Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-29 / 325. szám
4. ofđal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. november 29. Bosnyák Stipán el is vitte. A gazda a gyanús zajt hallva, egy botot vett a kezébe s fölment a padlásra. Kreutzer, akinek társai jelt adtak, már támadásra készen várta, késsel a kezében. A gazda a támadni készülő betörőnek a fejére vágott a bottal. Utána még néhány botütést mért rá. A ház előtt őrt álló társaka változott viszonyokhoz képest megváltoztatták a tervüket s amig a gazda a padáson ütötte társukat, ők addig bementek a szobába, hogy elvigyenek mindent, amihez hozzáférhetnek. Be is mentek és összeszedtek éelmiszereket és ruhanemüeket, aztán elmenekültek. Amikor a gazda a padláson látta, hogy a betörő harcképtelen lett. elment a csendőrségre és ott bejelen tette az esetet. Amikor a csendőrök a helyszinére érkeztek, Kreutzer ott feküdt a padláson, feldagadt fejjel és csak a csendőrök támogatásával tudott elvánszorogni. Most — rendőri őrizet alatt — a kórházban van, időközben letartóztatott társai pedig az ügyészségi fogházban. hogy jobban ir mint ők, akik sehogy,se tudtak irni. Lelkesen gratuláltak f neki, méltónak ítélték arra, hogy ltagjai közé válassza a magyar tudományos akadémia (ami azóta talán meg is történt), és boldognak mondták Lakatos Pétert, hogy ilyen hivatott életrajzírója akadt, és előre is búsultak azon a szomorú perspektíván, amely őket fenyegeti, hogy tudniillik^ nekik aligha lesz ilyen szerencséjük. De az arany tollú és ugyanolyanszivü főjegyző sietett megvigasztalni őket. Megígérte nekik, hogy ha a jubileumuk idejében ő még szolgálatban és életben lesz, épp oly szívesen fog foglalkozni az ő biográfiájuknak a megírásával mint a Lakatos Péterével. így aztán azt is elérte a derék főnótárius, hogy őszintén kívántak hosszú életet neki a tanács tagjai, élükön a polgármesterrel, akinek a jubileuma már különben is nagyon közeledik. A Lakatos-jubileumot azóta megtartották. A lapok beszámoltak róla részletesen, s én csak azt említem meg, hogy az életrajz, amelyet az arany tollú főjegyző ur irt, tipográfiailag és igen jól sikerült. Lokális dologról lévén szó, nem irhatok róla terjedelmesebb ismertetést. Csak a címét jegyzem ide, amely eléggé jellemző: Lakatos Péter és kora. Baedeker. Fiz érőem Jutalma Egy város fejlődése körül elismerésreméltó érdemeket szerzett annak egy derék polgára, akit Lakatos Petemek fogok nevezni, pedig egészen másképpen hivták. A kitűnő férfiú annak idejében nagy buzgósággal szervezte az önkéntes tűzoltóságot, furatott egy kutat, bérletet gyűjtött a színtársulatnak, a városnak ajándékozta Marlittnak, Bajza Lenkének, Crocker-nek és még néhány klasszikus írónak az összegyűjtött müveit (vászonkötésben), s a saját költségén vett részt évek óta mindeen küldöttségben, amely a várost diszmagyarban vagy íerenejózsefhen képviselte. Mikor a jeles emtfer közéleti pályájának a negyven éves jubileuma közeledett, a polgármester rendkívüli ülésre hívta össze a tanács tagjait és megálapitotta velük annak az ünnepi programúinak a pontjait, a melyekből Lakatos Péternek a jubileuma fog kibontakozni. Ugyanezen ülésen a hálás tanács megbizta a város aranytoliu főjegyzőjét, hogy irja meg a jubiláns életrajzát, amelyet a törvényhatóság ezer példányban a maga költségén fog kinyomatni, s aztán a többi törvényhatóságoknak megküldeni s az érdeklődők közt kiosztani. A főnótárius nem kimélte az raranytollát, szorgalmasan dolgozott a korszakos munkán, pár hó alatt szerencsésen elkészült vele és benyújtotta a tanácshoz, amely tíz egymásután következő ülésben tárgyalta a vaskos elaborátumot. Nem lehet célom részletesen ismertetni a hézagpótló irodalmi müvet, amely alaposan foglalkozott hősének gyermek- és ifjuéveivel, és lelkiismeretes rajzát nyújtotta Lakatos ur közügyi tevékenységének. A Pártatlan történetiró objektivitásával világított be ama motívumokba, amelyek az önzetlen férfiú nyilvános szereplésének a rugói voltak, ‘és költői lendülettel vázolta a lelkesedést, amely a jubiláns nemes ambícióját fütötte. A monográfia ama részében, amely a helyi társadalommal, mint Lakatos barátunk áldásdus működésének a keretével foglalkozott, a főjegyző ur a miliő-elmélet hívének