Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-05 / 302. szám
12. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. november 5. eszmék' rés hamis eszmények kacérkodó köntösében. A múltkor egy elégedett, piros areu nénikével utaztam. Rég nem látott ismerősére akadt a vonatban, mire hangosan és szélesen mesélte cl a családi eseményeket. — A Feri meg a Pali Pesten vannak. Bizony édes lelkem, Pesten. Azt írják, hogy nagyon jól érzik magukat, sokat szórakoznak, jól mulatnak. Bizony édes lelkem, Pest az mégis csak más. Feri bankban van, Palinak pedig a minisztériumban van állása. Bizony, édes lelkem, a minisztériumban . . . Büszkén végignézett rajtunk. Pitiinak a minisztériumban van állása. Pest . . . minisztérium . . . bank . , . jó állása van . . . nagyon jól mulatnak . . . bárgyú, kopott, üresen puífogó szavak. Előítéletek, bamba banalitások, máié, falusi gom dolkozás, hazug hagyományok bál ványos tisztelete. És ezek a kopott, fényevesztett szavak csalogatnak, csábítgatnak, mint megvénült szeretők. Ezek az otromba, unalmas vidéki szólásmódok »menekülésre« kényszeritettek jámbor, senkitől sem üldözött embereket, optálási kérvényeket Írattak olyanokkal, akiknek Gárdonyi Géza: Készülődés a nagy útra (7901. dec. 27) Beteg vagyok. Talán meg is halok. Künn csöndes téliéi van. A kályha morog. Jégiátyoi fehérük az ablakomon. Imádkozom: ló Égi Ember, Mindeneknek Atyja, i kihez hajtunk, mint fü a Kap felé, 5 az én szivem kétség nem szorongatja, midőn indulok végórám elé: a halál nékem nem kivégzés, börtön, nem fázlaló, nem is rut semmiképpen: egy ajtó bezárul itt-lenn a földön, s egy ajtó kinyílik ott-fenn az égen, — ez a halál. Mért léljek, mint az állat? érzem, hogy fenn sok kedves orca vár. . És mégis ólomkézzel nyom a bánat, mint búcsúzát, ki a tengerre száll: nem előre nézek, de mindig hátra. Óh, sirat engem két szegény kis árva! Uram, engedd, ha uj testem felöltöm, aj testem, mely a ködnél finomabb, hadd maradjak, míg könnyeik letörlöm! hadd leheljek arcukra csókokat! s mikor síromnál ereszkednek térdre, ss ** — *** »<■*** « ** és csökönyös vidéki lelkek még most is Pétről álmodoznak, mint mosolygós mennyországról, mint buja igéreííöldről. Álmodoznak és délibábokat látnak a hamis Kánaán földjén, amikor annyi kínos, nyomorgós példa szolgálhatna riasztásul. A pirosarcú nénikék pedig dicsekednek a Pestre került unokákkal és rokonokkal, ők csinálják a hangulatot, a sóvárgást és előkelő nélkülözésbe, cifra, rohotos koplalásba küldik a hiszékenyeket, az epedőket, a bálvány- és hagyományimádástól terheseket. A vízfejű főváros úgy várja őket, mint mosolytalan, vérbajos rima, kenyeret és vizet ad nekik, a gályarabok betegágyába fekteti őket nóshadt, skorbutos csókot nyom száraz szűzi szájukra. Pali pedig azt írja, hogy nagyon jól érzi magát, sokat szórakozik és állást kapott a minisztériumban. Bizony, édes lelkem, a minisztériumban . . . Sz. K. Hiszen tudom, hogy kell szenvedniök, kell sirniok, kell vezekelniök, — ezért jöttek ők is a Föld színére. A sárba tévedt kócsag is fehérre mossa tollát