Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-11 / 308. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. november II. nek T Á Sumádiában sem jobb a lielyzei. De azért az mégis hiszek egy jobb időben, amely le fog számolni a jelenlegi khaosz és anarchia okozóival. El fog jönni az idő, amikor Jugoszlávia minden polgárának teljes joga lesz rá, hogy az életet és az országot főbbre becsülje és tisztelje, mint ma. . . . A városi könyvtár és a szegényház ügyé a közgyűlésen A város kiszélesített; tanácsának pénteki ülése Pénteken délelőtt tartottá a szuboiticai kiszélesített tanács november havi ülését a városháza közgyűlési termében. A közgyűlést az elnöklő Dobanovacski Pál főispán nyitotta meg. Napirend előtt Protics Marko szólalt fel és a városi könyvtár ügyét tette szóvá. Vázolta annak kulturális szükségességét, hogy a közhasználattól már olyan rég elvont közkönyvtárt mielőbb rendezzék és adják át a közönségnek és megsürgette a dr. Milkó Izidortól megvett magánkönyvtár átvételét is. Felhívta még a városi tanács figyelmét arra, hogy az idei költségvetésben előirányzott 30.000 koronát fordítsa a Város szláv könyvek beszerzésére, mert a jövő évben már. ez az öszszeg amugysem lenne felhasználható. Ezután áttért a közgyűlés a napirendre. A legfontosabb két pont a snyugdíjasok drágasági pótlékának megállapítása és a szegényház kérdése volt. A kiszélesített tanács vita nélkül megszavazta a városi tanácsnak azt a javaslatát, hogy a nyugdíjasoknak havi 150, 125, illetve 100 dinár drágasági pótlékot utaljon ki, aszerint amint az évr nyugdijuk 1000 dináron felül vagy alul van, vagy pedig csak kegy díjasok. A város nyugdíjasai a drágasági pótlékot január 1-től kezdve kapják meg a közgyűlési határozat értelmében. Tárgyalta még a közgyűlés a szegényháznak trachomás - otthonná való átalakítását is. A közgyűlés ebben az ügyben is elfogadta a városi tanács javaslatát, amely szerint a város a mostani szegényház épületét átengedi az állam részére és a gyermekvédelmi osztályon tracho-A NÉV Irta: Holly Jeaö Egy amolyan estén, mely lágy, kékelő és szunnyadón olvad a késő hajnal kezdő pirkadásába, egy ilyen estén láttam meg őt. Balgaság volna hinni, hogy szebb volt és gyönyörűbb, mint a többi. Csacsiság volna gondolni, hogy arcába több szellemet vésett az élet, hogy szemébe több fényt lopott a nap s ajkára pirosabb bíbort festett a vér. Olyan volt, mint minden húszéves nő. Fiatal és ruganyos. Járt, mintha királynő volna s összeszorult ajkán a lányos álmok el nem mondott titkai lapultak sima, kegyetlen vékony vonalba. Szép volt. Talán a legszebb volt. Azon az estén végigkutattam a múltamat. És feltámadtak bennem régi, avas históriák. Szerelmes éjjelek, miken a Zschoppau zugó, sziklamarta vize dalolt altatót. Nászéjszakák, melyeket szállószobák rézágyain töltöttem yándorutamon, künn a messzi nyugaton, ahol másképpen zug az élet és más mosolyokat csillogtatnak a nők. Eszembe jutott egy drezdai villa eldugott kicsi kertje, ahol halvány rózsabokrok mögött magyar meséket mondtam el egy pici asszonynak. Magyar meséket a magyar pusztáról, a vörös égető borról s a telhetetlen vágyakról, melyek kósza utakon szállnak a szeptemberi rózsák fcöíáskoló l&velei között. más kórházat és iskolát fog berendezni a trachoma-betegek részére. A trachomás otthonban elsősorban suboticai gyermekeket kell elhelyezni, de ápolásban fognak ott részesülni az ország minden részéből idehelyezett trachomás gyermekek is. Az állam tiz évig nem tartozik semmi-, féle bért űzetni az épületért, ezzel! szemben a város azt a feltételt kötötte ki, hogy a szociálpolitikai minisztérium 350.000 dinárt fizet le a város részére a Putri-kaszárnyának uj szegényházzá való átalakításának költségeire. A közgyűlés által is jóváhagyott feltételeket a szociálpolitikai minisztérium már elfogadta és a főmérnöki hivatal már pályázatot irt ki a Putri-kaszárnya átalakítására, amelyben az uj szegényházat kilencven ágyra rendezik be és látják el a szükséges bútorokkal. Ezenkívül a közgyűlés még több kisebb ügyet tárgyalt, többek közt 5000 dinár segélyt szavazott meg a zsidó népkonyha részére, ahol nem zsidó vallásu szegények is ellátásban részesülnek. Több nyugdíjazási ügy letárvyalása után a kiszélesített tanács ülése végétért.