vallotta magát, és érdekesen fejtegette, hogy az Ezüst Kancsó törzsasztalánál eltöltött esték s az ott elfogyasztott spriccerek mily befolyással voltak a jubiláló kitűnőség jellémének a fejlődésére. A főjegyző or munkálata irigység nélkül tetszett, sőt imponált a többi tanácstagoknak, akik ugyan nem tartották valami igen okos embernek a t, kollégájukat, de elismerték róla, Újjászervezés előtt áll a kis actant Lengyelország és Görögország is belép a kisantarrtba Rakovszki, az orosz delegáció ve zetője jegyzéket intézett a konferencia elnökéhez, amelyben követeli, hogy az orosz kiküldötteket vonják be valamennyi bizottság tárgyalásába. A válaszjegyzéket már kedden át is nyújtották Rakovszkinak, a melyben az elnök a konferencia plénuma nevében kijelenti, hogy az orosz bizottságot csak azokba a tárgyalásokba fogják meghívni, amelyek Oroszországot közvetlenül érintik. A szovjetkormány jegyzéket intézett a konferenciát egybehívó nagyhatalmakhoz, amelyben közli, hogy Oroszország azért küldte delegátusait megkésve a konferenciára, mert a meghívó hatalmak az általános diplomáciai gyakorlattól eltérően nem értesítették Oroszországot a konferencia megnyitásának pontos napjáról és erről a szovjetkormány csak a hírlapok utján értesült. Mint Prágából jelentik, Benes csehszlovák külügyminiszter kedden Párisbó! Lausanneba utazott, hogy az ott levő kisantant delegátusokkal tárgyalást folytasson. Lausanneból jelentik: Rakovszkijnak és a többi orosz delegátusnak Lausanneba való megérkezése lényeges eltolódásokat idézett máris elő a békekonferencia erőviszonyaiban. Izmet pasa, számítva az oroszok támogatására, erélyesen kitart a török követelések mellett. Az angorai delegáció semmi esetre sem akar lemondani a mossouli kerületnek Törökországhoz való csatolásáról. Anglia hallani sem akar ennek a követelésnek a teljesítéséről, mert Mussoulra nézve a népszövetség adott Angliának mandátumot és igy az angol delegáció e tekintetben csakis a népszövetség kompetenciáját hajlandó elfogadni. Az ellentétek kiélesedése folytán könnyen megtörténhetik, hogy a keleti békekonferenciát félbeszakítják és Lausanneban csupán a török-görög békeszerződést kötik meg. Ebben az esetben a Törökország és a többi hatalmak között felmerülő függő kérdéseket, nevezetesen Törökország ázsiai határainak és a kapitulációknak az ügyét egy későbbi konferencián fogják elintézni. szives házigazda käronfogott és végig vezetett a tánctermen. — Mindjárt megkezdődik a tánc — mondotta. — Előbb azonban bemutatom Uraságodnak a kuncsaftjaimat. Hát nézze: az a kövér ur, akinek azok a csúnya nagy aranyfogai vannak és olyan jóllakott ábrázattal nyújtózkodik ott a nagy bőrfotelben, az egy amerikai uzsorás, annyira tele ^van dollárokkal, hogy már öt magát is csak egyszerűen dollárnak hívják. Ez az ur nem tanítványom, a pocakja miatt úgy, sem tudna táncolni. Csak néző vendég, minden nap eljön ide és nagyokat mulat azon. hogy a többiek milyen eszeveszettük ugrándoznak és bukdácsolnak. Az a madárijesztő ott a sarokban pedig lengyel márki, akinek a féltüdeje már ráment a nagy táncban . . . Közben megkezdődött a zene, illetve a zenebona és az összekeveredett tásaság táncba fogott. A lengyel márki a gyorspolkát járta, de csudálatosképpen nem a terem túlsó vége felé, hanem hátrafelé, a kijárat felé. Direkt izgalmas volt nézni azt i sok furcsa ugrándoz:ist,_ az őrülatcs bukfencezd*: é> gurulást. A leg■‘öbbji'k a fejete’.cjére állt és igy járta a 1 Montját Megkérdeztem Frank urat, hogy miféle uj táncokat tanitott be az uj szezonra. — Óh kérem, egészen eredeti dolgokkal fogunk az idén bemutatkozni, — mondotta a kitűnő táncmester — most tanítom be az uj táncokat. íme az uj műsor. Tojástánc... járják az összes valuták Halál tánc. Bemutatja a német márka I Shimy azaz semmi: lengyel márka Közben szünet nélkül folyt a nagy I boszorkánytánc. A német márka 'odaugrott a magyar koronához és I magával ragadta szegényt s aztán mindketten egymásba akaszkodva gurultak föl és alá. — Ez a jobb sorsra érdemes magyar korona — magyarázta Frank mester — nem tud szabadulni a német márka markától, igy hát muszáj jvele táncolni. Pedig szeretne már megint szólót táncolni. Leghőbb vágya, hogy eljárja a Kállay 2-őst, azonban ez nehéz