Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-05 / 302. szám
10. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. november 5. 'a 'többség a bolsevikikhez csatlakozott. Ezzel Petrograd sorsa meg volt pecsételve. A kemény dió csak ezután jött: Moszkva. Mig Petrograd ugyanis a szélső baloldali forradalmi kilengésekért rajongott és gyűlölte a kapitalisták szekerét toló mensevikieket, addig a reakciós fekete Moszkva nyolc napig állott ellen a vörösök támadásainak. Akkoriban a »kadettek« küzdöttek a bolsevik! csapatok ellen. Véres uccai harcok folytak a Terskáján és az Alexanderski Prospekten a rögtönzött barrikádok és uccai lövészárkok mögül, végre is az elszántabban harcoló vörös gárdisták a Kremlbe szorították a kadetteket, akik azután három napig tartó nehéz ágyúzás után megadták magukat. E harcok után egész Oroszország és Szibéria ellenállás nélkül jutott a győzők kezébe. Ezek a harcok csak előcsatározásai voltak a későbbi három éves polgárháborúnak. A világtörténelem legvéresebb polgárháborúja tulajdonképpen a cseh hadifoglyok lázadásával kezdődött 1918 májusában. T jumenben — Nyugat-Szibériában — nacionalista jelszavak alatt orosz és cseh katonatisztek titokban cseh brigádokat szerveztek volt hadifoglyokból és hirtelen elfoglalták Tjumen városát. Innen egy részük kemény harcok után elfoglalta Omskot, majd nyugat felé Cseijabinszkot. Ezzel a vörös Szibériát elvágták a centrumtól. Az első sikert általános mozgósítás követte. Mozgósították az összes cseh, szerb és lengyel hadifoglyokat. Névelemzést csináltak cseh tisztek vezetése alatt és kíméletlenül besoroztak minden »naši«-t a hadseregbe. A csehek felkelésére az első »retorzió« II. Miklós orosz cár és egész családjának kiirtása volt. A cári családot ugyanis Ekaterinburgban, egy kis külvárosi földszintes polgári házban őrizték a vörös gárdisták. A felkelés hírére az ekaterinburgi főkomisszár — felsőbb parancs hijján, a saját felelősségére, sorra lelövette a cári család tagjait. nap alatt elkapkodták, a szatíra kéziratos másolatban járt kézről-kézre s megtörtént az a különös eset, amelyhez hasonlóra a legöregebb újságolvasók se emlékeztek, hogy egy tisztán irodalmi jellegű vers jobban érdekelte az embereket és tovább foglalkoztatta a kedélyeket, mint bármely politikai szenzáció vagy társaséleti botrány. A nevetők bizony mind az ő részén voltak, de akiken nevettek, azok aligha állottak ott . . . A kérdéses vers bizony kegyetlen ’és maró szatíra volt, s bár a Szana Tamás nevét később — amikor a költeményt tizenöt évvel az első megjelenése után a kötetébe fölvette — Fene Balázsra változtatta a Dóczy gyöngédsége, az elmés vers íróját sokáig »veszedelmes« embernek tartották, akitől jó lesz óvakodni. Pedig Dóczy sokkal előkelőbb ur volt és sokkal jobbszivü ember, semhogy »utazzon« bárkire, s ezen az egy liagvon kitűnő szatíráján kívül alig tudunk olyat, amelyet egyének ellen irt volna. Egyáltalában nem volt éreinteur-természet s nem kívánt senkit kivégezni. Szanát talán ő sajnálta a legjobban, s amikor 1890-ben a költeményeit összegyűjtötte s közéjük ezt a kegyetlen szatírát (most már Fene Balázsra húzva) fölvette, jóvátevőleg jegyezte meg csillag