Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-05 / 302. szám

BÄCSMEGYE1 NAPLÓ 19112. november 5. Reflexiók a színház megnyitásához Kaiiürpolitika és tapintat 2, ölda!. Egy közbecsülésben álló szüboticai szláv közéleti férfiú intézte az alábbi leve­let a »Bácsmegyei Napló« „ szerkesztőségéhez. Az ér­dekes levelet amely pon­tos dokumentumokat tartat­­_ máz arra nézve, hogy a ~f. nemzetiségek kulturális együttműködésének fontos­­v sdgáról hogyan gondolkod­nak szláv vezetők között is, az alábbiakban szószé­­rint közöljük: Ä nemzetiségek közötti békés jó­­íViszony nevében, amelynek minden­kor harcosa voltam, intézem ezeket a sorokat önökhöz, remélve, hogy helyet adnak becses lapjukban en­nek a levélnek, amely az itteni sziáv­­ság nagyrészének véleményét tük­rözted vissza. A szüboticai szláv színház meg­nyitását igaz örömmel vártuk mi szerbék, mert ez ma többet jelent számunkra egyszerű szórakozásnál, a szláv kultúra terjesztését jelenti ezen a vidéken. Reméltük azt is, hogy a magyarság — bármilyen jo­gosan is fáj neki, ez alkalommal ujult erővel, hogy még mindig nem akar­ják a magyar színjátszást megen­gedni a Vajdaságban — mégis jóin­dulatúan fogja fogadni a szláv szín­­társulatot, sőt támogatni is fogja. Ebben a reményünkben nem is csa­lódtunk. Éppen a magyar sajtó volt az, amely bőségesen és önzetlenül 'teremtett hangulatot a szláv színház megnyitása elé és az első előadás­ról is elnéző, meleg sorokat irt. A csalódás más oldalról ért ben­nünket, akik a nemzetiségi békét hir­detjük, egészen váratlanul a színház részéről. A megnyitó előadás ünnepi hangulatát egészen megrontoíta a »914« cimíi háborús képnek az elő­adása. Hogy mért volt erre szük­ség, nem tudom, csak az igazság kedvéért azt akarom megállapítani, hogy ennek a képnek az előadásá­nál a színházban jelen volt szláv kö­zönség is kínosan feszengett a he­lyén. Ez a drámai rajz, amely a szerb nemzetiségnek a háború kitö­résekor ért szenvedéseit festi, egy­részt fájdalmas emléket ébresztett bennünk, akik akkor valóban sok és Utazás közben írta: Jean Jenái ni. Utazhatunk repülőgépen Konstan­­tmápolytól Parisig, megválthatjuk a hajójegyünket Dél-Amerikába, fel­ültethetjük fantáziánkat az időgép­re, amit H. Q. Wells'után Szinusz­ra magyarosított íierczeg Ferenc, nem tudunk olyan messze eltávolod­­ni-elmenekülni a mai időktől, mint­ha belépünk eigy képtárba. Kint az Őrök lárma, bent az örök szépség — ezért a cseréért érdemes lenne keresztüljönni négy országon és fél Európán, ha maga az utazás sem lenne exotikus öröm. Mert lekésé­­seken, zscfoltságon, vámvizsgálaton és drágaságon túl az utazás mindig szenzáció marad. Mint ahogy min­dennapi öröm a friss fehérnemű és a tiszta ruha. Az utazásnál azt a le­vegőt vetjük le, ami egyíielyben­­maradásunk alatt megáporodott kö­rülöttünk s uj tapétával ragasztjuk be életünk falait. Hogy fájhat a ved- i lés a selyembogárnak, amikor le­válik testéről a régi takaró. S ha tudna örülni ez a puha hernyó, mi­lyen büszkén sétálna uj ruhájának tiszta hermelinjében. A lelkünk vedlik utazás közben. * A drezdai képtár egyik sarokszo­bában őrzik a képtár minden cső keserű méltánytalanságnak