Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-07 / 304. szám
1922. november 7. f'2'.o1áaT.----------------Halálos keresztelő Após és vo harca — a harmadik asssonyárt Ez év augusztus 11-én Srbobránban hangos és vidám mulatság volt Bélák Ferenc odavaló jómódú gazda házában. Elsőszüiött fiának keresztelőjét ünnepelte a gazda és vendégül látta rokonait, ismerőseit és jóbarátait. ; ■ .§ A vendégek között volt apósa, Kasza József is, aki házasságon kivid együtt élt egy csinos, fiatal aszszonnyal. Az öreg Kasza elhozta a keresztelőre fiatal kedvesét, akinek, mielőtt az öreg Kasza házába költözött, éppen a veje, Bélák Ferenc udvarolt. Mulatság közben, amikor a hangulat már emelkedett volt, az öreg Kasza észrevette, hogy az asszonya feltűnően rámosolygott egy fiatal legényre, aki Bélák mellett ült. A féltékeny öreg rászólt a kacér menyecskére, hogy hagyja abba a kacérkodást. Azzal is gyanusitotta, hogy régi kedvesével, Bélákkal kacérkodik. De az asszony, jó kedvében tovább is dévajkodott a fiatalemberrel, mire az öreg felkelt a helyéről és a menyecskével együtt, aki azonban mulatságról. Bélák utánuk ment és rábeszélte őket, hogy jöjjenek vissza. Az öreg engedett veje rábeszélésének és visszament a keresztelőre, a öenyecskével együtt, aki azonban tovább mulatott a Bélák mellett ülő fiatal emberrel. Erre az öreg Kasza, most már felbőszülve, újból eltávozott a menyecskével haza a lakására és otthon az udvaron elverte a kacér aszszonyt. Bélák, aki utánuk ment, pártját fogta az asszonynak és védelmére kelt. Ebből aztán dulakodás támadt após és vő között. Az öreg Kasza kezében egy klarinét volt, mert a keresztelőn azt fújta, a vő kezében pedig egy hegyes, eles kés, amivel evett és amikor a keresztelőről távozó apósa és kedvese után ment, a kés a kezében maradt. A dulakodásban Bélák, a kezében tartott késsel, felvágta apósa hasát. Súlyos sebével kórházba szállították, ahol még aznap meghalt. Ezt a bűnügyet tárgyalta hétfőn a novisa'di törvényszék. Az ügyészség szándékos emberöléssel vádolta Bélák Ferencet, aki azt adta elő, hogy a verekedés köz- \ ben az apósa maga rohant bele a késbe. : A vádlottat Szekulics Milán dr. I védte, aki az ügyészség várijával szemben vitatta az erős felindulást és jogos védelmet. A bíróság Belákot erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettéért egy és félévi börtönre Ítélte. , Az ítélet jogerős. SiSSISBSroinBBBaHSaaBEHi A konstantinápolyi khaosz Az angoras és konstantinápolyi kormányok versengenek a hatalomért — El kell halasztani a keleti konferenciát? I Konstantinápolyból jelentik: Az I uj kalifátus kérdését élénk tárgyalások előzik meg. A helyzet azonban annyira zavaros, hogy nem lehet tiszta képet alkotni a várható fejleményekről. Az általános vélemény az, hogy a szultánnak azért kell távoznia, mert az angolok szövetségese volt. Az uj kalifául jelöltek között a marokkói szultán neve is szóbakerül. A legkomolyabb valamennyi jelölt közül azonban az afganisztáni emir a legkomolyabb, aki az angolokkal háborút viselt. A szultán nem hajlandó elismerni Angliának a kalifátusra vonatkozó határozatait. A szultán utolsó kísérlete azonban, hogy a helyzet ura maradhasson, meghiúsult. Az angorai kormány lemondásra hívta föl a kabinetet. Ennek következtében a kormány a szultán elnöklete alatt minisztertanácsot tartott, amelyen beadta lemondását és erről azonnal értesítette Angorát. A kormány lemondása következtében Rifaat pasa tábornok, az angorai kormány rendeiete értelmében, átvette a konstantinápolyi közigazgatás vezetését. A lemondott minisztereket az angorai kormány értesítette, hogy hazaárulókként bánik velük, ha továbbra is ragaszkodnak hivatalukhoz. Konstantinápoly külvárosaiban tüntetések voltak, de komolyabb incidens nem történt. Stambulban a tüntetők a szultán lemondását követelték. A nép nagyrésze Kemal mellett van és a szultánnak minden reménysége már csak az indiai muzulmánokban van. A helyzet annyira zavaros, hogy a török kormány a szövetségeseknek nem adhatott tájékoztatást. gyermes : Fodor László Konstantinápoly kiürítését követelik, tekintettel arra, hogy ott az angoraü kormány vette át a