Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-10 / 307. szám

I

4. ofđai.

BACSMEGYEI NAPLÖ

1922. november 10.

állam károsult polgáraival szemben. Költségvetési indokok is amellett szólnak, hogy nem lehet a kamatlábat kettőnél magasabbra megszabni.

Timotijevics belügyminiszter a kormány javaslatával szemben a többségi javaslat mellett van.

Mijatovics Szvetiszláv dr. ezután a közvetítő javaslatot tesz a progreszszivitás alapján. Eszerint azoknak a károsultaknak a kötvényei, akiknek kára nem haladja túl az 50.000 dinárt, 4%-kal kamatozzanak. A nagyobb összegű kártérítésnél a kamatláb fokozatosan csökkenjen.

*

Kumamdi pénzügyminiszter kijelenti, hogy ezt a javaslatot ő is magáévá hajlandó tenni.

Erre azt a klub elfogadja és fíavidovics, Pecsics és Markovics Perobói álló bizottságot küldi ki a kormánnyal való megegyezés végett.

A bizottság azonnal fölkereste Markovics Laza igazságügyminisztert, a kormány javaslatának képviselőjét. Mint értesülünk, ez a találkozás nem járt pozitív eredménynyel.

A fiumei fascisták

újabb fegyveres támadást intéztek Susák ellen

A Fiúméban okveíetlenkedő fascisták és légionáriusok újra támadást intéztek Susák ellen. Mint Bukarból jelentik, a fiumei fascisták és az ottani légionáriusok szerdán megkísérelték, hogy fegyveresen jugoszláv területre Susákra behatoljanak. Ezt a támadást a Fiúméban levő rendes olasz sorkatonaság megakadályozta. A Fiúméból Susákra vezető hidon a fascisták és a reguláris olasz csapatok között heves harc fejlődött ki, amelynek során mindkét részről többen megsebesültek.

Hosszabb harc után a katonaságnak sikerült a Susák ellen előnyomuló fascistákat a hidról visszaszorítani.

Beogradban az olasz sorkatonaság erélyes fellépése nagyon kedvező benyomást tett az összes politikai körökben és a sajtó is úgy méltatja az eseményt, mint az olasz kormánypolitika irányváltozását. Rámutatnak a lapok, hogy a régi kormányokban nem volt meg az a bátorság, amit a fascista Mussolini kormánya meg mert tenni — hogy fegyveresen akadályozza meg a fascista légiók -felelőtlen támadásait egy szomszéd ország ellen.

Különösen azért is jelentőséges ez a hivatalos olasz beavatkozás, mert a jugoszláv közvéleményt az utóbbi időben nagyon sokszor izgatták hamis hírekkel a fascisták támadásai-Zagrebi hírek szerint a horvát blokk központi végrehajtó bizottsága az utóbbi napokban permanensen ülésezik. Ezeken az üléseken dől el a blokk további politikai magatartása.

A blokkban jelenleg három irányzat küzd egymással. Az iniranzigensek csoportja, amely elkeseredetten védi az eddigi abstinens politikát és eellene van minden együttműködésnek a beogradi politikusokkal. Ezt a csoportot nagyobbára a régi Frank- (jog) párt hívei alkotják, élükön Kosutics és Hrvoj dr.-ral.

Ezekkel szemben áll a békülékenyek csoportja, amely szakítani akar az eddigi negativ politikával, cl akar menni Beogradba, sőt esetleg résztvenne az uj kormányban • is. Idetartoznak a Horvát Egységpárt emberei Drinkovics és Lorkovics vezetése alatt, a boszniai Horvát Parasztpárt Pavcsics-csM az élükön és a Radics-féle köztársasági párt egy nagyobb csoportja Horvatov és Lovrenkovics vezetésével.