alatt, hogy »a becsületes aesthetikus (Szana) tán nem is érdemelte meg a túlzott szatírát, amelyet másfél évtízed előtt irt róla. Az irgalmatlan versnek egyébiránt az lehetett az indítéka, hogy Szana, aki néhányadmagával nagy buzgalommal dolgozott épp akkor — 1875-ben — a Petöíi-Társaság létrehozásán, az alapítók közé nem hívta meg a »Csók«-nak mix akkor is ejéggg (Ez az igazság. Minden egyébb legendás kombináció csak fantasztikus kitalálmány.) Később ugyancsak a csehek szervezték meg francia, angol, olasz, amerikai és japán pénzen Kolcsák viceadmirális zöld-fehér jelvényes hadseregét. Hosszú volna itt leírni a három éves polgárháború főbb eseményeit is. A titáni harcoknak eredménye az lett, hogy a vörös hadsereg teljesen megsemmisítette Kolcsak, Denikin, Judenics, Wrangel és Szemjonow kitünően felszerelt hadseregeit; véjgül 1920 tavaszán békével zárták le la legveszedelmesebbnek látszó I orosz—lengyel háborút is. A győzelmet kizárólag a kitűnő vezetésnek és a hadseregbe beoltott demokratikus szellemnek, lelkesedésnek köszönhették. Mire a szovjet a nagy vérengzés és az átszenvedett éhínség, járványok pusztítása után hozzálátott a kommunista társadalom berendezé-Iséhez, maga is belátta, hogy ez elvei feladása nélkül lehetetlen. A centrumot (az úgynevezett centro-szovietet) a judenics támadás után Moszkvába voltak kénytelenek áttenni. A Kremlben éjjelnappal dolgoztak az elméleti tudósok (Lenin, Bucharin, Prcobrazsenski, Csicserin, Radek stb.) és a munkájuk eredménye az lett, hogy sorra húzták át a régi »prikázokaU: visszavették a már kiosztott földeket a földéhes parasztoktól, visszaadták a gyárakat a gyárosoknak, megnyitották a piacokat, a szabadkereskedelmet, a börzét, sőt a játékbarlangokat is, végül teljesen elismerték a magántulajdon szentségét. A Marx és Engels th’eoretikus munkáira bazirozott szovjet maga is felcsapott kapitalistának. Mig a theoretikusok egyik kézzel csillapítani igyekszenek a békétleneket és a proletárdiktatúra utáni átmeneti időnek mondják ezt az időt a kommunista rendszerbe, addig másik Ikezükkel elegáns gesztussal hívják, Icsalogatják be országukba az idegen “ tőkéseket. népszerű szerzőjét, s bár nem egy majdnem ismeretlen költőt választatott be oda, az ezeknél sokkal jelesebb Dóczyt mellőzte. Lehet, hogy ő is az esprit-jétöl félt, amelytől aztán az említett vers folytán eleget szenvedett. Valóban, ez a szellem sajátos és eredeti volt. Magyar, francia és zsidó elemekből állott olyan összetételben, amely nagyon jó mixtum compositum-nak bizonyult. Nincs mit csodálni, hogy az néha kényelmetlen volt azoknak, akik ugyanebben a cikkben »dolgoztak«. Asbóth János például, ez a máskülönben nagyon eredeti ember és érdekes iró, nem rajongott a Dóczy esprit-jéért, nem tartotta azt elég magyarosnak, s mikor egyszer magasztalták azt előtte, igy nyilatkozott: I — Dóczyban bizonyára van elrnésség és nem szabad irigyelni tőle, — mert a csúf emberek rendesen viccesebbek, mint a szépek. Ez egyúttal önvédelem is volt Sir John részéről (igy neveztük tréfásan az anglománjában tetszelgő Asbóthot), aki rendkívül szépnek hitte magát. S joggal, mert valóban szép, sőt nagyon érdekes férfi és eredeti megjelenés