosság mellett is előfordulhat. Értesülésünk szerint a villamosvasút igazgatósága felül fogja vizsgálni a vezetéket az egész vonalon, hogy megállapítsa, hol van szükség a vezeték megerősítésére. formájú jegyző és a szőke, álmodozó ellenőr. Szabályszerű leigazoltaíás után helyet foglalhattam. Az emök csevegett a sakk jövőjéről, múltjáról és jelenéről, de senki sem figyelt oda. Idegesen csapkodni kezdtek a sakkfigurákkal. A nyolcadik osztály két rivális házipoétája egymással kerül szembe. A hangulat köröttük forró és izzó, bár mindketten közönyt erőszakolnak arcukra. Játék közben ijesztgetik egymást: — Add fel Sanyi, most már véged van! — kiált rá vérfagyasztóan a konkurrens és távozó mozdulatokat csinál. Viszont Sanyika könnye^ pózzal igy szól: — No öregem, hány lépésre akarod bekapni a mattot? Az alsóbb osztálybeli ifjú sakkcsirák szent alázatul gibiceinek a mesterek háta mögött. — Lépjen bizalmi ur a lóval! — kiált lelkendezve az egyik sakkcsira a méltóságosan komor algebrai szaktekintélynek, aki a túlsó sarokban mérkőzik a szimpatikus dijbirkózóval. — Maga ló — felel nem éppen barátságosan a bizalmi — hát nem látja, hogy itt áll a bástya és meg: semmisítő tekintettel némitja el a ; tapasztalatlant. \ Az asztal végén uj tagok játsza- 5 nak. : — Kohn kettő te csalsz! — szól I megbotránkozottan Fischer egy is a boldogtalan Kohnt aznapra eltiltják a játéktól. Egy már leütött I futót csempészett vissza a táblára. I — Az ilyen apró incidensek előszoktak fordulni kebelünkben — : mondta szórakozottan az elméleti \ játékos elnök és beadta a mattot a \ bámészkodó ellenőrnek. Estefelé vidám uzsonna következett, amit a vendéglátó sakkfiu reiv 1 dezett a klubb tiszteletére. 1 — Hű, ha most itt volna a fizika-i tanár, lenne nekünk nemulass! — I sóhajtott az algebrai szaktekintély és lenyelt egy nagy habostortát. Amint beszélik, a fizikatanár legádázabb ellensége a sakkozásnak. Hát kérem kedves tisztikar, hogy nektek ne legyen semmiféle kellemetlenségtek emiatt a cikk miatt, megígérem fiuk, hogy ha a fizikatanár érdeklődni próbál utánatok, letagadok mindent. Biztosan nem fog mérgelődni tirátok, legfeljebb csak én rám. Rám pedig már hiába pikkel. Engem már többet nem buktathat meg. Elég volt egyszer . . . (T.) gyón körülményesnek tartjuk a magyarság Jugoszláviában, nagyon is eldorádói beállításba *■' vázolt életéről személyesen meggyőződni. Mert az életnek két oldala van, mint a ruhának, amelynek tetszetős lehet a szine, de didereghet alatta, aki viseli. Különösen a mostani, rideg, téli időben ... r a rerj Régi kolozsvári szerb diákok A Keleti Újság a szerb ko oniáröl Reinitz barátját. Lazarevich még a békében minden hónap elsején kétezer koronát kapott hazulról, de soha nem volt egy krajcárja se. Kolozsváron az unatkozó nábob fiú azzal szórakozott és azzal tette magát népszerűvé az utca gyermekei előtt, hogy lakásának emeleti ablakából marékszámra szórta le a fényes huszfilléreseket és könnycsordultáig tudott azon nevetni, hogy a gyermekek mint hempereknek a földön az ő bővenszórt fényes nikkel pénzei után. Mikor már nagyon unta magát és nagyon egyedül akart lenni, beült egy kétfogatu gummirádliha s reggeltől-estig bolyongott céltalanul, szomorúan az uccák összevissza medreiben ez a különös szinbádi hajós. Lazarevich Péró ott él most temeskubinyi tuszkulánumában. A másik kedves figurája a régi kolozsvári szerb diákéletnek, Lazarevich Milán, azóta magas diplomáciai karriert futott be és ö kötötte meg Olaszországgal '• hajózási és halászati szerződést. Ma a beogradi kereskedelemügyi minisztériumnak egyik osztályfőnöke. Ő volt az a nagy tétovázó, aki Kossutány professzornál tizenháromszor jelentkezett szigorlatra és csak azután ment neki a