Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-09 / 306. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. november 9. Harcok a lakás frontom jogi csaták a szoba-kcnyha korul Hogy a jogtudománynak milyen kevés köze van a praktikus élethez, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a lakásjognak, mint a jogtudomány önálló ágának nincs még sem hazai, sem külföldi egyetemen tanszéke. A közjogot, azt minden egyetemen tanítják, pedig mi közünk nekünk a közjogainkhoz? Jogtörténetet, meg római jogot is adnak elő, ellenben a lakásjog tudománya laikusok kezében van. Csoda-e tehát, hogy a sentai háztulajdonos, aki nyilván hallotta valamikor azt a büszke angol mondást, hogy az én házam, az én váram, rádöntötte a lakójára a saját házát. A lakásjognak, mint speciális jognak még nincsenek Justiniánusai, Jehringjei, Lisztjei, nem is alakult talán még ki tökéletesen ez a tudomány, de a jogtudósokat mégis ez a tudományág foglalkoztatja leginkább. A bíróságon lehetnek szenzációs bünpörök, izgatóan pikáns válópörök. annyi érdeklődő semmiféle tárgyaló terem előtt nincs, mint azok előtt a termek előtt, ahol a lakásügyeket tárgyalják. Kerülhetnek tárgyalásra más ügyek is, — illetve csak kerülhetnének, mert a bíróság nem ér rá másfajta ügyekkel foglalkozni, az egész törvényszék lakásperekkel és lakbérmegállapitásokkal foglalkozik. Bizonyára elég érdekes jogászi munka volt például a Visoníai Soma védőbeszéde is Tomics Jásó mellett, de mennyivel kisebb jelentőségű ez az érveknek amellett a mesteri felsorakoztatása mellett, amelyet a ma legkiválóbb jogászai tartanak annak az izgató jogi problémának az eldöntése érdekében, hogy ki kapja meg a Sánc-utca 280-ik számú házban megüresedett egy szoba és fél konyhából álló lakrészt. A legkiválóbb és a legnépszerűbb fiskálisok, akikre, mint politikusokra országos gondok nehezednek, abban fáradoznak, hogy kimutassák, mennyire igazságtalan Dúsgazdag Mór háztulajdonos kérelme, aki Földhözragadt János lakója házbérét évi 1000 dinárra! akarja felemelni. A lakbértárgyalásokon a háztulajdonos képviselője kivétel nélkül azt bizo-Ih flagranti Irta : Waílerz Jenő I. Tiberius császár idejében a Holttenger egyik szigetére száműzték azokat a római patríciusokat, akik a császár politikájával elégedetlenek voltak. A Jordán torkolata közelében levő sziklás szigetet a Halottak szigetének nevezték el a számüzöttek. A szigeten elég jó életük volt a számüzötteknek. Szabadon jártakkeltek, maguk építette házakban laktak, cselédeket tarthattak, akik a házi teendőket látták el. Róma tűrte mindezt és a császárság impériumára nem is emlékeztetett itt egyéb, mint az a néhány római katona, a kik a sziget bejáróinál őrt állottak. A számüzöttek, akik müveit, iskolázott patríciusok voltak, tudományos vitákkal töltötték el idejük javarészét. Mikor a jeruzsálemi mester tanításainak hírét vették, megbízták az egyik borkereskedőt, kérné meg a kolónia nevében a mestert, hogy látogasson el a szigetre. A borkereskedő, mihelyt hazaért, felkereste Jézust és átadta neki a szigetlakók üzenetét: — Ujhold első estéjén a sziget főbírája csolnakkal fog várni rád a Jordán torkolatánál, a Ruben-majorság közelében. Hét napod van még, ezalatt kényelmesen megjárhatod az utat Jeruzsálemtől a Jordán torkolatáig. . Jézus másnap batyuba gyömönyitja, hogy a lakó többszörös milliomos, s a házigazdának annyi jövedelme sincs a házából, hogy az adót ebből megfizethesse, a bérlő ügyvédje pedig könnyes szemekkel demonstrálja, hogy a lakó szegény koldus, aki kénytelen eladni az utolsó párnáját, hogy a túlságosan magas házbért kifizesse. Az egyik szerint minden szoba hatalmas, szellös, ' világos terem, a másik viszont amellett érvel, hogy a lakás csupa szűk, vizes lyukakból áll, amelynek falai közt életveszélyes lakni. És a bíróságnak van dolga, amig mindezekből ki tudja hámozni az igazságot. A törvény a lakásügyek elintézését igen helyesen a független bíróságra bizza s a bíróságok nem unnak rá az apró, jelentéktelen, sablonosán ismétlődő ügyekre, meghallgatják az unos-untig ismert érveket és ellenérveket, eltűrik, hogy a felek ért• he tőén idegesek, mert majdnem l minden lakásügyben