Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-05 / 302. szám
BÄCSMEGYE1 NAPLÓ 19112. november 5. Reflexiók a színház megnyitásához Kaiiürpolitika és tapintat 2, ölda!. Egy közbecsülésben álló szüboticai szláv közéleti férfiú intézte az alábbi levelet a »Bácsmegyei Napló« „ szerkesztőségéhez. Az érdekes levelet amely pontos dokumentumokat tartat_ máz arra nézve, hogy a ~f. nemzetiségek kulturális együttműködésének fontosv sdgáról hogyan gondolkodnak szláv vezetők között is, az alábbiakban szószérint közöljük: Ä nemzetiségek közötti békés jóíViszony nevében, amelynek mindenkor harcosa voltam, intézem ezeket a sorokat önökhöz, remélve, hogy helyet adnak becses lapjukban ennek a levélnek, amely az itteni sziávság nagyrészének véleményét tükrözted vissza. A szüboticai szláv színház megnyitását igaz örömmel vártuk mi szerbék, mert ez ma többet jelent számunkra egyszerű szórakozásnál, a szláv kultúra terjesztését jelenti ezen a vidéken. Reméltük azt is, hogy a magyarság — bármilyen jogosan is fáj neki, ez alkalommal ujult erővel, hogy még mindig nem akarják a magyar színjátszást megengedni a Vajdaságban — mégis jóindulatúan fogja fogadni a szláv színtársulatot, sőt támogatni is fogja. Ebben a reményünkben nem is csalódtunk. Éppen a magyar sajtó volt az, amely bőségesen és önzetlenül 'teremtett hangulatot a szláv színház megnyitása elé és az első előadásról is elnéző, meleg sorokat irt. A csalódás más oldalról ért bennünket, akik a nemzetiségi békét hirdetjük, egészen váratlanul a színház részéről. A megnyitó előadás ünnepi hangulatát egészen megrontoíta a »914« cimíi háborús képnek az előadása. Hogy mért volt erre szükség, nem tudom, csak az igazság kedvéért azt akarom megállapítani, hogy ennek a képnek az előadásánál a színházban jelen volt szláv közönség is kínosan feszengett a helyén. Ez a drámai rajz, amely a szerb nemzetiségnek a háború kitörésekor ért szenvedéseit festi, egyrészt fájdalmas emléket ébresztett bennünk, akik akkor valóban sok és Utazás közben írta: Jean Jenái ni. Utazhatunk repülőgépen Konstantmápolytól Parisig, megválthatjuk a hajójegyünket Dél-Amerikába, felültethetjük fantáziánkat az időgépre, amit H. Q. Wells'után Szinuszra magyarosított íierczeg Ferenc, nem tudunk olyan messze eltávolodni-elmenekülni a mai időktől, mintha belépünk eigy képtárba. Kint az Őrök lárma, bent az örök szépség — ezért a cseréért érdemes lenne keresztüljönni négy országon és fél Európán, ha maga az utazás sem lenne exotikus öröm. Mert lekéséseken, zscfoltságon, vámvizsgálaton és drágaságon túl az utazás mindig szenzáció marad. Mint ahogy mindennapi öröm a friss fehérnemű és a tiszta ruha. Az utazásnál azt a levegőt vetjük le, ami egyíielybenmaradásunk alatt megáporodott körülöttünk s uj tapétával ragasztjuk be életünk falait. Hogy fájhat a ved- i lés a selyembogárnak, amikor leválik testéről a régi takaró. S ha tudna örülni ez a puha hernyó, milyen büszkén sétálna uj ruhájának tiszta hermelinjében. A lelkünk vedlik utazás közben. * A drezdai képtár egyik sarokszobában őrzik a képtár minden cső keserű méltánytalanságnak voltunk kitéve, másrészt bántott bennünket az a tudat, hogy ez a kép milyen károsan érintheti a nézőtéren helyet foglaló magyar polgártársainkat. Elsősorban azonban azért helytelenítjük a ma már egyáltalán nem időszerű jeleneteknek az előadását, mert ez nem az az ut, amely a nemzetiségek kulturális együttműködéséhez vezet, amire pedig rendkívül szüksége van úgy ennek a városnak, Hmint az egész orszáignak. Ennyit kívántam megjegyezni mindjárt a szezon elején, épp a színtársulat érdekében, amelynek veze§ tője remélhetőleg nem gondolja, ‘hogy a műsornak ilyen módon való összeállítása színházlátogatásra fogja bírni a magyar polgártársainkat. Megnyugodott a berlini tőzsde A dollár 6000 márka Berlinből jelentik; A hosszmozgalom a pénteki tőzsdén a délutáni és mindinkább az esti órákban a márka árfolyamának némi javulására vezetett. A dollár csekély kötésekkel este 6000-re ment vissza, tehát megfelel a newyorki tőzsde kezdeti márkajegyzésének, amely könnyebb javulást tüntetett fel. A többi külföldi fizetőeszközök szintén vesztettek