A centrumot a Radics-párt többi hívei alkotják, köztük maga Radios, Maesek dr. és még több tekintélyesebb parasztvezér. Ez a csoport még nem foglalt véglegesen állást, de úgy látszik többségük, köztük Radies is arra az elhatározásra jutott, hogy külpolitikai okokból helyre kell állítani az állam egységes frontját, minthogy pedig ez csak Beogradban történhetik meg, el kell menni Beogradba.

Politikai körökben arra számítanak, hogy a végrehajtó bizottság már a legközelebbi napokban sürgősen össze fogja hivni ülésre a blokk képviselőit, akik tudvalevőleg 64-en vannak.

A horvát blokk végleges állásíogról. ugyannyira, hogy a kormány már erélyes rendszabályokkal fenyegette a rémhirterjesztőket.

Ártól tartanak azonban, hogy mig Mussolini a felelőtlen akciókat egyfelől megakadályozza, másfelől diplomáciai téren annál kevesebb előzékenységet fog tanúsítani a jogos jugoszláv érdekekkel szemben. Erre mutat Mussolini mai nyilatkozata is.

lalását elsősorban a beogradi váiságtárgyalások fogják befolyásolni. Ha a demokrata és radikális párt ellenzéki vellejitásu csoportjai nem fognak .komoly nehézségeket támasztani a Pasics-kormány rekonsrukciójának, akkor nem látszik kizárnak, hogy a horvát blokk ma békére hajló többsége megint visszavonul a passzivitás sáncai mögé és továbbra is onnan fogja bevárni a mainál esetleg kedvezőbb időpontot, amikor levetheti magáról a parlamenti abstinancia már nagyon kényelmetlenné vált páncélját.

Arra mind kevesebb a kilátás, hogy a blokk soraiban a parlamentben váló megjelenés kérdése miatt továbbterjedjen a Hausier Károly által megkezdett bomlási folyamat. A zagrebi konferencia óta olyan erőssé vált a blokk belpolitikai posiciója, hogy a további együttmaradásnak már ez is elég helyzeti energiát kölcsönöz. Ma már inkább csak arról beszélnek,-hogy abban az esetben, ha mégis a parlamentbe való bevonulás mellett döntenének, akkor a fentemlitctt intranzigens csoport 6—7 képviselő tagja nem követné a többséget és továbbra is Zagrebban maradna.

Mint Beogradból jelentik, a Tribunal értesülése szerint a horvát blokk csütörtöki ülésén hosszú vita után fontos határozatokat hozott. Jól informált körök szerint elhatározták, hogy bevonulnak a beogradi parlamentbe. A Frank-párt és Radies egyes hivei ellene voltak, a Zajednica tagjai azonban mégis keresztülvitték a passzív politika feladását. A legközelebbi napokban megérkeznek a blokk kiküldöttei Beogradba, hogy megvizsgálják aterepet a parlamenti ellenzékkel való együttműködés lehetőségéről.

EGYÉNI

©SS ©

Tessék tehenet venni

Ott terül el Szubotica város szivében a zsidó templom és a gimnázium között egy kis darabka zöld élet, a park. Vérszegény pázsittal, a kócos, lombjavesztett Zrinski-téri fákkal, hepehupásra taposott, tekergős utakkal ékelődik be a házsorok közé. Hajdan, esteienként suttogó' párok andalogtak a sétányon, a terebélyes fák alatt, a padokon tavasszal fehérhaju, finom ráncu apók, hajlott hátú ábrándos anyók szunyókáltak. Hajdan tiszta, diszkrét kis parkocska volt, szigorú, öntözőcscvel járó kertésszel, dús, tarka virágokkal. Olyan volt ez a kis park, mint egy kedves, félénk leányzó, aki ábrándozik a nagyvilágról és megretten az első hangos szótól.

A háború és az utána rohanó fergeteges esztendők kemény nyomokat hagytak magúk után és a bátortalan kislányból félvilági dáma lett. Lassan, de biztosan züllött le. Nyáron, csillagos,' holdas éjszakán hajléktalan csavargók hevertek bele az illatos, puha virágágyakba, meglopták, megcsupálták, a kertész eltűnt és a szeménnetes, drága leányzó undorral adta oda magát minden jöttmentnek.