voltunk kitéve, másrészt bántott bennünket az a tudat, hogy ez a kép milyen károsan érintheti a nézőtéren helyet foglaló magyar polgártársainkat. Elsősorban azonban azért helyte­lenítjük a ma már egyáltalán nem időszerű jeleneteknek az előadását, mert ez nem az az ut, amely a nem­zetiségek kulturális együttműködé­séhez vezet, amire pedig rendkívül szüksége van úgy ennek a városnak, Hmint az egész orszáignak. Ennyit kívántam megjegyezni mindjárt a szezon elején, épp a szín­társulat érdekében, amelynek veze­­§ tője remélhetőleg nem gondolja, ‘hogy a műsornak ilyen módon való összeállítása színházlátogatásra fog­ja bírni a magyar polgártársainkat. Megnyugodott a berlini tőzsde A dollár 6000 márka Berlinből jelentik; A hosszmozgalom a pénteki tőzsdén a délutáni és mind­inkább az esti órákban a márka árfo­lyamának némi javulására vezetett. A dollár csekély kötésekkel este 6000-re ment vissza, tehát megfelel a newyorki tőzsde kezdeti márkajegyzésének, amely könnyebb javulást tüntetett fel. A többi külföldi fizetőeszközök szintén vesztet­tek árfolyamukból és esti hét órakor a következő jegyzések voltak érvényben : London 2690, Hollandia 2370. Az utótőzsdén az üzlet lényegesen nyugodtabb lett, kasszaértékek iránt vá­sárlási kedv jelentkezett, ellenben a já­­tékpapirok valamivel gyengüllek. Beess külügyi expozéja „A kisebbségi probléma megoldása csak a mimmális követelések alapján történhetik“ Prágából jelentik: Benes külügy­miniszter a képviselőház külügyi bizottsága előtt expozét mondott, amelynek során érdekes közléseket tett a népszövetségnek a kisebbsé­gekre vonatkozó határozatáról. A miniszter a legutóbbi népszö­vetségi gyűlésen kifejtette volt Cseh­ország ismert álláspontját ebben a kérdésben, amelyet el is fogadtak és hozzátette, hogy kétségtelen, hogy a kisebbségi probléma megoldása nemzetközi szempontból csak a mi­nimális követelések alapján történ­hetik. Ezért helytelenek azok a túl­zott remények, hogy valamely nem­zetközi fórum az egyes országok kisebbségeinek helyzetét a részle­tekre lüterjedöleg szabályozhatná. A népszövetség illetékességének és a panaszjognak korlátokat szab az a szempont, hogy a belügyeinkbe való beavatkozást nem fogjuk eltűr­ni. Ebben is teljesen igazat adtak a cseheknek. Beszéde végén a miniszter nyilat­kozott a magyar-cseh tárgyalások­ról. Már Génuában — mondotta — s azután Genfben megállapodtunk gróf Bánffy miniszterrel, hogy a ta­valy megkezdett tárgyalásokat foly­tassuk. Ezek a tárgyalások gazda­sági, szállítási és politikai kérdések­re vonatkoznak. Kereskedelmi szer­ződés megkötéséről, a forgalom megjavításáról, konzuláris határoz­­rnányokról, az irat- és levéltári anyag szétválasztásáról, jogsegélyre és állampolgárságra vonatkozó szer­ződésről és egyéb ügyek egész so­ráról van szó. Mindezeket a kérdé­seket a többi állam legnagyobb ré­szével már rendezték. A most folyó tárgyalások eredménnyel biztatóan haladnak előre. Mind a két fél részé­ről ugyanaz a hangulat nyilvánul meg és az óhajtás az, hogy meg­egyezés jöjjön létre Remélem, hogy ez meg is lesz s ezzel a politikai és a gazdasági viszonyban kölcsönösen könnyebbség áll be. Egyébként — mint