árfolyamukból és esti hét órakor a következő jegyzések voltak érvényben : London 2690, Hollandia 2370. Az utótőzsdén az üzlet lényegesen nyugodtabb lett, kasszaértékek iránt vásárlási kedv jelentkezett, ellenben a játékpapirok valamivel gyengüllek. Beess külügyi expozéja „A kisebbségi probléma megoldása csak a mimmális követelések alapján történhetik“ Prágából jelentik: Benes külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottsága előtt expozét mondott, amelynek során érdekes közléseket tett a népszövetségnek a kisebbségekre vonatkozó határozatáról. A miniszter a legutóbbi népszövetségi gyűlésen kifejtette volt Csehország ismert álláspontját ebben a kérdésben, amelyet el is fogadtak és hozzátette, hogy kétségtelen, hogy a kisebbségi probléma megoldása nemzetközi szempontból csak a minimális követelések alapján történhetik. Ezért helytelenek azok a túlzott remények, hogy valamely nemzetközi fórum az egyes országok kisebbségeinek helyzetét a részletekre lüterjedöleg szabályozhatná. A népszövetség illetékességének és a panaszjognak korlátokat szab az a szempont, hogy a belügyeinkbe való beavatkozást nem fogjuk eltűrni. Ebben is teljesen igazat adtak a cseheknek. Beszéde végén a miniszter nyilatkozott a magyar-cseh tárgyalásokról. Már Génuában — mondotta — s azután Genfben megállapodtunk gróf Bánffy miniszterrel, hogy a tavaly megkezdett tárgyalásokat folytassuk. Ezek a tárgyalások gazdasági, szállítási és politikai kérdésekre vonatkoznak. Kereskedelmi szerződés megkötéséről, a forgalom megjavításáról, konzuláris határozrnányokról, az irat- és levéltári anyag szétválasztásáról, jogsegélyre és állampolgárságra vonatkozó szerződésről és egyéb ügyek egész soráról van szó. Mindezeket a kérdéseket a többi állam legnagyobb részével már rendezték. A most folyó tárgyalások eredménnyel biztatóan haladnak előre. Mind a két fél részéről ugyanaz a hangulat nyilvánul meg és az óhajtás az, hogy megegyezés jöjjön létre Remélem, hogy ez meg is lesz s ezzel a politikai és a gazdasági viszonyban kölcsönösen könnyebbség áll be. Egyébként — mint Beogradból jelentik — odaérkezett prágai távirat szerint a pénzügyi tárgyalások Csehszlovákia és Magyarország között befejeződtek, még csak a nacionalizált magyar vállalatok ügyében nincs megegyezés. A tárgyalásokat .Budapesten folytatják. A. jelek szerint minden remény megvan arra nézve, hogy a tárgyalások eredményesen fognak végződni. Sixtini Madonna-t s a másik sarokszobában már ott vannak a művészet legújabb irányának forradalmi képviselői, az expresszionisták és kubisták. Valóban a wells-i fantázia kell ahhoz, hogy ezt az utazást megtegyük az egyik szobából — a másikba. S közbül csudálatos Rembrantok, égő szinü Giorgone-k ünnepélyes Dürerek és Grecok, aztán az epigonokon túl az impresszionizmus fényhozói és Manet és Monet és Gaugin és már itt is vagyunk a dadaistáknál. A haeckeli embrionalizmus megfordított ja ez. Az emberiség megteszi a fejlődésnek azt az útját, amin keresztül ment az ember születéselőíti fejlődésében. De a művészet fejlődése ezt az utat visszafelé teszi meg. Mert minden kor forradalomnak tekinti a maga művészetét és klasszikusnak a múltét. A renaissance festői is forradalmárok voltak, — de egy diadalmas forradalom hősei, — Dürer is forradalmat jelentett a perspektíva uj tanával és Rembrandt is a sötétből kiáradó fény megfestésével. Mikor Manet kiállította Olimpiáját, katonákat kellett őrizetül állítani elé, hogy a felháborodott tömeg ne vagdossa szét. S ez a kép egy már meghalt irányzatnak volt úttörője. Ma már klasszikus. Ami ma forradalom, holnapra klasszicitás lesz. Semmi sem könnyebb, mint nevetni ■ az uj utakra indulókon. De soha-lesz a glóriás és ki az elfelejtett. I S örök figyelmeztetés: Drezdában légy födél alatt őrzik Raffaelt és — 5 Kokoschkát. ftájánajc a legnagyobb csodáját; a nem lehet tudni, száz év múlva ki Megállók egy kis fára festett kép előtt. A pásztorok és napkeleti bölcsek imádják a csecsemő Krisztust. Valami pathetikus fenség árad ki a kép szent primitivitásából, mintha ez a primitívség már a leegyszerűsítésnek, summázva összefogóanlátásnak lenne az eredménye. A