vizsgának, miután babonás hite túl volt a szerencsétlen számon. Akinek a legnagyobb jövőt jósolták, Márich Milos, Apáthi professzor első asszistense, nem ment haza érvényesülést szerezni, hanem az orosz fogágot a szovjet alatt moszkvai egyetemi tanárságalcseréltefei, amit Beogradban is szívesen felajánltak volna a jeles biológus tudósnak. Elmondja aztán a cikk, hogy a régi bohém-jogász, aki nyilvánvalóan demokratapárti, milyen elismerően nyilatkozott a SHS. királyságbeli magyarok helyzetéről s a magyarok teljes szabadságról. Többek közt azt is elmondta a Kolozsvárra visszatéri becskereki fiskális, hogy amikor a jugoszláviai »fascisták« megizenlék a sentai magyar gyűlésnek, hogy meg fogják zavarni, a beogradi kormány méltó válaszul megfenyegette őket, hogy nem riad vissza a fascista mozgalom vérbefojtásától sem. A SHS. királyság magyarjainak helyzetéről vázolt előadásához a Keleti Újság a következő reflexiókat fűzi: Abban igaza volt a délszláv ismerősünknek, hogy nagyon messze élünk tőlük. Olyen messze, hogy na-EGYÉNI AKCIÓ *3 iS 9 Voltam az Ifjúsági SakkSrben Amit az arabok kezdeményeztek kétezer évvel ezelőtt kontárul, azt Szuboticán művészetté tökéletesítették a fanatikus sakkfiuk. Aggoktól lefelé, nők, gyermekek, serdülő csecsemők űzik ma már passzióval a sakkozás gyönyörűségeit és viaskodnak órákhosszat a tábla mellett. Ä sakk, akár a hócipő, vagy a bőrkabát, határozottan divatba jött. Jólnevelt házilányok sakkórákat vesznek, a házibálok, zsurok kezdenek kimenni a divatból és egy-egy nagyhajú, jól mattoló fiatalember után valósággal buknak a tapasztalatlan gimnazistalányok. A rohamos léptekkel fejlődő sakkéletről a napokban személyesen volt alkalmam meggyőződni. Komolyké-Sü gimnazistafiuk alapították tiiokan az Ifjúsági Sakkegyletet, palánta sakkapostolok, — akik, akár hajdan az ige első hirdetői — szembeszálltak száz veszéllyel, a szülői konoksággal és az iskolai szigorral, hogy áldozhassanak a nagyszerű Mammonnak, a sakknak. A legfiatalabb sakklub hóbuckás, eldugott kis utcácskában, — mint Kropotkin emlékirataiban is olvasható, hogy a bősz cárizmus idejében titkos helyeken gyűltek egybe az anarchisták *— húzódik meg egy magányos házacskában. Ebbe az exkluzív társaságba csak három megbízható tag jótállása mellett lehet bejutni. Alagutszerü folyosókon, zord konyhán, előszobán keresztül, hármas kopogtatás után bejutottunk a »körbe«. Sakktáblákkal megrakott hosszú asztalok mellett már ott ültek a tisztikar, a sovány, szigorú szemű elnök, a mosolygós képű pénztáros, a szimpatikus, dijbirkózó aki szerétéiből Amerikába szokik felecége élői A szökések történetében páratlanul áll Kamarics György osijeki szabósegéd esete. Már az is különös, hogy a férj folyamodik az elválásnak e romantikus eszközéhez* i de a történetet még különösebbé te- 1 szi a férj megokolása, aki — legalább is levele szerint — azért ment Amreikába, mert nem tudta már tovább nézni családja nyomorúságát. Kamarics György, aki a Gunduli; cseva-utca 10. szám alatt lakott, szabósegéd volt egy osijeki nagyobb üzletben. Mintegy féléve annak, hogy felesége ikrekkel lepte meg. Ekkor Kamarics önállósította magát, azonban sokkal kevesebbet keresett, mint segéd korában és már annyira elszegényedett, hogy a felesége fehérneműjét Is kénytelen volt eladni. A nagy nyomor között mintegy két héttel ezelőtt azzal lente meg feleségét, hogy neki Zagrebba kell utaznia szövetvásárlás végett. Kamarics el is utazott Zagrebba !