Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-08 / 305. szám

4; oldal. Mcrnmm napló 1922. november & A sok támadásra TimoUjevicS belügyminiszter válaszol. Rámu­tat arra, hogy a mostani külpoli tikéi helyzetben nem opportu­­nus dolog a kormány lemondása által válságot előidézni. A miniszter beszéde után az ülést félbeszakították és a vitát csütörtökön délelőtt fogják foly­tatni. Nyomozás hipnózissal Egyik novisaái ra blógyilkos hipnotikus álomban bevallotta bűncselekményeit Ismeretesek még azok a rablások és gyilkosságok, meiyek a nyár fo­lyamán heteken át izgalomban tar­tották Novisad és környékének, az iAlsóbácskának és Szerémségnek la­kosságát. A rablógyilkosok ellen in­dított hajsza során — mint annak idején megírtuk — a rendőrség, csendőrség és katonaság együttes üldözési akciója alkalmával több gyanús személyt elfogtak. Czek kö­zül Vlúdcin Mirko és Mihajlovics Szvetozár rovottmultu egyéneket gyanúsították azzal, hogy ők követ­ték el a járeki ps stari-becseji gyi'­­kosságokat. Mindketten beismerték, hogy több rablást követtek el, de a gyilkosságokat tagadják, annak eh lenére, hogy a velük szembesített tanuk valamennyien határozottan felismerik bennük a gyilkosokat. Az eddigi nyomozások sikertelen Se'ge arra birta rá a nyomozást ve­zető hatóságokat, hogy a két gya­núsított kihallgatásánál a súg gesz­tiót vegye igénybe. Novisadon tar­tózkodik ugyanis Ben Arolij Bej hipnotizőr, aki azt állítja, hogy éber szuggeszció segítségével vallomásra tudja* 1 bírni a vádlottakat. A rendőr­ség tehát hozzá fordult és hétfőn délután meg is történt a hipnotikus kihallgatás. A kihallgatásnál a hatóság részé­ről dr. Belainics vizsgálóbíró, dr. Lemaics ügyész és Gyorgyevics fő kapitány-helyettes volt jelen. Először Mihajlóvicsot vezették elő, akivel azonban a hipnozitőr Beszélget a gazdag ember meg a szegény ember Irta : Baedeker A gazdag ember bent, ül az irodá­jában, belép hozzá a szegény ember, s miután jóreggelt kívántak egymás nak, az utóbbi igy szól: — Ezúttal talán nem is fogsz szí­vesen látni. A gazdag ember. — Mért gondo­lod ? A szegény ember. — Mert azért jöttem, hogy valamit kérjek. A gazdag. — Attól függ, hogy mit kérsz: pénzt vagy szívességet? A szegény. — Pénzt fogok kérni. A gazdag. (Aggodalmas arccal.) — jobban szeretném, ha szívességet kérnél. A szegény. — Mit csináljak? Az élet oly kegyetlen . . . A gazdag. — Nekem mondod? A professzornak? A szegény. — Hogyan? liát az Élet veled szemben is'irgalmatlan? A gazdag. — De mennyire! Min­den második ember, aki bejön ezen az ajtón, pénzt kér tőlem. A szegény. — És te természetesen adsz mindenkinek? A gazdag. — Ah persze! Akkor jól néznék ki! Lehet, hogy már tönkre is mentem volna. Nem szabad könnyelmüsködni . . . Nem adok én bizony! Az embernek erősnek kell lenni. Tudnia kel! nem-et is monda­ni. De azért az ügy igy is elég kínos, A megtagadás is nagy erőmegfeszi­­tés és fájdalmas energiafogyasztás, !de hát az emberek önzők, csak ma­nem tudott erednfényt elérni, mert Mihajlovics csak szerbül beszél, Ben Arolij Bei pedig nem érti a szerb nyelvet. Mirko kihallgatása azonban eredménnyel járt, akivel románul beszélt Arolij bej. A hipnotizőr Mirko elővezetése után mereven szembenézett a delik­venssel, eleinte közömbös dolgokról beszélt vele, majd a szuggeszció észrevehető hatása után egyszerre rátért a gyilkosságra. Mirko hipno­tikus állapotban elmondotta mind­azokat a bűncselekményeket, melye­ket a mitrovicai fogházból való sza­badulása után elkövetett. Ezután be­vallotta, hogy a gyilkosságokat Mi­­hajloviccsal együtt tényleg ők kö­vették el. ö nem akart azokban részt venni, de Mihajlovics fegyverrel kényszeritette arra, hogy segédkez­zék neki a rablásokban. Az áldoza­tokat nem ö, hanem Mihajlovics ölte meg annak idején. A részletes vallomás alapján a rendőrség most nyomozást indított annak megállapítására, hogy meny­nyiben fedi a hipnotikus állapotban tett vallomás a tényeket és hogy a Mirko által elmondott részletek megfelelnek-e a valóságnak. Ennek megállapítása után fog a hatóság a fölött dönteni, hogy mennyiben ad hitelt a