kép festője: Meister des Todes Mariae. A kép szépségétől megzavart tekintet egy pillanatra belehőköl a feneketlen múltba. íme, élt valaki, tanult, szenvedett — óh, mert szenvedés nélkül nincs teremtés — egy élei fájdalmát, egy zseni mindenttudását festette rá a fara, képei díszei a legválogatósabb képtáraknak s amiket teremtett, az emberi kultúra birtokállományának lett része, s nem ismerjük a nevét, csak a leghíresebb képe után említi a katalógus is. Műtörténészek vitatkozhatnak rajta, hogy Joos van Cleve-vd azonos-e. Mit tudunk mi felőle, akik még a nevét se tudjuk. Nem tudjuk, az élete öröm volt-e, vagy bu-e? — kérdezi egy versében hasonló érzések közt Babits Mihály, hogy meglepjen a rímmel: Cimabue. Néha csodálatos messzeségekből I kapunk üzeneteket. Nem tudjuk, ki ' küldte s hogy lapdáztak vele a szent véletlenek, amig hozzánk ért az itze-Sombor város közgyűlése Hat hónap után, május elseje óta szombaton délelőtt tartotta Sombor, város tanácsa első közgyűlését, a melyen először elnökölt dr. Gyurisics György, az uj polgármester. A közgyűlés elhatározta, hogy rnunkásházakat fog a város építtetni, amely tervnek a végrehajtására állandó bizottságot küldtek ki. Az előmunkálatokat a bizottság a tava-: szig tartozik befejezni. A városban levő telkeket ebből a célból parcel-j lázni fogják és kedvezményes áron engedik át a munkásoknak. A városi tanács a keresetképtelen munkásoknak november 1-től május 1-ig havi 10 kg. kenyérlisztet utalt ki. Kiosztásra került továbbá az ellátatlanok között 1 vagon burgonya és 900 kg. bab, ami a rabok áital felesben megművelt városi földeken termett. A sombori állami tanítók eddigi havi 40 dinár lakbér- és fűtési átalánya helyett 70 dinár készpénz és két öl keményfa-átalányt szavaztak meg. Az önkéntes tűzoltók fizetését ötven százalékkal felemelték, ami a városi költségvetést az eddigi* 1 119.200 dinár helyett 220.000 dinárral terheli meg. | A városi tanács kimeritő és alapos megindokolt előterjesztése után elhatározta a közgyűlés, hogy a szociálpolitikai minisztériumhoz forlul, hogy a sombori betegsegélyző pénztár, amelyet a zagrebi munkáspénztárba beolvasztottak, továbbra is somborban maradjon. Az eddigi Erzsébet-ligetet Mária királyné-ligetnek nevezte el a közgyűlés. Elvi határozatot hoztak, hogy a kaszárnyákat, katonai kórházat és lövölde-teret a város eladja a katonaságnak. Kéri továbbá az iskolai vagyonok átvételét is a közoktatásügyi törvény alapján az államtól, inert ezáltal csökkennek a város terhei és az iskolákat modernebbül fel lehet szerelni. Elhatározták a kórházi ellását javítását és a keresetképtelen szegények havi illetményét pedig száz százalékkal felemelték. Felolvasták ezután a május 1-től szeptember 30-ikáig szóló polgármesteri jelentést, melyet még Radisics Lázár volt polgármester, jelenleg bácsmegyei alispán készített. Ä jelentés beszámol Sombor város egészségügyi, népszaporedási és smzt WMmswmmessiBmE net. Négy évszázad opálos távlatából szépséget küldött nekünk valaki, akiről mást sem tudunk, csak azt, hogy művész volt. A katalógus egy adata hogy össze tudja kötni azt, ami az emberből' véges s a művészetből végtelen. * Pár héttel ezelőtt olvastam, hogy Németországban egy állítólagos Lucas Cranach-kép hatmillió márkáért cserélt gazdáí-Kicsit nehéz a számvetés, de azt hiszem, ha Amerikába adnák el a nnincSieni képtár anyagát, kapnának annyi dollárt, amenynyivel ki tudnák fizetni a német jóvátételt. Egyetlen gyűjtemény árával Németország meg tudna szabadulni adósságától, meg tudná oldani a közép európai problémát s a német márkát fel tudná pofozni arra a kurzusra, amit a német munka és értelem jelölnek ki. Egy gyűjtemény árával meg tudnák vásárolni a most élő és ezután következő nemzedékeknek az élete nyugalmát s a kenyerebiztonságát. S ez még nem jutott eszébe egyetlen németnek, s nyilván felháborodva tiltakoznának ellene, ha másnak az eszébe jutna. Mert — igy gondolják — a nyomorúság fertőjén majd csak átgázolnak, de az élet örökké nyomorult maradna Franz Hals-ok és Rabens-ek nélkül. És ebben a gondolatukban van valami a művészettel rokon. Mert az élet kontinuitását érzékelteti meg.