mielőtt hazatérne, s igy száll az égbe hófehér ruhában... Az ember mosdik könnye harmatában. De nékem mégis nehéz őket néznem. Anyjok nem volt és már apjok se légyen? Igy áll, mint ők, a sötétben remegve az elhagyott, mezőn felejtett bárány. Ki néz jószivvel az én gyermekemre? ki gondoz mint én, két szegény kis árvám! Ha felülről látom majd ezt a földet, azt mondom rá: Ne éljek rajta többet! Mindenkinek hull rája könnye vére, szülessen bár lágy hermelin haván, vagy utszélre vont koldastalyigán, csak jajkiáltás kezdete s a vége. \És mégis érzem, hogy e zöld pokolba i. lekivánkozom hébekorba. Hőn érdekel, hogy földi uljokat mint folytatják az én szeretteim?, Ivirágos mezőn jámek-e sokat? |vűgy az élet zord, köves terein?, Hogy állják ki a zivatarokat? a szivén sújtó vad villámokat? s mint szántják, mikor a vész elült, ckönnyekben ázott bus orcátokat? | És érdekel, hogy egy-egy jóbarátorn Imit dolgozik? és hogyan boldogul? Ihogy adnak túl a férjhez menő lányon? ] nyomunkba milyen nemzedék tolul?, ) Szeretnék olykor hírlapot átfutni: Í rni izgatja az uj kornak fiát? a találmányok fejlődését tudni, no meg az uj magyar politikát. S kivárnám látni minden esztendőbe’ a tavaszt, a föld virágébredését; heverészni az első verőfénybe'; hallgatni a méh szelíd zümmögését; látni a szántóföld nagy négyszögében a magvetőt, a haladó ekét, mig a pacsirta a sugaras égben csicsergi boldog kedves énekét. (*) Roth Olga kozmetikai intézeté« ben Kr. Alexandrova-ulica 21. szám alatt, az Angol-Magyar Bank palotA* jában, félemeleten, modern szépség« ápolás, arcb&rhámlasztás, alkalmatlan hajszálak, pattanások, szemölcsök, szeplők, májfoltok végleges eltávolítása. Kaphatók saját készítmény ii, kiváló hatású kenőcsök, púderek, gvógyszappanok, arcfeháriíő és szérumtermeiő intézel S&isoíica TeMon őó. SzáSüt mindennemű szérumot és ©itósrayegoí. S főképp szeretnék egyszer minden évben erdőbe szállni május közepében, mikor a fa már lombba öltözött, s a gyöngyvirág nyit a füvek között. A gyöngyvirág, a fehér gyöngyvirág, ez az üde. alázatos virág, amelynek tiszta szűzies havát, tündérálomba ejtő illatát boldog mámorban úszva bámulom, s szemem lehunyva hosszan csókolom S ha jő az éj, s én újra visszatérek, egynéhány szál gyöngyvirágot letépek, és felviszem a csillagfényes égbe. Megkeresem a Jézus anyját véle. A Jézus anyját, kinek képei oly busák lenn és olyan szenvedők! Dateien kórrnegáüttpitaa és fefviiágositásc 7038 Minden hölgynek fontos, hogy ruháit olcsói és divatosan készíttesse Szíraka Mihály női divatszalonjában, Subotica, I., Skotus Viatora-ulica 15. Posta mellett. 