-.IliAfrJ Szubotica város interveoiál a magánbankok devizavásárlási koncessziója érdekében A devizarendelet megjelenése óta erősen megcsappant azoknak a pénzintézeteknek és magánbankoknak a szálra, amelyek deviza- és valutaügyletek lebonyolításával foglalkozhatnak. A rendelet alapján természetesen igen sok régóta működő bankcég kért a pénzügyminisztériumtól engedélyt devizaüzletek kötésére, anélkül azonban, hogy a kérelmek elintézést nyertek volna. Sok esetben kinos feltűnést keltett, hogy olyan cégek jutottak devizaüzletekre feljogosító privilégiumokhoz a pénzügyminisztérium jóvoltából, amelyeknek eddigi működése nagyon sok kifogás alá eshetett és amelyek a zugbankok nem éppen magaserkölcsü rendjébe tartoztak. Sok helyütt már rég megszűnt magánbankok jutottak a koncesszióhoz, aminek az alapján a régi cég neve alatt uj emberek nyitották meg ismét a banküzletet. Emellett a pénzügyminisztérium rendelete számos olyan intézetet és magánbankot fosztott meg üzletkörétől és exisztenciájától, amelyek évtizedek óta dolgoznak ebben a szakmában és amelyek ez idő alatt az egész közönség, a pénzvilág és a hatóságok osztatlan bizalmát megnyerték. Hogy mennyire felületes módon osztogatja a pénzügyminisztérium a deviza-koncessziót, arra nézve a legjellemzőbb talán a suboticai koncessziók ügye, ahol két hónappal ezelőtt a pénzügyminisztérium egy két évvel ezelőtt megszűnt magánbanknak és egy, a közönség előtt teljesen S ahogy igy álltam a lány előtt, kinek homlokára vaíami futó gondolat festett apró, kis ráncokat, odanyult kezem a kezéhez. Finom, erőscsontu kéz volt. Az Intellekt nő kemény, hosszuujias keze. Sportoló misszek dicsekednek ilyennel. Megcsókoltam az ujjai hegyét s arra gondoltam, hogy hányadszor állok igy, estefelé egy lánnyal, aki szép és fiatal, akiben szunnyadt a vágy és fuldokol a kisértés. Egy pillanatra ellágyultam, meleg, izgató fájdalom csúszott végig a nyakamon s, azt akartam mondani neki, hogy szaladjon haza, hogy meneküljön el gyorsan, hamar, amig még vörös a hold s ami;’- az éji csillagok halványan szerénykednek a szürke égbolton. De már késő lett volna. A keze gyengéden adta vissza a, bókomat, hálásan és finoman, mintha kézcsókomban a szerelmesek arumentumát köszönné meg. És akkor éreztem, hogy hiába irtózom a vértől. Tudtam, hogy a vér, a száguldó, irgalmatlan, veres vér uralja ezt az estét s lemondtam arról, hogy megkíméljem. Elindultunk az erdő felé. Messzi, a dombok alján, ahol az országút alattomosan vész el a hegyoldal fái mögött; ott állott meg a lány s átfonta két karjával nyakamat, magához vonta fejem s száját odatapasztotta az enyémhez. Nem tudom már, hogy hogyan mentünk vissza. A leány könnyen és keményen lépdelt mellettem. Arcát nekiszegezte a lassú, lanyha szélnek ismeretlen cégnek adott devizaüzletekre jogosító engedélyt. ' Emellett több ismert régi és megbízható magánbanknak kérelmét, a pénzügyminisztérium visszautasította, ami nem csak az érdekelt cégekre, hanem a nagyközönségre nézve is hátrányos, mert a kereskedőknek és más devizavásárlóknak is elsőrendű érdekük, hogy ismert és megbízható cégekkel bonyolíthassák le devizaüzleteiket. A bankcégeket ért sérelmek ügye tulajdonképpen a kereskedelmi- és iparkamarákra tartoznék. Mivel azonban a novisadi kamara a suboticai magánbankok érdekében mindeddig nem tette meg a szükséges lépéseket, Subotica város tanácsa elhatározta, hogy interveniálni fog ebben az ügyben a pénzügyminisztériumnál. A városi tanácsnak az a szándéka, hogy felvilágosítsa a pénzügyminisztériumot arról, hogy a subodeai devizakoncessziók tekintetében méltánytalanság történt. A tanács egyben előterjesztést fog tenni a minisztériumnál arra nézve, hogy kiknek adják meg az engedélyt. Az érdekelt pénzintézetek és bankcégek most érthető érdeklődéssel várják, hogy a városi tanács közbenjárásának lesz-e gyakorlati eredménye. Annyi bizonyos,, hogy a do viza-koncessziók riogatásának ed digi rendszerét továbbra is fentarta ni nem szabad a közgazdasági élet sérelme nélkül. A késedelemből, a halogatásból csak újabb karok származhatnak. s a holdfényben aranyosan, világosan tüzelt szőke haja. Sokat beszélt. Az anyjáról, aki árva öreg asszony, az