Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-08 / 305. szám
4; oldal. Mcrnmm napló 1922. november & A sok támadásra TimoUjevicS belügyminiszter válaszol. Rámutat arra, hogy a mostani külpoli tikéi helyzetben nem opportunus dolog a kormány lemondása által válságot előidézni. A miniszter beszéde után az ülést félbeszakították és a vitát csütörtökön délelőtt fogják folytatni. Nyomozás hipnózissal Egyik novisaái ra blógyilkos hipnotikus álomban bevallotta bűncselekményeit Ismeretesek még azok a rablások és gyilkosságok, meiyek a nyár folyamán heteken át izgalomban tartották Novisad és környékének, az iAlsóbácskának és Szerémségnek lakosságát. A rablógyilkosok ellen indított hajsza során — mint annak idején megírtuk — a rendőrség, csendőrség és katonaság együttes üldözési akciója alkalmával több gyanús személyt elfogtak. Czek közül Vlúdcin Mirko és Mihajlovics Szvetozár rovottmultu egyéneket gyanúsították azzal, hogy ők követték el a járeki ps stari-becseji gyi'kosságokat. Mindketten beismerték, hogy több rablást követtek el, de a gyilkosságokat tagadják, annak eh lenére, hogy a velük szembesített tanuk valamennyien határozottan felismerik bennük a gyilkosokat. Az eddigi nyomozások sikertelen Se'ge arra birta rá a nyomozást vezető hatóságokat, hogy a két gyanúsított kihallgatásánál a súg gesztiót vegye igénybe. Novisadon tartózkodik ugyanis Ben Arolij Bej hipnotizőr, aki azt állítja, hogy éber szuggeszció segítségével vallomásra tudja* 1 bírni a vádlottakat. A rendőrség tehát hozzá fordult és hétfőn délután meg is történt a hipnotikus kihallgatás. A kihallgatásnál a hatóság részéről dr. Belainics vizsgálóbíró, dr. Lemaics ügyész és Gyorgyevics fő kapitány-helyettes volt jelen. Először Mihajlóvicsot vezették elő, akivel azonban a hipnozitőr Beszélget a gazdag ember meg a szegény ember Irta : Baedeker A gazdag ember bent, ül az irodájában, belép hozzá a szegény ember, s miután jóreggelt kívántak egymás nak, az utóbbi igy szól: — Ezúttal talán nem is fogsz szívesen látni. A gazdag ember. — Mért gondolod ? A szegény ember. — Mert azért jöttem, hogy valamit kérjek. A gazdag. — Attól függ, hogy mit kérsz: pénzt vagy szívességet? A szegény. — Pénzt fogok kérni. A gazdag. (Aggodalmas arccal.) — jobban szeretném, ha szívességet kérnél. A szegény. — Mit csináljak? Az élet oly kegyetlen . . . A gazdag. — Nekem mondod? A professzornak? A szegény. — Hogyan? liát az Élet veled szemben is'irgalmatlan? A gazdag. — De mennyire! Minden második ember, aki bejön ezen az ajtón, pénzt kér tőlem. A szegény. — És te természetesen adsz mindenkinek? A gazdag. — Ah persze! Akkor jól néznék ki! Lehet, hogy már tönkre is mentem volna. Nem szabad könnyelmüsködni . . . Nem adok én bizony! Az embernek erősnek kell lenni. Tudnia kel! nem-et is mondani. De azért az ügy igy is elég kínos, A megtagadás is nagy erőmegfeszités és fájdalmas energiafogyasztás, !de hát az emberek önzők, csak manem tudott erednfényt elérni, mert Mihajlovics csak szerbül beszél, Ben Arolij Bei pedig nem érti a szerb nyelvet. Mirko kihallgatása azonban eredménnyel járt, akivel románul beszélt Arolij bej. A hipnotizőr Mirko elővezetése után mereven szembenézett a delikvenssel, eleinte közömbös dolgokról beszélt vele, majd a szuggeszció észrevehető hatása után egyszerre rátért a gyilkosságra. Mirko hipnotikus állapotban elmondotta mindazokat a bűncselekményeket, melyeket a mitrovicai fogházból való szabadulása után elkövetett. Ezután bevallotta, hogy a gyilkosságokat Mihajloviccsal együtt tényleg ők követték el. ö nem akart azokban részt venni, de Mihajlovics fegyverrel kényszeritette arra, hogy segédkezzék neki a rablásokban. Az áldozatokat nem ö, hanem Mihajlovics ölte meg annak idején. A részletes vallomás alapján a rendőrség most nyomozást indított annak megállapítására, hogy menynyiben fedi a hipnotikus állapotban tett vallomás a tényeket és hogy a Mirko által elmondott részletek megfelelnek-e a valóságnak. Ennek megállapítása után fog a hatóság a fölött dönteni, hogy mennyiben