Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-30 / 326. szám

1922. november 30. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. A magyar himnuszt szabad Csehszlovákiában énekelni Felmentéssel vég-zcdött a kassal himnusz-por — 5zgatás-e a himnusz-éneklés, vagy imádság? izgatás-e a magyar himnusz ének­lése vagy imádság? Ebben a kérdés­ben most úgy magyar, mint a libe­rális szempontból nagyjelentőségű döntést hoztak a csehszlovákiai fel­sőbíróságok. A kassai ítélőtábla most rövid egymásután következő két esetben arra az elvi álláspontra he­lyezkedett, hogy az utódállamok szempontjából lenét ugyan bizonyos esetekben izgatásnak minősíteni a magyar nemzeti himnusz éneklését, de lehet azt imádságnak is tekinteni. A kassai tábla szerint templomban, istentisztelet közben, magyar liivek jelenlétében izgatási szándék nélkül énekelve a himnusz: imádság. Mint Kassáról jelentik, az ottani „ Ítélőtábla e héten tárgyalta dr. jj Szarv assy László, Tar call Gusztáv, Jaczkó Margit és Böhm Rezső | ügyét. Valamennyiöket nemzetiség 1 elleni izgatással vádolta az ügyész-" ség azért, mert a múlt év Szent 1st ván napján a kassai Dombján meg tartott istentisztelet befejezéséül a »Boldogasszony Anyánk régi nagy pátronánk...« kezdetű vallásos éne­ket és a magyar himnuszt énekelték. A törvényszék a vádlottakat fel­mentette, nemcsak azért, mert Jacz­kó Margit kivételével a többiekre nem tudta az ügyészség rábizonyí­tani, hogy az éneklésben resztvet­tek, de elvi alapon is megállapította a törvényszék, hogy az adott körül­mények között a himnusz éneklése nem izgatás. Elrendelte azonban az iratok áttételét a rendőrigazgatóság­hoz annak megállapítása céljából, nem-e forog fenn tiltott politikai de­monstráció esete. Az ügyész a fel­mentés miatt; a védők az áttételi ha­tározat miatt éltek felebbezéssel. A felebbezési tárgyaláson az ál­lamügyész a törvényszék felmentő ítéletének megváltoztatását és a vádlottak megbüntetését kérte, mert szerinte nemcsak a csehszlovák nemzet, de az állam ellen is izgat­tak. Ezzel szemben dr. Fülöp Dezső, dr. Pollák Gyula és dr. Blanár Béla a vádlottak védői kifejtették, hogy a törvényszék felmentő Ítélete he­lyes, mert a vádlottakból hiányzott az izgatás szándéka, mert a himnusz nem minősithető izgatásra alkalmas­nak és mert a tisztán magyar jelle­gű Szent István napi ünnep tisztán magyar közönségét nem lehetett je­len sem volt csehszlovák nemzetisé­gűek ellen izgatni. Nincsen sehol ok arra sem. hogy az iratokat további eljárás céljából a rendőrségre átte­gyék. Az ítélőtábla helybenhagyta a tör­vényszék felmentő ítéletét azzal a hozzáadással, hogv az iratoknak a rendőrséghez való áttételét is mel­lőzte. ©nagysága ruhái Harmincezer dináros télibuada Vám nélkül hozzák be a legdrágább prémeket Eddig nem is tudtuk, hogy mennyire meggazdagodtunk egy év alatt: hogy százmilliókkal szaporodott a vagyonunk tavaly óta egészen addig az időig, amíg a dohánypor és naftalin közül újra elő­vettük, jól kiszeüőztettük és a téli kor­zón megsétáltattuk szilszkin- és coboly­bundáinkat, a nők kabátjaikat, boájukat és muffjukat. Egy év alatt devizarendeletek, valuta­­hullámzások, spekulációk, csődök és újra meggazdagodások utjain keresztül ve­szedelmes iramban drágultak az értékek, mire pedig a téli szőrmeszezon elérke­zett, a tavalyi tízezer dináros árlapot húszezer dináros cédulával