és azóta sem tért vissza. Felesége [összesen csak húsz dinárral maradt hátra. Végre levelet kapott az aszszony, még pedig Fiúméból. Ebben a levélben tudatja vele a férje, hogy édesanyjához és fivéréhez megy ki .Amerikába, ahol jobb és jövedelmel zőbb keresethez jut és könnyebben I segíthet a családján, melynek nyojmorát már nem tudta tovább nézni. Az asszony a levél vétele után ágynak dőlt, állapota veszélyes. A férj ugyanis mit sem emlit arról* hogy visszajön, vagy pedig a feleségét is kihozatja majd Amerikába. Az asszony valószínűleg sombori rokonaihoz fog költözni. Férje el'en semmiképp sem akar válópört indítani. A kolozsvári Keleti Újság rendkívül meleghangú cikket ir a Kolozsváron volt diákkolóniáról abból_ az alakalomból, hogy a diákkolónia egyik régi tagja most újból Kolozsváron van. A lap többek közt a következőket írja: Valamikor élénk szerb diákélet volt Kolozsváron. Természetesen ez még a háború véróperenciájának partján túl volt, az emlékezetünkben mindjobban elhomályosodó békében.1 Egy kis szerb diákkolónia fejlődött itt ki, amelynek szlávos jellege érdekes színfoltot kölcsönzött Kolozsvár diák-társadalmának. A sürü vérü, barna képű bunyevác nábob-majoreszkók vidám cimborák voltak és dalos éjszakák vidám pohárcsengése gyakran hajnalodott rá a kedvesen könynyelmü, nagy darab, jó fiukra. Rendesen ős-szigoriőivá váltak a kolozsvári alma maternek és ennek nemcsak oblomovizmusuk, hanein Kolozsvár terméketlen álmodozásokra és tétien, ópiumszivásokra nagyon alkalmas levegője is részese volt. A szerb diákokat szerette mindenki, nemcsak azért, mert otthon a Bánság kövér humuszából az acélos búza bőven termette ki a csengő aranyakat, amelyek garmadával gurultak az erdélyi Heidelbergára, hanem azért is, mert tudtak ők is szeretni emberien, minden nemzői, faji, vagy felekezeti szempont nélkül. Barátainknak tekintettük a szerb diákokat. Az elkülönülés ketté választó völgyei sohasem vágtak szakadékot a kolozsvári magyar diákság és a Laza-Írevichek, Márichok és Milonavovichok népes csoportja közé. Az uj határok messze elvetették Kolozsvárról a szerb diákokat is. Nemzeti államaik beteljesülése a megnagyobbodott Jugoszlávia határain belül uj és nagy érvényesülési teret nyújtottak annak a jogásznemzedéknek Jugoszláviában, amely a jogok tudományának alapjait a kolozsvári magyar jogtudósoktól nyerte. Azóta sem igen látjuk őket Kolozsvár nemzetközivé fejlődött forgatagában. Kolozsvár ősi diákéletének legderüscbb darabja elevenedett meg előttünk, mikor most a régi kolónia egyik tagja ismét elénk toppant. A jóleső visszaemlékezés meleg hangján simogattuk meg a jellegzetes régi arcokat: Lazarevich Pérót, Ady Endre, Bányai Elemér, Kunfi és Nyolc napig szünetet tart a sufooficai színház A színházterem átalakításának idejére Somborban játszik a színtársulat Megírtuk már, hogy a városi tanács megsemmisítve az első határozatát, Dinulnvics szinigazgató kérelmének helyet adott és megengedte a városi színházterem átalakítását. Eredetileg az volt a terv, hogy az átalakítási munkálatokat a királyi udvartól kapott 30.000 dináros szubvencióból fogja fedezni a színház átalakítását, azonban újabban felmerült az a terv, hogy a költségeket maga a város fedezze, hogy ezáltal is hozzájáruljon a szinház támogatásához, másrészt pedig azért, mert a színházterem a város tulajdonát képezi. Az átalakítási munkálatokat legközelebb már megkezdik és azok mintegy nyolc napot fognak igénybevenni. Ezalatt úgy a szinpad-kibővités, mint a bejárt áthelyezése és a többi tervbevett átalakítások is elkészülnek és erre az időre az előadások szünetelni fognak. Ezt a rendelkezésre álló nyolc napot a színtársulat arra használja fel, hogy Somborban vendégszerepeljen. Az eredeti tervek szerint — amint ismeretes — a szintársulat hetenkint két előadást akart rendezni Somborban is, ez a terv azonban ezideig nem volt keresztülvihető. Dinulovics szinigazgató szombaton Somborba utazik a nyolc napra tervezett vendégjáték megbeszélésére és lehet, hogy egy-