megjelennek a felek is, a bíróságok éppoly fontosnak tekintik a lakáspereket, mint! azok. akikre nézve a legfontosabb j probléma egy ilyen pör, amelytől függ az, hogy hol hajtják pihenőre a fejüket. A kormány azonban nem igen méltányolja azt a nagy munkatöbbletet, amit a lakásügyek a bíróságra rónak, a bírói létszám olyan csekély, hogy ha csak lakáspörök volnának a világon, a suboticai törvényszék akkor is csak megfeszített munkával tudná ellátni azokat. A lakáspörök csak akkor szűnnek meg, ha lesz lakás, lakás pedig csak akkor lesz, |ha megindul az építkezés. De mikor ■ lehet erre számítani, amikor a pénzügyi diktátornak az az álláspontja, hogy nem szabad lekötni a tőkét I építkezésre és iparvállalatok alapítására. Addig nem épül ház, ameđfdig a pénzügyi politika nem épül ki 'ebből a beteg felfogásból. ban valószínűleg nem feszi magáévá ezt a javaslatot, mert a keleti konferencia elhalasztásában a béke ve-. szélyeztetését látják. Francia ellenzéki körökben a keleti eseményeket úgy ítélik meg, hogy azok a francia kormány keleti politikájának bukását jelentik. Tardieux már nyíltan felszólítja Poinca-1 rét, hogy mondjon le. A szövetségesek megbízottai felhatalmazást kértek kormányaiktól, hogy Konstantinápolyban kihirdessék az ostromállapotot. Franciaország, Angii a és Olaszország azonnal érintkezésbe léptek egymással és elhatározták, hogy bevárják még a Konstantinápolyból érkező újabb jelentéseket. Diplomáciai körökben azt! várják, hogy a szövetségesek csütörtökön elrendelik Konstantinápoly* ra az ostromállapotot és csapatmegerősitéseket is küldenek Konstantin nápolyba. Európai riadalom Konstantinápoly miatt Kcmal pasa újabb előnyomulása háborús veszéllyel fenyeget Franciaországban lanyhul a török-barát hangulat A konstantinápolyi események az antant-államokban a legnagyobb nyugtalanságot keltik és nem lehet tudni, hogy rövid néhány napon beiül hova fejlődnek az események. Párisi jelentés szerint szerdán az Elysében Millerand elnökletével minisztertanács foglalkozott a keleti kérdésben beállott fordulattal. A kormány úgy határozott, hogy Bompard senaíort és Barrére római követet delegálja lausannei békeértekezletre. Poincarénak a közelkeieti eseményekről beterjesztett jelentése arra bírta a minisztertanácsot, hogy teljes éréi!ycl lépjen fel a legújabb török események ellen. Remélik, hogy sikerülni fog ebtien a kérdésben a teljes együttműködés Angliával és Olaszországgal. A minisztertanács után Poincaré hosszasan tárgyalt Foch mrrsaílal. Londonban is nagy idegességet és nyugtalanságot keltenek azok az egyre komolyabb jelentések, amelyek Konstantinápolyból érkeznek. Különösen nyugtalanító az a hir, «WtfSBMMBSSBBSHraM jPBBOBM—M—B— szolt egy kevés fehérneműt, ellátta magát sajttal, kenyérrel és gyümölccsel, aztán magához vette legkedvesebb tanítványát, a fél lábára bicegő Benjámint és elindult a Halottak szigete felé. II. Három napig tartott, inig a két vándor átvergődött a judeai pusztaságon, mely a Jordán völgyét elválasztotta Jeruzsálemtől. Alkonyodott, mire eljutottak a Ruben-majorhoz. Itt lepihentek, elfogyasztották sovány vacsorájukat, aztán lesétáltak a tengerparthoz. Lentulus, a sziget szélesvállu, bozontos szakálla főbírója két evezőssel várta már a jeruzsálemieket. Már sötétedett, mikor a csónakotok a szige északi kapujánál kiköltöttek. Lentulus az elöljáróság házához vezette a vendégeket és abban a szobában szállásola el őket, a melyben ő szokott igazságot osztani a perlekedőknek. A tágas szoba minden bútora egy asztal, néhány szék és Justitiának kőből faragott kicsi szobra volt, mely a szoba közepén, gyalulatlan deszkákból összetákolt emelvényen állott. amely a török cenzúra megkerülésével Gallipoli félszigetről érkezett és amely szerint török hejóraj érkezett Lamksikibe kemalista katonasággal. A kemalistáknak ugylátszik az a céljuk, hogy az angol hadihajók távollétét felhasználva megszállják Gallipolit, ahol november 30-ig még a görög polgári közigazgatásnak kellene maradnia. Londonban ezzel szemben föltétlenül szükségesnek tartják, hogy a szövetséges csapatok a mudániai egyezményben kijelölt semleges zónába maradjanak. Angol és francia politikai körök számolnak