cserélték ki a kirakatokban. A ruhanemüek közül ugyan is leginkább a prémek drágultak, ame­lyeknek értékstabilitása a béke idején is az aranyéval volt egyenlő. Egy tekintélyes szőrmekereskedő, aki Szuboticán a félmilliós Breitschwanz­­bundától kezdve az öívendináros r.yul­­szőrgallérig minden prémet ismer, már a múlt évben háromszáz millió koronára becsülte a Szuboticán viselt prémek ér­tékét. Azóta az árak megkétszereződtek és igy, — spekulációtól mentesen is há­romszáz millióval gazdagodott a város lakossága. — A legjobb tőkebefektetés — mon­dotta informátorunk, a szőrmekereskedő, — a prémek vásárlása, mert azoknak az értéke egyre emelkedik. Sajnálkozással állapítja azonban meg a szőrmekereskedő, hogy egyre fogy azoknak a száma, akik ilyen tőkebefek­tetésre szánják cl magukat. Mert való­ban nagy töke kell ahhoz, hogy egy va­lamire való szőrmedarabot vásároljon a közönség. Szuboíica legnagyobb szőrme üzleté­ben a téli szezon kezdete óta eddig mind­össze egy szilszkin-bundát készíttettek — az se valódi szilszkin — százhúszezer koronáért. Egy ügyvéd rendelte a fele­sége számára, — hogy melyik kliens bő­réből, arról nincs adat. Általában az ügyvédek, orvosok, íöld­­oirtokosok vásárolnak szőrmeárut, igen sokat vesznek a kisbirtokosok is. A ke­reskedők csak nagyon csekély mennyi­ségben és csakis a legszükségesebb eset­ben vásárolnak prémet, mert az általá­nos pénzhiány miatt nem akarják a tő­két üzletüktől elvonni. A középosztály, az állami és magánhivatalnokok egyál­talán nem vásárolnak szőrméket. Az idén különösen a rövid sportkabá­tok divatosak, amerikai báiánybörből, a melyeknek darabja 4—6000 dinárba ke­rül. Sok belföldi anyagból készült női bőrkabát kerül eladásra 3000—3500 di­náros áron. Divatos ezenkívül a prém­mel, nutriával, szilszkinnel szegélyezett télikabát is. Boákban, muffokban a íehér- és szürkeróka és a feketeróka a divatos, de a valódi szőrméknek horribilis ára miatt alig akad, aki meg tudja ezt vásá­rolni. Egy három bőrből összeállított nyest-muff ma 15—20.000 koronába, a boa ugyanennyibe kerül. Nem ritkaság olyan nőket látni, akik ma nyolcvan­­százezer korona értékű prémet sétáltat­nak a korzón, amit azonban már évek­kel ezelőtt talán tizedrész áron szerez­tek be és azután évről-évre a divatnak megfelelően átalakíttatták. Hermelin, csincsilla, Breilschwanz ka­bátokat, amelyeknek értéke ma 25— 100.000 diriár között váltakozik, csak egy-két darabot lehet látni Szuboticán. A szőrmeüzletekben ebből egyáltalán nem tartanak készleteket, mert akik ilyen drága prémet akarnak vásárolni, megkívánják, hogy nagy választékot nyújtson a kereskedő, ez pedig a száz­ezres árak mellett ma már csaknem le­hetetlen. Különben is panaszkodnak a szőrme­­kereskedők, hogy a legértékesebb pré­meket külföldön szerzi be a közönség. A luxus-vámok ugyanis mérhetetlenül meg­drágítják a külföldön beszerzett préme­ket úgy, hogy tekintélyes összeget ta­karítanak meg azok, akik Németország­ban, Magyarországban, vagy Ausztriá­ban veszik meg a prémkabátot. Ezt na­gyon sokan ki is használják, annál is in­kább, mert a viselt ruhát nem vámolják meg. A hölgyek tehát egyszerűen ma­gukra veszik a Budapesten, Bécsben, vagy Berlinben megvásárolt nutria-bun­­dái és igy mentesek a vám alól. A szőr­mekereskedők emiatt panasszal akarnak I élni a pénzügy igazgatóságnál és kérni akarják a Csehszlovákiában bevezetett