apjáról, aki részeg nagyur volt. Mesélt Heinéről, akit szeretett, Ewersről, akit utált. Furcsa, merész kis költeményeket szavalt, miket leányszobája rejtekén tanult meg kívülről, téli estéken, amikor korán feküdt fehér ágyába s későn oltotta el a lámpát. A hangja telt volt és melodikus. Odasimult hozzám s néha-néha megálltunk. Néztük az országút hosszú, fehérlő útvonalát, az eget, amelynek tükrén fénylő pontokként ragyogott a töméntelen kis csillag. Fáradt, nagyon fáradt voltam s szerettem volna már otthon lenni a városban, egyedül a lakásomban. Untatott a lány. Ugyanaz a lány, akiről száz mesét tudtam volna szőni a csókja előtt, ugyanaz a lány, akihez egy boldog percben rímelő csodákat írhattam volna. Fárasztottak a szavai s fájt karjának gyenge szorítása, mellyel belém csimpaszkodott. Közvetlen a város legelső utcája előtt álltunk meg. A lány mosolyogva, tüneményes asszonysággal állt előttem. Egyenese u, mint a fenyő, büszkén, telt, domború mellekkel. A szemét reám szegezte s várta, hogy mondjak valamit. Köszönetre várt. Azt kellett volna mondanom, hogy gyönyörű volt az este, hogy édes a csókja s a szeme gyémánt. Én azonban minderre: nem gon-Ä hatósági ellátásra vonatkozó javaslatot levették a közgyűlés napirendjéről Rendkívül: közgyűlés elé terjesztik Szuboticán néhány héttel ezelőtt nagyobb szabású jótékonysági akció indult meg, amelynek célja az volt, hogy a teljesen szegény, ellátatlan lakosságról a téli hónapokban a hatóság gondoskodjék. Évek óta eí volt az első szociális terve a városnak, amelyet éppen ezért örömmel fogadott mindenki, főképpen pedig az érdekelt ellátatlan lakosság. Szubotica azontían úgy látszik nem az a talaj, ahol szociális tervek meg is valósulhatnának. Mindjárt az ellátatlanok összeírása után, amikor kiderült, hogy öt milüó koronára volna szökség a nyomornak' csak csekély mértékben való enyhítésére, a városi tanács a közgyűléstől már az eredetileg tervezett fejadagok felének fedezésére szükséges 625.000 dinár megszavazását’ akarta kérni. Aggodalmak merültek fel arra nézve, hogy a kiszélesített tanács meg fogja-e szavazni ennek az öszszegnek pótadóban való kivetését, azonban ezen kételyek ellenére is úgy határozott a tanács, hogy javaslatát a pénteki közgyűlés elé terjeszti. . Annál nagyobb volt a meglepetés, fhogy a tanács mégsem terjesztette a hatósági ellátásra vonatkozó javaslatot a kiszélesített tanács elé és azt levette a közgyűlés napirendjéről. A javaslat napirendről való levételének értesülésünk szerint az volt az oka, hogy a kiszélesített tanács a közgyűlésen résztvevő tagjainak olyan volt az összeállítása, hogy a. városi tanács jogosan tarthatott at-, tői, hogy a közgyűlés le iogja szavazni javaslatát és nem járul hozzá, a hatósági ellátás költségeinek pótadó utján való fedezéséhez. I Mi .tán pedig a városi tanács súlyt l helyez arra, hogy a fontos terv megvalósuljon, inkább elhalasztotta anjjnak tárgyalását és 8 —10 napon be-Jül rendkívüli közgyűlést fognak \ összehívni, amelynek tárgysorozatán csak a hatósági ellátás kérdése, fog szerepelni. doltam akkor. Nem érdekelt semmi, A munkára gondoltam, mely befejezetlenül feküdt asztalomon. A vacsorára gondoltam, mert éhes is, kegyetlenül éhes voltam. Odanyujtotta kezét. Nagyon halkan, álmosan botlott ki ajkamról egS mondat. — Majd irok magának. A lány bólintott és mosolygott, Akkor aztán nem tudom hogy történt, a nevére kellett gondolnom s elképedve állapítottam meg, hogy ai nevét elfelejtettem. Kissé kellemetlenül éreztem magam. Szégyeltem magam s nagyon óvatosan szóltam; hozzá: — Kérem, bocsásson meg, a nevét már nem tudom pontosan, hogy is.., A lány arcába felszökött a vér. Az ajka sirásra torzult. Kezét kiszakította markomból s csak egy szó, hagyta el ajkát. j. — Bitang! ''Aztán gyorsan, szaladva tűnt el at, éjben . . . Azóta lesem az utcán, a folyó partján. Minden arcban az ő arcát vélem látni, minden mosoly az ő mosolyára emlékeztet. Hónapok múlottak el. Soha többe nem láttam. A neve pedig belevésődött nyugtalan, kinosan vergődő vágyamba. Százszor mondom el a nevét. Áhitatosan, mintha imádkoznék, tétován, mintha még visszajönne. A neve, egyszerű banális, közismert név volt. A királynők és cselédlányok n&Vé fi?;. Máriának hiyták,