közigazgatást és. igy a város katonai megszállását tovább feleslegesnek tartják. A szövetségesek megbízottai a jegyzék vétele után azonnal tanácskozásra ültele össze, amely a késő éjszakai órákig tartott. A tanácskozás után még éjiéi átadták a szövetségesek válaszjegyzékét. amely az angorai kormány követelését a leghatározottabban visszautasítja. Hétfőn már Konstantinápolyban és külvárosaiban több helyütt véres összeütközések voltak, amelyeknek sok halottjuk és sebesültjük yarr. j Megerősítik azt a hirt, hogy az angorai nemzetgyűlés elhatározta a szultánnak és a kormány tagjentak Rifaat pasa, az angorai kormány megbízottja kijelentette, hogy a szultán vonakodik a kalifátus pecsétjét kezéből kiadni. Magatartásából arra következtetnek, hogy angol támoga-\ tásra számit. Más verziók szerint a szultán Indiába akar menni, ahol a muzulmánok az ö pártján vannak. A kemalisták ragaszkodnak ahhoz, hogy a szultán a kaliiátusról és a világi hatalomról lemondjon. Vasárnapra virradó éjjel a stambuli hid mellett harc tört ki a törökök és a brit őrjárat között. A szultán palotáját hétfőn már angol csapatok őrizték. Bonyolulttá teszi a helyzetet, hogy a török csendörség behatolt a csanald semleges zónába. Tevtik pasa kijelentette az újságírók előtt, hogy a szultánnak nincs szándékában lemondani. Előbb a nemzet előtt tisztázni akarja magát az ellene emelt vádak alól. A nacionalista körök mégis azt hiszik, hogy a szultán az események kényszerítő hatása alatt rövidesen lemond. Jó! I értesült körökben úgy vélik, hogy a jjlegújabb törökországi és olaszországi események miatt előnyös lenne, ha a békekonferenciát csak november 20-án kezdenék meg. A szövetséges megbízottak tanácskoztak azokról az intézkedésekről, amelyeket az uj helyzet tesz szükségessé. (Kemal pasa egyébként kijelentette, hogy az angorai kormány elismeri Törökország adósságait és nem gondol arra, hogy a Dette Pub- Jjlique igazgatóságát megszüntesse. ? Az angorai kormány és a sziriai ^megbízott között létrejött az arabok It szövetsége, amely fontos katonai és külpolitikai rendelkezéseket tartalmaz. Az angorai kormány vasárnap f délután négy órakor jegyzéket nyújtott át a szövetségeseknek, akiktől Á f elszakgatott utak A villamos társulat megtagadja a helyreállítást A sir.clcri villamosvasúti vonal építkezése már a befejezéshez közeledik,, azonban még mindig merülnek fel súlyos ellentétek a város és a villamos vasút igazgatósága között. Az eredetű tervek elkészülte után a villamosvasút igazgatósága kötelezte ugyanis magát arra, hogy az uj vonal mentén az ucca burkolatot ismét rendbehozza, azonban most mégis több olyan eset fordul elő, hogy ezt a kötelezettséget az igazgatóság nem akarja teljesíteni. A már kiépített vonal mentén a villamosvasút igazgatósága már sok helyen rendbehozta ugyan a leszaggatott úttestet, olyan részeken azonban, ahol aszfalttal vagy niakadammal van az úttest) burkolva, vonakodik a társulat eleget tenni kötelezettségének. A város azon-; ban követeli az úttestek mielőbbi helyreállítását, hogy a forgalmat zavartalanul lehessen lebonyolítani. { Egyébként az uj villamos vonal épi-i tése előre halad és kilátás van arra,; hogy az uj vonalon már december 15-énsl megindulhat a közlekedés, annál is inkább, mert a vonaiépités befejezéséhez; szükséges minden anyag megérkezett; már. Azzal a tervvel is foglalkoznak/hogy a városi kórházig már előbb megindítsák a forgalmat, mivel ez a szakasz már teljesen kész, azonban ehhez előzetes közlekedésügyi miniszteri en[gedély és közigazgatási bejárás szük-j égés. Zengh Péter, az agglegény, düledező ódon házban lakott, vizioltos falak és penészes könyvek között. ■A boltíves, homályos, földszinti szobában naphosszat gubbasztott repedezett íróasztala előtt'és meggörbülve hallgatta, amint az egerek rágják a padlót, őszi esőzések idején rosszszagu kopott bundájába bujt. és a fakó prémes jószág le sem került róla tavaszig. Fanyarul, fázva, mogorván töltötte napjait s a fakó dohos környezetben csak orra égett mérges pirosságga! és ráncos arcának lila foltjai virítottak kajánul, mint a rothadás. Az ajtó keresztfájára szegzett denevér némán őrködött a