Ez a hajdani noli me tangere, a kisj finy.’s, finom parkocska úgy nézett rámi szomorú züllöítségébőJ, mint egy nagy múltú, romlott kokott, aki már csupa szokásból is kacérkodik és ráncait vastag festék réteggel kendőzi.

Kövér, berzenkedő ludak legelésztek az aszott íüvön és a járókelők óvatosan elkerülték a falkát, amely az esővájta mélyedésekben vidáman lubickolt. Szegény, sovány városi ludak, elvégre érthető is a jókedvük, a piszkos esővíz feletti örvendezésük, hisz Ök még sohasem láttak rohanó, tisztavizü patakot, zölderdőt, nem úszkáltak még igazi nagy folyóban, itt keltek ki a tojásból a külváros egyik bérházában és a falut, a mezőt meg hirből sem ismerik.

Valamivel távolabb, komolyan és inéltóságosan ott legelészett riportom hőse, egy tarkafoltos, bánatosszemü, melankolikus tehén. Lustán feküdt a jobboldalán és a szakadozott ruháju nagybotos legény, aki fölügyelt rája, szigorúan nézett reá. A tehén nem vett tudomást róla, kedvetlenül bámult a sürgőforgó uccára, a villamosra, bántotta fülét a zaj, autóbugás és ha beszélni tudott volna (nem vagyok pszichológus

e-v:

Kt- • *.

a válaszúton.

Három frakció küzd egymással

Színházi emlék

Irta: Godányi Zoltán

Ilyenkor, ősz derekán a szitáló esővel, meg az elbágyadt napsugárral, a korán elfogyó délutánokkal, a marónis kofákkal, a villanyfényben fürdő esti korzóval, a fütött, meghitt szobával és sok-sok minden egyéb esztendőnkint visszatérő kedves dologgal karöltve élénkbe hozakodnak mindig a régi édes-bus, szivetmelengető és fájó hangulatok is, az apró emlékfoszlányok, a múlt elmúlt örömeinek egyre halkuló akkordjai. Az ősz az átutazó vendég-hangulatok szállodája. kisérteni, megrikatni visszaérkezett gyermekkori, ifjúkori boldog emlékeidnek megállóhelye, átszálló állomása, ősszel újra meg újra felszántják kérges lelkedet a tiz és húsz év előtt tombolt örömök, bánatok és szerelmek, az őszi ködben elébed tárul az elpocsékolt, elvesztegetett régi őszöknek filmje, ősszel jobb, igazabb, megértőbb ember válik belőled, mint amilyen máskor vagy, mert az ősz mindig közelebb hoz téged a saját elrugaszkodott énedhez, ősszel vannak pillanataid, amikor megérted önmagadat és nem utálod annyira az embertársaidat, mint télen, tavasszal meg nyáron. Mindezt a látogatóba érkezett drága, kedves hangulataidnak, megszépítő emlékeidnek köszönheted és jaj neked szerencsétlen, ha e

sietve jövő-menő, gyorsan tova-futó vendégeid előtt botorul és kevélyen bezárod amugyis rendszerint nagyon üres lelkedet.