Beogradból je­lentik — odaérkezett prágai távirat szerint a pénzügyi tárgyalások Csehszlovákia és Magyarország kö­zött befejeződtek, még csak a nacio­­nalizált magyar vállalatok ügyében nincs megegyezés. A tárgyalásokat .Budapesten folytatják. A. jelek szerint minden remény megvan arra nézve, hogy a tárgyalá­sok eredményesen fognak végződni. Sixtini Madonna-t s a másik sarok­szobában már ott vannak a művé­szet legújabb irányának forradalmi képviselői, az expresszionisták és kubisták. Valóban a wells-i fantázia kell ahhoz, hogy ezt az utazást meg­tegyük az egyik szobából — a má­sikba. S közbül csudálatos Remb­­rantok, égő szinü Giorgone-k ün­nepélyes Dürerek és Grecok, aztán az epigonokon túl az impresszioniz­mus fényhozói és Manet és Monet és Gaugin és már itt is vagyunk a dadaistáknál. A haeckeli embriona­­lizmus megfordított ja ez. Az embe­riség megteszi a fejlődésnek azt az útját, amin keresztül ment az ember születéselőíti fejlődésében. De a mű­vészet fejlődése ezt az utat vissza­felé teszi meg. Mert minden kor forradalomnak tekinti a maga mű­vészetét és klasszikusnak a múltét. A renaissance festői is forradalmá­rok voltak, — de egy diadalmas for­radalom hősei, — Dürer is forradal­mat jelentett a perspektíva uj taná­val és Rembrandt is a sötétből ki­­áradó fény megfestésével. Mikor Manet kiállította Olimpiáját, kato­nákat kellett őrizetül állítani elé, hogy a felháborodott tömeg ne vag­dossa szét. S ez a kép egy már meghalt irányzatnak volt úttörője. Ma már klasszikus. Ami ma forra­dalom, holnapra klasszicitás lesz. Semmi sem könnyebb, mint nevetni ■ az uj utakra indulókon. De soha-lesz a glóriás és ki az elfelejtett. I S örök figyelmeztetés: Drezdában légy födél alatt őrzik Raffaelt és — 5 Kokoschkát. ftájánajc a legnagyobb csodáját; a nem lehet tudni, száz év múlva ki Megállók egy kis fára festett kép előtt. A pásztorok és napkeleti bölcsek imádják a csecsemő Krisz­tust. Valami pathetikus fenség árad ki a kép szent primitivitásából, mint­ha ez a primitívség már a leegysze­rűsítésnek, summázva összefogóan­­látásnak lenne az eredménye. A kép festője: Meister des Todes Mariae. A kép szépségétől megzavart tekin­tet egy pillanatra belehőköl a fene­ketlen múltba. íme, élt valaki, ta­nult, szenvedett — óh, mert szenve­dés nélkül nincs teremtés — egy élei fájdalmát, egy zseni mindent­­tudását festette rá a fara, képei dí­szei a legválogatósabb képtáraknak s amiket teremtett, az emberi kul­túra birtokállományának lett része, s nem ismerjük a nevét, csak a leg­híresebb képe után említi a kataló­gus is. Műtörténészek vitatkozhat­nak rajta, hogy Joos van Cleve-vd azonos-e. Mit tudunk mi felőle, akik még a nevét se tudjuk. Nem tudjuk, az élete öröm volt-e, vagy bu-e? — kérdezi egy versében hasonló érzé­sek közt Babits Mihály, hogy meg­lepjen a rímmel: Cimabue. Néha csodálatos messzeségekből I kapunk üzeneteket. Nem tudjuk, ki ' küldte s hogy lapdáztak vele a szent véletlenek, amig hozzánk ért az itze-Sombor város közgyűlése Hat hónap után, május elseje óta szombaton délelőtt tartotta Sombor, város tanácsa első közgyűlését, a melyen először elnökölt dr. Gyuri­­sics György, az uj polgármester. A