ad hitelt a szuggeszció alatt tett Vallomásnak. A tudományos felfogás nem sok jelentőséget ad a hipnotikus álomban tett beismerésnek, mert az teljesen ellenőrizhetetlen, hogy a hipnotizált az álomban a valóságot mondja-e el, vagy azt. amit a hipnotizőr szuggerál. A legártatlanabb ember hipnotikus álomban bevallja, hogy gyilkos, ha ezt a vallomást ítkarja a hipnotizőr hallani. Éppen ezért mellőzik a nyomozásnak ezt a módját. ——------------Véres összeütközések Konstantinápolyban & török tüntetők és az angol csendőrség között A kemalífták Konstantinápoly és a tengerszorosok azonnali kiürítését és a törők vasutak racionalizálását követelik A Konstantinápolyból érkező legújabb jelentések szerint a török fővárosban egyre erősbbödik a mozgalom az angorai nemzetgyűlés detronizáló határozatának végrehajtására. A rendet a szövetséges hatalmak csapatai minden körülmények között fenn akarják tartani, aminek során több véres összeütközés támadt a tüntető tömeg, valamint az angol megszálló katonaság és csendőrség között. Legutóbb hétfőn voltak nagy zavargások, amelyeknek több áldozata is volt. A török túlzók Konstantinápoly külső városrészeiben a (várost körben körülvéve gyülekeztek, majd a Haghia Sofia előtti térre vonultak, ahol a szultán azonnali lemondását követelték. A tömeg ezután fáklyásmenetben, énekszóval Galata és Pera felé akart vonulni. A galatai hídfőnél a menettel egy angol járőr jött szembe, amelynek parancsnoka azt hitte, hogy a tömeg őket akarja gukkal törődnek, folytonosan megrohanják az ilyen jó bolondot és nem is gondolnak arra, hogy az embernek nemcsak jó szive van, de rossz idegzete is lehet . . . Azért mondom én is, hogy az élet ugyancsak kegyetlen. A szegény. — Mégis, azokkal szemben, ugy-e, kegyetlenebb, akik a pénzre szorulnak, mint hozzád, aki azt meg tudod tagadni tőlük? A gazdag. (Sóhajtva.) — Ki tudja, ki szenved többet? Az-e, aki kér, vagy az, aki nem adhat? A szegény. — Hogyan! Te nem adhatsz? A gazdag. — Nézd csak, ez egy egészen szubjektív érzés. Én úgy érzem, hogy nem adhatok; akik pedig kérnek, arról vannak meggyőződve, hogy adhatok, s igy állan dóan ellentétben állok az u. n. közvéleménnyel. Azt hiszed, hogy ez kellemes állapot? A szegény. — Semmiesetre se. De hát annak a helyzete se éppen rózsás, aki ilyen ellentétben van veled . . S most már alig merek jönni a kérésemmel . . . A gazdag. — Add elő, kérlek. A bonton azt hozza magával, hogy az ember jó képet csináljon a gonosz játékhoz, s hogy ha meg is tagadunk valamit, azt barátságos mosollyal tegyük. A szegény. — Jobban szeretném, ha barátságtalan arccal teljesítenéd a kérésemet, mint hogy bájosan mosolyogva utasítsd azt vissza . . . Mert nézd, itt egy szegény családról van szó. A gazdag. — Ez egyike azoknak megtámadni. A tiszt emiatt sortüzet vezényelt, amit a törökök szintén I lövésekkel viszonoztak. Az össze[ütközésnél egy angol rendőr meg- Ihalt, kettő megsebesült. A tüntetők közül öten haltak meg. A tüntetők másik része ugyanekkor a szultán palotája elé vonult, ahol követelték a szultán lemondását. A szultán több ízben megkísérelte Konstantinápoly elhagyását, mert attól tart, hogy Kanal csapatai megtámadják a várost. Menekülését a lakosság megakadályozta. A török túlzók V. Mohamed szultánt foglyul akarták ejteni, a tervet azonban a szultán védelmére újabban kirendelt angol őrség meghiúsította. A túlzó nacionalisták megnyugtatására és lecsiilapitására Riífat pasa, Konstantinápoly újonnan kinevezett kemalista polgári kormányzója megszüntette a konstantinápolyi szenátus működését. Az angorai kormány hivatalosan kijelentette. a régi előítéleteknek, amelyekkel már végre szakítani kellene. Örökösen szociális igazságról, meg szociális erkölcsről prédikálnak, s aztán mégis szegény családokkal hozakodnak elő. A szegény. — Megbocsáss, édes barátom, de annak, amit most mondtál, nincs semmi értelme. Vagy ha van, akkor én nem értettem. A gazdag. — Mit nem értesz belőle? A szegény. — Mindenekelőtt azt, bogy a szegény család egy előítélet. Az, sajnos, szomorú