lakásra, melyből a tűzhelyen sziszegő, nedvesen gőzölgő fa sohasem tudta elűzni a nyirkos hideget A könyvespolc tetején kitömött bagoly figyelt és üvegszeme meg sem rebbent, mig Zengh Péter jókorát húzván boroskancsójából, nagyot krákogott és mérgesen szidta a rossz időjárást. Zengh Péter különös, titokzatos életet élt. Éjszakánként ott görnyedt a penészes fóüánsok cirődás ákombákomjai felett, mohón, mint a szomjúságtól tikkadt vándor szívta, itta magába a szavak értelmét Szerette sa csöndet, az egyedüllétet és órákig ült egy helyben, lekókadt, sápadt, szomorú fejjel, fakó öreg Íróasztala előtt, magábaméiyedten. Asszony és barát nélkül élt, talán Istenben sem hitt s lehetséges, hogy a rozsdafoltos bibliát is csak gonosz szándékból forgatta néha napján. Alig mozdult ki hazulról, csupán éjjel botorkált le a pincébe a viasztekercs sárga lángjánál a hallgatag nagyhasu hordók közé. Mondják, hogy ott szíttá magába a sok babonás gonoszságot. Éjszaka, mig az egész város aludt, füstös olajlámpája mellett virrasztóit, alakja ilyenkor nagy, riasztó árnyékot vetett a falra. Egy viharos Szilveszter éjszakán Zengh Péter különös, visító sírást hallott. A szél zúgásából jajgatott feléje ez a hang, követelőén és parancsolóan. Zengh Péter ingerülten felmordult, de nem tudott ellentállani ennek a különös hívásnak. Lomha mozdulattal felállt az öreg asztal mellői, a homályban tapogatózva botorkált ki az udvarra, saját arca elé tartotta, mert a decemberi orkán arcába hajtotta a havat. A sirás a kapu felől hangzott. Zengh Péter arra felé tartott és ráncos kezével lenyomta a rozsdás vaskilincset. A súlyos kapuszárny nehéz lendülettel nyílt ki, ugyan ekkor Zengh Péter érezte, hogy lába valami puhába botlik. A küszöbről hangzott a sirás s az agglegény odapiilantott. Az éjszaka sötétjében homályosan bontakozott ki egy pólya alakja. Zengh Péter karja közé vette a puha, meleg tömeget és egy távoli ablak fénysugarában siró, csecsemő arcot pillantott meg. Káromkodott egyet. Nem tudta hamarjában, hogy mitévő legyen a kicsivel. De a szél jajgatva vágtatott az utcán végig és igy Zengh Péter nem elmélkedett sokáig a küszöbön. Morogva, mint egy fogatlan kuvasz, visszatért a lakásába, az asztalra tette le a csecsemőt. A gyerek hunyorgott a lámpaíényben, szája kinos, szívó mozdulatokat végzett: szopni akart a kicsi. Zengh Péter zavartan nézett maga körül, aztán elgondolkodva dünnyögte: — Ejnye, mit csináljak ezzel a poronttyal? Keresgélni kezdett a szobában, végre a teáskannát odaállította a tűzre. — Átfagyott a kölyök; — dörmögte — no majd fölmelegitjük. Ekkor újból ránézett a gyerek arcara. A csecsemő szeme tágranyilt és arcán szinte megvonaglott az élet mohó akarása. Parancsolt ez a tekintet. követelt melegséget, puhaságot, édes anyatejet. Riadtan elnézett s valami különös borzongás futott át rajta. De amint a tea forrását leste, érezte, hogy huzza magához a gyermek tekintete. Az asztalhoz támoly-; gott s a csecsemő fölé hajolt; nézte az ajkának kinlódó szívását. Szédült, mintha örvény fűlött állott vol-í na, mely lehúzza a mélységbe az' embert; a csecsemő tágranyilt szem-i bogara mereven parancsolt és Zengh j Péter az anyák ösztönös mozduia-i tavai magához szorította az életet j kérő csecsemőt. A gyerek hirtelen! elhallgatott s az agglegény érezte,; amint éhesen keresi a mellét. — Ejnye na, — Vetődött fel benne egy bizarr gondolat, — akkor legalább nem fog bőgni. Szétnyitotta a mellényét és a kö-) vetkező pillanatban egy mohó, mérleg száj tapadt a testéhez. Zengi») I Péter szemét elborította a köny, valami siró jóság buzgott fel a melléből. De ekkor rémülten fölkiáltott A csecsemő görcsösen hozzátapadt mint a pióca s az agglegény úgy,, érezte, hogy melle fájdalmasan fel-: szakad. Le akarta szakítani magáról a csecsemőt, de a gyerek erősebb voit. Megtántorodott és a tépett pamiagra hullott közben melegen áradt belőle a vér. Egy erő szívta belőle az életet, egy erő. mely ellenállhatatlanabb és hatalmasabb mint a vihar, mely végig seperte a várost. Zengh Pétert másnap holtan találták szobájában. Mellette egy jóllakott, rózsás, gömbölyű gyermek piros nyelvével nyalta szájaszélét.