közgyűlés elhatározta, hogy rnunkásházakat fog a város építtet­ni, amely tervnek a végrehajtására állandó bizottságot küldtek ki. Az előmunkálatokat a bizottság a tava-: szig tartozik befejezni. A városban levő telkeket ebből a célból parcel-j lázni fogják és kedvezményes áron engedik át a munkásoknak. A városi tanács a keresetképtelen munkásoknak november 1-től május 1-ig havi 10 kg. kenyérlisztet utalt ki. Kiosztásra került továbbá az ellá­tatlanok között 1 vagon burgonya és 900 kg. bab, ami a rabok áital feles­ben megművelt városi földeken ter­mett. A sombori állami tanítók ed­digi havi 40 dinár lakbér- és fűtési átalánya helyett 70 dinár készpénz és két öl keményfa-átalányt szavaz­tak meg. Az önkéntes tűzoltók fize­tését ötven százalékkal felemelték, ami a városi költségvetést az eddigi* 1 119.200 dinár helyett 220.000 dinár­ral terheli meg. | A városi tanács kimeritő és alapos megindokolt előterjesztése után el­határozta a közgyűlés, hogy a szo­ciálpolitikai minisztériumhoz forlul, hogy a sombori betegsegélyző pénz­tár, amelyet a zagrebi munkáspénz­tárba beolvasztottak, továbbra is somborban maradjon. Az eddigi Erzsébet-ligetet Mária királyné-ligetnek nevezte el a köz­gyűlés. Elvi határozatot hoztak, hogy a kaszárnyákat, katonai kórházat és lövölde-teret a város eladja a kato­naságnak. Kéri továbbá az iskolai vagyonok átvételét is a közoktatás­­ügyi törvény alapján az államtól, inert ezáltal csökkennek a város terhei és az iskolákat modernebbül fel lehet szerelni. Elhatározták a kórházi ellását javítását és a kereset­képtelen szegények havi illetményét pedig száz százalékkal felemelték. Felolvasták ezután a május 1-től szeptember 30-ikáig szóló polgár­­mesteri jelentést, melyet még Radi­­sics Lázár volt polgármester, jelen­leg bácsmegyei alispán készített. Ä jelentés beszámol Sombor város egészségügyi, népszaporedási és smzt WMmswmmessiBmE net. Négy évszázad opálos távlatá­ból szépséget küldött nekünk valaki, akiről mást sem tudunk, csak azt, hogy művész volt. A katalógus egy adata hogy össze tudja kötni azt, ami az emberből' véges s a művészetből végtelen. * Pár héttel ezelőtt olvastam, hogy Németországban egy állítólagos Lu­cas Cranach-kép hatmillió márkáért cserélt gazdáí-Kicsit nehéz a szám­vetés, de azt hiszem, ha Amerikába adnák el a nnincSieni képtár anya­gát, kapnának annyi dollárt, ameny­­nyivel ki tudnák fizetni a német jó­vátételt. Egyetlen gyűjtemény árá­val Németország meg tudna szaba­dulni adósságától, meg tudná oldani a közép európai problémát s a né­met márkát fel tudná pofozni arra a kurzusra, amit a német munka és értelem jelölnek ki. Egy gyűjtemény árával meg tudnák vásárolni a most élő és ezután következő nemzedé­keknek az élete nyugalmát s a ke­­nyerebiztonságát. S ez még nem jutott eszébe egyet­len németnek, s nyilván felháborod­va tiltakoznának ellene, ha másnak az eszébe jutna. Mert — igy gon­dolják — a nyomorúság fertőjén majd csak átgázolnak, de az élet örökké nyomorult maradna Franz Hals-ok és Rabens-ek nélkül. És ebben a gondolatukban van va­lami a művészettel rokon. Mert az élet kontinuitását érzékelteti meg.

Next

/
Thumbnails
Contents