behozatali rendszert. Ott ugyanis a ki­utazáskor pecséttel látják el az értéke­sebb ruhanemüeket és csakis az ilyen pecséttel ellátott darabok bevitele vám­mentes. Mivel a külföldi szőrmék ára rohamo­san drágul, az áremelkedést megfelelő-jj en követi a belföldi cikkek, nyest, róka, | nyúl stb. árának drágulása is. A nyes-| tét leginkább Horvátországból szállítják, de mindig kisebb mennyiségben, mert a magas árak miatt eevre intenzivebben vadásszák és igy kipusztulóban van. A magas árak ellenére is alig vannak Í olyanok, akik megválnak a szőrmétől. A középosztály már az elmúlt esztendők­ben eladta prémjeit és akinek még meg- I marad, inkább a szezon végén adja el. I Egyedül az orosz menekültek kínálnak | I‘eladásra értékesebb prémeket, de a ke-1 reskedelmi áraknál is drágábban, ök I ugyanis a békeáraknak megfelelően dol­lárra számítják át az árakat és a napi árfolyamon átszámított dinár-értéket igé­nyelik. Nemcsak nálunk, hanem az egész eu­rópai piacon egyre drágulnak a prém­árak. Ezt különösen az okozza, hogy Oroszországból, amely a fő prémforrása volt Európának, az elmúlt években poli­­[tikai okokból egyáltalán semmi prémárut lsem hoztak piacra. Az első orosz prém­­\ ás árt a háború óta ez év szeptember 26-ikán tartották meg Lipcsében. A szov­­jeiko ma ív külkereskedelmi ügynöksége mintegy kétszázezer darab prémet bo­csát il árverés alá hat milliárd márka értékben. Ezt azonban nagy angol, fran­cia, svájci és német pénzcsoportok, erre a célra alakult konzorciumok vásárolták meg. A rosszvalutáju országokba, igy Jugoszláviába egyáltalán nem került ezekből az árukból. Az uj devizarendelet hírére, amely két hónapra mindennemű behozatalt megtilt és igy a téli szezon elején semmi szőr­mét nem lehet behozni, — természe­tes, hogy a prémek ára ismét napról­­napra emelkedik. A drágulást a valuta esése is sietteti. így spekulációnak sem rossz ötlet ma prémeket vásárolni és bi­­tzonyára jól járt az is, aki a múlt hónap­ban a harmincezer diliáros szilszkin­­jbundát megvásárolta. " — I mii — - H HÍREK \ es* háborúk lehetőségeinek véres szá- Iáit bogozza nyugtalan ujjaival. A tél pedig újra megjött, bekö­szöntött vele együtt a gond, baj és szomorúság. Mert már nem örül senki sem a télnek. A tél morózus, kiálhatatlan zsémbes vén zsarnok lett, a derék nagybácsi szeszélyes idegenné vedlett, aki engesztelhetet­lenül haragszik az emberekre. Fehér darócát széttárta, kitere­gette a mezőkre, tengerekre, falak­ra, városokra és a vastag, süket ta­karó alatt némán, fogvacogva, bűn­bánó szomorúsággal, szánalmasan tehetetlenül és kétségbeesetten dide­reg, vergődik, reszket az Ember. (T.) t __ — Az állam egyesítésének ün­nepe. December i-én, mint jelen­tettük, munkaszünet tesz. Az SHS. királyság ezen a napon ün­nepli meg az állam egyesülését. Az ünneplésből Suboíica méltó módon ki akarja venni a részét. A rendőrség az elsejei ünnepre vonatkozólag a következő rendel­kezést adta: Az állam egyesülé­sének ünnepe november 30-án, d. u. 5 órakor kezdődik, amikorra az összes házak fölíobogózandók. December 1-én 20 és 21 óra közt a város utcáit katonazenekar járja végig, amikor az összes ablakok kivilógitendók. — Benyújtották a rokkantíör­­vényt. Beogradból jelentik: A kor­mány legutóbbi ülésén végleg elfo­gadta Zserjav szociálpolitikai mi­niszter törvényjavaslatát a rokkant­kérdésről. A javaslat szerint a