szuggeszció alatt tett Vallo­másnak. A tudományos felfogás nem sok jelentőséget ad a hipnotikus álomban tett beismerésnek, mert az teljesen ellenőrizhetetlen, hogy a hipnotizált az álomban a valóságot mondja-e el, vagy azt. amit a hipnotizőr szug­­gerál. A legártatlanabb ember hip­notikus álomban bevallja, hogy gyil­kos, ha ezt a vallomást ítkarja a hipnotizőr hallani. Éppen ezért mel­lőzik a nyomozásnak ezt a módját. ——------------­Véres összeütközések Konstantinápolyban & török tüntetők és az angol csendőrség között A kemalífták Konstantinápoly és a tengerszorosok azonnali kiürítését és a törők vasutak racionalizálását követelik A Konstantinápolyból érkező leg­újabb jelentések szerint a török fő­városban egyre erősbbödik a moz­galom az angorai nemzetgyűlés det­­ronizáló határozatának végrehajtá­sára. A rendet a szövetséges hatal­mak csapatai minden körülmények között fenn akarják tartani, aminek során több véres összeütközés tá­madt a tüntető tömeg, valamint az angol megszálló katonaság és csendőrség között. Legutóbb hétfőn voltak nagy za­vargások, amelyeknek több áldozata is volt. A török túlzók Konstantiná­poly külső városrészeiben a (várost körben körülvéve gyülekeztek, majd a Haghia Sofia előtti térre vonultak, ahol a szultán azonnali lemondását követelték. A tömeg ezután fáklyás­menetben, énekszóval Galata és Pe­­ra felé akart vonulni. A galatai híd­főnél a menettel egy angol járőr jött szembe, amelynek parancsnoka azt hitte, hogy a tömeg őket akarja gukkal törődnek, folytonosan meg­rohanják az ilyen jó bolondot és nem is gondolnak arra, hogy az em­bernek nemcsak jó szive van, de rossz idegzete is lehet . . . Azért mondom én is, hogy az élet ugyan­csak kegyetlen. A szegény. — Mégis, azokkal szemben, ugy-e, kegyetlenebb, akik a pénzre szorulnak, mint hozzád, aki azt meg tudod tagadni tőlük? A gazdag. (Sóhajtva.) — Ki tudja, ki szenved többet? Az-e, aki kér, vagy az, aki nem adhat? A szegény. — Hogyan! Te nem adhatsz? A gazdag. — Nézd csak, ez egy egészen szubjektív érzés. Én úgy érzem, hogy nem adhatok; akik pe­dig kérnek, arról vannak meggyő­ződve, hogy adhatok, s igy állan dóan ellentétben állok az u. n. köz­véleménnyel. Azt hiszed, hogy ez kellemes állapot? A szegény. — Semmiesetre se. De hát annak a helyzete se éppen ró­zsás, aki ilyen ellentétben van ve­led . . S most már alig merek jönni a kérésemmel . . . A gazdag. — Add elő, kérlek. A bonton azt hozza magával, hogy az ember jó képet csináljon a gonosz játékhoz, s hogy ha meg is tagadunk valamit, azt barátságos mosollyal tegyük. A szegény. — Jobban szeretném, ha barátságtalan arccal teljesítenéd a kérésemet, mint hogy bájosan mo­solyogva utasítsd azt vissza . . . Mert nézd, itt egy szegény család­ról van szó. A gazdag. — Ez egyike azoknak megtámadni. A tiszt emiatt sortüzet vezényelt, amit a törökök szintén I lövésekkel viszonoztak. Az össze­­[ütközésnél egy angol rendőr meg- Ihalt, kettő megsebesült. A tüntetők közül öten haltak meg. A tüntetők másik része ugyan­ekkor a szultán palotája elé vonult, ahol követelték a szultán lemondá­sát. A szultán több ízben megkísé­relte Konstantinápoly elhagyását, mert attól tart, hogy Kanal csapa­tai megtámadják a várost. Menekü­lését a lakosság megakadályozta. A török túlzók V. Mohamed szultánt foglyul akarták ejteni, a tervet azon­ban a szultán védelmére újabban ki­rendelt angol őrség meghiúsította. A túlzó nacionalisták megnyugta­tására és lecsiilapitására Riífat pa­sa, Konstantinápoly újonnan kineve­zett kemalista polgári kormányzója megszüntette a konstantinápolyi szenátus működését. Az angorai kormány hivatalosan kijelentette. a régi előítéleteknek, amelyekkel már végre szakítani kellene. Örökö­sen szociális igazságról, meg szo­ciális erkölcsről prédikálnak, s aztán mégis szegény családokkal hozakod­nak elő. A szegény. — Megbocsáss, édes barátom, de annak, amit most mond­tál, nincs semmi értelme. Vagy ha van, akkor én nem értettem. A gazdag. — Mit nem értesz be­lőle? A szegény. — Mindenekelőtt azt, bogy a szegény család egy előítélet. Az, sajnos, szomorú faktum. A