dolog, mert még mindig csak 0.23-on áll. Az előző pénzügyminiszter tudniillik ugyancsak ei-Hcgediiiíe a nótáját. — Ki a legjobb táncos maguknál? Kérdeztem a mestert. — Szokol kisasszony! — mondotta Frank ur. — Olyan merészen senki sem emeli a lábait, mint az a büszke prágai hölgy. Van is sok kérője. Egy időben egy román ur pályázott rá, feleségül akarta venni, de mert nem győzte szusszal, mindig lei-ebb csúszott s most már olyan messze vannak egymástól, hogy a művésznő szóba se áll vele. — Hát az a szerény úriember, aki olyan nagy vágyódással pislog a fényes dáma felé, ki lehet? — Nem ismeri? Pedig bizonyosan találkozott már vele odahaza maisuknál. Ha nem is mindig, de néha. Mondjuk elsején. No jöjjön mindjárt bemutatoni: dinár a neve. Ez kérem egy javíthatatlannak látszó szerelmes, illetve egy javíthatatlannak llátszó valuta. Az a rögeszméje, hogy fneki okvetlenül karonfogva kell sétálni Szokolkával és elfelejti, hogy sokkal jobban festene szólóban. Nem jó az, ha egy férfi asszony segítségével akar boldogulni. — Igaza van dr. Svájci Frank ur — válaszoltam — én magam sem értem, hogy az a beogradi valutadiktátor miért akarja mindenáron, hogy a dinár — csehül álljon. (g. z.) CIRKUSZ ® 2S© Tudósítónk jelentése a zürichi tánc-kurzusról Abban a szerencsében részesültem, hogy egész véletlenül megismerkedtem a kávéházban egy iga zán előkelő, nagyszerű, elragadó zürichi kitűnőséggel: dr. Svájci Frank-kai. Már odahaza sokat hallottam erről a kiváló, hires és nagyon népszerű nemzetközi tényezőről, akiről mindenki csak jót mondott. Nagyon szerettem volna megismerkedni vele, de eddig sohasem sikerült. Már-már azt hittem, hogy nem is létezik a valóságban, csak olyan, kitalált mesebeli alak, amelyet a képzelet szült. Annál nagyobb volt tehát az örömem mikor tegnap szemtől-szembe láthattam őt, kézzelfoghatóan. Barátságosai mosolygott reám, igazán nagyon aranyos volt. Már késő este volt, a kivéh.ízban a pincér furcsán nézett reám, hogy mit vacakolok olyan soká egy ültőhelyemben a rongyos feketekávé mellett. De én nem akartam megválni uj barátomtól és ezért osztrák koronában fizettem. Két vagon ezresről osztrák fuvarlevelet adtam a főpincérnek a feketekávéért és egy vagon ezrest a borravaló fejében. — Jöjjön el ma estére hozzánk — mondotta házigazdái szives mosolyban Frank ur — legyen szerencsém nálunk Ma éppen nagy táncmulatság van nálunk. Tudniillik polgári foglalkozásra nézve táncmester vagyok és igen látogatott tánckurzust tartok! Meglátla, milyen Jól fog mulatni Uraságod! Most már megértettem, amit egész délután nem tudtam megfejteni: azért ugrált tehát folyton a zsebemben a nagyszerű Frank. Aránylag elég gyorsan elérkeztünk Frankék lakásához. Úgy látszik mindenki ismeri őt Zürichben, nagyon közkedvelt lehet, mert az emberek barátságosan üdvözölték őt, udvariasan hajlongtak előtte, puszta megjelenése mindenütt rögtön utat nyitott számomra. Egy hatalmas palota előtt állottunk meg, az volt kiírva rá, hogy: Börze. — Itt lakom, — mondotta Frank ur — és itt van a tánckurzus is. A vendégek már együtt vannak. Mondhatom, tanítványaim majdnem kivétel nélkül nagyon félénk embe rek. Már évek óta látogatói a kurzusnak, és mégis, valahányszor na|ponkint megjelenek a körükben, a szószoros értelmében leesnek ijedtükben. Alig lehet őket aztán talpra ál litani. Beléptünk a táncterembe, amely a különböző nemzetek zászlóiéval, azonkívül a bukott pénziigy- I miniszterek arcképeivel volt diszitfve. A vendégek, az illusztris nemzetközi társaság tagjai már együtt I voltak. Frank urnák csakugyan iga|za volt: Mikor a szép, büszke, tiszteletet parancsoló külseje megjelent az ajtóban, a közönség soraiban valóságos pánik tört ki: mindenki menekülni akart, egy sovány, tiidővészes kinézésű hölgy pedig kirohant a folyosóra és egyszerre több fokot ugorva át a lépcsőn, valósággal lezuhant. A nemzetközi mentőegyesüiet gyorsan elősiető tagjai szedték Össze szegénykét. Mint később megtudtam. a jobb sorsra érdemes úrnő neve: özv. Osztrák Korona. Majdnem minden másodnap megtörténik vele ilyesféle baleset. Annyira megszokták már, hogy fel sem vesz! senki. Végre nagy lassan helyreállt a nyugalom valahogyan. Frank ur, a i a sikert akar elérni, hirdessen a „Bácsmegyei Napló"-han