rck­­kantsegélyek évi 310 millió dinárral fogják megterhelni az állam háztar­tását. A javaslatot még a szerdai nap folyamán benyújtották a tör­vényhozásnak. — Tavaszig nem lesznek tiszti át­helyezések. Be< gradból jelentik: A hadügyminiszter hivatalos kommü­nikét adott ki, mely szerint jövő , év tavaszáig katonatisztek áthelyezési kérvényeit és megüresedett helyek betöltését nem intézik el, csak na­gyon sürgős és fontos esetekben. Újra a nyakunkba szakadt finom fehér pihékkel, hideg köddel, zúzmarával, gonddal és sok terhes bajjal a tél. Már napok óta itt ólál­kodott, bujkált nesztelenül a város határában, fekete előőrsei, a varjak, mint megannyi játékos, furcsa kis repülőgépek keringtek a házak, tor­nyok és utak felett, inig aztán most, alkalmas időben lecsapott, betört, ez az idegen, mostanában igen kelle­metlen, mindig visszatérő ismeretlen nagyur: a tél. Azelőtt, régi jó időkben a télnek, a hónak mindig nagyon megörültünk. Friss szívvel, nótds kedvvel köszön­töttük a tél bevonulását, aki nem kegyetlen, gyűlölt idegenként, de nyájas, barátságos nagybácsi mód­jára jött el látogatóba hozzánk. Mert kellemes meglepetéseket, pompás mulatságokat rejtegetett az iszákjá­­ban, mindenkinek nyújtott valami örömet, mindenkinek eltalálta a kí­vánságát, nem fukarkodott az aján­dékokkal. Akkor mi is jobbak, összeférőb­­bek, mosolygók voltunk. Keveseb­bek, szerényebbek voltak ugyan a kívánságaink, de amit ajándékba kaptunk az élettől, annak igazán gyermeki módra örültünk. Azóta fordult egyet a világ, nagyot és ke­serveset. Véres, kemény, háborús esztendők során már csak szánal­mas, beteg roncs maradt meg egy­kori jókedvünkből. A rokkant, flastromos, sebhelyes és kiégeltlelkii ember még most is a betegágyon fekszik, az orvos még a szörnyű, nagy sebben vájkál és a konok, nyughatatlan ember ismét uj — Likvidálják a monarchia hagya­tékát. Beogradbói jelentik: A minisz­tertanács legutóbbi ülésén aláírásra került öt konvenció, amelyeket a í Saint-Gérmain-i osztrák békeszerző­dés alapján kötöttek meg. Az első konvenció Németausztria és Jugo­szlávia között a posta intézmények felosztásáról jött létre. A második ugyancsak a fenti államok között a volt osztrák területekre vonatkozó közigazgatási okmányok átadásáról. A harmadik Olaszország és Jugo­szlávia között a volt osztrák terüle­teken a birói eljárásra nézve. A ne­gyedik és ötödik ugyancsak Olasz­ország és Jugoszlávia között a bi­­róilag lefoglalt vagyontárgyak, il­letve a bűnösök kölcsönös kiszolgál­tatása tárgyában. — Büntetik a gabonaeirejföket. A szociálpolitikai miniszter szeptember 16- iki rendelete szerint október 10-ig a gazdáknak is be kellett jelenteni ga­bonakészleteiket. Mint V.-Kikinaáról jelenti tudósítónk, a gazdák legtöbbje nem nagyon sietett ennek a rendelke­zésnek eleget tenni. Jakovlyevits Milo­­rád kikindai rendőrkapitány utasítására Drázsity Sándor fogalmazó egy bizott­sággal helyszíni vizsgálatokat tartott s több földbirtokos és kereskedő ellen följelentést tett gabonaeltitkolás miatt. Most volt a tárgyalás Joanovics György, Szimics Láza, Sibal György, Telbisz Artur, Sző lossy Béla földbirtokosok s Langsfelder Ármin kereskedő ellen a kikindai jdrásb íróságon. A bíróság Langsfeldert és Joanovicsot fölmentette, a többi vádlottat egyenként 2000 dinár énzbüntetésre ítélte. Az elítéltek föleb­eztek.

Next

/
Thumbnails
Contents