faktum. A gazdag. — Én nem arról a családról beszélek, amelynek te pénzt gyüjtesz, hanem a szegény családról, mint fogalomról. Mindig azt tanultuk, hogy a családi élet a legfőbb jó, s hogy annak szinte velejárója a boldogság. Ahol tehát családi élet s ezzeljáró boldogság van, ott nincs szegénység, s ha mégis van, az nem lehet nyomasztó. A szegény. — Ónod erat demonstrandum! De hát itt oly családról yan szó, ahol épp a nagy szegénység folytán égbekiáltó a boldogtalanság. A gazdag. — Az ördög vigye el a poétákat! Ők örökké azt éneklik, hogy kunyhóban lakik a boldogság... A szegény. — Óh, a szegénység egymagában nem boldogit, s^ha hiányzik az ennivaló meg a fűtőanyag, akkor bizony éhezik és fázik az ember, S az éhség meg a fázás nem igen mozdítják elő a boldogságot . . . Ennek a szerencsétlen famíliának most a közeledő télre lisztet és fát akarunk beszerezni. Már összehoztam hogy ellenséges viszonyban levőnek tekinti magát a konstantinápolyi kormánnyal. A szultán ezzel szemben deklarációt intézett a konstantinápolyi kormányhoz, amelyben felszólítja a minisztereket, hogy kötelességüket továbbra is teljesítsék. Parisba a keddi nap folyamán újabb hírek érkeztek a Keleten történő újabb komoly eseményekről. Riffat pasa az angorai kormány, .kostantinápolyi kormányzója a szövetséges hatalmak meghatalmazott tábornokainak kijelentette, hogy az angorai kormány csapatokat akar a rend fentartüsára Konstantinápolyim küldeni. Ilyen körülmények között lehetetlenné válik a szövetséges megszálló csapatoknak Konstantinápolyban levő jelenléte. Az angorai kormány kéri tehát a szövetséges csapatoknak Konstantinápolyból és a tengerszorosok mellől való azonnali elvonulását. Azt kívánják továbbá. hogy az idegen államok kezeiben levő török vasutakat adják át a törököknek. Az angorai kormány azt kívánja, hogy idegen hajóknak a tengerszorosokon való keresztiilvonulásához előzetesen kérjék ki a török kormány hozzájárulását. Az angol kormány körében nagy visszatetszést keltenek ezek a követelések. Anglia az angorai kormány uj követeléseiben a mudánai egyezmény megsértését látja. A szövetséges hatalmak a török főváros és a tengerszorosok megszállását mindaddig fenn akarják tartani, mig a Dardanellák és Boszporusz kérdésében a lausannei konferencia nem dönt. Ezzel szemben a nagyhatalmak kénytelenek megbarátkozni azzal. bogy az angorai kormány átvegye Konstantinápoly • politikai igazgatását. Londonból érkező hírek szerint a semleges zóna több pontját kemalista csendőrség szállta meg. Az angorai kormány már kijelölte lausannei békedelegátusait. A delegációt Izzet pasa külügyminiszter vezeti. Hir szerint Kemal kormánya nem ragaszkodik már Oroszországnak a konferencián váló részvételéhez. _ SHS 5« erre a célra valamennyit, s most hozzád jöttem, hogy megkérdezzem, mennyivel akarsz hozzájárulni? A gazdag. — Mások mennyit adtak? A szegény. — Különböző összegeket, s a legkisebb adomány eddig száz korona. Parancsold az ivet. A gazdag. (Tanulmányozza.) — Nem tetszik nekem ez az egész dolog. A szegény. — Miért? ■A gazdag. — Mert a te nevedet; nem látom az ivén . . . Úgy látszik, nem bizol a család becsületességében, mert máskülönben te is jegyeztél volna megfelelő összeget. A szegény. — Tévedsz. A kérdéses család föltétlenül tiszteletreméltó s támogatásra a legnagyobb mértékben érdemes. Ami engem illet, azért nem figurálok az ivén, mert magam is szegény vagyok és nem adhatok semmit. E helyett bejárom a várost és összekoldulom a jószivü emberbarátoktól a félvaggon fát és a másfél mázsa lisztet. Ez ér annyit, mint ha adakoztam volna a szegénységemhez képest tiz dinárt. A gazdag. — Meggyőztél. . . . Add hát ide azt az ivet, vagy egyszerűen ird be a nevemet és fogd ezt a tizdinárt. A szegény. — Azt ne tedd, jó barátom. Nézd. eddigelé nincs kisebb adomány száz koronánál. Ha te most negyvenet Írsz ide, akkor az iv el van rontva, s az utánnad következők is csak ennyit vagy még kevesebbet adnak. A gazdag. — S az olyan nagy baj? Legfeljebb tovább tart, amíg a sziik-