is volt. Ellenben Dóczyt inkább lehetett csúfnak mondani mint szépnek s ha nem beszélt volna olyan szellemesen, mint a korában kevesen, senki se tartotta volna egyébnek, mint egy eléggé jól öltözködő közönséges zsidónak. De, ha beszélt . . . S Ágai találóan mondhatta e két irótársáról: — Asbóth visszaél a szépségével, Dóczy pedig a szellemességével. Amaz nem is olyan szeilepjtelen, s ejjiez nsm is annyira csúf. ... És mindez az orosz munkás sze-| meláttára játszódik le, annak a mun-| kásnak szeme előtt, aki, hogyha vasárnap jól be akar csájázni a szamovárjából, hát huszonötmillió rubelt kell kiguberálnia egy font orosz téáért. Érzi és tudatában van, üogy mig a régi világban a kapitalisták használták ki senyvedt izomerejét, addig ma — ugyanazt teszi a kommunisták elenyésző kis csoportja, azzal a különbséggel, hogy a mini- S mumot se tudja ellenértékűi nyuj-j tani . . . November hetedikén az egész j orosz hivatalos világ ünnepel. Mindenütt mitingek, felvonulások, hang-1 versenyek. Működésbe hozzák azösszes agitátorokat, mozgósítják az \ ország összes operai és drámai szi-1 nészeit, még a ballerinákat is. Min- ' den dolgozó ezen a napon ünnepi | fejadagot (praznicsnij pajokot) kap:| 20 deka bonbont, 20 deka fehér cuk-3 rőt, ugyanannyi vajat, vagy szalonnát, egy kiló beringet, egy kiló b’u-i zakását és két kiló félbarna kenyeret. Sohase felejtem el azokat a szavakat, amiket egy előkelő ellenforradalmi vezérférfi szájából hallót-* tam: — Beszélhetnek akármit a szovjetre, — mondotta — azonban be kell vallanom, hogy a forradalmasított Oroszországban egyelőre csati a bolsevikül képesek a rendet fentartani . . . És valóban igy van: minden más, kormányt már százszor elkergettek volna. Beavatott köröknek egyébként azj a véleménye, hogy amikor a szovjet már teljesen berendezkedett, akkor., fog hirtelen, máról-holnapra eltűnni vezérférfiaival együtt. Épp oly hirtelen, mint ahogy felbukkant. És el' fog tűnni, mert igy akarja^ ezt a föld- és pénzéhes orosz parasz-j tok beláthatatlan nagy tömege . s « gaBBBBBgaggorw -n-TM» ■ A nagy dráma kis jelenetei A ssntai nagy por margójára Elhangzott az Ítélet, lezárták az aktákat. Csend van a Novák Péter elleni perben, de Sentán még nagyon sokat beszélnek róla, sőt talán most kezdenek igazán beszélni róla, amikor nem kell mindennap korán reggel elmenni a iőtárgyalásra és egyhelyben ott ülni addig, amig az elnök nem hirdeti ki: — Prekidam rasprave zá szutra deved szát! A sentai szép asszonyok, — nagyon szépek és nagyon sokan vannak — katonás pontossággal jelentek meg minden nap a tárgyaláson és lázas érdeklődéssel kisérték annak menetét. De nemcsak az úri társasáig egyedüli témája a nagy pör, a.köznép, a legegyszerűbb emberek, a külváros kis, apró házacskáiban is erről beszél. Csak most beszél . . . A helyettes anya. Az egész tárgyalás legtipikusabb, legrokonszem esőbb tanúja volt a 64 esztendős Koródi Ferencné, Gyömrei Erzsi. Alacsony, tiszta, nagyon rendes, régi vágású magyar asszony, iparosféle. Fekete ünneplőben, fekete hosszú bundában jött a bíróság elé. Fején is fekete kendő, ő volt a meggyilkolt Verona legjobb barátnője, szomszédja és belső bizalmasa. Komoly arccal állt