63S6 Ha megfázott és köhög, igyon Máit nási Siculia ásványvizet Hadd lássam egyszer mosolyogni őt! DUJcinsohn Vgol dtlvgitat Krónikás adoma Henry Irving, a legnagyobb színészek egyike, beszéli el a memoár' jaiban, amelyeket amerikai müvészkörutjáról irt egy színész lélekjelenlétéről és leleményességéről az alábbi történetet, ame'yet el kell hinnünk, mert Irving nemcsak zseniális drámai színész volt, de komoly férfiú is, akinek a szavahihetőségében kételkedni nincsen okunk. — Preston-ban ültem egy kis nyári színházban, — beszéli Irving, — s gyönyörködtem a naiv színjátszásban és a naiv közönségben. Valami érzékeny drámát adtak, egyelőre minden baleset nélkül, s már a vége feié tartottak, amikor egy kis fennakadás történt. A darab gonosztevője a színmű hősét éppen le akarja puffantam, a zsebébe nyúl, hogy onnan a pisztolyt előszedje, izgatottan keresi azt, még a mellényzsebében is, de nem találja . . . Meg kell vallanom, hogy én a földszinten nem voltam kevésbbé izgatott, mint ismeretlen kollégám a világot jelentő i deszkákon. Vagyok annyira ló kolléga, hogy nem örültem a zavarának, sőt sajnáltam őt s reszkettem érte ... A színészi lelkiismeretem is megszóíait és nem tudom mit adtam volna annak a presiidigitateurnek, aki hirteienében egy pisztolyt tudott volna a szinésztársam kezébe csempészni. De erre, hála Istennek, nem volt szükség, — a prestoni kis színháznak a kis színésze nemcsak ügyes és okos ember volt, de tájékozottnak látszott bizonyos modernségekben is, s úgy látszik, a hipnózis elméletét és gyakorlatát is ismerte, mert hamarosan föltalálta magát, s a homlokára ütve kiáltott: t. r-. Hah, a sietnem! Az én tekintetem! Merően kezdte flkszirozni az áldozatát, s folyton rá tekintve, közeledett hozzá. Aztán megfogta a kezét s még merevebben nézve a szeme közé, ördögi mosollyal e szavakat idézte hozzá: — így! Most a hatalmamban vagy. Most itt maradsz ezen a helyen állva, meg nem moccansz és nyugodtan bevárod, amig visszajövök és lelőlek. A gonosztevő távozik a színpadról, pár pillanat múlva visszajön s nyugodtan lelövi a darab szerencsétlen hősét, a közönség pedig a hipnózis e hatalmas diadalát zajosan megtapsolta. Megvallom — fejezi be az elbeszélését Irving, — hogy senki se tapsolt olyan hévvel, mint én (br.) Szűcsök, Confectiosok és a M. T. Közönség figyelmébe! Magymeanylségü 'Zormeáru érkezett melyet cca 3!)°/o-ai leszállított árkán kiárusítok nagyban és kicsinyben. Spitzer Lajos säs szörmeárakázákao Subotica, max*.. '^•.v^'lzwxci3#3aut£XEnn:n&^MHza^z&^xf&v\aRmz^al&»‘lBexBaosftmt^m Sokolska ulica. VESZÜNK legmagasabb áron 7°\0-os éllamkölcsöni zp/o-os Oszlr. Magyar járadékot Stankmric i Drug Kralj Aleksandrova ul. 8. Subotica. Telefon 480 Művészi kivitelű lámpaernyőket készít Holländer Oszkárné, Pašičeva-ul. 5, (*) Dr. Wilhelm Adolf nyugalmazott közkórházi igazgató, lakik: I., Senve (Bem) ul. 20. sz., gyógyít bel- és szembetegeket. Szemoperációkat is végez. 000 (*) Dr. Véssél Jenő orvosi rendelője nemi betegek részére. Rendel délelőtt 7—9-ig. Délután 2-től fél 4-ig és 5—7-ig. Lakás: Cyril!metoda-tér 12. I, emelet, iVojnicb Piroska-íéle ház, BUDAPEST 11 Ull., Dohdny-u. 42. 7S37 Túulraüclm: CONTIHENTHCHQTEC,. minim camfortta! berendezett TOUABBI 27 SZüBAIH □ t. ttözCnEég renőeihezésére dii. Szalon- í? gőzfürdő a házban. Dr. Koszítolányl Árpád orvos rendel Wilsonova-ulica 34. szám alatt (a polg.-iskola mellett) csecsemő- és gyermekbetegek délelőtt 8—10-ig, bőr- és nemi-betegeknek délután 3—6-ig. (Salvarsan-oltások vérbajosoknak.)