azzal az eshetőséggel is, hogy Keniat pasa támadást készít elő Konstantinápoly ellen. A katonai szakértők szerint a Konstantinápoly - nál és a Dardanelláknál álló szövetséges csapatok elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak a kemalistáknak. Anglia azt ajánlotta Franciaországinak, hogy a lausannei konferenciát november 13-ról november 27-re halásszák el, a francia kormány azonmert nagy a hired, hogy gyógyítani tudod a betegekei, magukhoz várnak, hogy gyógyítanád meg őket. Jézus pedig feleié: —• Az egészségesek és betegek hallani fogják szavaimat és az egészségesek csakúgy, mint a betegek, meg fognak gyógyulni, mivelhogy mindenki beteg, aki még nem tudja, hogy melyik ut vezet az Istenhez. Jézus magára terítette fehér ünneplőjét és Lentulussal meg Benjáminnal elindult az Augustus-tér felé. Amint a tér közelébe értek, a számüzöttek nyüzsgő sokadalma áhitatos tisztelettel nyitott utat. Jézus felment a tér közepén álló emelvényre, megtöröite verejtékező homlokát és ajkain szelíden megcsendültek a megváltás igéi. IV. III. I A nap magasan állott már, mikor I Lentulus beköszöntött Jézushoz, j — Mester, a sziget lakói mind együtt vannak az Augusztus-téren lés alig várják, hogy szavaidat hasíthassák. Csak ketten hiányoznak, ®ezek betegen feküsznek odahaza. És Két óra hosszat beszélt. Mikor szavait befejezte és leszállt az emelvénytől. Lentulus egy kis vászonzacskót adott át neki, amely tele volt arany- és ezüstpénzzel. — Mester, aki a szegények apja vagy, oszd szét a koldusok és gyá- Imoltalanok közt ezt a pénzt, ha viszszatértél Jeruzsálembe. Jézus átvette a kis zacskót és oda adta Benjáminnak, aki inge alá rejtette azt. Benjámint hazaküldte szállására, hogy ebédeljen meg, ő pedig l Lentulus kíséretében meglátogatta af betegeket, akik nem jöhettek el, j hogy meghallgassák öt. A nap elhagyta rpár, a delelőt, ml- i Megszökött biztosítási ügynök Napokkal ezelőtt hire terjedt Szuboticán annak, hogy a rendőrség Gábor Károly a Duna-biztositótársaság szuboticai vezérügynökségének vezetőjét sikkasztás miatt letartóztatta, sőt az egyik szuboticai lap is megírta ezt. Gábor letartóztatásának a hire nem felel meg a valóságnak. A biztosítótársaság vezetője ellen csakugyan kifogások merültek fel a köz-' pontban, amire leküldték Szuboticára az igazgatóság egy megbízottját, aki az itteni fióknál eszközölt róváncsolásnál nagy hiányt talált. A rovar.csolás azonban több napot vett igénybe és ezalatt Gábor jobbnak látta megszökni. Mire a feljelentést megtették ellene a rendőrség már nem találta meg a megtévedtj tisztviselőt. Kedden újra jelentés érkezett á rendőrséghez arról, hogy Gábor újból Szuboticára érkezett, állítólag megváltoztatott külsővel, leberetvált hajjal, bajuszszal és szemöldökkel, hogy ne ismerjék fel. A rendőrség megindította újra a nyomozást, azonban Gábornak sikerült másodszor is! megszöknie. beb ‘seafiBsara kor Jézus és Lentulus visszatértéit az elöljáróság házához. Jézus e'ure [ment és a szoba küszöbére érve látja. hogy hűséges tanítványa ott térdel a földön a kiszórt aranyak előtt és a legnagyobbakat lopva dugdos|sa ruhájának bélése alá. Jézus megáll, széjjel tárja karjait, hogy a mögötte álló Lentulus szemei elől eltakarja a térdelő Benjámint — és lábujjhegyen, lélekzetét is visszafojtva hátrál ki a szobából az udvarra. Hiába minden: Lentulus észrevette már, hogy mi történt a szobában. Szemei ijedten merednek Jézusra, szólni akar, de Jézus a szájára tapasztja tenyerét és az udvac túlsó szegletébe cipeli át. Innen lopva visszanéz még az ajtó felé és csak ezután súgja alig hallhatóan at birónak: — Hagyjuk őt . . , Nagyon fájna szegénynek, ha észrevette volna, hogy tetten értem őt. Lentulus sokáig nem tudott szóhoz jutni a meghatottságtól. Némán néz-, te Jézust, aki még mindig a szoba I ajtaját figyelte. 8 — Mire vársz, mester? — kérdezte Lentulus, mikor magához tért a megindultságból. — Semmire. Nagyon fáradt vagyok és szeretnék az ágyamra dőlni. De Benjámin odabenn van és meghalna szégyenében . < . Messze innen a lakásod? Lentulus karonfogta Jézust és a Mester a bíró karjára támaszkodva eivánszorgott a sziget túlsó szélére, hogy álomra hajthassa fejét.