*

Egy régi drága emlék, egy édesen fájó hangulat jár most karonfogvá velem a beteg napsugárral behintetf utcákon. És bizonyára te veled is, osztályos társam az élet bajaiban, a kiábrándulásban, az élet rideg és alig-alig elviselhető hétköznapiságában. Tiz évvel, húsz évvel ezelőtt, ilyenkor ebéd után, mikor a délután és az este programmját áilitgattad össze magadban a sétáid alkalmával, ugye te is a szinlapot kerested, a szinlapot betűzted az utcasarkon. A falakról rádnevető sárga, zöld, kék rneg piros papirosokat, amelyek hivogatóiag intettek feíéd és gondtalanságot, jókedvet, apró izgalmakat, édes hangulatokat ígértek estére. Mert milyen más, mennyire szép, elragadó bájos a vidéki város, ha ilyenkor, ősz táján, egy ködös, de mégis sugárzó novemberi reggelen beállít az egész esztendőn át várvavárt színházi szezon. Mikor a házak faián. a hirdető táblákon megjelenik az öles piakát az: Előzetes színházi jelentés. Milyen boldog izgalommal olvastad valamikor, hogy ki az uj primadonna, visszajött-e a tavalyi közkedvelt bonvivánt. milyen újdonságokat igér az ígéretekben sohasem szűkölködő direktor. Már itt is | van a kövér, mindenkinek előre köszönő papformáju színházigazgató és a titkárja már szorgalmasan végigviziteli a régi bérlőket, a kis városi notabilitásokat, az orvosokat, ügyvédeket, a gyárosokat és kereskedőket. Az idén is nagy baj van a páholybérletekkel, mindenki jobb páholyt akar a másikénál. Szegény színházi titkár, mennyit kell az istenadtának hazudnia, kapacitálnia, a mig mindent réndbehoz, amig a családok elhelyezkednek a páros és páratlan bérletben.

És egy hétre rá megjelenik a kávéházban a szép bonvivan, a felsőleányiskola imádott hőse, a nyálasszájú naturbursch, a varrodák korlátlanul uralkodó sziv-királya, a sötét intrikus a kávéházi kártyaüzem félelmetes »nyerője«. És a cukrászdában külön asztalt rezerválnak az édesnek, a primadonnának, aki most néhány hétre letompitja, sőt egészen eltünteti majd a társadalmi ellentéteket: asztalánál a cukrászdában és a szálloda éttermében és oldaMn a korzón békésen megférnek egymás mellett a vármegyei aljegyző és a sertésnagykereskedő, a bakafőhadnagy és a hetilap segédszerkesztője .. .

♦

Kegyetlen, ravasz, irigy ősz, miért hozod elémbe a letűnt éveket!? A leheleted fájó ködöt borit szét körülöttem és e ködben a múlt ereszkedik le csendesen felém. A vidéki kisváros, ahol a ma már. soha vissza

jnem térő színházi esték, az ifjú lélek í boldog izgalmai születtek és zajlottak ie halkan. Zöld zsalugateres ab; lakok, akácos görbe kis utcák, rég i elfelejtett arcok és alakok jönnek ■ elő, vonulnak fel tarka összevisszaságban. Az öreg gimnázium, a tiszaparti füzes. A drága vasárnapi délutánok, az esti litániák, a suta tánc-'

I iskolák. j

Pereg, pereg a láthatatlan film* amely néha, mint most is, minden különösebb bevezetés és ok nélkül idehozza elém a letűnt éveket, az első ifjúságomnak elpazarolt kincseit, hogy megmarkolja, megkinoz-, za általuk amúgy is keserű és elha-i gyott szivemet. Behunyom a szemem és újra odahaza vagyok, odahaza, mint tizenöt év előtt, elmúlt* elpocsékolt ifjúságom soha meg nem ujhodó tavaszán, mikor csudálkozó, szemem előtt először mutogatta meg, magát az Élet.

Járok félig behunyt szemmel az őszi avaron és zuhogva omlik felém az emlékezés árja. Halk muzsika táncol körülöttem, egy félig halott operett, Kornevillei harangok, felejthetetlen édes nyitánya. Tele van a lelkem, az egymásután feltámadó, egymásból felfakadó édes-bus emlékkel, a messzi útról visszaérkező melódiák ölelgetik, csókolgatják, megreszkettetik.

Behunyom a szemem . . . Nini, csakugyan odahaza vagyok, a régi kis .vidéki arénában, ott, a diákhe-