gazdag. — Én nem arról a csa­ládról beszélek, amelynek te pénzt gyüjtesz, hanem a szegény család­ról, mint fogalomról. Mindig azt ta­nultuk, hogy a családi élet a legfőbb jó, s hogy annak szinte velejárója a boldogság. Ahol tehát családi élet s ezzeljáró boldogság van, ott nincs szegénység, s ha mégis van, az nem lehet nyomasztó. A szegény. — Ónod erat demon­strandum! De hát itt oly családról yan szó, ahol épp a nagy szegény­ség folytán égbekiáltó a boldogtalan­ság. A gazdag. — Az ördög vigye el a poétákat! Ők örökké azt éneklik, hogy kunyhóban lakik a boldogság... A szegény. — Óh, a szegénység egymagában nem boldogit, s^ha hi­ányzik az ennivaló meg a fűtőanyag, akkor bizony éhezik és fázik az em­ber, S az éhség meg a fázás nem igen mozdítják elő a boldogságot . . . En­nek a szerencsétlen famíliának most a közeledő télre lisztet és fát aka­runk beszerezni. Már összehoztam hogy ellenséges viszonyban levőnek tekinti magát a konstantinápolyi kormánnyal. A szultán ezzel szem­ben deklarációt intézett a konstanti­nápolyi kormányhoz, amelyben fel­szólítja a minisztereket, hogy köte­lességüket továbbra is teljesítsék. Parisba a keddi nap folyamán újabb hírek érkeztek a Keleten tör­ténő újabb komoly eseményekről. Riffat pasa az angorai kormány, .kostantinápolyi kormányzója a szö­vetséges hatalmak meghatalmazott tábornokainak kijelentette, hogy az angorai kormány csapatokat akar a rend fentartüsára Konstantinápolyim küldeni. Ilyen körülmények között lehetetlenné válik a szövetséges megszálló csapatoknak Konstantiná­polyban levő jelenléte. Az angorai kormány kéri tehát a szövetséges csapatoknak Konstantinápolyból és a tengerszorosok mellől való azon­nali elvonulását. Azt kívánják továb­bá. hogy az idegen államok kezei­ben levő török vasutakat adják át a törököknek. Az angorai kormány azt kívánja, hogy idegen hajóknak a tengerszorosokon való keresztiil­­vonulásához előzetesen kérjék ki a török kormány hozzájárulását. Az angol kormány körében nagy visszatetszést keltenek ezek a köve­telések. Anglia az angorai kormány uj követeléseiben a mudánai egyez­mény megsértését látja. A szövetsé­ges hatalmak a török főváros és a tengerszorosok megszállását mind­addig fenn akarják tartani, mig a Dardanellák és Boszporusz kérdé­sében a lausannei konferencia nem dönt. Ezzel szemben a nagyhatal­mak kénytelenek megbarátkozni az­zal. bogy az angorai kormány át­vegye Konstantinápoly • politikai igazgatását. Londonból érkező hírek szerint a semleges zóna több pontját kema­­lista csendőrség szállta meg. Az angorai kormány már kijelölte lausannei békedelegátusait. A dele­gációt Izzet pasa külügyminiszter vezeti. Hir szerint Kemal kormánya nem ragaszkodik már Oroszország­nak a konferencián váló részvételé­hez. _ SHS 5« erre a célra valamennyit, s most hoz­zád jöttem, hogy megkérdezzem, mennyivel akarsz hozzájárulni? A gazdag. — Mások mennyit ad­tak? A szegény. — Különböző összege­ket, s a legkisebb adomány eddig száz korona. Parancsold az ivet. A gazdag. (Tanulmányozza.) — Nem tetszik nekem ez az egész do­log. A szegény. — Miért? ■A gazdag. — Mert a te nevedet; nem látom az ivén . . . Úgy látszik, nem bizol a család becsületességé­ben, mert máskülönben te is jegyez­tél volna megfelelő összeget. A szegény. — Tévedsz. A kérdé­ses család föltétlenül tiszteletreméltó s támogatásra a legnagyobb mérték­ben érdemes. Ami engem illet, azért nem figurálok az ivén, mert magam is szegény vagyok és nem adhatok semmit. E helyett bejárom a várost és összekoldulom a jószivü ember­barátoktól a félvaggon fát és a más­fél mázsa lisztet. Ez ér annyit, mint ha adakoztam volna a szegénysé­gemhez képest tiz dinárt. A gazdag. — Meggyőztél. . . . Add hát ide azt az ivet, vagy egyszerűen ird be a nevemet és fogd ezt a tiz­­dinárt. A szegény. — Azt ne tedd, jó ba­rátom. Nézd. eddigelé nincs kisebb adomány száz koronánál. Ha te most negyvenet Írsz ide, akkor az iv el van rontva, s az utánnad következők is csak ennyit vagy még kevesebbet ad­nak. A gazdag. — S az olyan nagy baj? Legfeljebb tovább tart, amíg a sziik-

Next

/
Thumbnails
Contents