a bíróság előtt. Minden kérdésre okosan, röviden felelt. — Amikor reggel a Péter az anyja után nyögött a fődön, mondták a szomszédok, hogy mondjam neki, én vagyok az anyja, hát ha akkor beszél. Kendőt takartam a fejemre, a homlokomba húztam, odamentem a Péterhez és mondtam: — Péterkém, nézz ide, itt van anyád! — A Péter furcsán nézett rám. Különös fényesség volt a szemibe. — A.kkor néztem ki a szemiből, hogy ő a gyilkos! Tekintetes királyi törvényszék! Novák Péter Géza vádlott a tárgyaláson minden egyes alkalommal, IIamikor száját beszédre nyitotta, igy kezdte: — Tekintetes királyi törvényszék! Ha csak annyit kellett neki mondania: igen vagy nem, akkor is igy kezdte: Tekintetes királyi törvény szék. A legelképesztőbb rémségeket fásult egykedvűséggel mondogatta, Semmi sem hozta ki hideg nyugalmából. Akkor volt ez a szinte érthetetlen külső nyugalom megdöbbentő, amikor a Mifica Sztojanovics-uccában, a véres tett színhelyén, jelent meg. Az uccán gyalog kisérte négy szuronyos rendőr, ő köztük ment, njegláncolt .kezekkel, a nép sorfala között, nyugodtan, néha mosolyogd va. . " Amikor odaértek az elhagyott, Ía-í katlan házhoz, bevezették az udvar-' ba és a konyhaajtóval szemben álli-i tolták fel. Kezeiről levették a Ián-1 cait. ! Novák Péter szoborszere nyugalommal állt egy helyben és a bezárt ajtóra szegezte szemeit. Előtte mentem el, egészen közel hozzá és ránéztem. Ebben a percben érkezett a bíróság. Novák arca mozdulatlan maradt, szemei nyugodt, hideg nézéssel folyton a konyhaajtóra szegezve. A rendőrök kinyitották az ajtót. A biróság bevonult a hideg, nyirkos, földes szobába. A falakon köröskörül szentképek. A falon, a búbos ke-; rnencén vér . . . Hozzák Novákot. Figyelem minden mozdulatát. Bejön és egyenesen a szoba közepén, közel az ablakhoz — két kis, ablaka van a szobának — megáll azí asztal mellett. Az elnök felhívására száraz han-t gon, nyugodt gesztusokkal, mintha] semmi köze se volna a dologhoz,' kezdi mesélni és mutogatni, hogy hol, a szoba melyik pontján folyt lej az élet-halál küzdelem közte és édesj anyja között. Ebben a percben az volt az érzésem, hogy valamennyi jelenlevő közül a legkevésbé van megindulva Novák Péter! Tologatta az asztal tetejét, — egy csap volt az asztal közepén, belülről és azért lehetett forgatni a tetejét. — Itt huzalkodtunk édes anyámmal és akkor tolódott el az asztal teteje. (E szavaknál balkezével, hanyag gesztussal lökött egyet az asz-( tál tétjén, hogy az félrecsuszott.) — így volt, — mondta nyugodtan. Mindvégig, a helyszíni szemle, egész aktusa alatt, megrendiíhetet- Ien nyugalommal, fagyos hidegséggel, bőszitő cinizmussal viselkedett és mikor vége volt az eljárásnak és, visszakisérték a városházára, többször integetett, amikor ismerőst la-: +ott és ismét mosolygott. A vádlott ceruzát kér. A szerda délutáni tárgyalás befejezése után történt. A teremben már sötét volt. A közönség nagy része már elhagyta $ termet. Novák Péter Géza vádlott ä terem közepén, a vádlottak padja mellett áll. Szuronyos rendőrök mellette. Ekkor Novák engedélyt kér az elnöktől, ho"-” beszélhessen a védőjével, Ludaics Milossal. Az elnök megadja az engedélyt. Novák pár pillanatig fcteszél ügy!
